Vasárnapi Ujság – 1855
1855-03-11 / 10. szám - Népiskolák leleplezett mysteriuma. Edvi I. P. 76. oldal / Nevelésügy
76 A népiskolák leleplezett mysteriuma. E nagy beszédteremben , melly sokak rokonszenvü óhajtásával találkozólag, egy szerencsés órában megnyittatott, mint beszélő társ következtetem a sort az iskolaügyre, most állván telve a tanodák oktatandó gyermekekkel, és elmondom nézetimet a falusi népiskolák mysteriumáról, (olv. myszterium) azaz: szent titkáról; melly czim alatt az iskolaszobák négy fala közt gyakoroltatni szokott fenyitéseket értem. A tökéletes embernevelésnek, mint ezt Poroszhon szintén az ideális elénk tükrözteti, *) folytonos iskoláztatásnak kell lenni, bölcsötől a koporsóig; illyennek hazánkban is előbb-utóbb. A kisded korból kinőve, melly közvetlen az édes anyai ápolás között foly le a családszobában, a gyermeket kiadják háztól először is az óvodába, hol olly elemében érzi magát, mint a hal a vizben, innét a népiskolába, innét a reál, vagy (az nem levén) a vasárnapi iskolába, mellyel a már felserdült ifjú és leány addig jár , mignem házasságra lépvén, beérkezik ama legfőbb életiskolába, mellynek tömkelegéből aztán nincsen többé szabadulás se ki, se be. Iskolát pedig én nem tudok, nem is akarok képzelni fenyíték nélkül, ennek vékony és vastag nemem által. Meglehet, hogy a porosz eljárás szerint óvodázott gyermekek olly erkölcsösen lépnek iskolába, hogy őket, mint megannyi fél angyalokat, csak selymes büntetéssel illetni elegendő, millyen pl. a mezőn rájuk nézés , ujjak néma feddőzés , pirongató szó, vagy legfölebb kis bezárás. Illyen tanulók mellett aztán a ferula (tenyérverő), bot, vessző, térdepeltető, és a büntetési szerszámoknak minden bunkós készletét, bizvást ki lehet küszöbölni az iskolák szobáiból.— De a magyarhoni népiskolákkal a dolog egészen másképen áll jelenleg még. Óvodák hiányozván, a gyermekek szinte hatodik évekig önmagukra hagyatván, elvadulnak és erkölcseikben megromlanak, szüleik sem birván a fenyítéket illően kezelni és huzamosan föntartani. Milly vakmerő és daczos fiukkal van sokszor egy falusi isk. mesternek vesződése , arról fogalma sem lehet másnak, mint a ki e hivatalnok praxisát nézte, látta, vagy maga is ízlelte. Azért isk. látogató és polgári kormányzó itt iehezen ítélhet méltányosan , hacsak valamikor ő maga is tanító nem volt. E ritka szerencsében részesült Lajos Fülöp, a volt franczia király, üldöztetése idején, 8 hónapig tanítóskodván Helvéthonban a reichenaui intézetben, ki aztán trónra jutván, képes is lett isk. ügyekhez szólni, és mint valahai iskolamester-társ (igy irta magát alá 1837-ben egy gyűjteményhez a szegény isk. mesterek felsegélésére, s igy tudta e néposztályt és teendőit méltóan megbirálni.A mi szilaj magyar ficzkóinkkal, isk.mester, poroszféle érzelgő fegyelemmel semmiképen nem boldogulhatna; és illyenekre nézve a testi büntetés elkerülhetlen szükséges rész, és pedig nem pöczintési, hanem fájósán megverési jó adagban. S igy szolgáltatik alkalom falusi isk. tanitóknak a szigorú fenyiték-tartásra, mellytöl az átmenetel a zsarnokságra hamar megszülemlik, mi már tulság és meg nem bocsátható hiba. Igen kivánom, hogy legyen fenyiték az iskolákban, vékony, vastag, selyem, darócz, a réteknek súlya szerint. Vesszőt a gyermeknevelés mellett meghagyja a szentírás is. Sőt azt is illőnek tartom a szemérem és becsületérzés kímélése tekintetéből, hogy a büntetés mysterium legyen az iskolában. Az légyen a házi is, midőn az atya büntet, bezárt szobában, egyedül a családtagok levén jelen szomorú arczczal; de a cselédség messze eltávolítva, hogy az ne is tudja, bent mi történt. Lám mysterium a katona büntetése is, ki midőn vesszőztetik, vagy deresre huzatik, az mindig elzárt körben és titkon szokott végbe vitetni. Illyést nézni nem katonának tilalmas, a minthogy efféle scena látása nélkül élhetünk is, halhatunk is boldogul; mindent tudni s látni, csak íróknak való csemege levén. Sőt a megfenyitettnek hivatalosan meghagyatik, hogy a rajta esett katonadolgot senkinek ne beszélje, és váltig tagadja el, bár ollyankor a meglakolt el nem kerülheti, miszerint a pajtások kissé ne gúnyolják, hogy millyen szép prézentet kapott, stb. — Az iskolai fenyítés is, úgy illő, hogy csak a négy fal között vitessék végbe zárt ajtóknál, tanitó és tanítványok mindnyájan szomorú arczczal jelen, — más senki se; — mit a büntetett gyermek nem is szokott kicsacsogni az iskolából. De ezen mysteriummal a falusi tanítók közül sokan visszaélést gyakorolnak : mit önmaguknak megengedni épen azon okból merészelnek, mivel az eljárás mysterium. És a helybeli pap vagy isk. látogató, — bármit mást mindent kinyomozhat, — de annak nyomára, hogy a fenyiték mi módon gyakoroltatik részletesen, el nem juthat semmiképen. S igy a tanitó még több bátorságot vesz magának, e veszélyes mysteriumot a tanulókon szeszélye szerint folyvást űzni, — néhátt szinte hidasba zárás s más olly aljas kínzásokkal, mellyeket tollamból kiereszteni, visszaborzadok. Nem lehet e titkot kinyomozni azért, mivel annak kibeszélése, a tanulók zárt társaságában kemény buszúállás terhe alatt meg van tiltva. Félnek és rettegnek is ettől a gyermekek, s nem könnyű, belőlük hírt kisajtolni az iskolában történtekről. — Bárki legyen a fenyített és bármilly zsarnokság uralkodjék az iskolában, annak nincsen híre, és az nem jut el a lelkész füleibe. Ha a megvert gyermek, testét fejétől talpig valamelly részben napokig sajogva fájlalja is , ő azt még szüleinek sem fedezi fel, és készebb azt hazudni, hogy el talált esni, vagy hogy tanulótársaival kissé verekedett. De tegyük, hogy gyermek meg panaszkodik is szüleinek, ezek, mivel maguk, a fenyítéket háznál kezelni nem tudók, gyermeköket beállításkor a tanító elé azzal a kívánsággal vezették fel, hogy ezt „a csintalan fiút csak jól megregulázza ám" — nem léphetnek fel magzatjok védelmére sem lelkésznél, sem szembe a tanítónál; kivált hol ez még jegyző is. Csak mikor a gyermek iskolából már rég kimaradt, és mestertől nem fél többé , akkor beszéli el, mi történt vele az iskolában ekkor, ekkor. Szemeim előtt járnak, fiók egyházaimban felnőtt ifjú egyének, kiket gyermekkorukban tanítójuk tett holtiglan hibásokká;— egy pórlegény, ki a tenyérbe verés sebét gennyel folyó tenyerében ma is hordozza, — egy mindkét fülére siket fiu, ki e szerencsétlenségbe tanítói kezek miatt esett, stb. és nekem ezeket, mikor történtek, senki nem adta tudtomra. Az isk. fenyiték bitorlását pedig nem lehet eléggé nagyra tenni. Milly veszélyhozólag hat ez a népnevelésre , kitetszik abból, hogy azáltal a gyermekek testök épségében és érzékeikben holtig tartó kárt vallhatnak , nyavalyatörésbe eshetnek; — a szülők érzékeny szívfájdalmakkal fuvartatnak, — a tyrannizált tanuló sereg keményszivüségre vezettetik, — a megkínzott gyermek bosszúállásra gerjedez, — barbársággal a jó erkölcsre átalján mirigy árasztatik ; az iskoláztatás iránt viszont, mellyet áldásképen akarunk a szüléknek magasztalni, idegenség terjedez mind szülékben mind gyermekekben. Valóban is, sok szülők, gyermekeiket féltvén , az iskolából kifogják s tanulatlanul hagyják felnőni, csakhogy testökben épek maradjanak. Magára az isk. tanítói karra háruló becstelenséget és szégyenvallást nem is emlitvén. De hogyan fojtsuk el tehát iskoláinkban e gonoszt gyökeresen , vagy — mi még óhajtandóbb — hogyan vehetjük annak elejét ? arra fogunk még felelni a következőkben. Bármi gonosznak irtása tárgyában, jobb azt eltávolítani mint orvosolni, jobb megelőzni mind megelőztetni. S itt az egyetlen feltétel, melly nélkül ez ügybeni javulásról szó sem lehet, az óvodáknak létrehozása hazaszerte minden helységekben. A mellé az u. n. praeparandiák, azaz: isk. tanítókat képező intézetek (képezdék) felállítása megyénként. Mert ebben vezettetnek az ifjak mind szaktudományi mind erkölcsi tekintetben a miveltségnek olly fokára, mellyen néptanitókul felléphetnek és illőbben is dijaztathatnak ; holott jelenleg ők e foktól még a talján messze állnak. Praeparandiában vezettetnek az okos bánásmódra is gyermekekkel, és humán fegyelem-gyakorlásra, hogy igy a szülők az ő legdrágább kincseiket, a gyermekeket, bátran kezeik alá adhassák. Ugyan ebben ismertetnek ki a hirtelen haragú és mérges természetű egyének, kiknek isk. tanítói tisztségre belső hivatásuk nincsen, és e pályától jó idején eltávolíttathatnak. A jelent illetőleg, addig is, mígnem óvodák és képezdék *) Részletesen általam leirva a Tudományos gyűjteményben, 1835. XI.