Vasárnapi Ujság – 1856

1856-03-23 / 12. szám - Az állatok világolásáról. Dr. Hegedüs 101. oldal / Tudományos

103 remülnek? De a most élő ivadéknak hijjába beszélünk; véleményem szerint, hogy a következő nemzedéket a pálinkaivástól visszatartóztathassuk : a va­sárnapi iskolákban kell a növendékek előtt ezen veszedelmes italról beszé­deket és felolvasásokat tartani, sőt egyenkint velők megfogadtatni, hogy soha pálinkával nem élnek *). Kálmán Károly, üli újság? / Visszaborzad az ember, ha olvassa. Az emberek saját magukat öldö­sik az egész világon. Angliában egy hamis útlevéllel utazó uracs elfogatván, nyakát elvágta. Egy vaspálya igazgató, azért mert tiszti társa öngyilkossága által tönkre jutott, nyakát felmetszette. Egy szolgáló, mivel szeretője az ő urát kirabolta, kést vitt saját nyakába.­­ Annyi bűn ismét, mintha az angol kormány jutalmat tűzött volna ki a bűnhődésre. Kork és Liverpool közt roppant csalásokat követnek el a pékek és molnárok, csontpor, gipsz, és büdöskőport elegyítvén a kenyérbe, és ke­nyérnek árult lisztbe. Egy fiú felgyújtotta apja jószágát, mert mostoha nővé­rét nem szenvedhette. Egy fiatal ember kést döfött szeretőjébe, azután arczát s kezét kiharapta , s még négy sebet ejtett azon hat emberen, ki őt legyőzte. Egy nő megölte saját testvérétők­ gyermekét. Két testvért külön tömlöczbe kellett vinni, mert mint férj és feleség éltek egymással. Egy fiú el akarta anyja nyakát vágni, mert szeretőjét nem engedte megölni. Mi okozza ezt, talán az hogy a kivégeztetések a közönség szeme láttára történnek, melly a bátrat megtapsolja, és a gyávát kifütyüli, mint valamelly színpadi hőst.­­ Az angol asszonyoknak sokkal nagyobb szükségük volna ,,a férjzsar­nokságróli" czikkre, mint magyar nőinknek. Naponta több kevert fejű, s való­sággal összemarc­angolt nő jelenik meg a hatóság előtt férje ellen panaszló. Kár az angol íróknak annyira dicsekedniök az ottani férjek humanitásával.­­ Csaknem hihetlenséggel határos hírt közlenek Sirakuzából, mellytől 5 órányira egy gazdatiszt beleszeret ura leányába, s mivel viszontszerettetik, megkéri azt atyjától. Az atya elűzi a tisztet, de a szerelmes talált módot ked­vesével összejöhetni, végre egy szerzetest is, ki őket titkon összeeskette. Az új pár febr. 13-án meg akart szökni, de alig távoztak ezer lépésnyire, az ifjú nő ájultan rogyott össze. A férj segitségért futott a szomszéd napszámoshoz, ki a kastélyba ment jelentést tenni, mig neje az ájult segítségére sietett. A felbőszült földes ur puskát ragadván, buldogokat, cselédeket vévén magához a szerencsétlenség helyére szalad, s legelsőben is titkos vejére lő, hogy azt szö­késre alkalmatlanná tegye, de a golyó a napszámos nejét ejte le. Az elkese­redett napszámos az úrra rohan, de egy buldog földre teríti őt. Azur és szol­gái a neje testétől távozni nem akaró férjre rohannak, s azt addig ütik verik, míg ájultan földre nem zuhan, s m­eg nem hal. A napszámossal senki sem gon­dolt, más­nap halva találták, a buldog keresztülharapta torkát, s most hat­árra siratja szüleit. A szerencsétlen nő magához tért, de atyja elfogatását, s férje gyász sorsát megtudván, megőrült, az apa pedig ezen hírre a tömlöczben kivégezte magát. Ki oka ennyi bűnnek, ha nem az apa, ki lábbal tapodta a természet törvényét. Tanúság lehet ez sok erőltetett és ellenzett házasságra. N Ismét öngyilkosság! Félek hogy olvasóim azt fogják hinni, miként ujjamból szopom újdonságaimat. Bizonyos Räumer nevű porosz hivatalnok hivatal szobájában vízzel lőtte magát agyon, s feje egészen szétloccsant. / A magyar bort nagyon veszi és issza a külföld, jó is az, kivált ma­gyar társaságban magyar kalbászra. / Folyó hó 8-án olly rettenetes hó volt Brassó körül, hogy két kato­nát, kik állomásokról Bodzauból Brassóba rendeltettek, utjokban eltemetett.­­ Lionban nagy csoda történt. Egy portugalliai tiszt orángutángtól kisértetve ment végig az utczán, melly szakált, porczellán nadrágot, és szal­makalapot viselt , s temérdek bámulója volt. Ha minden divatmajmot meg­kellene bámulni, utóbb leszakadna az állunk. / Két vaknapot, és nagy napudvart láttak Bécsben f. h. 11-én délután 3—4 közt. / A klagenfurti Ursula monostorban hat szerecsen nő neveltetett, s alig egy év alatt megtanultak németül beszélni, himzeni, kötni s bámulatos szép irásuk van. Nem igaz tehát a­mit az amerikai rabszolga kereskedő urak állitanak, hogy a szerecsen faj nem képezhető. Képezhető lesz az, mert az is ember. A hat kis szerecsen különösen ragaszkodik egymáshoz, s mind igen élénk jó kedvű teremtések, bizonyos Adjamia (Katalin) nevűn kivül, kinek kedélyére lemosdatlanul tapadt annak emlékezete, hogy kicsiny korában ke­gyetlenül bántak vele, s szüleit az emberrablók szeme láttára gyilkolták meg. Sajátságos hallani, midőn anyai nyel­vökön csevegnek; egy­hangú da­nájukat zengik, s látni ábrándos tánczukat. Milly boldogoknak érezhetik magukat Európában, melly ellen mások annyit panaszkodnak. / A Dunában egy 8 láb hosszú halat fogtak,melly 152 fontot nyomott, s húsát nem lehetett megenni. Tudom boszonkodott rá a ki megfogta. / Jütlandban egy éjiel meghalt, s neje folytatja hivatalát. Csak akkor tudnánk műértőleg a dologhoz szólani, váljon czélszerű-e nőket használni, ha azt tudnók, szép, rút, vén vagy ifju-e az éjtérné; annyit ismeretlenül is mond­hatunk, hogy nem fogja röstelleni a kiáltást.­­ Lisznyai Kálmán „Madarak pajtása" czimü versgyűjteménye meg­jelent, s minden korú és nemű magyar által élvezettel olvasható. / Mindenfelé azt halljuk, hogy a penészes húszasok bújnak elő, mégis általános a panasz a rosz vásár ellen. / Még egy nagy újság, Napoleon császár neje Eugenia császárnő trón­örököst szült. Mennyi különböző véleményt fog e kis herczeg támasztani! Vidéki hírek. Mező­komárom, mártius 7-kán. T. Sz. szerkesztő ur! Tévúton fárdalni indult némelly mezőkomáromi nőket kénytelen vagyok a „Vasárnapi újság" tisztelt olvasóinak erkölcsi tekintetből bemutatni, egyszersmind másokat figyelmeztetni, hogy a ruházatbani oktalan bujálkodás milly szomorú követ­kezéseket von maga után! Muli Katalin napont vásárunkon a veszprémi iparos zsidók különféle női öltönyöket, s ezek közt párdivatos nyelven úgy­nevezett prémes kaczabajkákat, a szokottnál nagyobb mennyiségben állítván ki, lett kaczabajka vásár, de mi­lyen? A szilas-balhási és mező­komáromi egyesült zsiványbanda nagyban működött, különösen egy veszprémi szegény iparos zsidót csúfosan megrabolt. Mi pedig vásár után néhány nap múlva bá­mulva láttuk, hogy utczáinkat szép menyecskéink s lyányaink kaczabajkáik­kal úgy elöntötték, mint hajdan Macsali zsivány a csikváriakat bársony sip­kákkal. Mártius 8-dikán véletlenül rendőrök jelentek meg nálunk — a ka­czabajkák után szorgalmasan tudakozók. Fájdalom ! jobb házaink női közül többen igen olcsóért vásároltak a zsiványoktól s most méltán félhetni, hogy a már befogott zsiványokkal gyalázat és büntetésben együtt osztoznak. Nem szép lesz ez édes szépeink ! Csak maradjatok ti meg gyönyörű fa­lusi öltönyeitekben; de maradjatok meg egyszersmind jámbor erkölcseitek­ben is! Nagyon jól tudjuk mi, hogy olly rosz és okszerűtlen gazdálkodás mellett, mint a mienk, mennyit költhetni drága divatos öltözetekre. N­a hát mégis bujálkodtok a ruházatban, az enyingi cs. k. t. bíróság jegyzőkönyve napfénynél világosabban hirdetendő, hogy erkölcsötök szenved egy vagy másféleképen. „Költségedet mérsékelt jövedelmedhez." *) Keszy Bálint Tés. Mártius hó 2-án éjjel hozzánk egy óra távolságra eső olaszfalvi la­kosnak, némelly gonosztevők az ablakon berontván, első szobájából, kész­pénzzel együt 1500 p. ft. értékjét, ezen felül 500 p­ ftos lovait, lószerszámját és uj kocsiját elrablották, a rablott holmit kocsijára rakván azzal elillantak, azonban gyilkos tényt nem követtek el. A rablók nyomára még eddig nem akadtak. Ugyan e hó ut­án és pedig fényes nappal, hozzánk % órára eső n. gróf Waldstein urnák Csősz pusztájáról számos­ darab sertést, mik a szegény cse­lédeknek, és az ottani igen jó gazdatisztnek tulajdonai voltak, elrablottak. A kanász, ki ezen erőszakos tettnek elleneszegült, megkötöztetett, s szemet is be­köttetvén, ezen gonosztevők által szivén keresztülkövetett. Ez egyén közép termetű s izmos ember volt, s orvosi észrevételek tanúsítása szerint még élhe­tett volna 50 évig is; most egy fiatal nő és két szánakozásra méltó kisded siratják atyjoknak erőszakos halálát. Keczel. A „Vasárnapi újság" folyó évi 6-iki számában, az iskolai és egyházi ügyek közt a baracskai harangokról olvasván , együgyű falusi notá­rus létemre ugy találtam okoskodni , ha a tavali makói értesítésnek olly szép hasznát vették a baracskaiak, (szivből óhajtom, hogy a derék harang­öntők is, minél több hasznát lássák) talán épen olly hasznos szolgálatot te­hetek — szerkesztő úr engedelmével — a „Vasárnapi újság" tisztelt olvasó közönségének az által , ha elmondom azt , mi­után jutottak a ke­czeliek egy jó, szép és olcsó orgona birtokába. — Történt tehát, hogy régi orgonánk haszonvehetlenné válván, főtisztelendő Fratricsevics Márton hely­beli plébános és alesperest ur fáradhatlan buzgalmának sikerült, a hivek filléreiből egy ollyan összeget gyűjteni, melly képessé tevé a gyülekezetet, a régi rész orgona helyett, egy — tágas szentegyházunknak megfelelő — új orgonát rendelhetni. — Az uj orgona — hála az Istennek — emberül el is készült, és annak felszentelése alkalmából — more patrio — az áldomást is megittuk. — Több műértő, köztük a kalocsai érseki cathedrale ügyes kar­nagya Láng­­ János ur, ki a mű megbirálására volt felkérve, ugy nyilatkozot, hogy az orgona, mind kellemetes s egyszersmind rendkívül erős hangjára, mind pedig külső csinosságára és tartós szerkezetére nézve kitűnő műnek te­kintendő. Most már meg is mondom, hogy e jeles művet ki építette. Mi lesz azt, sem Vestfáliából, sem más idegen országból nem hozattuk, hanem — tisztelet becsület a hazai iparnak — azt Szabadkán készíttettük; s ha netán, valamelly község, templomának díszére egy jó orgonát szándékoznék építtetni, tegyen ugy, mint mi keczeliek tettünk, küldjön tudniillik deputátiot Szabad­kára Kolonics István orgonaépitőhöz és szerződjék vele, tudom, hogy e taná­csot az illetők maholnap megköszönik a keczeli nőtárosnak. Erdély. N.­Emilében. A maros-vásárhelyi kerületben a közelebb mult ősz­szel megmart egy veszett kutya egy Molnár Mihály nevü 18 éves ifjú legényt, ki magát teljességgel nem orvosoltatta , minek következése az lett, hogy a szép ifjú 9 hétre megdühödött, s minden orvosi segedelem mellett négy nap múlva iszonyú kinok közt meghalt. Folyó február hó 10-én egy vasárnap estve Sz.-Gerliczén, ugyan a ma­rosvásárhelyi kerületben, hol igen híres bor terem, egy Boros Mihály nevü nőtelen, de igen gazdag ember, tulajdon házában az asztalnál egyedül vacso­rált, egy gonosztevő az ablakon keresztül reá lőtt s mindjárt szörnyű halált halt. A törvényszék szorgalmatosan nyomozza a dolgot, s hihető nem sokára világosságra jön az. — Quid non mortalia cogis ? Tisztelt szerkesztő úr! Örömmel ragadok tollat, méltán nagy elterjedést nyert lapja hasábjain örökítendő egy olly áldozatot, melly ha maga nemében nem páratlan is napjainkban, azért nagy, szép és nemes. Önmagát dicséri és halhatat­lanítja ugyan az, azonban nem­ lészen mégis hiúság az olvasóvilág elébei ter­jesztés­sel, mint az áldozatnak, ugy főleg az azt tevőknek egy kis fényt adni, t. i. meg­mutatni , hogy az olly csekély miveltséggel s abból kifolyólag szép és nemes *) Igen helyesen. Szerk. *) Tanúság: Ha valamit nagyon olcsóért kinál ismeretlen ember, tudhatod,hogy az lopott jószág. Szerk.

Next