Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-15 / 24. szám - Kisdedovók. Ney Ferencz 205. oldal / Hazai intézetek. - Kakas Márton levelei: XXXI. 205. oldal
TÁRHÁZ. Iskolai és egyházi ügyek. A békési evang. esperesség mindent teljesített a mit a m. kormány kíván, hogy Szarvason fenálló felgymnasiuma nyilvánossá lehessen, és most május 20., 21. M.-Berényben tartatott közgyűlésén teljhatalommal megbízta az esperest és az iskolai tanácsot, miszerint ez ügyben úgy járjon el, hogy jövő iskolai év kezdetén a nyilvánossági jognak birtokában lehessen. Az igazgató tanárnak végleges választása a gyülekezetekhez utasítatott, s július elsejéig be kell küldeni a választó szavazatokat; ideiglenes igazgatóul Tatay István tanár úr választatott, és úgy látszik a gyülekezetek bizodalma véglegesen is őt tiszteli meg az örökös igazgatósággal. Annak idejében közölni fogjuk az eredményt. A hazai protestáns lelkész, tanár és tanító urak figyelmét a mi esperességi papi, tanári s tanítói özvegy- árva- gyámoldánkra fordítjuk, mellyet e gyűlésen az esperesség alkotott. Tudtunk szerint páratlan áll ez e honban, mert ez az árfrák s özvegyek tisztességes jövőjét egészen biztosítja. Alapeszméje ez : kölcsönösen biztosítani az özvegyeket és árvákat minden különbözés nélkül, minden árva félözvegyül tekintetik; a fiúk 24 éves korukig a leányok pedig férjhez menetelig segélyt húznak. Alaptőke a papok, tanárok és tanítók hiványaik, mellyek szerint mindenki bevallotta jövedelmét, és száztól évenként egyet fizet az esp. pénztárba, melly összeg, ha több özvegy s árva van , egészen kiosztatik egyenlő summákban; de ha csak egy özvegy van , akkor az özvegy személye csak 200 pftot, mint maximumot kap, azon felül minden árvája mint félözvegy , tehát 100 pftot hoz. A bevallás körül-belől hatvan ezer pengő forintra rug, mellynek száztólia most tízOp ftot hoz, és ez lesz ezen 1856-ik évre a kiosztandó segélyzés, de ha most özvegységi s árvái állapot be nem áll, akkor ez évi percent kamatra kiadatik, és ha esztendőre több özvegy lesz , akkor osztatik ki a jövő esztendei száztólival együtt. Na szükség lesz,az esperesség feljebb emeli a száztólit, mert e gyámolda az esperességé, az esperesség kényszeríti az illetőket, hogy e gyámoldába beálljanak, és azt rendelte, hogy az egyházak a papok s tanítók fizetéseikből lehúzván a száztólit, azt az esperességi pénztárnok kezeibe szolgáltassák, ki a gyámonczokat fizeti. Áldás legyen e humanisticus, ezen apostoli intézkedésen, s mi örülnénk, hogy minden prot. esperesség s tractus illy alapra fektetné gyámoldást, mert itt a tőke halhatatlan, és soha el nem vesz, a kamat biztos, és pontosan bejő, és a segélyzés nem alamizsna, hanem igazi dotatio; megszabaditja az árvákat és az özvegyeket az éhhaláltól, mellyel most olly sokan küzdenek. x. y. z. Ujabb lendületek a kisdedóvás körül. Talán nem teszek fölösleges dolgot, ha tisztelt szerkesztő barátom engedelmével a közönséget pár szóval arról értesitem, milly lendületek mutatkoznak ujabban a hazánkbani kisdedóvás mezején. — Először is legyen szabad megemlitnem, hogy a vezetésem alatti kisdedóvó-képezdéből mult évi ősszel ment el Marmaros-Szigetre egy képzett egyén, Sztankovics János, ki is az ujon fölélesztett ottani óvodát a lelkes egylet felügyelete alatt sept. 24-én vette át, mellynek ünnepélyes felavatása azonban csak novemb. 19-én mint a Császárné ő Fölsége nevenapján ment véghez. Folyó évi május 4-én pedig Buda-Újlakon nyilt meg egy, a budai nőegylet által nagylelkűen alapított, újabb óvoda, hová szinte a pesti óvóképezdéből választatott meg óvóul Doppler Antal. — Aradon, hol az előbbi óvoda, tudomásomra, fájdalom megszűnt, Eisler Márk nyitott meg e hónapban egy kizárólag izraelita óvodát. E körülményből azon sajnos tudomást meríthetjük, hogy tehát Aradon csak az izraelitáknak lesz óvodájok,míg a keresztény felekezeteknek nincs. — Győrből azon örvendetes tudósítást kaptam, hogy ott az egykori tapasztalt kisdedóvó Magvasy Mihály az 1848 óta szendergett intézetet. évi május 6-án ujabban megnyithatni engedelmet nyert. Ezen örvendetes tényekhez csatlakozik azon nem kevésbé vigasztaló remény, hogy Hajdú-Nánás városa is külön óvodát alapitni szándékozik. Erre vonatkozólag a nyiregyházi buzgó kisdedóvó, Krajcsovics Páltól, ki szinte képezdénknek hajdani növendéke, igen lelkes tudósítást vettem, mellynek főbb pontjait röviden közleni igen kedves kötelességemnek ismerem. „Nánás 12 ezer lélekből álló lakossága kitűnő barátja a nevelés ügyének, melly is az őt lelkesítő áldozatkészségénél fogva egyhangúlag elismerte a kisdedóvó intézet minél előbbi létrehozásának szükségét. S e körülmény csak újabb dicséretére szolgál a belviszonyai és erkölcseiben oly tiszta, ősi szokásaihoz olly hűn ragaszkodó, vendégszerető, barátságos városnak. Hogy pedig az óvoda felállítása nem puszta szándék, bizonyítja azon tény, miszerint némileg máris gyakorlati téren áll az ügy, mert Nyakas Endre úr, ottani elemi tanító, a múlt nyáron máris megkezdte azt kísérletképen 130 gyermekkel, s elégséges pártoltatásban részesült. — Az óvoda fő pártfogása a városi elöljáróság kezében van, melly még ez idén óhajt czélszerü épületet emeltetni, mellyre a város saját telkét, a város középpontján, felajánlani szíveskedett. A hőbb pártolók közt különösen említendő Sós Gábor főjegyző ur, ki 200 pftnyi örök alapítványt ajánlott; hasonlag Takács Gábor főbiró úr, ki azon törekszik, hogy ez intézet a legvirágzóbbak egyike legyen, és Porkoláb József tanácsnok úr. Egyébiránt az egész elöljáróság, és az összes derék polgárság buzgó részvéte a leghőbb köszönetre kötelezi a nép művelődéséért lelkesülő minden honfi kebelét." — Részemről szabadjon csak azon egy óhajomat kifejeznem : vajha e szent buzgalom minél előbb ténnyé érlelje a szép tervet, mellynek létesitéseért a derék város lakosságát a hálás utókor is áldandja." Ney Ferencz, a pesti kisdedóvó képezde igazgatója. A párisi állatkiállitás. Tudom szeretnének már buzgó olvasóink minél elébb arról is hallani, hogy mi történt hát a mi teheneinkkel és juhainkkal ott abban a nagy Párisban , hogy viselik magukat a mi kanászaink ? bámulják-e küldeményeinket. Bámulják bizony, dicsérik is derék gulyásaink kipödrött bajuszát, Tolnay Laczi sugártermetét, ökreink szarvait s ránk nézve az is szép buzdítás, hogy terményeink nem foglalják az utolsó helyet a kiállításon. A nagy pompás üveggel fedett palotában úgy van elrendezve minden, hogy ne csak az emberek szeme gyönyörködjék a látványon, hanem az állatoké is, nem csak zászlókkal és színes függönyökkel vannak ellátva a korlátok, hanem élő bokrokkal és virágzó fákkal, s mindenféle nemű széna áll boglyákban, készen az idegen vendégek számára, amiből uk tetszésük szerint válogathatnak. Az elsőség szarvasmarhák dolgában az angolokat illeti, azok után következnek a francziák. Az angol hízott marhák csaknem négyszegletűek : széle, hossza, magassága egy, teheneik legtöbb tejet adnak és legjobbat. Mi által érték el e tökéletességet? Legelőször az által, hogy a takarmánytermesztésre már rég idő óta a legnagyobb figyelmet fordítják, de főkép azáltal, hogy az egyszer nemesnek bizonyodott fajt nem engedik mindenfélével összekeveredni. Igy Jerzey (Dzserzé) szigetébe semmi idegen szarvasmarhát bevinni nem szabad. Ezért az ottani marhák a legkitűnőbbek. Ezt a szabályt nálunk is kellene követni, mert a szüntelen való keverés által minden állatfaj elkorcsul. Azután kedvesek még a havasi szarvatlan marhák, mellyek igen csinos képnek fejékesség nélkül. Hogy némi fogalmunk legyen a kiállított állatok becséről, meg kell tudnunk azt, hogy egy angol bikáért 30,000 frankot (12,000 pengőt!) fizettek. Majd ha mi is ennyire vittük! A magyar szarvasmarhák közül báró Wenkheim ökrei és gróf Festetics bivalyai nyerték az első jutalmakat. A többi érdemes állatokrul jövőben. Kakas Márton a színházban. III. levél. Brankovics György, írta Obernyik. Egressy jutalomjátéka. Szerkesztő úr. A legutolsó restauratio óta nem vivátoztam annyit, mint ezen az előadáson. Pedig azt már veheti észre, hogy én nagyon válogatós ember vagyok. Aztán megvallom, hogy nem is sokat vártam ettől az Egressytől, hiszen a lapok ugyanakkor, mikor Berke Johanna mosolygásától el vannak ragadtatva, annyi rendreutasítani, igazgatni valót találnak Egressy minden szavában, mozdulatában, hogy magamforma falusi ember azt hiszi, miszerint ezt talán már meg sem lehet nézni. Ezt perse azért teszik, hogy annál nagyobb legyen a meglepetés, ha azután az ember színről színre látja. A műszabályokhoz én nem értek, én csak azt tudom megítélni, amit látok és érzek. Én csak azt mondhatom, hogy nemesebb, élethívebb, minden mozdulatában igazabb alakot képzelni nem tudok, mint amillyen Egressy volt a vén szerb fejedelemben, és indulatnak csak azt hiszem, ami az ő szavából hangzott, amit az ő arcza fejezett ki. Mikor haragudott, én remegtem, mikor sírt, vele sírtam, és nem jutott eszembe, hogy ez játék, hogy ez művészet, azt gondoltam, minden igaz, és úgy látszik, hogy a közönség is egy véleményen volt velem, mert az egész darab folyama alatt olly példátlan dolga volt minden kéznek, szemnek és zsebkendőnek, hogy ha ez nem tetszés jele, hát akkor én nem tudom, hogy mi az? A darab története az, hogy Brankovics leánya szerelmes Murát zultánba, kinél a békesség kezeseiképen Murát fiai vannak. A szerb nép azonban hadat sürget a magyarral egyesülten a török ellen, mire Murát kiszúratja a két fiú szemét, a kikkel azután apjuk épen akkor találkozik, midőn leányát elátkozza, ami nagyszerű jelenet. Végül a magyar és szerb sereg megveri Murát hadait, amit Brankovics haldokolva tud meg. A három első felvonás igen jó, a másik kettőn látszanak a halál sürgető kezei, melly a költőt kora sírjába temette. Azért én mégis szivesebben megnézem azt a művet, mint akárhányat, mikben a három első felvonás ugyan rosz, hanem a két utolsó még rosszabb, s a millyenekről már van egy pár levél a begyemben. Végezetül szeretném megtudni azt az egyet, hogy mire való volt még ez annyi okos mondással gazdag beszélő darabba is beletoldani egy kis tánczocskát? ha csak annak az indokolására nem, hogy a szép Mara unja magát a háremben. Részemről elengedtem volna. Környékemben minden ember ollyan érzékeny hangulatban volt már, mellettem egy derék bácskai atyafi ült, aki minden velős mondásnál oldalba döfött könyökkel, sőt ahol arról van szó, hogy a szerbek és magyarok legyenek jó barátságban, a kezem is megszokta, s már épen annál a pontnál voltunk, hogy egymás nyakába borulva örök barátságot fogadjunk egymásnak, a midőn csing-ling' hipp-happ! előugrik egy pár nympha, kirúg, berúg, körülmosolyogja a világot, s azzal vége a lelkesülésnek. Tánczoljatok a tánczolókkal, és szomorkodjatok a szomorkodókkal. Ez a mondás a színpadra nézve is helyes. Magyar színészek Bécsben. Kakas Márton. Hogy egyszerre az ajtóval rohanjak a szobába, azon kezdem, hogy az aradi színtársulat első föllépése a bécsi színpadon megtörtént s színművészetünk teljes diadalt aratott benne. Mind az előadott darab, mind az egyes szereplők határozottan tetszettek. Képzelheti, szerkesztő úr, annyi magyar ember egy rakáson, most újra magyar hangokat hallva, hogy volt elragad-