Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-26 / 34. szám - A Vág-völgye. Ordódy 271. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
271 pénzen árukat vásároltam. Gyönyörű szép rég volt, mellyen önálló üzletemet megnyitottam s mert épen a környék nemzetőrsége e napon fegyverben gyakorolta magát, már korán reggel sok falusi nép tódult Bethelbe; az országút mentében levő kiczifrázott boltom figyelmöket magára vonta, csakhamar annyi dolgom volt, hogy egy hajdani iskolatársamat segélyül kelle hívnom. Este, midőn pénzemet összeszámláltam, hatvanhárom dollárom volt, s mi több árukészletem észrevehetőleg meg sem is fogyott, miből láttam, hogy nyereségem rendkívüli volt. Leirdatlan, mennyire örvendeztetett meg az első siker. Üzletem, szorgalmam által mindinkább nagyobbodott s nem sokára a környék gyülhelyévé vált. — Látogatóim közé egy vén molnár is tartozott, kit Crofut-nak nevezzünk. Crofut ügyes ember volt, de a káromlás annyira szokásává vált, hogy minden harmadik szava szitok volt. — Történt egyszer, hogy Silei Nátán békebiránkkal boltomban találkozók, ki igen szelid s vallásos ember volt. Ez hallván Crofut szidalmait, komoly arczczal kijelenté, hogy öt Konnektikus állam törvényei értelmében káromlás miatt, egy dollár birságra kénytelen ítélni. Crofut káromkodva felelt, állítván, hogy ördögöt sem törődik Konnektikus állam idétlen törvényeivel. „Két dollár", monda a békebiró. Crofut újra káromkodik. „Három dollárt fizet az ur!" A káromkodásnak hossza vége nem volt, mig a rendültetlen békebiró nyugott, de határozott hangon nyilvánitá, hogy a káromlásért büntetése immár 15 dollárra emelkedett. Crofut zsebébe nyúlt, egy husz dollárról szóló bankjegyet kivett tárczájából s ezt iszonyú káromlással a békebirónak átnyujtá. „Tizenhat dollár", monda a békebiró s négy dollárt Crofut elé tett. „Tartsa meg, tartsa meg, mindjárt lekáromkodom." Ezzel káromkodni kezde, de most már vigyázóbb volt, — s midőn a hátralevő négy dollárt is elkáromolta, — komoly hangon mondá, hogy husz dollár naponta káromlásért mégis sok, — ezzel csendesen távozott s azóta nem hallották káromolni. (Folytatjuk.) A Vág - völgye. — Turóczmegye határától Nyitramegyéig. — (Vége.) Beszterczéből kihaladva, egyszerre egy domb rekeszti el azon völgyet, mellyen eddig az országút kanyarult ; mert a Vág most kelet felé irányozza folyását. Mig a Beszterczén tul emelkedő dombon halad az utas, addig szemeit a tulparti panorámán legeltetheti : keskeny völgy, környezve magas, erdőkkel fedett hegyekkel, alattuk a Vág vize kanyarul, mellynek jobb partján egy kiálló emeltebb dombon a Balassa Zsigmond által épitett nagyszerű kastély Zsigmondháza (máskép Orlove) áll, mellynek számos szobáiban szintén némelly régiségek őriztetnek. Vágbeszterczén tul, a szárazon utazót elhagyja a Vág vize s a vidék is kelleméböl szegényességéböl sokat veszt; mert midőn a Beszterczén tul emelkedő két dombot áthaladta volna, egy keskeny völgybe ér, mellyet a Vág hullámai helyett csak a pruzsiáni völgyből eredő patak hasit, s kastélyok és romok helyét csak változatos idomú hegyek pótolják. De ez egyszerűség nem tart soká; mert midőn másodfél órai utazás után Belus mezővárosát túlhaladta volna, ismét a Vág völgyének előbbeni szépségét élvezheti. Tul a Vág jobb partján, a lisszai utszoroson keresztül Morvaországba vezető ut szélén látni Puhó mezővárost, melly fával és az ott csinált kék posztóval kereskedést üz. Lefelé haladva az országúton, ismét a Vág partján látni az Aspermont gr. által lakott rovnyei kastélyt, mellyet pár év előtt egy nagyszerű kert övedzett, telve barlangokkal, lovagházakkal, romokkal, hollandi majorral s más efféle épületekkel. Rovnyitól óra járásnyira egy völgytorkolatban vannak a Telekessyek s Rákóczyak által birt Lednicz vár romjai. Az ó-szerü kastélylyal biró Ledecz helységet elhagyva, Kossa mezővárosába ér az utas, mellynek hajdanta szerepet vivő várából, midőn az Petróczy birtokában volt, ki a Wesselényi nádor által előidézett összeesküvésben részt ven, nyomai sincsenek. Mig az utas az országúton Iklava felé haladt, addig a túlpartividék szemlélése bő élvezetet nyújt néki. Ott látni Pruszka mezővárosának tornyait, a Königseg gr. által lakott kastélylyal. Ott fekszik Ikorócz régi, valaha sánczokkal övedzett, három emeletes kastélya, és úgyszólván egyetlen falu sincs a túlparton, mellynek alacsony házai közül uri lakok nem emelkednének ki. Ez igy tart Illaváig, melly mezővárost hajdan az ott levő várral együtt (melly még jelenleg is jó állapotban van) I. Mátyás Magyar Balázsnak, mint fekete serege fővezérének ajándékozta, kinek halála után házasság által Iinizsy Pál birtokába jutott. Itt alapitá Széchényi György érsek, 1692-ben a trinitarius barátok első zárdáját Magyarországban. Illavának átellenében emelkednek Oroszlány kő várának romjai, egy vékony sziklacsúcson, ugy hogy alig gondolhatni, hogyan rakhatták körül falakkal e keskeny meredek sziklát. Illaváról egy pár igénytelen falun keresztül Dubnicz mezővárosába ér az utas, mellynek az Illésházyak által lakott kastélyát, kertjét, képcsarnokát ne mulaszsza el megtekinteni. Az egyházban levő csudatévő szűz Mária több ezer bucsujárót vonz ide. Dubniczet elhagyva, Teplán kanyarul el a Nyitra megyébe, mohinácsi hegyen keresztül vezető országút és azon fél óra alatt Tepliczbe, az úgynevezett trencséni fürdőbe jöhetni. E kénköves fürdő egyike Magyarország legrégibb gyógyforrásainak, mellyet már olly sokan irtak le , hogy arról bővebben szólani feleslegesnek tartom. Forrása nagyon gazdag vizben, ugy hogy 3—4 óra alatt az összes fürdőket megtölti, mellyek körülbelül 5000 akónyi vizet igényelnek. Szép vidéke, gyógyereje, s az ottani kényelmes, vig élet, kivált az előtt, számos vendéget csalt oda. Már Dubnicztól kezdve a Vág völgye keskenyedni kezd, kivált pedig Teplán tul a hegyek mind jobban összeszoritkoznak. Tul a vágparton gyönyörű képe«,ral fel szemeink előtt , egy sötét, bükkfaerdővel fedett meredek, sziklás hegynek oldalához ragasztva ég s föld között függve, fehérednek a szkalkai Ö O Oo zárdának rommá válni kezdő falai. E helyen egy szikla-barlangban (melly mostanáig szemlélhető) sz. Zaeraster és Benedek remeték laktak, melly utóbbinak tiszteletére Jakab nyitrai püspök 1222-ben a sz. Benedek-rendiek számára itten zárdát épittetett. A zárdától nem messze egy kiálló szikladombon, honnan a népmonda szerint, sz. Benedeket rablók dobták a Vág vizébe, gr. Turzó György (a nádor ősatyja) egyházat épittetett, melly jelenleg szintén romokban van. Már messziről látni a trencséni vár főtornyát; de midőn Szkalka átellenébe érünk, a vár romjai egész nagyszerüségökben tárulnak fel szemeink előtt. Addig mig a savanyuvizéről nevezetes Kubra helysége mellett áthaladva, Trencsénhez közeledik az utazó, elég ideje van e történetünkben nevezetes szerepet vivő vár múltja felett gondolkodni, és azon időket képzeletében visszavarázsolni, milly idők lehettek azok , midőn még itt a hatalmas Csák Máté zászlói lobogtak, minekelőtte őket a Rozgony mezején kivivott győzedelem nem tiprá porba. Midőn falai közt Magyarország egyik legnagyobb királya I. Lajos gyakran mulatva, egyszersmind itt gyüjté 1362-ben IV. Károly császár általi megbántását boszulandó, Morvaországba beütendő seregét. Midőn itt Zápolya s Bocskai csapatai tanyáztak. Szóval e vár nemzeti történetünk majd minden korszakában szerepelt. Trencsén némellyek állítása szerint Tarentius római hadvezér parancsára épittetett, s egyike Magyarország legrégibb városainak. A vár nagy kiterjedésű falai a Vág részétől egy vagy 50—60 ölnyi magas, meredek, majd függőleges sziklán emelkedik, mellynek ép karzatáról a legszebb kilátás van. Legnevezetesebb e várban a 76 ölnyi mélységű sziklába vágott kút. A vár alatti keskeny tért a város foglalja el, melly úgyszólván, csak egy utczából áll. A város nevezetesb épületei, a volt jezsuiták, jelenleg piaristák három emeletes zárdája, a nagy