Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-06 / 1. szám - A titokteljes leány Magyarországról 7. oldal / Érdekességek
A nemzeti szinház nőszemélyzete gróf Ráday igazgató urnak igen szép szőnyeget hímzett uj évi ajándokul, melly huszonöt képletből áll, a miket ugyanannyi délnő készitett. Simoncsics János igazgatótárs ur ugyanekkor a színházi személyzettől ezüst tintatartóval ajándékoztatott meg. Tompa Mihály koszorús költőnknek, az irodalom által méltán megsiratott boldogult Bónis-Pogány Karolina asszonyság száz hold földet hagyományozott. A költőnek van egy igen szép verse, mellyben saját termesztette buzaszalmáján óhajt alunni. íme óhajtása teljesült. A babérkoszorúnál többet is ér az aratók buzakoszorúja. Mult évben Neszmélyen a helységbírót kirabolták. A tolvaj Komáromban kézre került szökött katona volt. Az esetnél az a legérdekesebb, hogy a rabló, éjszaka a bíró háza tetejére mászott fel, a padlást felbontotta, a szobába leereszkedett, a bíró egész családjával együtt ott aludt, a rabló mindent összeszedett a szobában, az alvók ruháit, a pénzt a szekrényből, ismét felmászott a padlásra s eltávozott, anélkül, hogy valaki észrevette volna ott járását. ..— A király utczában egy magasan felrakott gyapjas szekér feldőlt — épen egy üveges bolt kirakatának esett. Szerencsétlen kirakat!! ..— A pesti egészség-bizottmány a helybeli gyárakat vizsgálja, hogy azok dolgozótermei nem ártalmas befolyásuak-e az azokban dolgozó munkásoknak ? Oly bizottmányok kellenének falukon is, mellyek aztán megparancsolnák, hogy a házakra kéményeket és nagyobb ablakokat építsenek. ..— Mult 1855-ik évben összesen 674 önálló magyar könyv jelent meg nyomtatásban, mellyek nagyobb része egyházi beszédek és iskolai tankönyvekből áll; egyéb tudományos művek e számnak mintegy negyedét a szorosan vett irodalmiak pedig egyharmadát teszik. Ha átalánosan számítjuk, a mult év 365 napja közül tehát átalán számítva egyetlen nap sem volt, mellyen meg ne jelent volna ma, sőt 109 nap volt ollyan, mellyen egyszerre kettő is napvilágot látott. Nem szép dolog-e ez? ..— Nagyvárad környékére következő újságok jártak a mult 1855. évben : Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 200, Pesti Napló 58, Wanderer 45, Magyar Sajtó és Religio, mindegyik 30, Budapesti Hirlap és Presse, mindegyik 20, Ostdeutsche Post 21, Hölgyfutár 15, Oesterr. Zeitung 10 sat. példányban. Ez is vigasztaló szám, mindazáltal nem tartóztat vissza kimondanuk, miszerint ez uj évben adjon Isten a Nagyvárad környékbelieknek még többet.— Az épitészeti régiségek felkeresésére és megőrzésére alakult központi bizottmány Bécsben 1856-ban füzeteket fog havonkint 1 — 2 ivter jelemben kiadni. Előfizetési ár egész évre vagyis a 12 füzetre 4 pft. félévre is előfizethetni. Az előfizetések Bécsbe Braunmüller W. udvari könyvárushoz intézendők. E füzetek az egész birodalom, következőleg hazánk régiségeiből is hozandnak közleményeket, azért kettős érdekkel fognak bírni mindenkire nézve. Tűzveszélyek. Torna mezővárosban dec. 19-én viradóra tűz ütvén ki, több házakat és gazdasági épületeket megemésztett, a szél dühösen fújt, a hideg igen nagy volt. Szegény nép a vigyázatlanság miatt, takarmányától élelmétől három óra alatt megfosztatott, sok családtag egészen tönkre jutott. Adomák. A Malakoff torony végostrománál egy zuáv-ezred katonái kölcsönösen szavukat adták egymásnak, hogy az ütközetben nem kérnek és nem adnak kegyelmet. Néhány orosz odaszorult egy sáncz szegletébe, s pillanatok múlva le volt ölve, csak a tiszt maradt meg, a ki, látva hogy már nem védheti magát, lebocsátá kardját s francziául mondá a vele küzdő zuávnak : „csak az életemnek kegyelmezzen ön!" A zuáv udvarias fiu volt, nem szerette a gorombáskodást, hanem egész finomsággal és illedelemmel monda neki : „Uram, kérjen ön tőlem akármit egyebet csak ezt az egyet ne; mert ezzel nem szolgálhatok." Húsvét vasárnapján Oroszországban a szokásos „adjon Isten! fogadj Isten" üdvözlések helyett mindenki így köszönti egymást : „Krisztus feltámadott! valóban feltámadott!" (az oroszok nagyon vallásos érzelműek). Egyszer Miklós czár e napon a templomból kilépve, az ott őrt álló katonát üdvözlé e szóval : „Krisztus feltámadott." Mire ez azt felelte : „meglehet, de én nem állíthatom." A czár haraggal és bámulattal fordult a vakmerőhöz, s kérdezé, hogy mert illy feleletet adni ? „Mert én zsidó vagyok," viszonza az őr. Azontúl parancsot adott a czár, hogy a tisztek ne rendeljenek ünnepi szertartásokhoz zsidó katonákat. .. A szolgabíró agarai egy levelet vivő czigányra rohantak, a czigány pedig a bottal jó közéjök vert, rákiált a szolgabíró,] — hogy mered te gaz czigány agaraimat bántani. Engedelmet kérek tekintetes uram , azt gondoltam, hogy kutyák. .. Egy katona tisztátlansága miatt több izben megfenyíttetett. — Nézze kend szól hozzá a százados , minő csinosan állnak a kend pajtásai a sorban, csak egyedül kend ollyan mocskos. — Nem is vagyok ám én ollyan kevély mint ők. .. Egy koldus bement egy borbélyhoz és kérte, hogy Isten nevében megborotválnák. Az inas kevés beszappanyozás után egy rosz borotvával annyira vakarja a koldus orczáját, hogy szegénynek a könnyei is potyogtak ; ez idő alatt a kutya a konyhában torkoskodott, mellyért is a szakácsné a kutyát jól eldöngette; a kutya sivitását meghallván a koldus,imigy fohászkodott fel. Jaj Istenem! azt a szegény ebet is Isten nevében borotválják talán. .. Egy tiszttartót írnoka kéri, hogy engedné meg, a gazdaasszonyt nőöl venni. — Mit gondol ön, ollyan koros asszonyt elvenni. — Kérem alássan a gazdaasszony sorsjegye százezer frtot nyert. — Ugy ? a más. A tiszttartó nagyhamar igy szól gazdaasszonyához. Kati több évi hű szolgálatjáért nem lészen, s ha akarja három nap alatt ,esküszünk. A gazdaasszony örömmel nyújtja fonyadt kezét urának, az írnokot pedig haragjában a hideg kilelte. ^ A lakodalom után, kérdi az ur nejét: fiacskám, hol van az a sorsjegyed, a melyet a nyáron a zsidótul vettél ? — Most egy hete hogy egy házaló zsidónak egy frt nyereséggel eladtam. A tiszttartó elájult. fiútól. x. Tudtad-e a leczkédet ? — kérdi az atya, az iskolábul haza jövő — Ma nem ért reá a tanító ur examinálni, mert nagyon el volt foglalva a veréssel — felelé a fiu. x. Hány mértföld még ide Pécs városa ? — kérdi egy utas. — Kocsin kettő, hanem gyalog jó öt. — volt a válasz. .. Egy leány csak azért kérte meg a szomszédnőt, hogy engedné nekie a kenyérsütésnél a kovász dagasztást, mert lakodalomba van híva, s majd igy kezei megtisztulnának. Szerkesztői mondanivalók. 146. A titkos szerelem. Nem közölhető. 148. A negyvenes hordó panaszai. Ezer bocsánatot kérünk, de nem adhatjuk ki : ez nagyon új genre. 149. Népünk és a szeszesital. Rá kerül a sor böjtben, amikor meghallgatják. Farsangban senki sem olvasná. 150. Avagy. Csak azt kívánja, hogy omoljon össze ég és föld, hogy ő boldog lehessen. Ilyen vágyaknak hely nem adatik. 151. Év végén. Kerülje ön a bombaszokat. Az egyszerű eszmejárás vezet a helyes költészetre. 152. E lap olvasóihoz. Szép beszédek, de kevés tartalom. 153. lj iparág. Egészen meglepett bennünket e talpra esett költemény. Szerzőjének hivatása van, kövesse azt. A verseletet sietünk közleni. 154. Jó nap adomája. Egygyel el se kezdje. 155. A szigeti csikós-bojtár. Nem volna ez rosz. De sok hézag van a versben. A hol csak szerző gondolatjegy sorokat rakott, ott mind gondolat az van, amit be kell tölteni. 156. Felső-Segesdre. Hirdetményünkben „hazai romok" alatt igen természetesen azoknak rajzait is értettük, nem csak leírásukat. 1157. Vasárnapi elmélkedések. Nagyon elemi dolgok, illy tárgyakról már bővebben beszéltek e lapok. 158. Országutak állapota. Néhány sor is megteszi belőle. 159. Pacsirtay úr megint küldött be verset, és azt mondja, hogy miután az „álom és való" 5 arany jutalmat kapott, az övé pedig annál még jobb, hát ő hol vegye föl az öt aranyat? Ahol akarja. Ha tetszik Körmöczön, ha tetszik Californiában. 160. N. F.-ról egy igen tisztelt orvos ur jó tanácsokat küldött a „Vasárnapi Újság" szerkesztőjének, mik közt egy pontban azt kivánja, hogy ne bánjunk a szegény poétákkal ollyan kegyetlenül, mert az azoknak fáj. Ne higyje kedves doctor ur, nem fáj annak semmi. Ha kezét, lábát amputálják, az is kinő neki újra. A rosz versirás immedicabile vuluus, a miense recidendum est. Felelős szerkesztő : Pakk Albert. Örvendetes újévi hir! Ezennel t. jelentjük, hogy A VASÁRMFI KÖNYVTÁR első kötete már megjelent. A példányok most köttetnek be. Néhány nap múlva megkezdjük a szétküldözést. Az előfizetők tömérdek száma miatt nem vagyunk képesek a példányok szétküldését egyszerre eszközölni.— Azért kis türelmet kérünk. Egyébiránt a szétküldözés rendesen és pontosan haladand elő. Pest, dec. 28. 1855. A .,Vasárnapi könyvtár" kiadó hivatala. BJ" E laphoz félivnyi melléklet csatolva van.