Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-30 / 39. szám - A rugmézga. Jenevai 310. oldal / Természettudomány
310 ban néhány év múlva a törökök ott ismét megjelenvén, a templomot lerombolták és jobb épitő anyagjaiból lakházakat építettek, csupán csak a csonka-tornyot hagyván meg. — Sokáig is tanyáztak itt a törökök a 17-ik század elején, még most is élnek Tormaföldén, kik a törökök által épitett lak romjaira emlékeznek, s vannak még Tormaföldén, kik pásztorfiu korukban a vihar és eső elöl a csonka-torony alatt találtak menedéket, most azonban mind a várnak, mind az egyháznak csak méhlepte puszta helye látszik , mert az omladék-talakból az uradalom Szécsi szigeten családlakot épittetett. — A vár-harang hagyomány szerint a templom lerombolásakor a Kerka vizébe rejtetett el s máig is ott van, a másik harang az egyház tornyából pedig Szécsi szigeten, a harmadik végre Tormaföldén van. Egiházasbükki Dervarics Kálmán: A fisgmézga. (Gummi clasticum vagy Kautsuk.) Alig tudnánk felmutatni még egy czikket, melly annyi évekig mellőzve, rövid időn — alig tiz év alatt — olly fontosságra emelkedett volna, mint a rugmézga, hogy ma, sokoldalú használhatósága miatt, egyik legbecsesebb anyaga az iparnak s rövid időn versenytársa leend a vas-, bőr-, vászon-, posztó-, papir-, halcsontnak stb. sőt a szerszámfának is. Mert a párisi műkiállitáson láthatók czipek olly apró lyukacsokkal borítva, miket csak górcsőn lehet észrevenni, s mellyek kicsik arra,hogy a viz rajtok behatolhasson, de elég nagyok a láb kigőzölgésének kifelé vezetésére; vízhatlan szőnyegek, a falaknak bevonására kívül, falragasz helyett; mindennemű ruhadarabok, csónakok, hidacskák , földabroszok , sátrak , búváröltönyök, üszövek, képkeretek , bútorok; hintókat tartó rugók; csapok hordóra , gombok, vizkanták, kardhüvelyek, puskaagyak, különbféle géprészek, festik; hosszú szálak, válkészítők számára halcsont helyett; szemüvegek foglalatjai; nap-ék, esernyők, sétabotok, késnyelek és mindennemű ékszerek, szekrénykék, zsinórok, sallangok, könyvtáblák stb. stb. és ez előszámláltak mind rugmézgából készitvék. A párisit megelőzött londoni műkiállításon pedig fürdőkádak, vánkosok, szörpárnák (Matratze), sínek, kocsikerekekre, gázcsövek, asztalterítékek, ajtórugók stb. stb. is voltak kiállítva, mind rugmézgából. A rugmézga csak a 18 ik század elején lett ismeretes Európában, hová mint különös nevezetességet Délamerikából hozták, közönségesen palaczk-, madár-vagy egyéb különös alakokba öntve. Csak annyit tudtak róla, hogy a növényországból kerül elő. Azonban 1735-ben, a franczia akadémia egy küldöttsége tudományos czélból Délamerikába tett kirándulása alkalmával, a zugmézga sajátos készítésének is nyomára jött. Amerika beköltözött lakosai Brasiliában a benszülöttektől látták, hogy azok egy fának, — mellyet hetének hittak — kicsorgó levéből elpárologtatás utján mintákba önthető s különbfélekép alakitható tisztanemü anyagot nyernek, mellyből vízhatlan csizmákat, bűzös ugyan, de szép fénynyel és sokáig égő fáklyákat, sőt Quito lakói vászonnemü kelmét is készitenek. A beköltözöttek hasznukra forditák a felfedezést s a rugmézga általuk a kereskedésbe jött. Később a forró öv alatt számos fákat találtak, mellyek rugmézgát adó nedvet ömlesztettek. Illyenek Délamerikában a Jatropha elastica, a Siphonia elastica, Keletindiában a Ficus elastica és Javában a fügefa több neme. Madagaskarban a Vehia gummifera, Ázsiában a Ficus indica és Artocarpus integrifolia, továbbá az ind szigettengeren az Arceola elastica, egy óriási indanövény, lecsapolás után évenkint 50—60 fontot ad; ebből kerül a fehér zugmézga. Mindezen egyéb itt elő nem sorolható forróövi növények, ha megsértetnek, tejszínti nedvet bocsátanak magukból, mint nálunk a mák, ebtej stb. E nedv, mint a tej is, két anyagrészből áll, u. m. vizes folyadékból és az ebben úszkáló feloldhatlan golyócskákból. E golyócskák , mint a tejnél is, lassan kint felszállnak, a felületen tejfelt képeznek. E tejfelt aztán leszedik,cserépmintára kenik, tűznél megszárítják, azután megint kennek rá, s így folytatják tovább, míg a zugmézga kivánt vastagságú nem lesz, mikor is már a mintát egészen beborítja. Most a bennlevő cserépmintát összetörik, darabjait belőle kiszedik. E cserépmintából az előtt kis korsócskákat használtak , azért jött a zugmézga legtöbbnyire korsó- és palaczk alakban hozzánk. Amerikában az indiánok e módon készítenek abból czipeket csizmákat. A fákat az esőzés ideje alatt vagdalják meg, mikor is azok legnedvdusabbak, s a kicsorgó nedvet árkokba gyűjtik. Az indiánok a rugmézgát kautsuknak hivják, melly nevét a francziák is megtartották (caoutchouc). Midőn a mult század elején a rugmézga Európában ismeretessé lön, csak az irónvonalaknak papírról letörlésére használák. Később azon tulajdonánál fogva, hogy minden eddig ismert anyagok közt legruganyosabb, az iskolás gyerekek, kik leginkább használák, szálakra metélve, labdát gombolyítottak belőle. Csak ez előtt 15 évvel kezdék nagyobb figyelemre méltatni; már szövetek közé alkalmazák, hogy azokat ruganyossá tegyék. Legelőbb elterjedtek e szövetek közül a ruganyos nadrágfékek Amerikából a rugmézga igen tisztátlan minőségben, növényrészekkel, porral keverten érkezik Európába. Hogy ez idegen részektől megtisztítsák, tisztító gépeken eresztik át kétszer. Először a gép fogas hengerével megrágja, szétmarcangolja azt, a közbe omló víz pedig mind az idegen részeket kimossa, mind pedig megakadályozza, hogy a zugmézga a dörzsölés alatt átmelegüljön. A második áteresztéskor nem omlik közbe víz, azért a szétmarcangolt állapotban levő rugmézga a dörzsölés melegétől átlágyulvan egy tömegbe áll össze újra, mikor aztán különbféle mintákban erősen kisajtolják. Az illy tiszta rugmézgát különbféle használatra kezdék alkalmazni. Mintegy tíz évvel ezelőtt Makintosh terpentinszeszben (naphta) felolvasztó, vászonra kente, mi által a vászon vízhatlan lett, s belőle az úgynevezett makintosh-köpenyeket készítek, mellyek csakhamar nagy forgalomba jöttek. De e köpenyeken tapasztalták, hogy a rugmézga a viz fagypontjához hasonló fokú hidegben elveszti ruganyosságát. A francziák azonnal kísérletet tettek. A rugmézgából hosszú fonalakat metéltek , ezeket melegben vékonyra nyújták, fölcsévélték, kitették a hidegre, mikor is aztán elvesztve ruganyosságát, szövetet szőttek belőle, a szövetet melegre vitték, hol az újra összehúzódva, nevezetes tömöttséget nyert. Mind e kísérletek után is azonban ruhának vagy szövetkép nem volt használható, mert hidegben ruganyosságát veszte el, melegben pedig nyúlós ragadóssá lett. E két hiányán azonban segített egy amerikai névről Goodyear, de kititkolta találmányát, mignem egy angol, Hancock, készítményeit vegytani bonczolás alá vette, titkának nyomára jött s az angol könyvek most őt tartják az első feltalálónak. Az eljárás következő : A rugmézgát beeresztik kénnel, mennyit az csak befogadhat, aztán 120 R. foknyi melegbe teszik. Ez eljárást vulkanizálásnak hívják. Az így kikészített rugmézga a hidegben nem merevül meg és melegben nem lesz nyúlós-ragadóssá, hanem mindenkor egyenlő állapotban marad, s ruhának, szövetkép vagy egyébre is használható. Ha pedig a rugmézga közé keseréleget (magnesia) kevernek, s igen magas fokú melegbe teszik, a száraz macskamézhez hasonló szilárdságot nyer. Illy állapotban ellenáll a nedvességnek, hideg-, meleg-, lég- és a legtöbb savaknak és különbféle eljárások által olly tömörré tehető, hogy a bőrnek, fának és érczeknek szilárdságra semmit sem enged, — sajtolható és kalapálható. A rugmézga fontossága a jövőben csak abból is előre sejthető , hogy egyrészt az érczekéhez hasonló sziládságra keményíthető, másrészt pedig használhatóságra ezeket sok tekintetben fölülmúlja azon tulajdonánál fogva, hogy nem rozsdásodik. Több hajó indult ki tavaly franczia és amerikai kikötőkből, mellyek vas helyett rugmézgalemezzel voltak borítva. Amerikában 23 rugmézgagyár áll fenn, mellyek évenkint összesen 60 ezer mázsa anyagot dolgoznak fel. Magának, Hankocknak van egy gyára, mellyben 4 millió pft van befektetve. Európában pedig Angol- és Francziaországban is találtatik számos rugmézgagyár. (J. L.)