Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-19 / 33. szám - Iskender bég (kép) 260. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
260 nyogokban dus füzesen keresztül egy kis sáros patakhoz értünk, lábbelinket le kellett vetnünk, hogy átgázolhassuk. Midőn a hideg vizbe léptem, jószágom értéke legalább is ötven százalékkal leszállt, végre kiértünk egy darab földre, itt néhány nyir állt, mellyre repkény tekerődzött. „Mikor érünk már jószágomra?" kérdem türelmetlenül vezetőmet. „Már itt vagyunk", mond a fűre lenyujtózva, — „ez a sziget az úrfi jószága." „De itt nincs egyéb félig elszáradt repkénynél?" „Mi volna más, hiszen ezért nevezik Repkényszigetnek." Megrázkódva, képzeletem romjain, a mocsáros szúnyogban gazdag szigetkére bámultam; a repkénysziget, gyermekálmaim legszebbje, mit a föld legkiesb tájának tartok, egy darab terméketlen földnél nem egyéb, melly magában öt garast sem ért. — Még keserűen bámultam magam elé, szivem szorult , midőn egy nagy feketeszemű kígyó fullánkját felém ereszté, az ijedség elűzte egyéb érzelmeimet , hatalmas sikoltással a pataknak tarték, átgázolám s néhány percz alatt apám közelében voltam. „Hogy tetszett jószágod?" kérdé mosoolyogva. „Olcsón venném", volt a keserű felelet, a repkény sziget lévén legkeserűbb, de nem utolsó csalódásom, mégis, milly rejtélyesek a gondviselés utjai, e darabka rosz föld volt azon suly, melly későbbi időben szerencsém kerekét, midőn nem volt kedvező , ismét felém forditá, s áldja isten a jó öreget, ki ezzel rakta meg jelenlegi jólétem talpkövét. Boltunk előtt egykor egy házaló különféle árukkal megrakott egyfogatú szekerével megállt . Öregatya- Iskender bég mai, ki több ismerősinkkel épen beszélgetett, beretvát fenebőrrel kínálta meg. „Mi az áruk?" kérde öregatyám. „Egy dollár", volt a válasz. „Egy dollár valóban", úgy monda nagyapám, „ki adna annyit érte, hiszen nem múlik el egy év és ötven centért fogják eladni *)." „Ha egy év múlva Pommeroy-féle szijt ötven centért kaphatna, ingyen adok egyet az urnak." „Ha így áll a dolog, veszek egyet, de csak e feltét alatt, hallották uraim az alkut?" „Igen, hallottuk!" mondanak a körülállók. Nagyapám kifizette a szij árát s oldalzsebébe tette. Néhány percz alatt ismét kihúzta, s mintha vételét megbánta volna, oda fordult egyik barátjához. „Nem kell nekem a szij , mit adsz érte Ben ?" „Na, mert épen most vetted, adok érte ötven centet. „Itt van monda apám, avit szijam is eltart még egy évig", s ezzel gúnyos tekintetet vetett a házalóra. „Mit fizetek?" szólt a házaló, „látom mint áll a dolog." „Fizessen áldomást és vallja meg, hogy megfogtuk." „Nem fizetek áldomást, sem győzöttnek nem vallom be magamat, szavamnak ura maradok", s ezzel a körülállók kaczaja között egy feneszijt nyújtott át öregatyámnak. „Sok a ravasz ember Bethelben", monda a környezők egyike. „Igaz, de hagyján, ez üzletnél én mégis 75 centet nyertem.11 „Hogy hogy?" „Két szijért egy dollárt kaptam, pedig darabja nekem csak tíz és fél, s így mind a kettő csak 25 centbe került. Sokat hallottam a betheliek ravaszságáról; illy szijak darabját 25 centtel adom, de ha az urak 50 centért akarnak vásárolni, egész falut kész vagyok illy szijakkal ellátni." Az egész társaság le volt főzve, a ház aló nevetve köszönt, szekerére ült, s száraz gebéjével tova ügetett. Nincs olly kis kör, mellyben nem lehetne valami életre valót tanulni, csak akarjon az ember. Igy lakott falvunkban egy bodnár, ki szorgalmas és ügyes munkás lévén, már üzletének megfelelő jólétre vergődött, midőn egyszerre részegségnek adá magát s e borzasztó szenvedély öt családjával együtt sebes léptekkel végveszedelemnek ragadta. Néha hetekig sem ivott, de alig mult el egy hónap, s ismét visszaesett szenvedélyébe, leitta magát, nem dolgozott s feleségét, gyermekeit szidta, döngette, untalan. Egykor nejét a korcsmába küldé pálinkáért, neje kivánatát teljesiteni vonakodott, mire felpattanva, a kulacsot magához vevé s nagy léptekkel a korcsmának tartott. „Weed ur!" monda a bodnár a korcsmároshoz, „engedetlen volt ma feleségem , — én megtiltom az urnak, ne merészeljen neki valamit hitelben adni." A korcsmáros , ki a bodnár zilált hajáról, forgó szemeiről látta, hogy ismét részeges idejében van, nyers és hideg hangon válaszolt : „Kár volt ezért ide fáradni, nemcsak feleségének, magának sem hitelezek többé." (gróf Zlinszky.) *) Egy dollár amerikai pénznem, értéke két forint és néhány pengekrajezár, egy dollár száz centre osztatik.