Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-19 / 33. szám - Barnum (kép). Hegedűs 259. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
259 hadságokat élvezhessen, mint a zsidók, kik a nemességgel párhuzamba tétetnek. 5) Jobbára zsidók és izmaeliták lesznek pénzkezelő tisztviselők. 6) A népet behajtásokkal és elviselhetlen terhekkel annyira zaklatják , hogy a szegény keresztények kénytelenek nekik gyermekeiket eladni, kik azután rabszolgák és pogányok lesznek. Olly nyomásnak tartjuk a zsidók befolyását akkori állapotainkra, hogy azt mind ezért, mind kettős iránya miatt, czélszerűnek véltük külön szakaszban előterjeszteni. Bányászat előmozdítása *). A föld gyomrában levő ásványok nem csak az ipar és kereskedésnek szükséges segédeszközei, mint egyrészt a vas, réz, ólom stb., más tekintetben pedig az arany és ezüst, hanem a közéletben is nélkülözhetlen javak, pl. a konyhasó; azon kívül a fémeknek a föld kebléből napfényre hozatala sok költséget és szakértők alkalmazását kivánja, igy tehát a kormányok érdekében fekszik ez iparágat különösen ápolni; de nem is feledkezének meg róla királyaink sz. Istvántól kezdve, ki hadifoglyokat vásárolt és ezek által miveltette a a honi bányákat. Azonban még nagyobb az érdeme azon kormányférfiaknak, kik II. Géza kiskorúsága alatt vezették a közigazgatást, kik Németalföldről az úgynevezett flandrokat édesgették be szép szabadságok és ingyenföldek ígérete mellett és telepiték le az akkor még néptelen Szepességbe és Erdélybe, és ezentúl bányáink szorgalmasan miveltettek.De a tatárjárás alatt a többiekkel ezen iparág is elpusztult, és ekkor az ország újrateremtője IV. Béla ismét németeket kecsegtetett be, kik azután nagy igyekezettel mivelték az aknákat. Ugyan a király és utódai különbféle jogokkal ruházták fel a bányászokat, pl. hogy a selmecziek a bányák mivelésénél a király erdeit ingyen használhassák; hogy a beszterczeiek egész Zólyommegyében kutathassanak érczereket s az ezüsttől 8-dot az aranytől pedig csak 10-det űzessenek bányabér fejében; hogy a szepesiek az aknákat a magok számára mivelhessék stb. Illy intézkedésekből nagy haszon hárult az országra. A só és réz nem csak a honi szükségletet elégité ki, hanem mint kapós czikkek , külföldre is szállíttattak , különösen pedig a sóaknák olly dúsan fizettek, hogy csak azon sómennyiség ára, mit II. Endre a püspökök illetékéből rövid ideig elhúzott 80,000 pftot tett **). Továbbá ezen szorgalmas német bányászok szaporították az ország termékes erejét, tehát gyarapították a nemzeti vagyont is és a kincstárnak igen jó adófizetői lőnek Láttuk már fenebb, hogy a szepesi szászok csak a kincstári nyereséget évenként 2400 pft, az erdélyiek pedig 4000 pftért váltották meg. Végre ezen iparkodó németek az ország terméketlen felső vidékén is szép vagyonra tettek szert, s igy képesek valának segiteni a földmivest, kinek nyers termékeit fogyasztották és a műiparost, kinek ruha-, műszer- és a bányák körül alkalmazható egyéb készitalényeit használták fel. Átpillantván futólag mind azon segédeszközöket, mellyek közgazdaságunk emelkedését előmozditák, s azon temérdek akadályokat , mellyekkel az minden lépten nyomon megküzdött, csodálkoznunk kell rajta, hogy a földmivelés, műipar és kereskedés csak a bölcsőböl is képes volt kivergődni. A nemzetnek bő alkalma és elég teendője lett volna az országgyűléseken czélszerű törvények által elhárítani az akadályokat, de azon kornak csekélyebb volt még belátása az illy dolgokba, és más indulatok nyugtalaniták a kebleket, mintsem hogy az országnak vagyoni állapotával az illy köztanácskozások, mellyeknek szerkezete is vajmi tökéletlen volt még, rend szerint bíbelődtek volna. Innen van, hogy azon 400 és néhány törvény czikkben, melly e korból ránk maradt, nem találunk csak egyet sem, melly közvetlenül a földmivelésnek vagy műiparnak kedvezne és azon törvények hatása is, mellyek a tolvajokat fékezni, a rabszolgakereskedést megszüntetni, a zsidókat a pénzügyektől elmozditani, a jobbágyokat szabadon költözködtetni rendelik, a hiányos végrehajtás miatt elenyészett. Kerékgyártó Árpád. (Folytatjuk.) *) E szakaszt a szedő a közgazdászat segédeszközei közül tévedésből kihagyván, itt utánpótoljuk. **) Ez az akkori pénzszegény világban roppant kincs volt. Barnum életéből. Közli : Dr. HEGEDŰS. Néhány hónapja, hogy az északamerikai egyesült államokban egy könyv hagyta el a sajtót, melly daczára a mostani háborús időnek, a közönség figyelmét az Atlanti tengeren innen és tul rögtön magára vonta, és különféle nyelvre lefordíttatván, ezernyi példányokban kelt el. E könyv egy férfiúnak önéletírását tartalmazza, ki sem hadvezér, sem orvos, sem országnagy, sem egyházi férfiú, sem vándorló művész , sem szobatudós nem volt, de ki mégis daczára annak, hogy az uj világ egyik zugában, alacsony eredetű szülőktől származott, szüntelen tevékenysége és ritka leleményessége által, nemcsak tetemes gazdagságra jutott, nevének hírével a világot betölté, sőt, bár szüleitől sem pénzt, sem dicső nevet, sem fényes czimert nem örökölt , még királyi udvaroknál is kitüntetéssel fogadtatott. — E hires és maga nemében ritka férfiú szeszélyes jókedvvel irt életirásában sok mulatságost, de sok tanuságost is lehet találni, annál inkább, mert mindezt a gyakorlati életből, nem pedig elvont elvekből merité. — Mindez előzmények után halljuk öt magát : A kereszténység 1810-ik évét irta, midőn a világ színpadára léptem. Julius 5-dike volt, a függetlenség ünnepélye, az ágyuk dörgése elhangzott, a lőpor füstje elvonult már, midőn anyám bennem fiút és öregatyám Taylor Fineas egy kedves unokát nyert. — Nevére Fineas Taylor Bamumnak kereszteltetém s öregapám vonzalma jeléül Connectikut államban lévő, a „Repkényszigetnek" nevezett darab földdel ajándékozott meg. — Hat éves koromban iskolát kezdek járni, — az iskola akkoron borzasztó intézet s az iskolamester rettegett zsarnok volt, — vessző s egy setét börtön neveltetésünk történetében nagy szerepet játszék, de mivel minden résznak jó oldala is van, e szörnyű intézetben igen jó számvető vált belőlem , ugy hogy alig valék tizenkét éves s a falu legjobb számitójának hírében álltam. Édes atyám szabó, földmives és csapláros volt, — miért is nyáron tehenet kelle legeltetnem s csak télen járhattam a pusztai iskolát. — Midőn megerősödtem, szántanom, kaszálnom is kellett, de a kemény munka soha sem ízlett, mindig csak azon törtem eszemet, mint lehetne okkal móddal, nagy munka nélkül az életen átvergődni. Mint olly sokszor történik, reám is öregatyám, ki a maga nemében ritka férfiú volt, nagy befolyást gyakorolt. Gazdálkodás és tréfás ötletekhezi hajlamom az öreg ur kedvenczévé tett olly annyira, hogy fenemiitett bőkezűségén kivül, anyám számitása szerint, hat első éveimben, velem legalább két mázsa sárgaczukrot fogyasztatott. — A nekem ajándékozott filléreket összegyüjtöm s midőn öregapám egy ezüst dollárért beváltatá, a leggazdagabb fiúnak véltem magamat s nem volt olly kocsikerék, melly első dolláromat nagyságra felülmulta volna. Tizenegy éves koromban egy ismerősünk Yorkba, az álladalmak fővárosába vitt, hol olly sok szépet láttam, s erről visszatérve, hol annyit beszéltem, miszerint kortársaim között mint utazott fiú nagy tekintélylyel birtam, s e tekintélyt, melly igen jól esett, fentartani folyton igyekeztem. Kézimunka iránti ellenszenvem a legrestebb fiú hirébe hozott, holott én mindig azon gondolkodám, mint lehetne ama ítéletet „verejtékkel szerezd kenyeredet" jó módon kikerülni, — mit apám látván, szatócsboltot nyitott, mellyben én valék sáfárja nem csekély hasznára, mert a cserekereskedésben, mit leginkább űztünk, nagy leleményességet és ritka tapintatot tanusitok. — Itt múlt ifjúságom néhány éve, midőn egykoron öreg atyámnál látogatóba lévén, ez tréfásan kérdezett, nem akarnám-e jószágomat a „Repkény-szigetet" megnézni, — ki volt erre készebb , mint én, mert képzeletemben ez volt a világ leggyönyörűbb tartománya, hol a legizesebb gyümölcs termett, gyönyörű rétek illatos virágokkal átszőve pompáztak, a csermelyek mind arany fövenyen folytak s a patak kavicsa is legalább gyémánt, rubin, karbunkulus s isten tudja micsoda drágakövekből állott. — öreg apám egyik bérese felszólításomra baltát vett vállára és öreg apám telkének azon része felé tartott, mellyen mocsáros voltánál fogva csak káka s nádas fű termett, e nádason s szu*