Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-11 / 6. szám - Fa eke; vas eke. Pajkoss (2 kép) 43. oldal / Ipar és gazdászat
43 telés megbukott; miután ez ügy ellen az amerikai orvosok is meg lettek nyerve, — ezek is megint csak férfiak! — kik physicai okokkal a boncztudományból mesterkedtek bebizonyitani, hogy a nőnemnek agyvelője az, u. m. specificus súly szerint, kevesebbet nyom, mint a férfiaké; minélfogva ők csak lenge foglalkozásokra alkalmasak, és fontos ügyek nyomos felfogására nem születtek. Hiába, édes lelkeim!! Amerikában is férfiak a hatalmas fél, melly bizonyosan minden erejét felhasználta, hogy a nőket kijátszhassa, mi a nevetségessé tevés által sikerült nekik leginkább. Hisz a férfiaktól Amerikában ki is kerül az afféle csintett. — Lám az ártatlan quacker keresztyén felekezetnek sem hagytak békét, és midőn nemrég New Yorkban, isteni szolgálatra templomukba összegyűltek, és közülök egy magát isteni lélektől ihletve érzett nőatyafi a szószékre fellépvén egész szent hévvel szónokolt : buzgóságában ezt egy gonosz gentlemann azzal hozta nagy zavarba, hogy a szószékkel átellenben nyitva álló templomajtón berohant, és kezében rokkát tartván, azt a nép főlé kiemelve, a nőszónoknak elébe állította hallgatagon. Melly váratlan jelenetre a nőatyafi megzavarodva elnémult, a szószékről leszállott és az összes áhitatos hallgatóság megbotránkozva szétoszlott. Melly eset óta (hallom) a quackerek szent gyűléseiket mindenkor zárt ajtók mellett tartják. Magyarhoni nőtestvéreinknek sem tanácsolnám, hogy illy jogok kivívására valamikor kisérletet tegyenek, mert akkor lesz én is, — egyébként váltig hű prókátoruk, — mellőlük szomorúan elpártolnék, és egyenesen az angol gentleman párthíveihez szegődném, szúró, csipő él ezeknek egész fegyverkészletével. Ok, — igy szeretem hinni, — maguk is sokkal szerényebbek, mintsem a férfiak dolgaiba, az országos ügyekbe és kormányba beavatkozni, vagy csak gondolatukban is vágynának. — Ők egyedül az ő csendes házi körükben kivánnak működni; egyedül az ő szentháromsági tisztekben (mint feleség, gazdasszony és anya) kívánnak akadály nélkül eljárni, maguk körül áldást és örömet terjeszteni, és mindezekben férjeik méltatlan bántalmazásai által nem hátráltatni. És itt kiveszem a szót szájukból, és én mondom ki helyettök mi az, ami alól ők is kivánhatnának emancipáltatni; miután ez ügyökben voksaikat — szegényét gazdagét egyaránt, — már meggyüjtöttem. A sok szeretetlen férj házi zsarnoksága alul kivánhatnának ők csak emancipáltatni örökre. És ez már méltó kívánság is, mellyhez pártfogásukra ezennel jobbomat nyújtom nekik, — kivált ha későbben születtem volna, és ha fiatalabb lehetnék legalább ... 30 évvel. De így is fogadást teszek, hogy — ha Isten még földön fölül hagy itt Dömölkön, No 5.— minden bizonynyal handok még hosszabb merengés alakjában, egy dorgáló prédikácziót a gonosz férfiakra a jövő . . . farsangon *). Edei Illés Pál. Gazdasági beszélgetések. Fa eke, vas eke. (Egy pesti vas-árus bolt előtt ekét nézeget egy falusi ember, egy arra menő uri ember megszólítja.) — Ugyan mit nézeget olly figyelemmel azon a vas ekén édes jó barátom ? — Biz — jó reggelt kivánok! — hát biz én azt nézegetem hogy, nem aféle eke-e ez, a mellyet annyira dicsérve felkaptak; és a mellyből már maholnap ha a földmivelő nem vesz, s csak amúgy a régies fa ekével szántogat, nem csak a vas ekével szántóvető szomszédjai nevetik ki, hanem még tulajdon gyermekei is elpártolással fenyegetik az illyen magamforma embert, s inkább valamelly urasághoz kívánkoznak szegődni, csak hogy vas ekével szánthassanak. Én hát feltevém most magamban veszek egy párt, s azokkal fiaimat megörvendeztetem. Csakhogy most már azt szeretném, ha valaki útba igazítna, s megmondogatná egyszersmind a vele való bánásmódot. A fa ekéket kitudom ugyan választani, de ezekhez még nem értek ; noha én magam is tudok faricskálni, tartok is a famunkához különféle szerszámokat, osztán — nem dicsekszem — de amit egyszer meglátok, hacsak a szerszám hiánya akadályul nem szolgál, megcsinálom én azt. Hej az illyekre nekem jó fejem van! — Hanem az ur olly figyelemmel hallgat, mintha bizony útba akarna igazítani. Megkérem alásan, nem adhatna legalább egy kis tanácsot ? — Dehogy nem : igen szívesen, annál is inkább, mint hogy figyelmed ollyan furó-faragó ember, legalább jobban megért; mert én nemcsak hogy útba igazítom, sőt még a bánásmódjával is a mennyire lehet megismertetem. Hanem most megengedjen kigyelmed, haza kell mennem, s aztán elmegyünk oda a hol a vas ekéket készítik; t. i. valamellyik gazdasági gépészhez; de hogy egymástól el ne maradjunk, jöjjön kigyelmed a szállásomra ha nem restelli. — Köszönöm az ur szívességét , bizony jó lesz, mert odáig is beszélgethetünk. — Látja kigyelmed; — emlékezzék csak vissza néhány évvel, hogy milly idegenséggel volt a mezei gazdák nagy része minden gazdasági eszközök és gépek iránt; hát még a cselédség, akik csupán azért — nem egy helyen tudom — inkább megköszönték a béresi szolgálatot, mint hogy vas ekével szántsanak; és ím most figyelmed mondása szerint hála az Istennek — legalább ez egy eszközre nézve megfordítva áll a dolog. De a nagyobbszerű gépekre nézve még most is vannak helyek, ahol azzal a rozsda és szú dolgozik. — Annak bizonyosan a lehet az oka , hogy nem jó volt, a mi urunknál pedig az állyaknak egy rosz padlás a helye. — Nem épen következés, hogy rosz volt, mert sokszor azon ujan, — legfeljebb egyszeri megpróbálás után, részint a körülötte dolgozó cselédek ellenkezése, tudatlansága, s hozzá nem értősége, részint a tulajdonos, vagy annak tisztjei szakértetlensége következtében — dobják félre. — De uram! ott voltam én magam is az uraság pajtájában, mikor egy nagy cséplőt először a munkába indítottak , jól is dolgozott vagy két nap, hanem aztán úgy elromlott, hogy ha mindég dicsérték volna is a körülötte lévők, mégsem lehetett volna azt sükerrel használni. Hej pedig nagyon sürgette az idő, mert hát a vetés ideje itt volt, asztán a vetni való mag még a szalmában hevert. Mit volt mit tennie, mint béreseit a szántástól elfogni s azokkal csépeltetni, mert hisz részes cséplőket, vagy nyomtatókat a világért sem lehetett kapni, mind el voltunk foglalva a magunkéval. Hát csak azért mondom, kérem, hogy biz annak a cséplőmasinának csakugyan hibásnak kellett lenni. — Hogy valami hibája történt, a bizonyos, miután első két nap jól ment, mert higyje el figyelmed, sokszor ha olly csekélység, hogy csak egy srófnak mondhatnám, elvesz, elmozdul egy nagy gépből, oda a pontos járása, és ha nincs közelében ahoz értő ember aki azt meglássa, megcsinálja, akkor „illyen rosz, amollyan rosz" hangok kiséretével azt is könnyen a padlásra sétáltatják. Pedig mindezekről jaj de könnyű volna ám a mezei gazdáknak segiteni, még pedig csekély kiadással. De most már itthon vagyunk. Tessék bemenni! — Köszönöm. Nini, el is felejtem mondani, hogy az uraság kovácsa eleget studirozott a körül a cséplőgép körül, és mégsem tudott rajta semmit is észre venni, pedig értelmes ember ám, még az órát is megtudja igazítani. A múltkor az én órámat is helyrehozta — az igaz ugyan, hogy mikor tizenkettőt kellene ütni, egyet sem üt — hanem azért jól jár. — Hagyjuk ezt most abba, s térjünk viszsza az ekére. Mondja meg figyelmed nekem, hogy szántó földjök milly minőségű? és az ottani uraság milly ekékkel szántat; mert csaknem minden földnek megvan ám a maga ekéje, s ép azért csinálják azt olly különféle alakban, — s aztán a gazdák is majd egy, majd más, és majd jó majd hibás észrevételeket mondanak a gépészeknek. — A mi földünk búzát termő fekete föld; négy ökrön szoktuk a szántást vető alá tétetni, — noha az uraság, az egy ugarlást kivéve, csak kettesben szántat,—pedig vas ekével ám ! és azok még most is nehezebbeknek látszanak nekem, mint a fa ekék. — Hogy kettesben szántat, azt igen bölcsen teszi, s abból is kitetszik, hogy az ekék sem lesznek hát nehezebbek. Egyébiránt vegyük, hogy nem könnyebbek, nem annyira megy-e félnap négy ökörrel két ekébe fogva, mint kigyelmed egész nap egy ekével, ha mingyárt az ekék egyformák volnának is? Már pedig az ökör, ha alkura léphetne, szivesebben szántana kettesben félnap, mint kigyelmed szerint egész nap. Próbálja meg egyszer, s fogasson be két-két ökröt egy ekébe, s fogasson ismét négy ökröt egy másik ekébe, és állitsa őket külön egy egy hold földbe; de hogy a teher egyenlő legyen, tehát a két ökrös ekékkel — a mélységét meghagyva — fogasson csak felényit; mert hiszen csak igy lehet egyszerre bevégezniök, igaz e? Azután, hogy mellyik két ökörre jut több teher, arra-e, aki négyesben, vagy arra a ki kettesben szánt? próbálja ki azt is. Egyébiránt, hogy a kettes fogatukra kevesebb teher jutott, mennyivel jobb munka történt és mennyivel kevésbül a baj két ökörreli szántásnál, azért már ha nem kezeskedném is, maga be fogja látni. Hanem miért tartja kigyelmed a vas ekét nehezebbnek áfánál, mondja meg csak? — Hát, barázda — azaz hogy egy árok választja földemet az uraságétól, s kieresztéskor megpróbáltam egyszer emelgetni, de lesz az uram mi tűrés tagadás, nagyon nehéz. — E szerint tehát azt hiszi kigyelmed, hogy a földben is annyival nehezebb? Sohse hidje azt : nem lehet nehezebb a roszul készült fa ekénél még a kötött kerekű kocsi sem, kivált mikor azzal, közmondás szerint, „tavaszi alá sárban" kora tavasszal akarunk szántani; bezzeg talpailik egyre, noha a béres egész terhével rajta függ, mégis — miután egyet is fordult barázdakészítés nélkül — kénytelen a dolgot vagy abbahagyni néhány napra, vagy pedig az ekét minduntalan felfordítgatni, s ösztökével kitisztogatni. A béres természetesen illyenkor haragos, s nagyokat üt az eke talpára, mellynek következtében valamennyi ék a ködöktől és csoroszlyától szépen kihull. Az illyen osztán az igazi nehéz eke. — Hát a vas-ekék nem talpallanak, és vajjon mi annak az oka? — Legalább igen ritkán : a pedig azért van, mert azoknak a talpa csak egy vékony vasból áll, nincs tehát a mihez a föld hozzá tapadjon; s aztán szántó vasa is olly keskeny, hogy az alatt a sár annyira öszve nem gyüremedhetik, meg-meg, a vas — kivált ha már megsimult — mindég könnyebben sikamlik a földbe mint a fa. Azt már kigyelmed maga is tapasztalhatta. — És a kormánya is vasból van : a mi osztán annyira lelapitja a földet, hogy magházat is alig lehet látni; már pedig én felülre szoktam vetni ! — Tehát millyennek kellene lenni kigyelmed szerint egy jó ekének? * *) Elvárjuk. Szerk.