Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-11 / 19. szám - Nagy-Bánya 159. oldal / Hazai tájleirások
Nagy-Bánya és környéke. Táj leírása). A Kárpáthegysorok magasabb ágainak egyike Szatmár és Mármaros megyék keleti végén Guttin név alatt mint sziklatorony büszkén emeli ég felé magas gerinczeit — eltekintve : Erdély, Moldva, Bukovina, Galliczia magas hegyei felett, midőn azok a távol homályából időnként kibontakoznak. Hol e sziklacsúcs délre dől, méhlepte kövektől tarkázott zöld mező terül, melly jó távolban leszáll s völggyé aljul csergedező patakok ártatlan hullámaitól mosatva. Északra néző oldala függőlegesen meredek és fehér, s csak ugy látszik a boldog napsugárral, midőn az hideg oldalát megpirítani hozzá lopódzik. Alján az ágas kövek földbe bújnak. A vékony földkéreg egyegy fát is táplál már; egészen lenn sürü gyertyános szegélyezvén körül. E gyertyán-s idébb vékony bükkfák egybebb álló lapályt vesznek körül, mellynek közepén látható a guttini tengerszem fekete vizével : káka, sás s moh által mindinkább szűkebbre szoríttatva. E tónak környéke azt látszik mutatni, mikép e völgy kerekded alakjával egykor egészen szája lehete a tengerszemnek; mint gyanítható az is, miszerint idő múlva — tán — egészen bekérgezi felületét az egymást túlnövő méhgyökér s olly hajlongó mocsárrá válandik az, minő jelenben partkörnyéke **). Ide nem messze esik a Pintye forrása, mellyböl jó izüket ívott a híres rabló az ö kalandos életének fénykorában. Akkor ijesztő rengetegben volt e forrás; ma szelídebbé vált környéke, zöld pázsitján s köpamlagain pihenést nyújtván a mellette letelepülő utasoknak. Innen meredek hegyi ut vezet fel egy magasan fekvő hosszúkás térre, melly felett koporsó alakú hegygerincz vonul kopasz aljával, gyertyánfákkal hímzett tetejével. Alatta tág völgy terül sűrűen benőve sudár bükkfákkal, mellyek magasságuk daczára is csak völgyet mutathatnak koronáikon, a mély lehajlás miatt. Nagyon kevés közök van e fáknak a felettök ordítva zugó szelekkel, be lévén kerítve minden oldalról magas hegyhátakkal. E völgy keleti végében van a hely, hol Pintye egykor az öt üldözök által közbe fogatván, súlyos lándzsájára ült, s hogy élve meg ne adja magát a tátongó mélységbe bocsátkozott. De — nem halt meg! Lenn a völgy ölén, hol emberláb sohasem taposott, elsütötte pisztolyát, leült s nagyot pihent, tudta, hogy nem megy senki utána. Fenn az üldözök egymásra néztek, s hogy nem szóltak semmit, azzal azt fejezték ki : „Bizony nagy dolog az elszántság." E helyet Pintye szököjének nevezi a környék mind e napiglan. — Megnézte már ezt sok gyalog utas és egy sem hagyta úgy el, hogy egy párszor vissza ne nézett volna a merész cselekvény színhelyére. — Felette a hegyoldalban álló sima köveken sok mindenféle nevet olvashatni, mellyel egyik másik utasa legalább egy időre emlékezni akarta itteni megjelenését. Jól veszi ki magát innen tekintve a Nagy-Bánya felett álló Rozsály domború háta a maga kopaszságában, melly kékségével a levegőbe látszik elbújni. Még egy hegykanyarulatot kell átlépdelni s más világ nyilik a szem előtt. A lealacsonyult hegyeken túl ott látszanak a messzeség homályával együvé forrva Erdély magas hegyei, mintha már nem is volna több lapály, mintha azontúl csak hegyet emelne a szegény föld. E hegyek látpontunkhoz mindinkább lépcsőzetes rendben, ereszkednek le mig egy völgy környékén alacsony vonalakban ellaposulnak. Közöttük a lármás határ siet nyugot felé, mintha kötelessége volna, hogy annyi bányászkezeket foglalkozásban tartson az éreztörök körül, mellyekkel e már Felső-Bányához tartozó völgy be van tarkázva. A Mármarosból átvezető gyalogút e folyamhoz ereszkedik le, közelében sajátszerű lármát hall az ideérkező, midőn az érezt örök hangos kopogása a Zazár zsibongó zuhogásával összevegyül. E völgy nyugoti végén fekszik Felső-Bánya szabados bányaváros, mint első hely Szatmármegye keleti végén. E városnak csak egy rendes utczája van, melly kikövezett és városias szint mutat, többi utczái megannyi fellegvárakként néznek le a kétfelől vonuló hegyoldalakról. Jelenben egy nagyszerű templom épül itt a r. k. vallásúak számára. A hhv. hívek temploma annyiban megemlítendő, mennyiben igen mesterségesen van építve, és pedig nem faragott köből, hanem fából. Már ugyan sír az ég fellegeivel, mert ellenök nem tudja magát védeni. Bizony ha szája volna, maga prédikálná amaz igét : Siessetek . . . építsetek*). Felső-Bányától keletre emelkedik fel a fekete hegy mint választó torony a szomszéd Kővár vidékétől. Túlsó aljában fekszik a kietlen vidékü Kapnikbánya a Szatmárból Mármarosba vezető közlekedési útvonalon. — Innenső felén, ollyan helyen, hol több hegyek lábai ragadtak egymásba, van ama nevezetes Bodi-tó, mellyen az emberi ész és kéz munkái egyformán csodálandók. E tó fenn magasan áll, mondhatni függ, mennyiben egy oldalát erős czövekek és földhányások képezik, s tartják egybeszögellő hegyek oldalánál. Egész medre ki van deszkázva, s a Zazár felöl felvonó ajtóval ellátva, hogy szárazság idején viz bocsáttathassák belőle, melly innen a Zazár medrén az érett örökre foly, s hat hétig képes azokat munkában tartani. Mindig tele áll vízzel, mellyet a bele szolgáló hegyek oldaláról nyer. Ha felesleg víz gyül medrébe, az csendesen mindig folydogál ajtaja felett , s igy vize mindig egymértékű, szine zöldes fekete, szaga bódító, poshadt. Egyébiránt igen nagy gond alatt tartatik; de kell is, mert kirontásával iszonyitó veszélyt idézne elő a folyásában fekvő Felső-Bányán s lejebbi helyeken. — A hozzámenetel fából készített lépcsőkön történik. Mellette van egy pár épület, mellyben az odamenök szoktak megpihenni és többnyire falatozni s meg pár pohár bort elkostolgatni. E tavat körző hegyvonalak egyike összefoly a Felső-Bánya északi oldalánál vonuló érczes hegyekkel; másika pedig déli oldalánál vonul s csakhamar kis dombbá válik, mig Nagy-Bánya határán lapályba oszlik. E domb déli oldalán túl egy tiszta mezőség terül néhány szatmári és kővárvidéki oláhfalvak határául; északi oldalán van a felsőbányai szép Nyires nevü, de mégis tölgyes erdő. Végiben nyúlik apró szalmás házaival Girót-Tóthfalu, s hegyén láthatók a legelső szőlőtőkék és az országszerte híres gesztenyefák, — e falu lapályon fekszik már; azon lapálynak homlokán, melylyel a nagy-bányai regényes táj megkezdődik. * * * A tóthfalusi hegy, melly folytatása a felső-bányai érczes hegyeknek, e pontnál kanyarulatot vesz északnak, a nyugotról felvonuló nagy-bányai hegyvonal szintén kanyarulatot vesz amazzal szemközt ugyancsak északnak , így a két hegyszárny közt téves völgy képződik, mellynek benső végén mindinkább fölebb vonulnak a két oldalon futó hegyvonalok, mignem a magas Iiozsály oldalába fogodznak be. E völgyben feküsznek Fernezely és Firiza; az előbbiben vannak az érczolvasztó kemenczék, az utóbbi bányatelep, mellynek földesura Felső-Bánya városa volt **). Innen szemközt tekintve a túlsó dombág erre néző oldalán tarkálva tűnik ki Újfalu a csalit fái közül, melly ugy tekintget le Nagy-Bányára, mintha büszke volna vele, hogy közelében van. Nagy-Bánya bármelly oldalról tekintve jól veszi ki magát, de nekem úgy tetszik, mikép a felső-bányai útvonalról nézve meglepőbb látványt nyújt az utazónak.—Északról gyönyörű szőlőhegyei csaknem ráborulni látszanak; délen egy csalitos mint apró virágú koszorú kanyarodik, mellynek nyugoti alját egy tág lapos erdő zárja be. Puszta ugyan e közbefogott táj, mert sárga földnél, kopasz karcsú sivár növénynél egyéb, a mi itt található, az a természeti testek legelső fokán foglal helyet, s ugy mondatik kő, még pedig sárga kő, melly a Zazár mocskos vizétől festetik olylyá. A Zazár (vagy a bányaiak szerint Szaszár) itt már szemtele nelen tájleirás ott kezdődik, hol M.-Szigetröl, Farkas-Réven, Bártfalun, Sugatagon keresztül Desze vagy Bréb felé a bányai bérczvonal Mármaros felőli aljához juthatni. **) Egykor utazó társaságunk tagjai közül Kurovszki Béni bátorságot von magának e hajlongó mocsáron keresztül a tengerszem széléhez menni, hol is neki döle annak, jót íván belőle; — utána megrázkódott, s akkor nap sokszor elmondá : „Bánom, hogy ittam abból a czadar vízből." *) Ha jól számitok, 12-ik hosszú éve már annak, mikor az uj templom első alapköve felett kedves emlékezetű Id. Lugossi József ur segedelemért imádkozott Istennek! *5) Vagy : tán — most is az?