Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-01 / 22. szám - Hitel fentartás. Fáy András 186. oldal / Értekezések - Sarolta Illésy 186. oldal / Költemények
186 (Budán, 1836); A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékcekre. (Pest, 1841) Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846— 47) s ugyanezen munka Uj Folyamatja (1850). A Tripartitura akadémiai fordításának egy része az ő tollából folyt. Az akadémiánál ,,Kollár Ádám Ferencz, mint jogtudósról" tartott székfoglaló értekezést. Végre külföldön laktában, „Magyarország történetét" irta, melly egyik nagybecsű kincse történet irodalmunknak. Legújabban a népies irodalom is köszön neki egy sok érdekkel irott müvet : „A tatár futás történetéről," melly a „Vasárnapi könyvtár"-ban jelent meg. h. Sarolta ,Isten veled vitéz Kupa, Megyek immár, az éj derül; „Sötét van még, várj asszonyom, Fogadd hadam kíséretül" . . . ,Magyar vezér neje vagyok, Sarolta még nem félt soha!" S nem vár tovább csatlósba; Lován ül már vitéz Kupa. ,„Veled megyünk mindannyian !"" Pogányurak kiáltanak, S visszhangzik a zajtól a vár, Hogy reszketnek rá a falak. És nyilik a nehéz kapu, Lovak alatt dobog a hid : ,,,Hol ennyi kar megvédni kész, Mi szükség van csatlósra itt ?" . . Hős Gejzának lelkes nejét, Csak látni is mily élvezet! Közelében pártos Kupa Hitet, vallást mindent feled. S kik szórták rá szidalmokat, Melly gyöngyön is piszkot keres : A női báj s fenség előtt Meghajlik a sok zord nemes. És szál a kis bátor csapat A bájoló vendég után, Az élet egy, nincs érte más, De azt is kész odadni tán. „Hitemre ez nem földi lény, Ez egy tündér, ki gyújt, igéz" . . . S csak félve néz arczára fel Pogányfőnök Kupa vitéz. „Pihenjünk meg nagyasszonyom, Sok volt az ut, kidül a mén;" De visszanéz legott a nő, Komolyság ül tekintetén ,A szent vallás szelid egényiben egy uj csillag derült, Tudd meg , fiam Vajk részbe A hon leánynézőbe küld!' S nem lankad már többé a mén, Melly tenni kér, az a haza, És a mit a haza kiván, Ott késni nem szabad soha. Hegy, völgy a mint előtűnik, Ugy vész el a sebes nyomon; Sötét, rideg vonásival Melly feltűnik — az a Bakony. A Bakony nagy rablóvezér Ruma hada tanyázik ott — Gyanútalan megy a csapat, Nincs semmi zaj, minden nyugodt. A csend titkon, látatlanul Megédesít multat, jelent : Ábrándképek fognak körül, A lélek a jövőn mereng, A dúdoló szélnek dalán, Melly olly busán sir odafen, Mint bolygótűz mocsár felett, Fölébred a jobb érzelem. Rég várt meleg eső gyanánt Árad reánk a nyugalom, S hol a sziv egy kőszikla lett, Zöld fű kell a szirtoldalon, De im mi ez? . . . vadul a ló, Fölrezzen a madár a fán ; Az erdő zúg, bősz zaj riad :„Fegyverre föl rabló, zsivány!'" . . Mint a szobor megáll a had, De kigyúl a harag belül; — Mielőtt a vihar kitör, A természet lecsendesül, Ki átcsap a cserjék bogán, — Utána vad, szilaj hada — Villámokkal szemeiben Haramiák feje — Iiuma. „Átkos csoport! vesztedre jősz'" . . . felcseng a kard, suhint a kéz, — Sarolta az, ki vészben áll; Száz kard fut, őt megvédni kész. Fejedelemasszony körül Mind keskenyebb lesz a gyűrű; De oroszlány minden lovag, Csapása gyors, villámszerű. „„Ide! ide mindannyian! Ki keres fel, bőszül Rumát ?"" . . . Zug a vezér, rá a Bakony Hosszan tartó viszhangot ád. De mintha egy felsőbb erő Kettévágná a harcz tüzét, Megáll szemközt, s bámulva néz Megtámadó és a ki véd. Gyűlölség és lángzó harag Egy perezre elhal a szíven : „,Ébren vagyunk?... vagy álom ez?. Vagy káprázik talán a szem ?" . . . Melly elnémít egész vihart, Szép nőhang cseng a jégen át! Megáll belül a szívverés, Hisz ez felmul minden csodát! ,Utat nekem ! hol a vezér? — S széthajlik a tüskés bokor — Ne szólj többet! ki kardodat, Gőgös szavad torkodra forr! . . . S feltűnik egy sugár alak, Piros rózsák az arcz haván, Alak, mellyhez hasonlatost Csak képzelet alkot talán, Tűz a szemben, melly elbűvöl, Melly egy perezben sujt, és emel . . . Szilaj lován rabló Ruma Magát alig tarthatja fel. ,Halál reád! van kar ne félj, Melly illy hőssel mérkőzni kész! . . Aggály ül az arczon, szirén, Csapást ujabb csapás tetéz. A harcz rövid, még egy csapás, S egy élet vész örökre ki , Rablók feje, gőgös Ruma Testével a földet fedi. S riad a zaj, haramiák Tova vesző rémült zaja; Meghajlik, és térdére hull Hiveivel pártos Kupa ,„Ki leggyőztél egész hadat, Üdv néked e dicső napon; Nagy tettekről mig nyelv beszél Mutasson rád büszkén a hon!" Dalmady Győző, öreg asszony. Az utczán pajkos gyermekek játék közben verekednek. Nénje asszonynak a Feri Bepanaszolja a Pistát, ő pedig csak az feleli : — Majd hátul kötöm a sarkát. Egy-egy kislány énekszóval Kútról jön csecses korsóval, — Az éneklést félbenhagyva köszön sipegő halk hangon, Erzsók néni így fogadja : — Nagyot nőtt édes galambom! Ha megszóllitja valaki, A hangjáról találja ki : Mihály volt-e avvagy Péter? Rebeka volt-e, vagy Sára ? Az idősebb néhány évvel, Ez a Panna unokája. Igy megyen ez egész héten. Istenfélő csendességben, Hanem vasárnap délután Tizen-huszan ülnek össze, Erzsók néni a padkáján, A többek körülötte. Ismerősök, atyafiak Egy felet sem kukkantanak, S mig a kedvre szottyant öreg Elmúlt dolgait regéli Rá-rá szóll valamék gyermek — Akkor volt az Erzsók néni! — Erzsók néni, Erzsók néni! Nem soká fog már kend élni. Csupa tiszta ráncz a bőre, Már-már a halálnak válik, — Csak biczékeljen előre Ugy sem bicékel sokáig. Illéry György. Jó asszony volt Erzsók néni, Azért tud olly soká élni; Csupa-tiszta ráncz a bőre, Nincsen épség a testében, Mégis biczékel előre Rókatorkos mentéjében. Imádkozik minden reggel OOS öreg zsoltárból énekel, Aztán nyakra főre ásít, Tépelődik az álmával, S elmulat harangozásig Álmoskönyvvel, bibliával. Mikor elsőt harangoznak A szentegyház felé ballag; Neki görbed egy lóczának A czinterem ajtajánál, És áldozván buzgóságnak Áhítatosan szunyókál. Templom után dologhoz lát. Előveszi a guzsalyát, Helyet csinál a macskának, Maga felül a padkára S fonogatnak-fonogatnak Erzsók néni s a macskája. Elköltvén a rántott levest Egy kis szórakozást keres. A kis kapu eleibe ül S bámul-bámul a világba, Pedig pápa szeme nélkül Az orra hegyét sem látja. Hitelfentartás és hitelvesztés. Gyakorlati szózat a maga helyén és idején. Ezen czikket inkább jóakarat, mint tárgyavatottság iratja velem; a mélyebb nyomozást és komolyabb szót azoknak engedem által, kik nálamnál tárgyavatottabbak. Nem akarok egyenesen azon hitelről szólani, melly kinek-kinek vagyona állásában alapszik, s mellynélfogva mondani szoktuk : Pál birtokosnak húsz — harminczezer kölcsönig van a bankoknál vagy tőzséreknél; Péter kereskedőnek húsz — harminczezeret érő portékáig van a gyáraknál hitele; hanem azon hitelről, mellynek vagy tiszta erkölcsi jellem, vagy gyakorlat által edzett kezelési és üzleti becsületesség az alapja, melly a becsületességet a látszatos vagy ideiglenes érdeknek nem áldozza fel soha. Ezen hitelnél fogva szoktuk mondani : Péterrel vagy Pállal szívesen kötök, szerződöm, közlekedem, tőle szívesen vásárlok , mert sohasem csalódtam benne, mindenkor tetszésemre elégített ki. Vannak emberek társalgási köreinkben, kiknek őszinte jellemeik, nyilt becsületességük felől annyira meg vagyunk győződve, s ezekben annyira bízunk, hogy számlálatlan pénzeinket is rájuk mérnek bizn , s adott szavaikra többet építünk, mint sok másoknak írott kötelezvényeikre. Oka az, hogy szavukkal nem játszottak, nem hazudtak, nem ámítottak, nem csaltak soha. Ekként van a dolog az üzleteknél is. Ha a gazda a kialkudott életet mindenkor pontosan, mostani teljes minőségben állítja ki, vagy szállítja a kikötött helyre; ha a kereskedő mindenkor valódi s telhetően jutányos árucikkeket szolgáltat ki vevőinek; ha a kézmives pontosan időre, csinosan és tartósan állítja ki a megrendelt munkát: kétségen kívül bírni fogják a közbizalmat, s a velük közlekedők nem pártolnak el tőlök. Ama társalgási és emez üzleti hitel közt azonban lényeges azon különbség, hogy az üzleti hitelhez az üzlet folyamának tartama alatt nem is épen mulhatlanul szükséges a szorosan vett erkölcsi becsületesség — habár az mindenkor drágaköve marad is minden hitelnek—hanem arra elég a józan felfogású érdeki vagy is üzleti becsületesség is, mellynélfogva akként számitunk, hogy ha folyvást valódi és jutányos áruczikkekkel szolgálunk üzlekedőinknek, azok még sűrűbben