Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-13 / 28. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 246. oldal
247 / (Öngyilkosság.) Egy teréziavárosi lakatos őrületbe lővén öngyilkosságba esett. / (Becsületes szív.) Az önzéstelenségnek ritka példáját hallottuk a mai önző világban. L. Samu alsó-nyéki birtokos 2030 forinttal terhelt levéltárczát adott át a rendőrségnek, mellyet az érsekújvári pályaudvarban talált. A tárcza egy szegedi kereskedőé volt. / (Villámütés.) Nagy-Kállói hir szerint Balkány nevü helységben a mennykő egy kéményen becsapván egy ott álló leányt agyonütött. Ebből az a tanúság, hogy ollyan időben nem tanácsos kémény alatt állani. / (Ügyvédi nemesszivűség.) Az ügyvédi önmegtagadásnak nemes példáját olvassuk az „Aradi újságban." Becsületességéről s önzéstelen jelleméről ismeretes Csemegi Károly ügyvéd remek szónoklatot tartott egy útonálló védelmére. A törvényszék 40 pft. tiszteletdíjjal kinálta meg, mellyet nemcsak nem fogadott el, de sőt saját zsebéből 100 ftra pótolt, hogy kivégzett védenczének egy éves fia számára takarékpénztárba tétessék. Ez aztán igazi ügyvédő. (Gyászhír.) Ez év kezdetén a magyar gazdászat előbajnokát veszték el Horhy Mihály fehérmegyei birtokosban, most hasonló csapás érte a magyar gazdászatot Irinyi János, az ismeretes pol. és regényíró József atyjának elvesztésében. yf (Tűzvész.) Szegedről írják, hogy mult hó derekán két rendbeli tűz rémítette el a városi lakosságot. Az első 17-én éjfél tájban ütött ki a város széléni olajgyárban, melly temérdek készletével együtt porrá égett; 18-án pedig egy bőrökkel teli szín hamvadt el. A gyakori tűzvész aggodalmat kelt bennünk gyúlékony anyagból készült színkörünkre nézve, ha ott a túlságos szivarozás el nem tiltatik. El kell tiltani, punctum.t/ (Nagy vihar.) Mult hó 21-én iszonyatos vihar vonult át Szeged határán, több sóval terhelt hajót sülyesztett el, mellynek legénysége közül szinte három beleveszett. Az őszi vetés tűrhető, a tavaszi gyönge, gyümölcs elég, a burgonya díszlik. (Borpótlék.) Van Pest minden utczáján bolt, ahol kávépótlékot mérnek. Most egy bécsi iparos azt hirdeti, hogy ő borpótlékot talált ki. Nem kaparjátok ki a szemét, ti borkedvelők! azon vakmerőnek, ki azt meri állítani, hogy a bort surrogálni lehet, mintha bizony a bor ser volna, mellyet servitacsöppel és vízzel surrogálni lehet. (Háromszegű párbaj.) Hallottak-e olvasóink valamit a háromszegű párviadalról? Amerikában Bayon-Sarahban egy Robertson nevü újságíró postára ment, egy, Marks nevü tisztitársa vállára ütött ezen szavakkal : „készen vagyok!" „Én is!" felelt Robertson, s azonnal elkezdtek egymásra lövöldözni. Marksnak egy barátja meglátta ezt, s ő is elkezdett Robertsonra pufogatni, ki alig győzött a kettőnek replicázni. Sok lúd disznót győz, Robertsont fejben találta egy golyó, s leesett. (Liszt misei zenéje.) Az esztergomi főegyház felszentelésére írott misék közöl Liszt Ferencz hazánkfia miséjét fogadta el prímási eminentiája, s annak vezetésére a nagy mestert hivta meg. / (Uj lap régi helyett.) Vida Károly ur „Magyar Futár" czím alatt uj politikai lapott inditott meg a „Kolozsvári Közlöny" helyett. (Kitüntetés.) Derék hazánkfia Fischer Móricz, ki herendi porczellán gyárának czikkeivel eddig már a londoni, new-yorki és pétervári iparműtárlatokon kitüntetésekben részesült, e napokban kapta meg azon első osztályú aranyérmet, mellyel porczellán gyártmánya a mult évi párisi iparműtárlaton kitüntettetett. Párisban tehát hazánknak nemcsak állatai, hanem gyárczikkei is figyelmet gerjesztettek. (Pálya-vigjátékok.) A gróf Ráday Gedeon úr által kitűzött 40 arany jutalomra 24 darab 1 és 2 felvonásos színmű adatott be eddigelé. Egyik bíráló állítása szerint remélhetünk 8 jó vígjátékot a 24 között. E pályázat főérdekét azonban épen azon mód teszi, melly szerint a jutalom odaítélése végbe fog menni. Előbb a bírálók kimondják, hogy a beküldött művek közül, mellyek érdemesek az előadásra? Akkor ezek rövid idő alatt, ha lehet párosával egy este, előadatnak; a közönség maga lévén felhív a törvénytartásra, igen természetesen nagy számban jelenend meg tetszése vagy nem tetszése szavazataival a szerzők neve nélkül bemutatott darabok fölött itélni. A bírálók csak akkor mondják ki azután, hogy mellyiket találták a legjobbnak? és igy a 40 aranyra méltónak. A többi azonban szinte részesül a szokott irói díjazásban. Vidéki hirek. Meczenzéf. Tiszt, szerkesztő! Felső-Meczenzéfi határunkon, a melly a lenyúló Kárpátok bérczei miatt igen hegyes, baromgulyánk a fiatal marhával együtt a hegyen szokott tartózkodni tavasztól egész őszig és csak minden hónapban rándul be egyszer egy éjszakára. Már valami két hónapja, hogy hetenként 1 vagy 2 marha a ragadozó farkasok prédájává lett és összesen már 12 darab szarvasmarhát tönkre tettek, a megsebesülteken kívül. Estrefelé már lappangnak a gulya közelében néha négyen, néha pedig hárman és mindég éjszak felől jönnek a határunkkal határos Szepes megyéből, és szemtelenségük annyira megy, hogy alig sikerül a gulyásnak éjjelenként marháját megvédeni, holott sokfelé a marha körül tüzet rak, de mégis betörnek; ha pedig nem sikerül éjjel a hegyen nekik, lejönnek korán reggel, másfél órányi távolságra a völgyekbe a legelő vonó marha és lovak közzé, úgy hogy már sokat megsebesítettek, és csak az őrök felügyelésének köszönhetjük, hogy ez utóbbinál nem tettek olly tetemes kárt. Már vadászatot is tartottak rájok de semmi sikerrel, noha kivánatos volna e szörnyek kiirtására valamit tenni. *) Berezel, julius hó 2-án, Nógrád megyében berczeli plébániához tartozó Kövesd fiókközségben délutáni 3 óra tájban a szerencsétlen tűz a kovács műhelyből kiütött, és egy óra lefolyta alatt a középszerű szél által 11 ház, minden hozzá tartozó épületekkel, sőt még az udvari gátakkal és kerti veteményekkel lángok áldozatává lett. E szerencsétlen esetben egy családatya távol lévén három napi fuvarban, ennek 18 éves leánya, midőn édesanyjával már a tűzben lévő házból élelmi és ruházati szereket kihordani iparkodtak, a háztetőről a tüzes fedezet leroskadván, az érintett leányt a tűz olly annyira legyötrötte,hogy a lángok közül csáklyákkal húzták ki, édesanyja is olly borzasztó égéseket kapott, hogy mind a ketten halál leányai lehetnek rövid idő alatt. — Kérettetnek mély tisztelettel mind azon jó szivü adakozók, kik az illyetén szerencsétleneken könyörülni sietnek, hogy segédadakozásokkal őket (bármi csekélységgel is) elősegiteni kegyeskedjenek, és az illető öszveget a nógrád-berczeli plébánost, Saller Ignácz úrhoz küldeni szíveskedjenek. A szerencsétlen tűz esetében a nógrád-berczeli és gutai nép nagyobb rész jelen volt a tűzvész terjedését akadályozandók. — Hálás köszönet az illy jeles két község érdemes lakosainak. Rácz Sámuel, Csicsó, június 30-án. A még csak pár hónap előtt ünnepélyesen megvizsgált s helybenhagyott csallóközi nagyszerű dunai zsilipről (máskép Keszifok) az egész világ azt mondta, hogy bármilly nagy áradás, vagy jégtorlás legyen, nem képes megrongálni, és e szerint Csalóköz biztosítva van, s ha valaha, most méltán arany kertnek nevezhető. — De íme, miről talán senki álmodni sem mert volna, épen az megtörtént, ugyanis : június 29-én ezen országhíres zsilip alját, a Dunának e csekély áradása kimosta, borzasztó volt a hír s rettenetes a levertség a dunamelléki lakosokra, midőn hallák, hogy a víz a zsilip alatt már mintegy két öl mély örvényt mosott ki, 8 dühöngve és pusztitólag rohan a körülte fekvő helységek érett vetéseiket s takarmányukat megsemmisítendő. — Azonban a jó Isten megsegített bennünket. A vész legsürgetőbb perczében, megyénk közszeretetü főnöke, több szakértők kíséretében a hely színen teremvén, a körüllevő helységek azonnal a zsilip eltöltésére rendeltettek, s hála a jó Istennek, a rendeletet be sem váró nép önkényt seregenként tódult a víz elnyomására, mi sikerülvén annyiban, hogy több száz földdel tömött zsákokkal a zsilip Duna felőli részét eltöltötték, most már könnyebben lélekzünk. — Áldja meg a jó Isten szeretett főnökünket, ki a közboldogság és a nép javára semmi költséget és fáradságot nem sajnálva, mindenhol védangyalként jelenik meg. —Beöthy Mihály: Csurgó. A mult 1855-ik év junius 30-án alkonyatkor kinn jártam a természetben egy barátommal. Hazajövet találkoztunk a helység árendásával, ki is háza előtt állt. Az árendás egy mult éjszakai eseményt beszélt el, azt tudniillik , hogy a lelkész ur földje végiben mindjárt az árkon túl pénzt vettek fel. Közel lévén az említett hely az árendás lakához, kértük az árendást, hogy vezessen el oda bennünket. Elmentünk tehát. És ott csakugyan volt sok új ásott föld, edény helye, még pedig meglehetős nagy terjedelemben, és hogy pénzt vehettek fel onnan, az megtörténhetett, ebben nincs semmi természetelleniesség, de igen abban van, amit az árendás e helyszínén megjegyzett, hogy tudniillik : „nem jó volna ám most nekünk, sem senkinek e gödröt betemetni, mert ki betemetné, ahhoz egy évre, az ördögök és babonás vén asszonyok átka után, meghalna." Illy nyilatkozat után mit tehettem okosabbat, mint azt, hogy a gödröt betemettem olly czélból, hogy ha Isten életemnek kedvezend,megczáfolhassam,s kiirthassam az árendásnak babonás hiedelmét. Szinte sajnálkozásra méltó volt az árendás, a mint féltett engemet a bizonyos haláltól. De hála az égnek elhaladt ez esemény kezdetétől fogva az év, és én élek. Nem küldött a babonás átok sírba. — Ezen tettem üdvös következménye az, hogy az árendás kebléből, az illy babonás, hiedelmeket kiirtó életbeni maradásom, mert többé illyesmiknek nem hisz. És ezt okosan is teszi! — Tátos, sárkány, boszorkány és ördögök létere hivésének kora régen lejárt, és hogy nincsenek, ezt iskolás tanítványainknak, hála az égnek! eléggé van alkalmunk megbizonyítani,mint népiskola-tanítóknak. El is követünk mindent, hogy mostani tanítványaink majd egykor babonától s balhiedelmektől ment, mivelt lelkű polgárai legyenek a hazának. Göde D., r. tan. Egregy, jul. 1. (Erdélyben). Tiszt, szerkesztő ur! A „Politikai újdonságok" idei 26-ik számában, Zilah, Egregy és környékén kiütött marhadögrőli tudósítást olvasván, örömmel ragadok tollat, megczáfolandó e hírt. Mult évben általánosan Erdélyben kevés volt a téli takarmány, s e miatt rosszul teleltettek a marhák, s jókor kihajtattak tavasszal az erdőre, hol részint enni nem kapva, részint a hideg idő és esők miatt elsanyarodva, némelly falvakban néhány marha megbetegült, igaz, de ez kevés ideig tartott, s kevés áldozatot is vitt el magával, marhadögnek azonban szakértő orvosok által sem bizonyosodott, valamint vidékünk perczig sem zároltatott el. — Az egész marhabetegség — nem ragályos vész — május elején néhány napig tartott, s azóta, hála Istennek, semmi hire. — Erdélyből, mellynek gazdái jelenleg csaknem marhákból pénzeznek, 4 passuson vitetnek ki marhát : Temesvár felé, B.-Hunyad, Zilah s N.-Bányán, — s miután e szerint Zilahnak, mint egyik főútvonalnak neves heti marhavására van, nehogy magyarhoni eddig nagy számú vevőink elrémitessenek a hirdetett marhadög által, a közönség érdekében kényszerülve valék, mint e vidéki lakos, hol e perczig marhavésznek ez idén semmi nyoma eddig, megczáfolni a hirt. Nálunk is kezdődik a tagositás. Miután máj. 1-től vissza van adva minden birtokosnak azon természetes joga földjéhez, mellyet községek bitoroltak eddig, bírván a magos rendeletet, melly szerint mindenki szabad akarata szerint használhatja földjét; az ugar és legelő lassanként meg fog szűnni, s visszautasithatlanul a tagositás eszméjére tér a nép, — nem levén sem ugara, sem legelője, vagy erre elegendő erdeje, — vetett füvet pedig csak kevés, civilizáltabb gazdászainknál láthatunk még. — S mióta a magas rendelet al- *) A télen közlöttünk egy jó recipet a farkasok kiirtására, tessék felkeresni. Szerk.