Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-02 / 48. szám - A yam gyökér (2 kép) 389. oldal / Ipar és gazdászat
391 lenül szerkezeti újdonság botránykéüt szolgáljon — megszólalni kötelességemmé lett. Se tehát a kalappal szeretett barátom! mert nem az én földemen lakó kunok, a millyen perse nincsen, hanem Laczház város érdemes tanácsa, megtudván valamint azt, hogy én ültetvényeket ásatok a magyar nemzeti muzeum számára, szintúgy fájdalom azt is, miszerint a nemzeti muzeumnak még a beszállítási költség is sajnosan esnék, köteles honfi érzelemtől ihletve tudtomon kivül önkényt elhatározó és levél által értésemre adá, hogy ingyen fogja a sokszor említett ültetvényeket helyre szállítani; és igy lőn, hogy 12 laczházi kocsi,saz ezer s néhány ültetvényt, még a pesti vámon meg is vámolva beszállitá; miért a czimzett városnak ezzel őszinte honfi megismeréssel adózok ! Tisztelem én a becsületes czélt, melly az illy és hasonló újdonságok hátterében rejlik. De mond azonkivül hogy a hibásan adott újdonságok bajt is okozhatnak, el van-e velek a czél érve? van-e lélektani tapintat a számitásban! ? — Ime majd egy évig használtatok Vasgereben Istókjául, és vájjon használtam-e többet, mint Vasgereben Istókja?? — alig hiszem! Ugy jártatok velem szeretett barátom, mint a hajdani kisasszony, kit addig hordtak a dalidókba, mig utoljára sem tánczosa sem udvarlója nem jutott, sőt kigúnyolták, már pedig azt csakugyan nem érdemiezte. Sok szónak rövid értelme tehát az volna, hogy jövőre egy kissé szigorúbban regestráljátok az újdonságokat, és ha nem javíthattok, ne rontsatok. Mert jaj, százszorosan jaj azon honnak, mellynek becsületes ügyei iránt fiai ösztökélés nélkül többé lelkesülni nem képesek!! Egressy Samu, Kolozsvár, nov. 20. Irodalmi hirekkel kezdem meg soraimat. Megjelent : „Szerelmi levelező, a szerelmesek használatára." Irta Kassay Adolf. Kolozs, 1855. 8-rét. Barráné és Steinnál. A ki szerelmes leveleit nem szivéből, hanem könyvből szokta kiirni — még annak sem ajánljuk e könyv megvételét. Vásári munka. — Továbbá Incze D. és Herepei G. az „Ujtestamentom magyarázata" dolgozói uj, czélszerü vállalatra egyesültek. Czime : „Ujtestamentomi Káté" A munka két részre osztva jelenend meg. Ajánljuk az illetők figyelmébe! — A terménykiállitás 1. hó végéni megnyitását halljuk beszélni; érdekességét növelni fogja Keményfi ur által Párisból hozott ritkaságok közszemlére kitevése. r. I. Nagybánya, nov. 24. Soha több fát mint az erdőn, soha több kalendáriomat, mint mennyi az idén 1856-dik évre megjelent, és megjelenni készül, tele mindannyian mennydörgésekkel és villámlásokkal, hó, jég és záporesőkkel, és az Isten tudná megmondani mennyi és hány réginél régibb anekdotákkal. A kíváncsiság minket is rávitt, hogy a sok közül néhányat végig betűzzünk; hála Istennek, hogy a sok égi háború közül a tüzes menykő belénk nem csapott. Annyi zivataros időt is jövendölgetnek azok a naptárak, hogy csoda — és ezt nem tréfából mondjuk, hanem egész komolyan — ha az embert a guta előre meg nem üti. Pedig felesleges ám felednünk, miként a kalendáriumok időjövendölése, korunk egyik legsötétebb foltja, valóságos szégyene, s azok, kik ezt közrebocsátják, közvélemény általi megrovást érdemelnek, s mint ollyanok tekintendők, kiket az alapos tudomány már régen kinevetett. Vannak, több szűkkeblű „tudósok", kik az időjövendölgetés mesterségét, csak azon machiavelli okból helyeslik, mivelhogy ,,a népnek — mint ők mondják — nem árt egy kis vakhit."" A naptárak szokásos időjóslatai — ha jól tudjuk — a XIV. vagy XV-dik században, tehát a sötétség ifjú korszakában vették kezdetöket, babona, vakhit és jóslati tartalmukkal együtt, mik legkivált háború, dögvész és királyok halálára vonatkoztak. Regiomontanus (Müller János) volt, ki a legelső naptárt 1476. Nórinbergában világ elé bocsátotta a világ elé, ámbár abból egy egy példány ára 12 magyar arany volt. E naptárak, biztos tényezőküt szolgáltak arra, hogy az emberi nem, melly még teljes vadsági korszakát élte, csakis a természet benyomásainak hódolt — később, midőn némi észlelésre vergődött, emberi hatalom befolyása által vakhitűvé képeztessék. A milly alacsonynak látszik e czél, az eszköz olly határozott sikerű volt; mert végre, egy könyv sem olly elterjedt, a népegység minden rétegében, mint a naptár, ez okból, ujabb időben némelly műveltebb nemzetek, a naptárak határozottságának megalapitását szükségesnek találva, az időjövendölgetéseket azokból végleg kihagyták; részint mert nálok a természettudományok már előbb általánosbittattak, részint , mivel azoknak, a földmivelő népre gyakorolt igen káros hatását eleve felismerték. A természetbúvárok , különösen a csillagászok, saját naptáraikból mindenféle jövendölgetési képtelenséget már rég kihagytak. Miért kell tehát épen a mi hazai naptárainknak efféle képtelenségekkel tömve lenniök ? Nem vétkezünk, ha azt hisszük, miként a naptár-szerkesztő urakat, azon eszmén kivül, miszerint : „a népnek nem árt egy kis vakhit," nemesebb ösztön is lelkesithethetné. Ezen urak igen jól tudják, vagyis: igen szép lenne ha tudni akarnák, miszerint az időjárás változatossága : a levegő és szél viszonyaiból, változó, és perczenként változható hévmérsékből, magasság és gőztartalom szerint akint származik , a minő mértékben a szél iránya változik, ezen irányt pedig, biztosan csakis azon egy esetben határozhatnék meg, ha egy pár száz mértföldnyi kerületet átnézhetnénk, — melly meghatározás, még ezen eddig elő lehetlen esetben is, csak két, három napra vonható. És ez : az időjárás változatosságának természetes, de következetlen rendszere, melly rendszer működési mélyebb titkait, meghatározólag belátni, szűk körvonalú szemeinknek még eddig nem adatott; ahoz pedig, hogy valaki, bizonyos tárgyról több véleletet adván, valamellyik beteljesedjék , valamint semmi jóstehetség nem kívántatik , ép annyira balgaság, azon elindulva , valamit tenni vagy elmulasztani ! Szomorú, hogy legtöbb ember a tények okait nem vizsgálja , nem iparkodik megérteni. Ha minden ember gondolkodni tanulna a körüle történő dolgokról, melyek őt anyagilag és erkölcsileg érintik, a népek eszményi czélja hamarább való leendne. K. V. Muraköz nov. 18-án. Egy hete már, hogy sürü ködben mozgunk, mintha Ossián honában élnénk, éjjel pedig folyvást esik, ezért rosz utunk és kedvünk. Kedvünkön majd segít a muraközi; borainkat ugy sem keresik az idén, pedig ámbár kevés, de elég jó termett. Utunk meg lesz jónál is jobb, mivel hogy a Nagy-Kanizsán átjövő vasutat keresztül vezetik Muraközön. Az egyenes vonalt már ki is jelölték, így tudjuk, hogy Kottorinál be és Nedelicz mellett kimenend a pálya Marburg felé. Sokan előre örülnek, mikép könnyebben juthatnak Pestre, melytől olly messze dobott benünket a sors, és ahová olly sokszor vágy lelkünk, merengvén nemzeti létünkön, és szomjúhozván a szellemi kincseket. Mezei termésünk nem lett olly jó, mint mutatkozott, ára mégis minden gabnanemünek szállott. — Ha a Csáktornyán tervezett czukorgyár fogja-e édesíteni kávénkat ? bizton csak utóbb mondhatom meg. — Itt, hol a legszebb élet és vagyonbiztosságban él az ember , most zsivány bandák barangolnak. Mult héten találtak a vízi szt. Györgyi templom mellett egy meggyilkolt embert, kit azonban nem igen sajnál a lakosság, mert mint eddig kiderült, a banditák egyike volt; hihetőn társai küldötték kovártélyt csinálni , más világra! E napokban pedig vezérük (Szever, drávántuli zágoriából) pisztolokkal és késekkel fölfegyverkezve tért be egy csárdába inni. A derék csapláros különös megtiszteltetésnek színlelvén e vizitet, addig itatta, addig fraternizált véle, mig alattomban szétküldött cselédjei találtak két vámőrt, kik szerencsésen elfogták. Szöllösy Sándor. • Nagyvárad környékén álarczos rablók ütöttek egy gazdag földész lakára. A kocsist ki rájuk ismert s fenyegette őket, rögtön leütötték; a gazda azonban ellenzés nélkül adta ki nekik pénzét, mire azok eltávoztak. Hanem a gazda is megismerte őket s feljelentvén a hatóságnál, mindnyájan kézre kerültek. G Nagy-Kőrösön Obernyik emlékére hangversenyt adtak hajdani tanártársai mellynek tiszta jövedelme 80 pl. sirkövére van szánva. Egykori kecskeméti tanítványai közül többen gyalog mentek át az ünnepélyen részt venni. Tűzveszélyek. + Nov. 15-én Feketehalmon (Brassó vidékén) 87 csűr, 7 istálló és 8 ház égett meg. A szomszédos helyekről érkezett fecskendők nem sokat segíthettek, mert a szörnyű hőség és tűz miatt csak életveszélylyel lehete az utczákon járni. A Kőhalom mellett Szászfélegyházán nov. 10-én 13 gazdasági épület lett lángok áldozatja. E helységben ez már ez évben ötödik tüz-eset, mellyek alatt összesen 149 mindenféle épület égett meg ! és mégsem jut eszébe senkinek a tüzkármentesitő egylet ? eddig a magyar ember legalább okult a maga kárán, mi lesz belőlünk ezután ha még saját veszedelmünk sem tud észre hozni ! ! Adomák. 4. Nem akartak — még a régi időben — szántani menni a hűbéresek. A haragra gyűlt tekintetes ur azt izente hajdújától a lázadóknak, hogy ha nem mennek, majd felszántatja ő a házokat? 5. Beszédet tartott a tábori pap a katonáknak ütközet előtt, hogy ne féljenek, hanem rohanjanak csak bátran, mert az Isten majd vigyáz reájok. — Könnyű neki, mondá egyik katona, mindég hátul marad. — Fiam, mondá a pap, az Isten mindenütt jelen van! 6. Vizsgálat volt egy székely faluban az oskolában. A földismeretre jött a sor. — Nos fiam, mondá a tanító egynek, mutasd meg Pestet. A fiú a kályhára mutatott. Mindnyájan nevettek. — Hát a Tisza vizét megtudnád mutatni? — Otthon van a tálban. A fiú kutyájok ivóvizét értette. 7. Egy paraszt, ki a parochiáról a káplánt vitte falujába misét szolgálni, rettentő kép hajtotta lovait, a káplán mondja : ne hajtsa kend atyafi olly nagyon ezeket a szegény állatokat. Muszáj, mert elkésünk a miséről, volt a válasz. Szerkesztői mondanivalók. 117. Dalmady Győző: Magyarok Lombardiában. Ballada. Közöltetik. 118. Szathmáry Ede úr kérésére kinyilatkoztatjuk, hogy semmiféle munkáját sem láttuk. Egyúttal megjegyezzük, miszerint az igen gyermekes érzékenykedés, a felett bajoskodni, váljon ez vagy amaz visszautasi**