Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-05 / 31. szám - Bessenyei György 243. oldal / Történeti emlékek
243 mellett és beváltásával kilátás nélkül, minden adásvevésnek teljesen meg kellett akadni. értékek Szinte nagy nehézséget szült a kereskedésben az, hogy az nem forgó pénzdarabokban, hanem rendszerint képzeleti érmekben számíttattak fel. *) E szerint legnagyobb képzeleti értékmérő volt az ezüst márka és ennek képzeleti részei a fertó (V 4 m.), penza (kezdetben későbbi/i m.), nehezék ( V*_ m ) — Hosszas ideig 160 fillér veretett egy ezüst márkából**), e korszak vége felé azonban báni fillérek is verettek Zágrábban, s illyen 200 telt ki egy ezüst márkából, tehát roszabbak voltak a régiebbeknél. Azon kívül a márka közt is volt különbség, mert a nagyszebeni csak 4 fertóba, a budai pedig 4,2 fertó és 1 kölni fillérbe (mintegy 9 pft. 3 kr.) vétetett, az adó és vám pedig ez utóbbi szerint számittatott. Növelte a zavart az is, hogy többféle idegen pénzek keringettek , mint byzanczi és florenczi aranyok, magyar, friziai és kölni fillérek , meg cseh garasok; ez leginkább a köznépnek okozhatott nehézséget, melly tudatlansága mellett aligha feltalálta magát a sokféle pénzek közt. Volt azonban haszna is ez idegen pénzek itteni forgalmának; mert királyaink aranyat épen nem verettek , a friziai fillérek pedig jobbak valának a mieinknél, azon felül pótolták a napi adásvevésben szükséges mennyiséget, melly olly kevés volt, hogy a 13-ik században Mikod bán kénytelen volt szentmiklósi tordavármegyei birtokát eladni, csakhogy az egyháznak lefizethesse a keresztfogadalma fejében kötelezett 50 márkát, s a dúsgazdag abaujvármegyei főispán Drugeth nem tudván 116 márkát előállitani, a kassai birónak kellett érte jót állania. Mind ezen pénzforgalmi bajok tetőpontra vergődtek akkor, midőn a belföldi veretű pénznek minden évben uj roszabbak felcserélése kényszerítő módon életbe léptettetett.***) E rendszabály vagy inkább visszaélés kezdője II. Endre volt, ki a kincstárnak e kettős nyereségét zsidók és izmaelitáknak adta bérbe. Állott pedig a nyereség abból, hogy évenként mindig több rézvegyitékű pénz bocsáttatott ki, és a beváltásnál az új részakból mindig kevesebb adatott, mint a régi jobból visszavétetett. Ezen adózás alól a nemesség sem vétetett ki, és tartott a beváltás évenként virágvasárnaptól kezdve 6 hétig, később vásár idején is eszközöltetett, de a nemesség ellenszegült, a rosz pénz forgását akadályozta, és vásárairól a királyi pénzváltókat elűzte; azért az 1298-ki törvény büntetést szabott rájok, a szegény földnép pedig, mint már emliték, életét s maga meg gyermekei vallását és becsületét koczkáztatta a pénzváltók elleni tusában. Olly nagy teher volt ez, hogy a szászok czélszerűbbnek látták magukat alóla megváltani, jelesen : katonáskodásra kötelezték magukat, és az erdélyiek 500 a szepesiek pedig 300 ezüst márkát fizettek, évenként váltságdíjut, azonkívül amott naponként 3 lat ezüstöt, itt pedig minden márkától 1 nehezéket adtak az adószedőknek. Olly rész volt a forgásba telt illyen pénz, hogy midőn II. Endre a szent földre tett hadjárata közben Zágrábnál megállapodott, az ottani püspök és káptalannak oklevelileg ígérte, hogy ő és utódai azon vidék számára pénzt nem veretnek, mi ha meg is történnék, a püspök és káptalan jobbágyai az adásverésben ne kényszeríttessenek azon pénznek elfogadására; ha pedig pénzváltók látogatnák meg az ottani vásárokat, ezeket a püspök tisztei 40 napig börtönözzék és náluk levő minden értéküktől fosszák meg. — Annyira jutott a kormány a pénzverési visszaéléssel, hogy midőn II. Endre magát (1233) esküvel kötelezte a jónak a főpapoktól készpénzzeli beváltására, a márkákat nem magyar, hanem jó friziai 10 próbás ezüst fillérekben igérte lefizetni. Képzelhetjük-e tehát, hogy illy hitvány pénz édesgethette volna a külföldi kalmárokat, vagy a honi termesztőket áruiknak becserélésére ? 13. Gyakori belharczok és külháboruk. Az ipar és kereskedés békés foglalkozások, a fegyverzajtól iszonyodnak s ellenséges hadjárta vidéken nem tenyészhetnek, a mennyiben a háború a kereskedési szabad forgalmat gátolja és a tulajdont koczkáztatja. Különösen pedig a középkorban voltak a háborúk a szorgalomnak halálos ellenségei, minthogy az akkori nyers nemzedékek kegyetlen harczmodorukhoz képest, nemcsak az ellenségen töltötték vad boszujokat, hanem minden hasznavehető dolgot is tűzzel vassal pusztítottak. Ismerjük mindezeket jól azon tettekből is, mellyeket őseink száz éven át Európaszerte elkövettek. Ha tehát szem előtt tartjuk, hogy ez időszaknak végső három századát is nagy részt belharczok vagy a szomszédokkal folyt háborúk töltötték ki * , hogy a királyi szék elnyeréséért vitt tusák közben a pártok gyűlöletből egymás jószágait elpusztították, hogy illy állapotban a tulajdonjog fő ellenségei a tolvajok és rablók mindig szerfölött elszaporodtak, mert a hatóságok tiszti köre felforgattatott, és a bűnös az ellenkirálynál vagy trónkövetelőnél, ha hozzá pártol, nemcsak kegyelmet, sőt pártfogolást is nyert, mint ezek Imre király és Endre herczeg, meg II. Endre és fia Béla végre IV. Béla és fia István ifjabb király közt folyt trónviszályok alkalmával történtek. Ha figyelemmel kisérjük, hogy hányszor dúlta fel az ellenség ez időben a mi hazánkat is , **) hogy voltak Görögország, Velencze és Ausztriával egyfolytában majd évtizedig tartó háborúskodásaink, mialatt velők kereskedési összeköttetésünk megszűnt , e körülményekben az iparnak és különösen a külkereskedésnek szinte tetemes akadályát kell felismernünk. Kerékgyártó Árpád. (Folytatjuk.) *) Sz. István és I. Béla idejében még byzanczi aranyokban is történt a számítás ; előbbi alatt 45 fillérünk ért föl 1 byzanczi aranynyal, az utóbbi rendelete szerint azonban a jobb fillérek közül már csak 40 tett egy aranyat. **) Egy illy fillért iróink mai 8 ezüst krajczárra becsülnek, e szerint tehát 1 ezüst márka 8 pft, 1 fertó 2 pft, 1 penza 2 pft, 1 byzanczi arany 2 pft, 1 nehezék 10 kr. ***) Ez IV. Béla korában a rézpénzzel is gyakoroltatott. Adomák Bessenyei György királyi testőr életéből. Vannak emberek, kik lelki s testi tehetségben jóval fölülmúlnak másokat. Ezek közül való volt Bessenyei. Mária Terézia királynőnk alatt nemzeti irodalmunkat s nyelvünket illetőleg vészes fellegek kezdtek gyűlni fejünk fölé. Ő mint királyi testőr tollat ragadott s a franczia iskolának irodalmunkba — habár kevés időre — behozója volt. De legnagyobb érdeme az, hogy leküzdve az elnemzetietlenedés csáb ingereit, megmutatta nemeseinknek, mit kellene tenniök ősi nyelvek megtartására. És példaadása nem is volt sikertelen. De nem akarok életrajzot írni , csupán néhány a nép ajkáról vett adomát közlök életéből. I. Csaknem gyermek korában karjára vett egy bikaborjut, s e karizmositó testgyakorlatot addig próbálgatá, mig bármelly vén bikát is minden erőlködés nélkül felvehetett. E tréfás tett lire bejárta széles Magyarországot, sőt eljutott a királynéig, ki a hon us Toldiját testőrei közt örömest látta volna. A rendek előzékeny szivességgel teljesiték a szeretett királyné kívánságát. Bessenyei Bécsben szívélyesen fogadtatott, s erejének megtekintésére az egész udvar összesereglett. Bessenyei ki akart a) Bizonyságul elég a kiütött háborúk évszámait följegyeznünk. Belharczaink valának : 1002. 1046. 1060. 1061. 1063. 1074. 1076. 1089. 1096. 1105. 1107. 1108. 1132. 1161. 1162. 1163. 1197. 1199. 1203. 1262. 1264. 1267. 1282. Kalandor népek, kunok, palóczok , besenyők és keresztesek dúltak: 1070.1072. 1086. 1089. 1096. 1147. 1217. 1241. 1261. 1285. Háborúnk volt Ausztriával : 1063. 1065. 1117. 1146. 1199. 1233. 1236. 1246. 1252. 1270. 1291. Csehországgal : 1116. 1270. 1273. 1275. 1278. Német császárral : 1041. 1042. 1043. 1044. 1050. 1052. 1075. Morvával : 1069. 1252. Legyelország és Gallicúával : 1093. 1132. 1133. 1185. 1209. 1219. 1243. Oroszországgal : 1099. 1123. 1152—57. Bulgária és Szerviával : 1003. 1153. 1182. 1272. Görögországgal : 1128. 1152-53. 1167. 1182. Velenczével : 1115. 1160. 1180—88. 1190. 1193. 1202. **) Illy gyászemlékü adatokkal bővelkedik történetünk; olvassuk itt 1042. Henrik császár a Buna balpartját pusztította.— 1069. Otto morva fejedelem Trencsényig pusztítani merészelt. — 1070. A kunok Erdélyen át Biharig mindent tűzzel vassal pusztítottak. — 1086. Kuteszk kun vezér rablás és pusztítás közt Munkácsig haladt. — 1089. Kapulcs kun vezér Erdélyt, Szabolcsot Bihart tűzzel vassal pusztította és foglyokkal meg gazdag martalékkal tért vissza stb. hosszas lenne a vandalismusnak illy romboló tetteit följegyezni, mellyek mégis mind csekélységek az 1241-es tatárduláshoz képest. Kitakarodtuk után az alvidéken csak rothadó holttetemek s azokon élődött ragadozó állatok, fehérlő csontok, elpusztult helységek, de ember sehol sem volt látható. A magas füves benőtt utakon csak a feketélő csonka tornyok valának a rejtekeikből kibujt, honukra alig ismerő lakosok kalauzai stb.