Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-27 / 17. szám - Kalotaszeg vidéke 143. oldal / Nép- és országisme.
I 143 varrása igen kényelmes, a szegezésnél pedig még nagyobb czélszerűséget fejt ki, mivel a dolgozandó művet a B és C géprész a mell közepéig tartja magasban, így a test csaknem függőleges állásban tartatik , amíg ellenben a kerekszékeni varrásnál a fejnek csaknem a térdig le kell hajlani, s a testnek jó nagy része, a mell, gyomor, tüdő és más belrészekre egész napokon keresztül nehezedik, a vér a fejre tolul, melly körülményből számtalan testi bajok s idő előtti elhalálozások eredtek. E gép felfedezésére inség teljes állapotom vezetett. Kora ifjúságomban , még a vándorlási éveket sem töltve be, katonának állottam, s a 37-ik cs. k. sorezred gránátos osztályánál az egész szolgálati időt, káplárságig emelkedve, eltöltöttem, hol semmi testi bajokkal nem ostromoltattam. Onnan haza jővén, eredetileg csizmadiamesterségemet czipészmesterségre fordítottam , s ezt szorgalmasan gyakorolván néhány évig, a sok görnyedt ülés miatt mellfájás és májdugulás betegségbe estem. Több orvossal közlöm mindinkább sulyosodó betegségemet, s ezen jó urak egyhangúlag a görnyedt sok ülést mondották betegségem okozóául s óvakodni intettek a sok üléstől. Betegségem okát magam igen jól tudtam, de az okot el nem hárithatom, mert családomat két kezem munkájával kellett táplálnom. Igy betegeskedésem mindinkább sulyosodott, mig egészen munkaképtelen lettem. — Betegségem ágyba szegezett, s családommal egyetemben az inség szélső fokához közeledtem. Betegágyamban imáim és keserves fejtöréseim közepette jöttem a gépem eszméjére, s félbetegen készítettem el azt. Felgyógyulásom után e gépen kezdtem dolgozni és dolgozom rajta 1855. július elejétől anélkül, hogy előbbi betegségemnek legkisebb nyoma is mutatkoznék rajtam. — Én e gépet életem megmentőjének tekintem, azért belőle titkot és egyedáruságot nem csinálok, hanem hálát adok a gondviselésnek, melly engem azon gép eszméjére vezetett, mellynélfogva több ezres iparos társaimnak súlyos betegség s kora haláltól megmentethetnek. Böbeszédűségemért bocsánatot esdekelve, vagyok tekintetes szerkesztő urnák Nagy-Szalontán, april 7. 1856. alázatos szolgája Szathmári Lörinczi István, szalontai czipész. Utóirat : Egy illy gépecske körülbelül 10 pftért előállítható. Kalotaszeg vidéke, és magyar népe. Erdély bérezés honunk, régebben Kolos megye felső kerülete felvidékét az úgynevezett Kalotaszeg mintegy 80 falva foglalja el , általában kitűnő festői kellemekkel nem bír, de itt-ott regényes tájak nélkül sem szűkölködik, valamint néhol történeti tekintetben is érdekes. Délnyugotról havasos hegyláncz környezi; azokból erednek a Kis-Szamos és Fekete- rag/ Sebes-Körös folyók, amaz Décsnél Belső-Szolnok megyében a beszterczei Nagy - Szamossal egyesülve, Szathmárnak tart, ez több havasi patakokat, azok között a Kalota patakot is, mitől Kalotaszeg nevét vette, magába vévén, szikla ágyon is rohant.-Várad felé tutajokat ragadva magával. Nyugot felöl, a Vlegyászu havas hegy tetején vonul el a Kolos- és Biharmegyéket elválasztó határ; éven át, hosszasan hóval borítva, ritkán veti le ködparókáját, kopasz bérczén az izlandiféle szúrós méh dúsan terem, oldalán bors-fenyőbokrok, s az ismeretes gyógyerejü bogyót termő gyalogfenyők örökösen sötéten zöldelnek, lejebb sudár fenyves erdők adnak deszkaanyagot a völgyi patakok fürészmalmainak. A Vlegyásza mellett, mint kisebb testvér, már merőben növénylepte borzas fejét emeli a Vurvurásza, homlokán holttetem alakú szirtek csucsorodnak; déli oldalában nagyon a Voncsásza barlang, belürege 60—70 • öl, magassága 4 öl, oldalában és merőben függőleges boltozatában sok, többnyire a kétlakiakhoz tartozó, még meglehetős épségű csontvázdarabok függenek , a barlang közepében tiszta forrás buzog. Ezen barlang még a természet néma keblében nélkülözve rejlik, holott egy szakértő természetbúvárnak dús éleleletet adhatna. Nagy-Almás és Sebesvár helységek határain két várrom is mutatkozik : az utóbbit oláh nyelven Bologának nevezik, miről a köznép azt regéli, hogy egy Balog nevű zsarnok birtokosa építette volt. Lakosi Kalotaszegnek vegyesen •árok, oláhok; utóbbiak kivált a havasiak mokány név alatt érei kik a civil satio terén nagyon hátul állnak, s kevésbé szorgalmasak : ezúttal csak a magyarajku nép ösmertetése levén czélom, az oláhajku lakosok leírásával más alkalommal szolgálok. A magyarok, kik inkább a rónák és völgyek lakosi, tisztán 17, vegyesen az oláhokkal 23, öszvesen mintegy 40 helységben laknak, a polgáriasodás terén tovább haladtak, s naponta mind saját szorgalmuk, mind némelly közremunkáló lelkes honfiak segélyével előbbre haladnak. Foglalkozásuk földművelés, marhatenyésztés, faanyagokkal kereskedés. Találkoznak természeti hajlamok által képzett (naturalista) jó kézművesek is. A népesebb helységekben népiskolák kedvező sikerrel alapítják, mikben mindkét nemű növendékek olvasni, írni, számtanra, vallás elveire oktattatnak, mikből a más vallású vagy ajkú növendékek sem rekesztetnek ki. A magyar lakosok középszerűnél magasabb termetűek. — A férfiak, született erejöket, gyakorlatilag fölhasználják a gazdászat és műipar terén. A nők mint egy borda szövetei ugyanazon testalkatúak , szabályos szép arczukat egybehangzó, tiszta ruházatuk nagyon emeli. A férfiak öltözete : a nők által háznál szőtt gyapjuposztóból készített ujjas, mellyet ezondrának vagy darócznak neveznek, ugyanazon szövetből nadrág, nyárban vászonból, báránybőr mellény, az ifjaké vörös irhával kiczifrázva, széles karimájú kalap, hosszúszárú borjúbőr csizma, a szegényebbeknél bocskor, melly egy darab kikészített, némellykor készitetlen talpbőrből, és lábra tekert vászondarabokból áll. A nőké : sötét kék szinti ránczos rokolya, minek alsó széle az életidőhöz képest, vörös, zöld, kék vagy sárga, 3—4 ujnyi széles posztóhasábokkal vagyon beszegve ; rendesen báránybőr mellény; ingek saját kezök által szőtt kender, len tömött fodros vászon, sajátságosan készítve, vállukon alul vörös, vagy kék pamutfonallal mesterileg hímezve. Az asszonyok hajukat az ösmeretes kontyba szedik, vékony recze fejkötőbe szorítják. Ünnepnapokon fehér, máskor sötétkék keszkenővel fedik. A leányok : téli időben zöld vagy sötétkék posztó, fekete báránybőrrel prémzett, sárga vagy vörös selyem csipkével hímzett mellényt viselnek; nyárban vörös szövetből, fekete zsinórral befűzött mellény födi karcsú derekokat, s fehér gyolcs rokolyát hordanak. Vasárnapokon, vagy más ünnepélyek alkalmával, a templomba pedig mindenkor fejükön gyöngyökkel (nem napkeletiekkel) kirakott, s hátukon hosszan lefüggő, különböző színű selyem szalagokkal felékitett pártát hordanak, melly mint tiszta erkölcsük díszjele, nagy becsben tartatik. Ha valamelly lánytársuk erkölcstelenség gyanúja alá kerül, elsőbben csak maguk körében, a párta viseléstől eltiltják, s ha mégis pártásan jelenne meg, róla a legnyilvánosabban, templom előtt, vagy bárhol a pártát és szalagokat, mint kakukról a pávatollakat, letépik s mindaddig mig magát ki nem tisztítja, társaságukban meg nem szenvedik. A fiatal nők és leányok kedvesebb halottjukat, pártájukon és hajfonadékukban fekete szalagokkal, fekete csizmával gyászolják, mert rendesen piros, kordován csizmát viselnek. A kalotaszegi magyarajku nép kevés kivétellel ev. reformált hitű; vallásához, miben született, ősi szokásukhoz, öltözetökhöz,nemzetiségökhöz híven ragaszkodnak. Vendégszeretők, szorgalmatosok, tiszta erkölcsüek; a bántalmakat nehezen tűrik, azokért nem okozva, hanem nyíltan bosszúállók. — Sajátságos, azonban nem a legkellemesebb szókiejtéssel (dialectus) beszélnek. — Fájdalom, némi babonás balvéleményektől még máig sem menekültek meg, millyenek a boszorkányok, kisértetek működései; csinálmányok, kuruslások s több e félék. De már ezeknek is hadat szentek a népiskolák, csak vezérek lennének. A tehetősebbek született gyermekek keresztelője alkalmával közelebbi rokonukat, jó barátikat költségesen megvendéglik : a növendékek keresztszülőjöket mindenkor nagy tiszteletben, valamint azok is növendékjöket nagy szívességben tartják. — A keresztelőn megjelent vendégek, a koma czimet és barátságot hiven megtartják. — Régebben meg volt azon furcsa szokás, hogy ha a keresztkomák valahogy összeháborodtak, a megbántott fél egy darab forgácsra pökött, s azt mint a megszűnt komaság jelét a bántó félnek küldötte. A menyegzőt a legszegényebb is három napig tartó ünnepély és lakoma között tartja. Az úgynevezett násznagynak, ki az ünne-