Vasárnapi Ujság – 1855

1855-02-18 / 7. szám - Magyarország mezőgazdászati statistikája ügyében. Galgóczi 55. oldal / Szózatok

Nemzeti színészet. FEBRUÁR. I. Bolnay Kolozsvárott. Ez ifjú művészünk szülőföldén adván vendégszerepeket, a legnagyobb tetszésben részesül. Értesítőink különösen magasztalják őt a hősi társalgási szerepekben. Márczius elején fog Pestre ismét visszatérni. II. Czupra úr, jövő héten fogja első szint próbáit tenni a nemzeti szinpadon.Hozzáértők egyhangúlag magasztalják kitűnő szépségű hang­tehetségeit, mellyek a művészet ihlete és kellő szorgalom mellett szép jö­vendőt biztosithatnak számára e pályán. III. Gróf Károlyi Györgynél a nemzeti szinház igazgatója több fő­urak jelenlétében barátságos értekezletet tartott, a nemzeti szinház bel­sejének kicsinositása­ végett. A költségek 12 ezer pft körül állnak. — Az intézet fontosságához s az iránta tanusitott buzgalomhoz mérve, nem nagy összeg. IV. Gentiluomo tanítványai e héten tartották első előadásukat a nemzeti szinpadon, Ernani operában. Fekter tenorista igen szép hanggal bir, melly csupán erősödésre vár, a többiek is tetszésben részesültek; szor­galmas tanulmány és igyekezet mellett néhány év múlva mindannyian betöltendik helyeiket a szinpadon. Szép és okszerű játékmodorukon meg­látszott Egressy Gábor tanitása. A szinház minden helyiségeiben tömve volt; az előadás jövedelmének egy része Fáncsy árvái számára határoz­tatott. — Ugy hisszük, hogy a tisztelt művészi neophiták a közönségnek ezúttal tanusitott figyelmét buzditásul veendik arra, hogy tehetségeiket bővebben kifejtsék; csak mosolyogni tudunk azonban azon túlbuzgók vé­leményén, kik e különben jeles ujonczok működése által derék operánkat háttérbe szorithatni hiszik; s az egész iskolát, ugy a mint van, szerződ­tetni jó nyereségnek tartanák a mostani operai személyzet helyett; e vé­lemény képtelenségének bebizonyítására úgy his­szük elég felemlítenünk, hogy a derék növendékek összes repertóriuma eddigelé egyetlen egy ope­rából áll, a­mit elvégre is aligha nézne meg a közönség minden héten há­romszor. Lassan járj, tovább érsz. V. A jövő évi szerződések nagyrészben megköttettek. Új tagokul meg vannak nyerve : Egressy Gábor, Hollósy Lonovics Kornélia, Kaiser Ernstné, Szilágyi Sándor, Latkóczyné, Bolnay, Tóth, Szerdahelyi, kik ez évben csak szerződéstelen játékdíjazott vendégtagjai voltak az intézet­nek, jövőre szinte állandóul megnyerettek a szinház számára. VI. Híre jár, hogy a pesti magyar opera egy időre Bécsbe fog fel­rándulni, e hitrel nem kezeskedünk. VII. Jövő héten jeles művészünk Tóth javára „Makranczos nő" fog szinre kerülni. Tárogató: x* Hildegard Főherczegasszony Ő cs. Fensége, a legmagas h­atalma alatt álló első bölcsődét f. hó 9-kén látogatásával megtisztelte. O cs. Fen­sége majdnem egy óráig mulatott ott s az e jótékony intézetben uralkodó rend és tisztaság, valamint nem kevésbbé annak, jelen helyiségéből a Beleznay féle házba a kerepesi útra átköltöztetése által eszközlendő nem sokáral czélszerü nagyobbitása, felett, az igazgatóságnak magas megelé­gedését kifejezni méltóztatott. x* A felső vidékét nagyon megörvendezteté K. Kellner csász. altá­bornagy megjelenése, kit O cs. k. Felsége olly megbízással küldött Tren­csin, Turócz, Árva és Liptó megyékbe, hogy a szűkölködő föld népének rögtön segélyt nyújtson, ami meg is történt,csakhogy nem mint hireszte­lék pénzbeli, hanem szükséges tápszerek kiosztása által. — Az altábor­nagy ur mult hó 26-án Pozsonyból Nagyszombatba ment 28-ikán Sel­meczre, 29-dikén Sz. Márton és Kubinba, 30-kán Rózsahegy és Sz. Mik­lósra, 31-én visszatért Kubin és Sz. Mártonba, hol 1-én mulatván, 2-kán ismét Selmeczre, 3-kán Trencsinbe ment, ott 4-én mulatván, 5-kén Nagy-Szombaton át Pozonyba érkezett. A hegyi lakosok közt legtöbb nyo­morra Trencsénmegye éjszaki részében talált, nevezetesen a Kisucza- és Marikova-völgyben . Árvamegyében a nyomor nem olly nagy , éhség sehol sem uralkodik. Az éhség rögtöni enyhitése tekintetéből a cs. kir. élelmezési tárakból nagymennyiségű kétszersült szállíttatott az emlitett helyekre s annak folytonos szétosztása a községek és hatóságok szigorú ellenőrsége mellett elrendeltetett. x* Legújabb miniszteri rendelet szerint a házalóknak ezentúl nem szabad arany és ezüst órákkal kereskedniök. x* Balassa-Gyarmaton febr. 4-én a megyeház nagy teremében a cs. k. megyei főnökség tánczvigalmat rendezett a b.-gyarmati kórház javára, s hir szerint 300 pftnyi tiszta jövedelem volt a jótékony mulatság gyü­mölcse. A szép siker kedvet gerjesztett többekben, hogy az iskola ja­vára is rendezzenek hasonló mulatságot. Reméljük, hogy a kedv akarattá szilárdul, az akarat pedig ha igazán akarják a jót, legalább is annyit esz­közölhet az ifjú gyermeki lélek táplálékára, a­mennyit az elaggott roskatag test gyámolítására össze tudott szerezni. Nem is tánczol­hatnak sehol hasznosabban, mint a­hol az iskolák, mai korkérdésünk előmozdítására verik össze a bokákat. Ezek megérdemlik , hogy kivilágos kivk­adtig húzzon nekik a legeslegjobb czigánybanda annyi talpcsiklandó csárdást, hogy a czepperi polka eszébe se jusson senkinek. x* Mindenfelől a sok és nagy hóról érkeztek tudósítások, itt pedig Pesten, midőn e sorokat irjuk úgy olvad, akkora sárvíz locsog az utczá­kon, hogy a felével is beelégednének azok a finnyás pesti lábacskák. Far­kas uraimék ellen is (de nem a derék győri zenészek ellen) több felől ér­keztek panaszok. Nevezetesen Hatvan-Püspökiben 15 mond tizenöt ordas rontott egy juhnyájra s néhányat le is mészároltak, mire a két bojtár el tudta a hívatlan látogatókat dorongolni. Egy pedig ollyan neveletlenséget követett el, hogy midőn a két derék bojtár, javában űzné az erőszakos­kodó hadat, hirtelen vissza­fordult, s ugy neki rohant az egyik bojtárnak, hogy csak azért nem tehetett az ő tulajdon bőrében kárt, mert juhbőrrel, azaz juhászbundával volt takarva, a mellyet annál gorombábban megté­pett, mignem­ doronghalál vetett véget dühösségének.­­* Erről a farkastörténetről jut eszünkbe, hogy egy dunamelléki helységben Komáromhoz közel szintén nagy farkas-riadó állitá talpra a falu legénységét, mert valaki közelgő farkast látván a falu felé kullogni, nagy lármát csapott, s a megiramlott kóczos látogatót hirtelen lóra ka­pott 4 legény vette űzőbe, s utolérvén, irgalom nélkül agyonverték. — Volt is kiabálás, tapsolás, vivátozás a mint illik, csakhogy nem sokáig tarthatott, sőt rövid időn kaczagássá vált, mert az elesett farkas egy jám­bor komondor volt. x* Bécsben huzamosabban időző hazánkfiai egyhangúan dicsérik Haas könyvkereskedő (Singerstrasse Nro 878.) buzgalmát a magyar irodalom iránt, melly valóban bármelly honfitársunknak is becsületére válnék. Azt irja róla bécsi tudósitónk, hogy nemcsak valamennyi helybeli könyvkereskedő között első, kinél minden régibb és korunkban megje­lent legújabb magyar irodalmi munka kívánatos számmal és választott­sággal megkapható, hanem széles ismeretségei útján hathatós sikerrel tö­rekszik azok terjedését előmozdítani, az ő buzgalmának köszöni a bécsi magyar ifjúság, hogy több magyar lapot kezében forgathat. Illyen buz­galom elismerésre méltó s megérdemli, hogy azok, kiknek módjában van, ez elismerést kereskedésével is éreztessék. x* Munkácson a kórház javára kitűzött elnöki dalidó febr. 11-ére halasztatott, mivel Ernő cs. kir. főn­g ő fensége a beállott udvari gyász miatt nem szerencséltethette volna januárban a jótékony vigalmat magas megjelenésével. Hogy ment végbe a bál, s­ mennyi hasznot hajtott a sze­gényeknek ? még nem vettünk róla tudósítást. Egyébiránt ott is sok volt a hó, s most már hihetőleg nagy a sár. Szomorú hir pedig az, hogy azon a vidéken a farkasok egy asszonyt és egy gyermeket „felfaltak." x* Ácson jövő tavas­szal a főutczákon végig kétfelől fasorokat fognak ültetni. Bár igy cselekednék minden helység, ez szépítené is s ha felnőnek a fák, minden öt hat évben egy kis rőzsét vághatna róluk a ki ültette, a­mi pedig sem nagy fáradságba, sem sok költségbe nem kerülne. — A népnevelés ügye is szép gyarapodásnak örvendhet, mert herczeg Lichtenstein Alajos a leégett oskola ujjá­épitésére 4000 pftot utalványo­zott, ezen pedig ugyancsak derék iskolát lehet építeni, s ha a község és illető szülők is hozzá látnak és megteszik a magukét, azaz hogy szorgal­masan járatják gyermekeiket az uj iskolába, s a tanítónak tisztességes fi­zetést biztosítnak, akkor aztán csak olly örömmel felemlegetjük az ácsia­kat is jó például mint Tatát, vagy a kecskeméti derék zsidó községet. x* Minthogy Kecskemétre ugrottunk, eszünkbe jutott egy levél, melly minap érkezett hozzánk, s arról panaszkodik, hogy a ref. iskolák iránti részvétlenség épen nem csökken azok részéről, kiket a legforróbb részvét illet. Többet most nem szólunk , mert a panaszokat nem szeretjük addig körülményesen hirdetni, mig van hova fordítanunk szemeinket, a­honnan orvoslást lehet remélni. x* Beregszászról farsang vége felé vettük a tudósítást, hogy „most vannak a farsang legesleg­javában." Február 4-én ott is jótékony bál volt, a mihez kétszeresen járult a szép nem, u. m. szép számmal jelent meg, s e felett kézimunkákkal is járultak a czél előmozditására. Adjon Isten mindnyájának ha e farsangon nem jutott, majd uj borkor, — mádi szüretkor — derék vőlegényt. Tudósitónk az ellen panaszkodik, hogy nagyon rikitó volt a szépen rendezett bálban a csárdás. Az is baj ha kel­letén tul nagyokat rikkant az a széles kedvű fiatalság, de még ezt csak megengedhetjük módjával, kivált ha megígérik a tüzes tánczosok, hogy a legnagyobbakat csak ugy suttyomban magokban kurjantják el; hanem nagyobb baj az, hogy sok felől komoly szavakkal panaszkodnak azok ellen a fajtalan czepperi polka-féle mozgások ellen, mellyeket néhány szilajkedvü nem igazi magyar legény be kezd csempészni tiszteséges nem­zeti tánczunkba. — Többet nem szólunk e dologról, mert azt hisszük, hogy a józan ifjúságnak mindig elég a figyelmeztetés, a rakonczátlanok­nak pedig az is kevés, ha miattuk sok derék leányt otthon tartanak szü­leik a mulatságtól.­­ Gyászhír: Ismét egy erős oszlopunk kihűlt­ gróf Teleki József, volt erdélyi kormányzó, a magyar tudós társaság elnöke, mult csütörtökön éjjeli l­­­ 11 órakor élete 65-ik évében a jobb létre szenderült. Lapjaink mult számában még hosszú csendes alkonyt óhajtánk neki és íme a csen­des alkony eljött, de rövid volt. Azon munkája végén lepte őt a halál, melly őt halhatatlaná teendi. Olly élet világa aludt el, mellynek minden órája hazának és nemzetiségnek volt szentelve, olly név törültetett ki nagyjaink sorából, melly vezérfénye volt a többinek. Szálljon áldás nyugvó poraira! Emléke méltó, hogy minden igazi hazafi kettős gyászt öltsön szivében érte : egyet a tiszteletért, mellyel tartozik a nemesnek, — mást a veszteségért, mellyet nem pótolhat semmi. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Nyomtatja és kiadja Landercr­e's l­eckenast, egyetem­ utcza 4-ik szám alatt, Pesten.

Next