Vasárnapi Ujság – 1855
1855-03-18 / 11. szám - Török épület maradványai hazánkban (3 kép) 84. oldal / Történeti emlékek
85 akkor veszik azokat elő, midőn ide zarándokol messze földről Törökországból egy jámbor muzulmán napsütötte arczczal, a mi rendesen minden három évben szokott megtörténni. Ez aztán veszi a sokáig pihent kulcsokat, felnyitja nagy áhitattal a szent hajlék ajtaját, mellynek küszöbén hogy beléphessen , egy pár száz mérföld viszontagságaival küzdött meg zarándoki türelemmel. A mecsetben egy fakard és egy szőnyeg van, e szőnyegre borul a jámbor zarándok arczczal, és imádja Allaht a hazájától távol eltemetett török vértanú sírja felett, kit a török nép buzgalma a legbájosabb virág, s az Istentől rendelt legrégibb méltóság nevét egyesítve, Rózsa-atya (Gülbaba) névvel tiszteli meg, s mai napig is igy emlegeti regéiben. A mecset falai azon kegyes férfiak neveikkel vannak teleirva, kik több század óta e szent sirhoz zarándokoltak. Ezenkívül van még a mecsetben két felirásos kő, mellyeknek tartalma eddig sehol sincs közölve, de reméljük, hogy sikerülend azokat is megismertetnünk. Lehet, hogy némi felvilágosításul szolgálhatnak vagy a mecset eredetére, vagy az alatta nyugvó kegyes török életére vonatkozólag. Sokkal érdekesebb példányai a török építészetnek azon kápolna szerű fürdő teremek, mellyekből legjelesebbet mutathat fel a mai Rudasfürdő Budán, a Szent-Gellért hegye alatt. Ezen török fürdőterem, mellyet iderajzolva lát az olvasó, most az úgynevezett közönséges, köznép fürdője. Nyolcz szabadon álló oszlopra emelkedik ezen pompás építmény hegyes boltozata, egy nagy s több apró nyílással, mellyekben a kifelé törekvő melegvíz gőze, s a beható napsugarak küzdenek egymással. Van a Császárfürdőnek, meg a Ráczfürdőnek is török eredetű fürdő maradványa, különben a fürdőépületek többi részei már egészen mai ízlésben készültek, s kiváltképen népes közöttük a Császárfürdő , melly néhány év óta legelső nyári mulató és társalgó gyülhelye a budapesti közönségnek, a mit nem csupán a fürdő-források hatalmas gyógyereje okoz, hanem azon körülménynek tulajdonítható nagy részben, hogy a fürdő vállalkozó szellemű bérlője minden nyáron új meg új érdeket tud adni e nagyszerű gyógyintézetnek, mind amellett, hogy minden órában kiköt a Császárfürdő előtt egy fel-, és egy lemenő gőzös, még társas kocsik is szállítják Pestről a vendégeket, kiknek inkább tetszik tengelyen, mint vízen utazni. Visszatérve a régi származású török fürdőkre, honi történetíróinkon kívül főképen ollyan német követségi személyek emlegetik sűrűen a budai fürdőket, kik a portához küldetve Budán keresztül utaztak, s e város egyéb nevezetességei között, főkép a fürdők sokasága és jelessége vonta magára figyelmöket. Többi között Lewenklaw, Lichtenstein Henrik császári követ kíséretében (1584) így ír naplójában Budáról : „Sept. 6. Jókor reggel néhány török jött uram hajójához lovagolva, s néhányan szép paripákkal vezetéken. Ezeken az én uram és egynehányan közülünk lovagoltak a basa kastélyába, melly a Duna melletti utczában fekszik sat. „Sept. 7. Midőn ebédeltünk, láttuk hajónkról az asztal mellől a török basát a mint lóháton a mecsetbe ment, melly a városon kivül van sat. A mi hajóink mellett van török fürdő, mellyben vacsora után sokan megfürödtek közülünk, s nem győzték dicsérni a fürdők tisztaságát s a vidám források sokaságát. A törökök nagyon szeretnek fürödni, azért sokat is fordítnak fürdőikre. „Sept. 8. Ebéd után átmentünk Pestre, a melly város Budának átellenében fekszik és fahídon kell oda menni, mellynek hossza 600 lépés s 64 hajó tartja sat. „Sept. 9-én, a melly vasárnap volt, elakartuk hagyni Budát, de a nagy vihar miatt maradnunk kelle az nap. Minthogy már nem volt mit megnéznünk, ismét fürdőbe mentünk. És ekkor valóban fejedelmi fürdőt láttunk, mellynek vize alá nem fával fűtenek, hanem melegen buzog az ki a forrásokból és olly forró, hogy alig lehet annak hevét kiállani. Gyönyörű is az a hely és igen tisztán tartják ezt a törökök, nagyon jól szolgálnak a fürdő vendégeknek, szépen megmosván, megdörzsölvén és megtörülgetvén az ö testöket. — Az igazi fürdő előtt van egy közfürdő szabad ég alatt, mellyben a szegény köznép fürdik. Mielőtt az igazi fürdőbe jutna az ember, előbb egy szép nagy előterembe lép, a hol levetkezik, és e terem közepén van egy kut. Innen bejutottunk az igazi fürdőbe a melly egy templomhoz , vagy kápolnához inkább hasonlít, mint fürdőszobához. Van ebben egy nagy medencze, mellynek a vize kellemes melegségü, s nyakig ér. A kinek kedve tartja, úszkálhat benne, a ki pedig félénk s nem tud úszni, sétálhat avagy leülhet ollyan mélységben a mint szereti, mert három lépcső fűt köröskörül a vizben. E nagy medencze körül szabadon lehet járkálni, és sok vidám kutacska van oldalvást a sziklába vágva, a mellyekböl meleg vagy hideg viz csergedez egymás mellett. Az igazi fürdőház fedele ónnal befuttatott rézből van, ollyanforma mint mi nálunk a rondellák (mulatóhelyek) teteje." Mások ismét azt a pompás márványzatot magasztalják, mellyből a fürdőmedenczék, s a fürdőtermek falai készültek. Egyiknek egy, másiknak más foglalta el nagyobban figyelmét, de abban mind egy úton járnak, hogy nem győzik eléggé bámulni a török fürdők jelességét, tisztaságát és pazar fényűzéssel készült épületeit. Mi pedig örömmel írjuk ide, hogy napjainkban ismét új fényre emelkednek a budai fürdők, a mostani tulajdonosok és bérlők buzgalmánál fogva, egy harmadik kép nagyobbszerü török mecsetet ábrázol, melly a mellette levő minarettel (török torony) együtt ép állapotban fenmaradt Pécsett, később a jezsuita szerzetesek temploma len s régi alakjában mai napig keresztény kath. egyházul használtatik, mint a félhold helyére emelkedett keresztek hirdetik. Közfürdőterem a Rudasfürdőben Budán. X. Török mecset maradványa Pécsett.