Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-04 / 18. szám - Falusi rovás 154. oldal / Furcsaságok - Máléhegyi szőlőlevelek. Vasmegye 154. oldal / Gazdászati és orvosi.
Kiadó-tulajdonos : Ueckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Ueckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten talált, hanem olly lelkesen is karoltatott fel, hogy ma már több 300 csemeténél van az arra kijelölt helyen elültetve. Szülők és gyermekek vetélkedtek megtenni mindent mi ezen üdvös czél létesítéséhez megkivántatott, amazok külömbféle nemű vad csemetéket hozván be, ezek ásót, kapát, gereblyét ragadván tömegesen siettek tanitójok után a helyszinére gödröket ásni, fákat ültetni, földet egyengetni. — Városunk elöljárósága, jelesen érd. Földvárszki János biránk dicséretes buzgalmat fejtett ki ez ügy körül kimutatott azonnal egy holdnyi területet kedvező helyen, annak csaknem felét rngaliroztatta, azon ígérettel, hogy ha szükséges leend több holdnyi földet is fog e szent czélra szentelni, s remélhető, hogy az ifjú nemzedék a gyümölcsfatenyésztés- és nemesítésben is ügyes tanitónk. Kovács Andor ur vezérlete alatt tökéletesen magáévá teendi ezen épen olly áldott mint élvezetdús foglalkozást, s néhány év múlva nemes gyümölcsöket fog szedni sajátkezüleg ápolt fájairól. — Van azonban nálunk még más újság is a fentebbinél fontosabb, s lakosaink anyagi jóléte és boldogulására nagyobb mértékben kiható : a lefolyt évben végbe ment összesítése a volt úrbéri telkeknek vagy is a határnak tanyásitása. Sokáig ért nálunk is ezen eszme de végre mégis megért s valósitatott. Kinek kinek most egy darabban van kimérve szántóföldje és legelője s ha felnevelkednek a fák, mellyekkel mindenki siet saját tanyáját körülültetni, magunk is alig fogunk határunkra ráismerni. És ki fogja kiszámíthatni a hasznot, melly ezen birtokösszesitésből egyesekre és az egész közönségre haramlani fog, ha meggondoljuk, hogy silány, sok helyütt futóhomokból álló szántóföldeink, az ültetett fasorok mint eleven sövény által leendnek megvédve a szelek dühe ellen, mellyektől minden tavaszszal vetéseink olly sokat szenvedtek. Vannak ugyan nálunk is elégedetlenek, kik majd a nekik jutott föld minősége, majd pedig mennyisége ellen panaszkodnak, de ezeknek panasza részint alaptalan, részint pedig az által orvosolható, hogy az illetők, a tanyásítás alkalmával szándékosan kihagyatott kisebb földrészletekből kártalaníthatók. A nagyobb többség örül a végbevitt munkának s hiszi azt, hogy ezen birtokösszesités valóságos Isten áldásává leend a földművelőre nézve. Halál-hir. Méltóságos Semsei Semsey Lajos, cs. kir. kamarás folyó év április 4-én mell-vizkárság következtében példás életének 73-ik évében jobb életre szenderült. Hült tetemei Saczán a családi sirboltba tétettek le örök nyugalomra. Az engesztelő áldozat minden jószágaiban megtartatni rendeltetvén, az a mádi jószágán háladatosságtól vezérelt számos hívek előtt április 14-kén tartatott meg. Nagy érdemei elismeréseül a ref. templomban is számos tisztelgők repitenek imát az egek Urához, áldást és békét óhajtva porainak. — A megboldogult a vallásosságnak példányképe, az emberi szeretetnek remekműve, a szegényeknek ritka jóltévője vala. — Szent béke lebegjen hamvai felett. Egyveleg. Három edény, arab rege. Egykor Nimród Asszíria hatalmas királya, maga elé hivatá fiait s három lepecsételt edényt behozatván, felszóllttá őket, választaná ki mindegyik magának azt, mellyben a legnagyobb kincset véli találni. Volt pedig az egyik edény aranyból, a második borostyánkőből, a harmadik végre agyagból mesterségesen készítve. Legidősb fia az aranyedény után nyúlt, mellyre e szó volt vésve : Hatalom. Felnyitván azt látták, hogy tartalma vér. A második királyfiú a borostyánkőből faragottat választá, mellyen e szó volt olvasható: Dicsőség. Felnyiták s a drága edény hires emberek hamvával volt megtöltve. Végre a legfiatalabbra került a sor, ő a maradékot választá; a cserépedény könyv volt s feltörve üresnek bizonyult, de midőn fenekére tekintettek, azon Isten neve volt olvasható. „Mit véltek? mellyik edény nyom e három közül legtöbbet?" kérdi a hatalmas király, bámuló udvarnokai seregétől. Mint képzelhető a vélemények szétágazónak. A nagyravágyók az arany, a hóditók a borostyánkő, a bölcsek a cserépedénynek adának elsőbbséget, mert abban Isten neve volt belejegyezve, mellynek egy-egy parányi betücskéje az egész földtekénél többet nyom. Dr. I Szerkesztői mondanivalók. 394. A fösvény. Kissé drasticus eszme, hogy egy vargának három fia meghaljon éhen egy pár ki nem fizetett csizma miatt. Hát csak épen egy ember számára dolgozott? Ilyen csizmadia nincs a világon. 395. Özvegy és árvák. Csinos vers. 396. Lelkiismeretes szó a tagosítás ügyében. Köszönettel vettük és adandjuk. 397. Zene küldeményéből némellyt használni fogunk. Adomái közül egy pár jó. 398. Nagy-Banyára. Kérdésére a „Kolozsvári közlöny"nél kaphat választ. 399. Mihalfára. A levelet vettük. 400. Baróthra. A szives ajánlatot köszönettel fogadjuk. 401. Makfalvára. Eljárandunk a bizományban. 402. N.Kállora. A kérdéses czikkeket nagyon jól ismerjük, azok a „Magyar •sajtó"ban bizonnyal megteendik hatásukat, hanem azoknak terjedelmes áttevését lapjainkba oeconomiánk nem engedi, és azt illető collegánk nem is igen venné jó néven. A közönség sem szereti, ha egyik lapban azt olvassa, a mit a másikból már megtanult. 403. Balázs gazda. Később adandjuk. 404. Esztergom. Illy nagyszerű tárgyhoz csak nagyszerű költeményt adhatunk. 405. Esztergomba. Szomorú tények ugyan, amikről ön tudósít bennünket, de közzétételük csak mérgesítené a sebet; szívességet, emberszeretetet senkire sem lehet ráerőszakolni. 406. Dr. Tersánczky úrnak. A lapjainkban közlött juhmétely elleni óvszerre nézve több helyről kérdezősködő leveleket kaptunk, valljon hogy kell azt érteni, miszerint száz darab juhra naponkint nyolcz mérő csillagfürt mag számítandó? Hetenkint egyszer kell-e ezt adni, vagy csak a betegség alatt egyszer? Erre nézve kérünk kegyedtől becses felvilágosítást. Az bennünk is támasztott némi scrupulust, hogy a csillagfürt drágasága mellett illy mértékbeni etetésnél a birkanyáj egy hét alatt körülbelől egész gyapjú értékét megenné. 407. Egy nő nász ünnepén. Nem nekünk való. 408- Királyi tréfa. Nem rost vers. 409. Egy ügyvéd naplójából. Vannak benne közölhetők. 410. Ha keblek. Ez is régi nóta. 411. Zilahra. A küldött fehérgyümölcsü bodzamagot kaptuk és elültettük, ha kikel, majd kitrombitáljuk. 412. Óvszer a veszettség ellen. Hasznos felfedezés. 413. Földi éltem szép virága. Várjunk még egy kis ideig. 414. A lányka panasza. Arról nem szólunk, hogy a vers millyen, hanem szerzőt kérjük, hogy a helyesirást kissé tanulmányozza. „Szentséges,kölese,hogy folyljon", stb. roszul vannak írva. Elébb helyesen írni, azután verset írni. 415. Szabadszállás. Az illető tudósítást köszönettel vettük. 416. Acsara. Ha minden sváb elvágott hüvelyk újját feljegyeznék a história számára, nincs annyi poéta a világon, a ki azt mind versbe győzné szedni. 417. Bendegúznak. Az az öt huszár derék fiú volt, hogy egy egész franczia ezredet széllyel vert, bár még most is élnének, hogy vernék szét ezeket a francziákat, akik most grassálnak itt rajtunk a színházban. 418. Az évszakok. Szebben és rövidebben megénekelte ezt a thémát!Szél Gáspár: „Nyáron igen meleg van, Télen igen hideg van, Mindig esik az eső, Soha sincsen jó idő." 419. A magyar leány. Szerző hibás képzelődésben szenved. ISTVÁN BÁCSI 1857. NAPTÁRA számára beküldött gazdászati pályairatok tanulságos birálatja, mellyek A kitűzött pályakérdés felfogásom szerint a pályázóktól olly értekezéseket igényel, 1) előadásukban népszerűek, tehát minden mélyebb és hoszadalmas fejtegetésektől távol, utasításaik a kisebb földmives által is létesíthetők, tehát gyakorlatiak legyenek, ezzel pedig kellemes, de egyszersmind megemészthető olvasmányt adjanak István bácsi népének kezébe, mellyek 2) a marhatenyésztés mellőzhetlen szükségességét a földmivelés, de hasznossága tekintetéből is előtüntessék ez időben különösen, mellyben bel- és külháboruk, élénkebb kereskedési mozgalmak, a mezőgazdaságok terjedelmes felszerelései, és a sok járványdögleletessége hon marhatőkéjét olly pusztitólag megtámadták, mellyek 3) közföldmivesünknél e tárgy körül igen is elhatalmazott előítéleteket és káros kezeléseket okokkal, mennyire lehetséges számításokkal is legyőzni iparkodjanak, nevezetesen a következendők ellen keljenek harczra : a) mintha mindazon tér, melly takarmány-termesztésre forditatik, a lisztnemüek termelését, s igy a birtok jövedelmét illetőleg elveszett térnek kellene tekinteni; holott ez trágyájával a földmivelésre hatalmas viszonthatásával ép előmozdítója a magasabb és biztosabb gabnatermelésnek; hogy b) a legelőterek elkülönzésével, és még inkább az egyes gazdák között szétszaggatásával, tehát nagyobb részben eke és kapa alá kerültével a marhatenyésztés lehetlenné, mindenesetre kevés vagy épen semmi hasznot hajtóvá vált légyen; c) mintha jövedelmezőbb törekvés lenne több, habár roszul tengetett s igy elaljasodott marhát tartani, mint jó tartás mellett kevesebbet de nemesebbet; 4) mellyek nemcsak a szálas és gyöktakarmány szaporithatásának a kisebb gazda által is bár több évi fáradozással és költségeskedéssel eszközölhető módjait adják elő, de főleg s mihez közföldmivesünk eddig igen keveset értett, azt a takarmány nemesítésének több módjaira, u. m. szecskává aprításra, többfélek észszerű összekeverésére, vízgőzzel, moslékkal, meleg vagy hideg sós vizzeli megpárolására, eddig nem használt takarmányfélék, u. m. len, és repete pogácsák használatára figyelmeztesse, mi által rögtön képesítetik meglevő kevesebb takarmányát emészthetőbbé tenni, tehát kevesebb takarmánnyal bővebb táplálékot nyújtani; 5) hogy a marhajárványok ellen főleg a jó, észszerű és tisztán tartásban rejlő óvó szerekre intse, és kitörés esetében az azonnali elkülönzésre, és a hatóságok rendeleteinek szigorú megtartására ösztönözzék a közföldmivest. Melly alapvonásokat szem előtt tartva : Első helyre teszem az 5-ik számú ,,Gazda szeme hizlalja a marhát" jeligézett értekezést, népszerű, némileg mulattató, könyv modora, józan elvei és a helyes etetés körül adott jó tanácsok tekintetéből, mivel tehát az első, némileg a 3-ik, a 4-ik és némileg az 5-ik kellékkel fel van ruházva, e fölött István bácsi múltjával is összekötve. De némi megrövidités óhajtható. Második helyre látom alkalmazhatónak a 2-ik számmal és „O fortunatos . . .. agricolas" jeligével jegyzete értekezést, ez az elsőnek majd minden tulajdonaival bir. Harmadik helyre tetethetik a 9-ik számú „Csak az értelmes szorgalmon van Isten áldása", kár hogy nagyon doctrinak; illyen szintén a Negyedik helyre sorozott 4-ik számú értekezés : „A gazda szeme hizlalja az ökröt", hiányzik az életeleven könnyű népszerű és mulattató előadás. Ötödik helyre mehet az l-ö számú : „A jó tanács aranyat ér." Jeles két értekezés a 8-ik és 10-ik számmal jegyzett, kivált a 8-ik népszerűbb modorba átdolgozva az első mellé állhatna, de mostani alakjukban István bácsi azokat nem használhatja. Átalános fogyatkozásként tűnik elő abban, hogy az értekezőknek nem lévén a főbb részletes ösvény kijelölve, mellyen a kitűzött czélhoz haladniok kellene, az összehasonlítás s igy a birálat igen nehéz. Véleményem szerint czélos lenne a pályakérdést ugy formulázni, hogy egyszersmind a főbb motivumok, mellyeket a feladás fejtegetésében szemügyül kellene venni, legalább főbb vonásaikban is el lennének határozva. *) E czélra is szivesen felajánlom jó szándékú István bácsinak közreműködésemet. **) Kivánatos továbbá, hogy az évenkénti értekezések István bácsi előbbeni értekezéseivel többé-kevesebbé, mintegy logicus összeköttetésbe hozatnának; mi által István bácsi olvasó népe a mult éviek ujabb átolvasására ösztönöztetnék. Az illy continuativus eszmemenet a közföldmivesre igen tanulságosan hat. — Pest, april 6-án 1856. Bríinek József. *) Az avatott és gyakorlati téren forgó pályázó gazdáknak szabad mozoghatási tért kivántunk engedni. M. **) A hazafiúi nemes ajánlatot nagy köszönettel igénybe veendjük, mi által naptárunk belbecsben emelkedni, s igy hisszük népünknél hovatovább jobban terjedni, és a czélszerü gazdálkodás kedveltetni fog. M. Felelős szerkesztő : Pákh Albert.