Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-09 / 36. szám - Az ember negyedik szeme. Jenevai 283. oldal / Természettudomány
„Kocsmárosné , bort de hamar !" Fecske czigány , mennyit akar ? „Csak szaporán Rózsi babám , hallja, Tenne vagy öt pintet az asztalra!" S lekönyököl nagy komoran, Mint a kinek halottja van; Iszik egyet, iszik kettőt, hármat, Szeme kigyúl, jó kedve megárad. Izeg mozog s egyszeribe Pattan a ház közepire, Tánczba vegyül, de nem akad párja, Fecske czigány csak egyedül járja. Háritja a vén czimbalmost, Hogy lassan most, gyorsabban most! „Rajta czigány, rajta vén mihaszna, Fejedelmi húrra valót kapsz ma!" S a bor immár nem kell neki, Mind a földre öntögeti: „Ne föld koma, ládd, vagyok én úr is, Igyál, igyál, te termetted úgy is!" „Bort ide, bort, hadd legyen itt! Jóravaló ur iszik itt !" S egy-egy kortyot hörpent ki belőle, A többit meg önti ki a földre. Addig tánczol, addig mulat, Ina gyengül, kedve lohad . . . Föld koma is részeg lett alatta S Fecske czigányt lábáról lekapta. Hogy fölébred más nap estve, Alig bírja fáradt teste . . . Gyötri magát, hogy mikor ő úr volt Álmodta-e, vagy igazán úgy volt!! Nincs mit tenni, nincs mit enni, Haza megy, de ott sincs semmi. Hegedűjét a kezébe kapja S urasigát emlegeti rajta! Lévai. 283 Az ember negyedik szeme. Az ember első szeme az, mellyet a természet kezéből nyert, mellyel először megpillantja a napot, s mellyel ha elveszt, elveszti benne az egész világot, melly ezután már neki csak egy sötét, soha föl nem virradó éjszaka, csupán zajáról következteti, » hogy bár számára elenyészett, de másokra nézve még most is fenáll. Második szeme az embernek a szemüveg, mellyel orrát megnyergeli s melly kezdetben az öregek elgyengült látásának gyámolitására látszott rendeltetve lenni, de ma már hordják azt erőteljes férfiak, sőt ifjak is, mert korunk mivelődése—melly a tárgyakat végtelen kicsi részeikre bonczolva, törekszik azok lényegének ismeretére jutni, — az agyon kivül egyetlen szervet sem vesz annyira igénybe, mint épen a különben is olly finom, gyenge részekből álló szemeket, mellyek a folytonos kutatás, olvasás, gyertya melletti virasztás által végre elvesztik eredeti épségöket s nem egyszer esik meg, hogy a tudós szakadatlan tanulmányai és kutatásai által mig a felvilágosodást keresi, épen ez által a vakságot éri el — a testi vakságot értjük. Szemeinek finom idegei a megerőltetés által elgyengülnek s azok gyámolitására segédeszközökhöz folyamodik, millyenek a szemüvegek. A szemüveg azért egyike a legáldásosabb eszközöknek — és méltán nevezhetjük az ember második szemének. — Az ember harmadik szeme a messzelátó. Az ember mind azon ismereteit, mellyekkel a csillagászatban bir, ez eszköznek köszönheti. A törpe ember ennek segitségével felhatott az egekbe, megismerkedett a csillagokkal, s a babona, vakhit hálója leesett szemeiről. És azon végtelenségnek, mellyet odafent talált, e földön is kereste folytatását s ugy találta, hogy mig az odafent a határtalan nagyba emelkedik fel, ide lent az észrevehetlen kicsike tűnik el szemei elöl. És ez igazságra a górcső segélyével jutott el; helyesen nevezhetjük azért a görcsöt az ember negyedik szemének. Mind a messzelátó, mind a górcső nagyítja a szemügyre vett tárgyat s csak készitésök által különböznek, melly szerint a messzelátó ugy alkalmaztatik, hogy vele távollevő tárgyak nagyittatnak meg, mig a górcső közellevő tárgyak nagyitására van alkalmazva. A messzelátó segélyével például, a csillagászok a holdban hegyeket tudnak megkülönböztetni, pedig a hold 50 ezer mérföld távolságra van a földtől. A górcső segélyével pedig a vízcsepben undok, nagynak tetsző állatokat fedez fel az ember szeme, mellyek szintúgy nyüzsögnek egymás hátán selső látásukra hajlandó fogadást tenni, hogy nem iszik többé vizet soha. A messzelátó igen elterjedt eszköz, s átalánosabban ismert, mint a górcső, talán azért, mert költségesebb, talán azért, mert nehezebben kezelhető , mint a messzelátó, pedig ha csak gyönyörködtető oldalát tekintjük is, a messzelátónál semmivel sem áll hátrább, a tudományra nézve pedig épen ollyan fontos. Például, ha valaki kétkedik a felett, hogy a kőszénrétegek valóságosan a földréteg alá került nagy erdőkből eredtek , menjen el egy tudóshoz és az kezébe vesz egy darab közönséges fenyőfaszálkát, aztán egy darab szilárd kőszenet áttetsző vékonyra csiszol, s górcsövön át megmutatja, hogy a fenyő és kőszén szerkezetre tökélyesen megegyeznek. Az orvos a kóros elválasztásokat górcsövén megvizsgálja és abból a betegség természetére következtet. — S mi hasznos lehetne a górcső a konyhán gazdaasszonyaink kezei közt! midőn egy csipetke lisztet, vagy egy csép tejet górcső alá véve, melly p. o. csak ezerszer nagyit, azonnal meglátná, hogy nincs-e az idegen részekkel keverve ? Ne tessék mosolyogni, mert mi komolyan szólunk. Poroszország M. városában két izraelita kereskedő nagymennyiségű vásznat adott el, mint jót és valódit, Ki megvette gyanakodott, hogy megcsalák és feladta őket, s miután a dolog valószínűnek bizonyult, bezárattak. Egy év múlva valami tudós górcsövön megvizsgálta a vásznat és annak sokezerszerte nagyított szálai közt nyomára sem talált a fagyapnak (pamut). Az izraelitákat azonnal szabadon bocsáták. Az ipar előhaladásával honunkban a fagyappal nagyban hamisítják a lenvásznat. Ilyen szövetekben közönségesen a mellékfonál az egyik, a bélfonál a másik anyagból áll. De illyenkor finom tapintás könnyen megismeri a csint. Ám ha a fagyap már fonáskor kevertetik minden szálak közé, akkor már a tapintás és szem nem képes észrevenni a csalást. Illyféle csalások felfedezésére különbféle szereket gondoltak ki és ajánlanak, de mellyeket az illetők legtöbbnyire gyönyörűségesen ki tudnak játszani, míg ellenben a górcső nem hibázhat; amit ő megnéz, az meg van nézve; az ő szeme nem hazudik soha. Hogy is ne lehetne vele megismerni a legbonyolultabbban kevert szövetet is, mikor rajta nézve a legvékonyabb szál is olly vastagnak látszik mint a zsineg (Spagat) !! A különböző anyagok megismerésében, a górcsövön könnyen gyakorolhatja magát bárki is; vegyen például vizsgálat alá lent, és fagyapot—és úgy találandja, hogy a len rostszálai egyenesek, gömbölydedek, és nem csövesek vagyis belül nem üresek, a fagyapéi pedig, átlátszók, vékonyak s mert üresek, tehát összeesettek, összenyomottak s csomóban úgy néznek ki, mint egy pamut összehányt, és nyomott szalag vagyis inkább mint egy halom száraz, egykor felfújt, de már jégvesztett, s laposra nyomott belek. Hasonló tekintete van egyéb növénygyapnak is, millyen a nyárfa-, füzgyap és a pitypangnak (oroszlánfogfű, Löwenzahn) magtokján levő , a légben elszállangó pelyhe. Ezek egyike sem bir olly tömör tartammal, mint a len szálai. Egy illy górcsövet szerezni nem olly nagy feladat csak egy középszerű gazdának is. Pesten a váczi utzában akárhányat lehet kapni 6— 12 pftjával, hol a vele való bánást is megmutatják, és ha a gazdát, bor, liszt, vászon, kenyér stb. vételénél életében csak párszor menti is meg a csalatástól, már ki van fizetve költsége bőven. Az Isten azért adott az embernek annyi szemet, hogy azokon nézzen és aztán lásson; különösen pedig e negyedik szemet adta azért, hogy belátva a természet mély titkai közé, fölöttük ne csak csudálkozni tudjunk, hanem e körülményt arra