Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-11 / 6. szám - Zala-Lövő. Egyházasbüki Dervarics Kálmán 46. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások - Falusi iskola tanitók 46. oldal / Nevelésügy
séget, s mellyet mindennek elébe tesz", illy botor s igazságtalan piszkolására, valóban nem értjük. Hiszen ha ez mind ugy volna is , ill veszélytelen eljárás, illy sértő gyengédtelenség még akkor is bűn volna! Magyar embertől jogosan megvárhatnék, hogy saját még tévedéseiben is szeresse, s hibáiból kimélettel s kegyelettel ábránditsa ki! De hát mit mondjunk, midőn e czikk majd minden szava merő rágalom, vagy a dolgok állásának teljes nemtudása ? Nem czélunk e badar gallimathias egyes részleteinek czáfolatába bocsátkozni; csak néhány főbb momentumot emelendünk ki. Midőn a lyceumot emliti föl, csak könnyedén odaveti, mikép csillagászi s physicai műszerei rosz karban vágynak, s az intézet, vagy inkább a roppant épület czéljának ma már nem felel meg. Eszünkbe jut itt egy nagyszerű hivatalos hazugság, melly e századokkal daczoló s legjobb karban levő épületet roskadozónak háromlá. Édes „Helynév magyarázó" ur! Kegyes engedelmével bátrak vagyunk kétkedni, hogy ön ezen intézetet csak megtekinteni is, annál inkább, hogy jelen belállapotáról magát értesíttetni szíveskedett volna. Hiszen a csillagászi műszerek azon számmal, mint 40 év előtt, most is megvannak s pedig a legjobb karban. — A physicai szertárt, melly ezelőtt két teremből állott, egy uj 28 • ölnyi teremmel kellett a műszerek szaporodta miatt legújabban bővíteni.—r Egri érsek ő excellentiája e jóságban kifogyhatlan széplelkü Maecenas, a mult évben ezer, ez idén pedig már 250 pengő fiot kegyeskedett a physicai cabinet fölszerelésére utalványozni; s az intézeti tevékeny szellemű term. tanár nt. t. Pázmán Alajos ur e jelentékeny összeget a legczélszerübben fölhasználva, muzeumát, mellyet gázvilágitással látott el, olly meglepő csinnal s szakértőleg rendezte, hogy e tekintetben alig van Magyarországban muzeum, melylyel nem vetélkedhetnék. Mi az állítás utórészét illeti : igaz, hogy jogakadémiánk jelenleg nincs; de ha az akadályok, mellyek annak létesítését eddig gátolák, megszűnnek , alapos reményünk van, hogy az sem marad el. De ha ez nem történnék is, czéltalannak mondjuk-e azért az intézetet?" Hisz ott vagyon a 4 theol. osztály mint azelőtt; ott a gymnasiumi két fölső osztály, melly a philosophiai 2 osztályt helyettesiti, a megyei növendékpapság czélszerü oktatására; továbbá 2 praeparandiai és 3 elemi iskolai osztály, rajziskola, nyomda legújabb angol és gyorssajtókkal, itt vágynak végre a számos tanárok, hitszónokok és praebendatusok lakói, s igy rendeltetése ez intézetnek terjedtebb, mint volt ezelőtt. Tanintézet biz az most is mint volt, és czéljának tökéletesen megfelel. Jónak látja czikkíróit egy mellékvágással a főgymnasiumi ifjúságot is megtisztelni, mondván : „Hiába! az egri diákok mindig hiresek voltak." Ha csak azt a mafitiát föl nem teszszük szóról, hogy nem találván a jelenben okot a kapczáskodásra, a múltnak bűneit kutatja föl, hogy piszkolódhassék : hinnünk kell, hogy a jelenről beszél. — Mi a tanulók vétségeit nem igen szoktuk legyezgetni, de az intézetet kompromittáló méltatlankodást sem nézhetjük el. Mi lelkiismeretesen állithatjuk, s az egész várost tanúnak hívjuk föl, hogy rendszeretetben s illedelmes magaséletben intézetünk ifjúsága tökéletesen kielégít minden méltányos követelést ; s biztosítjuk közlő urat, hogy, ha a feszitő zsidók orrai s fülei, — épek volnának; most az egri diákok azokon hirt szerezni nem tartanák dicsőségnek. Végre czikkiró az egri tisztelb osztályt könyv- és olvasásiszonyról vádolja a legszerénytelenebb, leczkéző s becstelenitő modorban. — Mi ismerünk Egerben papi és világi urat eleget, s ezek közt ollyakat is, kik a fölöslegről nem igen szólhatnak, s mégis a legújabb magyar müvekkel gazdagon fölszerelt könyvtárakat bírnak. Ezeknek az a panaszuk, hogy az olvasni vágyókat nem birják kielégíteni könyvekkel. Pedig kölcsönkönyvtárunk is vagyon, mellynek fönállása a részvétlenség miatt épen nincs veszélyezve. Csak egy pillantás az előfizetők névjegyzékébe, meggyőzhette volna az állításokban igen-igen merész urat, hogy Egerben meglehetősen szeretnek olvasni. Bizony, bizony, volna mit szégyenleni, csak volna kinek! Ha közlő úr már teljességgel írni akart, és pedig Egerről irni: miért nem festé azt fényoldaláról ? A szülőföld iránti pietásnak egyenes követelménye ez. De ő ezt nem tevé, hanem rágalmat halmoz rágalomra, s hegesztő frivolitással érinti a legtiszteletesb tárgyakat. Vagy nem irhatá le „szülőföldje" intézeteit, azok szellemi irányát s hatályát ? A nők pórias korholása helyett mi jól állott volna az angol dámák megbecsülhetlen nőnevelő intézetét megismertetni! Tudnia kell, vagy legalább kellene czikkírónak, hogy ez intézet, mint nagylelkű alapítója, Egernek s vidékének valódi áldása, mellynek nyomatékát azon „olvasni nem szerető," korholt nők jobban értik, mint czikkiró; mert leánygyermekeikkel, — saját kényelmüket föláldozva, — túlnépesitik a már egy emelettel bővített tágas intézetet. Ezen intézet adand majd nőket és anyákat, de képzetteket, kik „újságokat, sőt más tudományos iratokat" is olvasandnak az ő lelkének nagy örömére. — Miért nem tekinte be a tudományos intézetekbe? Ekkor a „híres egri diákokkal" talán ki is békült, s a csillagászi és physicai műszerekről kedvezőbben ítélt volna. Miért nem említé meg „szülőföldjének" egyéb nevelő-intézeteit, igen jelentékeny jótékony alapitványait, s az amúgy is tekintélyes könyvtár évenkénti tetemes gyarapodását? De ezeket s másokat czikkíró ur mind ignorálja. E nyilatkozattal s illetőleg útbaigazítással az igazságnak tartoztunk. Most még csak azt kivánjuk, hogy Egernek olly szülötte, a magyar irodalomnak olly ügyvivője, a ,, Vasárnapi Újságnak" pedig olly jó barátja, mint a tárgyalt czikk írója, minél kevesebb legyen. *) Eger, jan. 18-án 1855. Farkas Gergely, tanár. Egyveleg. — Régi felirat. Biharmegyében a belényes-ujlaki reformátusok harangján illy körirat van : TUI 47 1361. DA AKS VRED SINR OR. GIS. ND. DG AM. CASILPS. E különös iratnál fogva azon harangot több könyvben igen réginek olvassuk, és sokan gyötrik rajta eszöket, mit jelentsen. Én azt visszafelé olvasom s igy egészítem ki: Splisák Magdalena, Domino Sigismundo Kornis de Ruska Ad — 1631 Sept. 4. — jutore. (Splisák Magdolna, Ruszkai Ivornis Zsigmond ur segitségével 1631. sept. 4. Közli Nagy-Kőrösről G. M. — A mesterségek befolyása az egészségre. Egy német tudós több éven át vizsgálatokat tett az egyes kézművesek egészségi állapotja körül s ugy találta, hogy legegészségesebb mesteremberek a sütök (pékek) és mészárosok; ezek után következnek az aranymivesek, kiket sohasem bánt a hidegláz, vérhas és köszvény. Az ácsok között legtöbb mellhártya-gyulladás jön elő, a szabók nagy hajlammal bírnak aszkórra (száraz betegségre) , de legtöbb aszkózos van a könyvnyomdászok között. A kovácsok igen hajlandók a hideglelésre, a bodnárok (kádárok) a tagszaggatásra, a fazekasok a kólikára. A vargák és csizmadiák között sok az egészségtelen és nagy a halandóság; a takácsok igen betegesek, de a halandóság nem nagy közöttök. Tárogató. x* Magyarország herczegprimása, bibornoki eminentiája hír szerint f. hó 20-án Pestre érkezik, a bold. szűz szeplőtlen fogantatását illető pápai bulla pedig husvétutáni IV. vasárnapon fog egész Magyarországban s a magyar egyházhoz tartozó koronatartományokban kihirdettetni. x* Öntött márvány, tüz- és vizellenes vászon. Egy Berlinben lakó Marman nevű hazánkfia ollyan vegyüléket talált fel, mellyet mindenféle alakban könnyen önthetni, s ha megkövesült, igen szép szinű és simaságú márvány lesz belőle. írják, hogy az ausztriai távirati (telegraph) oszlopokat már illyen márványkéregbe burkolják. Ugyanezen hazánkfia talált fel tüz- és vizmentes vásznat is, (a melly sem meg nem ég, sem át nem ázik) s jelenleg Berlinben közfigyelmet ébresztett. Jó lenne belőle egy pár felöltőt szerezni azoknak, akik könnyen tűzbejönnek, és gyakran eláznak. x* Templomszentelési hir. Egy pesti német lap, a „P. Ll." azt írja, hogy az esztergomi országos székesegyház jövő május hónapban fog felszenteltetni, a melly ünnepélyes alkalomra Liszt Ferencz világhírű zongorász hazánkfia egy uj misét irt, s azt maga fogná igazgatni. x* Kövessük a jó példát. A kolozsvári szinház bukófélben volt, és az a maroknyi magyar nép, melly Erdélyben lakik, azt mondá, hogy „ennek nem szabad megtörténni", s mindent elkövetett szép anyanyelvünk oltára körül, hogy annak templomát, a szinházat, megóvja. E farsangon álarczos bálok rendeztettek a színházi alaptőke javára, mellyek másodikáról igy ir a kolozsvári „Hetilap." „Szinházunk alaptőkéje nevelésére rendezett második álarczos bálestélyünk egész városunk diszét, javát, minden osztályait magában egyesité. Nem egytől hallok amaz észrevételt , hogy egész Kolozsvár itt van! Polgári és katonai tekintélyeink, a lelkes hölgy-világ s mivelt férfikar, a haza itt élő ifjúsága és a vagyonosabb földmivelő osztály számos egyénei mindkét nemből eljöttek ez estély örömeiben résztvenni, eljöttek a hon oltárán áldozataikat bemutatni. Nemcsak e város lakói, de vidékiek is számosan jöttek be a nevezetes ünnepélyre. Fénypontja azonban, sőt koronája a feltűnően szép estélynek volt azon pompás diszmenet, melyet főuraink és úrnőink annak érdekesbitésére eszközlének." x* Székesfehérvárott Ferenczy polgármester, a reáltanoda számára szerzendő gyűjtemények megalapithatására 100 pftot adományozott. — Óhajtjuk, hogy minél több illy polgármesteri tett hirdetői lehessünk. x* Tokajban ollyan nevezetes dolog történt, aminek nemcsak városokban , hanem minden faluban a régen megtörténtek sorában kellene lenni. Két tűzoltó fecskendő megszerzése elhatároztatott. A „P. N." levelezője a fölött sopánkodik, hogy bárcsak az illető mester pontosan megtartaná a határidőt, s hogy „az üres pénztár minő képet csinál az 500 pfthoz." Mi az illető gépészről azt hisszük, hogy lesz annyi lelke, miszerint egy órával sem halasztja el azon fecskendők készitését, mellyek nélkül az ugy is sok csapást szenvedett derék Tokaj folytonos veszélyben .) Szívesen engedtünk helyet e czáfolatnak. S habár meg vagyunk is győződve, hogy ámult decemberi ismertetés irója, mint különben is „egri születésű", csupán szülőföldje iránti szeretetből fogott tollhoz , másrészről annyival inkább örvendünk most, hogy a t czáfoló úr előadása szerint, a panaszok legnagyobb része túlságos volt. Az egri közönség növekedő irodalmi vonzalmáról pedig mi is adhatunk tanúbizonyságot. Sierk.