Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-20 / 29. szám - Tréfás ötletek. Bernát Gáspár 254. oldal / Furcsaságok - Kakas Márton levelei: XXXI. 254. oldal
Tréfás ötletek. BERNÁT GÁSPÁRTÓL. TAR Jelenleg fehérhajó-utczában ütöm fel főhadiszállásomat. Ezen magány dolgot azért dobolom ki, mivel : 1. Békés időben is éjjel nappal csatatéren vagyok. Harczolok pedig : fátum, prókátor, uzsorás ellenimmel, ékesszólási és türelem fegyverekkel. 2. Mert azon másfél arasznyi átmérőjű utczában, hová a sors kényszeritett , magam vagyok, ki nem trombitálok, és nem pokróczczal kereskedem. Csendet imádó poétaféle ember, ha klarinét és trombita raktárral öleltetik. . . s huszonnégy óra alatt maga magát agyon nem puskázza, vagy meg nem szökik , az megérdemli a halhatlanságot és flegmaordót. És én mind a két minémüségre igényt tartok, miután klarinétországban lakom. . . trombita harsogást ozsonnázom . . és se ki nem szöktem ,a muzsikavilágból; se öngyilkos nem levék. Sőt a mi több illy fülrepesztő hangzárben még ábrándozni is tudok. Igaz, hogy mikor az ember olly gyönyörű variáción merenghet, mint : Rózi, Róza, Rózsika és Rozella ..se négy bimbó egy szál rózsatőn fakad , akkor trombitálhatnak az én fülembe akár Ítéletnapig is. Nos hát ábrándozom. Költői álmaimból prózai valóra ébredek. Különbféle levelet kopogtat kezeim közzé a postaember. — Ebbe a pohos gyomrú boritékba tán pénz van? — Nincs. — Ugy nem kell . . retour. .Nézzünk egy másikat. Hibás czim. Részeg betűk. Bravó. E szerelmes levél. Felbontom.. mit kell látnom ?..nőirás az igaz, hanem; lángoló szerelmi vallomás helyett freskó instanczia kalendáriumhoz. Égből földre zuhantam. Sorra töröm, rontom, zúzom összevissza az előttem ülnöklő levélpecséteket. Sehonnan semmi vigasz. Tizenhárom levélben kérnek tőlem, mielőbb a kiállitandó kalendáriumi grátis tölteléket. Tollat ragadok, s néhány freskó kérelmezőnek következőleg válaszolok. „Miután e sivatag földön existált magány örökömnek utolsó porszemét is elpusztitám.. .nagybátyai successióimból vagy hét darabnak nyakára hágtam . . . hódbeli birtokomat nagyon olcsón kéri egy csillagász . . (amennyiben egy utólag fölfedezett csillagfénnyel akar kifizetni) . . Írni pedig olly lassan tudok, hogy minden két hétben vetek egy betűt: ezeknél fogva beláthatja ön tisztelt humorkérelmező, hogy hozzám intézett levelére kedvezőleg nem indokálhatok. Nem indokálhatok pedig először, mivel szűk jövedelmem a bő generazitásnak halálos ellensége. Másodszor, mert hátralevő éveimet nem szeretném grátis freskófirkákra kárhoztatni. Harmadszor, tudja meg ön . és ha tán nem tudnák, tehát tudassa az illetőkkel, hogy vidékre már csak azért sem ajánlhatom fel irodalmi csekélységemet, mivel a nemzet szívének kötelezem el magamat. . . a nemzet szívét pedig Budapest képviseli, hol jelenleg csak két író nem szerkeszt naptárt. Egyik már meghalt, a másik még meg nem született. Minthogy majd mindenik naptárszerkesztőnek szavamat adom. . . s irodalmi tekintetben ultra pontos vagyok. . . bocsásson meg ön, hogy kalendárium-hizlaló kérelmét ezúttal nem teljesíthetem. Kakas Márton a színházban. Ködfátyolképek mozgó alakokkal. De már ezt megnézem, ha akármibe kerül is! Azt már csak szeretném látni, hogyan mozognak nekem a festett képek? A színlap rettenetes dolgokat ígér, velem együtt roppant közönség gyűlt össze. A mi derék rendezőink nagy lélekbúvárok, meghajlok emberismeretük előtt. Holmi eredeti dráma Carrton után üresen hagyta volna a színházat, a ködfátyolképek csordultig törték azt. Az előrebocsátott vígjáték után az ügyelőnek egy „légyen sötétség" szavára kialudt minden csilár és lámpa s fekete lett az egész nézőhely világa. „No most, gondolom magamban, ha valami szép hölgy szerelmes belém és közel ül hozzám, az ugyan csak megcsókolhat, de még ha valami mérges drámaíró ül közelemben, az meg ugyan pofon vághat; soha sem tudom meg , ki volt?" Szerencsémre nem ült mellettem sem szép hölgy, sem drámaíró, hanem ott ült az én négy szemüveges szomszédom, akire ugyan nagy szükségem volt ez órában. Mert hát, amint a sötétség kezdett megvilágosodni, láttam én, hogy valami négyszögletűt mutatnak a színpadon, ami alul zöld, feljül kék és néha-néha piros, közbe-közbe meg fekete, de nem tudtam, hogy mi az? — „Ugyan kérem szeretettel édes szomszéduram, fordulók e szókkal derék ismeretlenemhez; több szem többet lát; nekem csak kettő van, uraságodnak van vagy öt; mondja meg nekem, mi ez az izé?" A derék úr ollyan jó volt, hogy megmagyarázta: „Lássa ez ott egy hajó, melly a tengeren úszik; most el kezd villámlani az ég; szélvész támad, a hajó kősziklához ütődik, szétszakad, a matrózok csónakra ülnek, a hajón nem marad más, mint egy öreg angol, aki azt állítja, hogy külön szobáért fizetett s nem bolond, hogy a közös csónakra üljön. Három matróz a vízbe esett, azt elkapta a czápa, a többi egy puszta szigetre menekül s ott felkeresi Robinsont, az ifjabbikat." HA Z. Nagyon szép volt. Azután jött valami más, feljül sárga, alul kék. „Látja, ez a moszkvai Kreml, az orosz czár palotája. Odabenn tánczolnak és vigadnak, a fényesen kivilágitott teremben jelen van háromszáz herczeg és herczegasszony, az utczán egy nagy szakálú lengyel alszik, és horkol erősen , a palotaőr odamegy hozzá és azt mondja neki , hogy keljen fel, nem szabad többet álmodni." Ejnye de jó szemüvege van az úrnak, hogy még ezt is meglátja. Azután jött valami, ami egészen piros volt, ez nagyon tetszett nekem is, kivált midőn szemüvegesem tudtomra adá, hogy ez a Gertrud kápolna, a hamburgi nagy tűzvész alkalmával. A„Vasárnapi ujság" elveihez illően megkérdeztem, hogy volt-e tűzkármentesitve? de ezt már nem tudta megmondani. Megint jött valami egészen fehér. Ez a tél Hollandban. Csodálatos, hogy a hó ott is fehér, mint minálunk. Ettől még jól meg sem fáztunk, már megint egy másik zöldet mutattak, utoljára egy tó is jött elő, mellyen valami furfangos hattyú úszott, aki a fejét a vízbe mártogatta, vártam, hogy a hattyúdalt is fogja énekelni, de annyira nem ereszkedett le. A második szakaszban már resteltem magamnak magyaráztatni a dolgot, inkább azt kértem, hogy adja ide az egyik szemüveget kölcsön. Illyenformán azután én is úgy jártam, mint az egyszeri palócz, aki azért vett szemüveget, mivel azt hitte, hogy azon keresztül tud olvasni, ha a betűket nem ismeri is. Szomszédom azt olvasá a színlapról : „gőzhajó, mellyet éjjel fűtenek, a kéményből füst szál fel; a holdat a víz visszatükrözi, a parton czigányok hevernek a tűz körül." „A füstöt érzem uram, a szalonnazsizsergést is hallom, a mit a czigányok a tűz körül pirítanak, de a gőzhajót nem látom." Hiába, fájdalommal jár minden élvezet : a szomorú játékban megfájdul a szívem, a vígjátékban az állkapcsám, az operában a fülem; ezúttal megfájdult a szemem; és ez mind kedves élvezet, mellyért megszenvedni édes Kakas Márton. Irodalom és művészet. ..— Elméleti és gyakorlati utmutató úrbéri ügyekben, irta Tóth Lőrincz, h. n. és m. akad. tag. I. és II. füzet. Pesten, kiadta Heckenast Gusztáv. 1856. Az egész munka ára 2 ft. pengő, a következő füzetek mielőbb fognak kiadatni. — 1848-ban az úrbér és pótló szerződések által meghatározott tartozások eltöröltettek, az ekkor kimondott ebbeli elveket az 1853-ik mártius 2-iki nyilt parancs is felkarolván, ez elintézendő nagy ügynek részleteibe bocsátkozik. Az ezen nyilt parancsban foglalt elvek s azoknak mikénti alkalmazása körül forognak e füzetekben foglalt értekezések. — Az e nyilt parancsban megígért s a megváltozott birtokviszonyok végképi szabályozására rendelt s 1855-dik év végén felállított úrbéri törvényszékek feladata-, az előbbi úrbéri tartozások-, élvezetek-, viszonyok-, állapotokról hoznak e füzetek magyarázatot. Előadják továbbá az úrbéri viszonyok kifejlését, elkezdve onnét, hogy kik voltak a legelső földmivelők a hazában őseink beköltözése óta, micsoda elemekből, és mikép alakult a jobbágyi osztály s micsoda változásokon ment át a jobbágy és földesúr közti viszony, mik voltak kölcsönösen, kötelező tartozásaik egymás irányában eleitől egész a legújabb időkig. Ezek mellett számos a jelen birtokviszonyrendezésnél előfordult kérdésekre nyújt e munka felvilágosító magyarázatot. Mindezek már magukban véve is olly érdekes dolgok, miszerint nincs a hazában egyetlen ember, kit ne érdekelnének, a vonzó, világos előadás pedig alkalmas arra, hogy kik e füzeteket olvassák, habár nem szakuk is a törvénytudomány fölébred vágyuk annak tanulmányozására. Óhajtandó is vajha minden törvényeink hasonló magyarázatban részesülnének. Jelen füzetek olvasása után egy régtől táplált óhajunk nyilvánitására határoztuk el magunkat, melly abból áll, vajha találkoznék vállalkozó egy folyóirat kiadására, melly czélul tűzné ki a törvények magyarázatát a nép számára, mellynek szerkesztésére a jelen füzetek írója különösen hivatva é küldetve lenni látszik. A vállalat terjesztésétől bizonyára a felsőbbség sem vonná meg segédkezét. J. L. Mi újság ? / tanoda.) A zöldkert- és czukor-utczát hajdan egy dísztele épület mocskolta, most annak helyén egy pompás s nagyszerű épület emekedik, melly reál tanoda leend. Építészi kiszámítás szerint a jövő őszre előadások is megkezdetnek benne. (Jaj a férjeknek!) A lombardi selyemgubótenyésztés nagyon rost ütött ki az idén, minthogy azoknak nagy része elrothadt s drágák lesznek selyemszövetek. Jaj a férjeknek mondom! de csak a papucshős férjekne mert a derék férj tud uralkodni nője szeszélyein, ha nem karhatalommal de szellemével. (Könnyű mosási rendszer.) A kerepesi uton lévő Beleznai kertbe néhány nap óta próbamosás szemlélhető golyókkal, mosógéppel. E ruhatiszitási módot ahhoz értők igen ajánlják, s az egész gép megszerzése ha j hallottuk 18 — 20 pengő forint minden járulékival. / C Üdvös intézmény.) A cselédrendszer épen most jelent meg, nem érdektelen olvasóink figyelmét egy intézetre vonnunk, melly Boroszlóban szolgálók erkölcsi állapotuk emelése végett alakult a mult évben, s mel azóta is a legnagyobb sikerrel működik. Szabályok szerént az egyletben szolgálók vétetnek fel, kik egy helyen legalább egy évig szolgáltak, s jó 1