Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-17 / 33. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 286. oldal

íé­­­t számosan különféle ajánlatokat tettek, mellyek [azonnal irásba foglaltatván, Péter a halász jelenlétében átadattak az iskolaigazgatóságnak. A szózat ha­sonló a tűzhöz, az égi tűzhöz, mindkettő gyújt; de míg amaz melegít, hevít és lelkesít, az eget emészt. Emeljetek lelkes szózatot, kiknek adatott tehet­ség! emeljetek minden jó ügy mellett, és az eredmény sehol sem fog elma­radni!­­ A tisza-ujlaki, beregszászi, munkácsi piaczon a buza keble 11—12 p. it., zab és árpa 4 pft., mi alkalmasint lejebb fog szállani, mert gazdag aratá­suk volt a szántóvetőknek; de annál silányabb szénatermésük. A tiszaháti embernek egy jövedelemforrása kiapadt az idén, semmi alma, s kevés szilva termett. Szőlő soha sem volt több mint most mutatkozik. Hanem az a kér­dés, van-e biztosítva? mert het ha a jégeső talál szüretelni, kevés hasznot hajt ám a kamarára az a sok szőlő.­­ Nagylakhoz közel egy tanyáról lovakat akart lopni három zsivány, s mig az éj beállt, a közel levő nádasba rejtőztek el. Tizenegy óra tájban egy a zsiványok közül belopózik a tanya udvarára, s megkisérti az istálló felnyi­tását, de azon perczben két komondor olly hatalmasan nyakon csipi, hogy minden erőlködés daczára sem tud menekülni. A nagy zajra előjön a gazda, megkötözi a lóvásárlót, s hű ebei kiséretében a törvény kezébe szolgáltatta. Van-e illy hős­tett az ölebekről feljegyezve? s ki merné őket a komondorok­kal egy rangba állitani? / Kovács Gyula, a magyar nemzeti muzeum egyik őre a pesti ref. theologiai intézetet, a geologiai társulat nevében egy kis földtani gyüjte­ménynyel ajándékozta meg, mellyben a nevezetesebb sziklafajok szép példá­nyok által képviseltetnek. / A pesti theologiai tanintézetről lévén szó, miután eddig is szent kö­telességünknek tartottuk a népnevelés minden lendületére figyelmeztetni ol­vasóinkat, különösen ajánljuk a pesti theologiai tanintézetet prot. szülők, és papságra törekvő ifjak figyelmébe. És hogy a már mondottakat ne kelljen ismételni, csupán a P. N. julius és augusztus hóban ez intézetet illető czikkek olvasására utaljuk azokat, kik ezt meg akarják ismerni.­­ Munkácsról szomorú híreket hallunk. Ott veszett farkasok mutat­koznak, s mezőn a gulyákban több marhát megmartak, s ezekkel a érintkezés miatt már­is öt ember megdühödt, s rémítő kínok közt halt meg. Naponként tartó vadászat tartatik, de a dühödt állatoknak eddig nem jöhettek nyomába.­­ A Gazdasági lapok szerkesztői igen nemes czélt tűztek ki. Jelesül a Gazd. lapok olvasóival külföld gazdászati állapotát kívánják megismer­­etni. Meglehet ha a külföld mint tükör állitatik elénk, s bele pillantva meg­átjuk e tekintetben hátramaradásunkat, ébredni fogunk.­­ Csekéről irják, hogy ott készakarvai gyújtogatások történnek. Igy un. 22.—23-ka éjjelén vészharangok zúgása veré föl a lakosságot. Julius í-án éjfélben ismét tűz ütött ki, 5-én utólag, s pár óra alatt 9 ház lett a lán­cok martaléka, s a mi legborzasztóbb egy izraelita viselős nejével, és két lány gyermekével a szó teljes értelmében elégett, mert csak hulláik szedet­ek ki a kihamvadt üszkök alól.­­ Mezőtúr reformált közönsége elhatározá, hogy két papi állomása közül egyiket megszüntetvén, annak jövedelmén népiskolákat állitand. Min­denütt haladás! / A franczia szinház levéltárában egy becses irat őriztetik, mellyen következő sorok állanak : „Bonaparte barátomnak páholyomba szabad bejá­ása van" Talma.­­ Az északi vaspályán valami V. József nevü lakatoslegény Bécsből­­ Torisdorfba utazott, hol midőn épen leszállt, a mozdony megindult, s egy kerék elkapta a szerencsétlent, s a sínre sodorta. Midőn a vonat elhaladt, s hozzá siettek, teste alsó része elszakadt a felsőtől.­­ Jul. 24-én Compiegnében egy takács nejével együtt terpentinnel lekenvén ruhájukat egy kis kerti lakba mentek, hol egy rakás forgácsra ül­én, azt maguk alatt meggyújták. A tűz láttára sokan tódultak oda, de a két boldogtalan akkorra meg volt sülve. rt Francziaországban Moretnél szerencsétlenség történvén a vaspá­yán, egy marhakereskedő annyira megsebesíttetett, hogy egyik lábát el kel­ett vágni, és a vasúti társaság 70,000 frank kárpótlás fizetésére ítéltetett, Bizony csak nagy szerencséje van sok kereskedőnek, mennyit kellett volna ibolnia, mig 70,000 frankot keres, s íme csak egyik lábát teszi odább s meg an a nyereség. Ha az ember száz lábu bogár volna, s 70,000 frankért mind svagdaltathatná, milliókat kereshetne lábával. (Köszönjük az illy szerencsés !) ! Folyó hó 1-én Arnheim körül a villám belesujtott egy házba, s a saládfőt azonnal agyonütötte; az anya ájultan rogyott össze, három gyer­mek öntudatlan dőlt el, csupán egy 13 éves szolgáló volt képes kimenk­ülni, s az asszony apjához segítségért jutni. Mire a segédkéz megérkezett az gész ház lángba volt borulva. Az öreg apa berohant a lángok közé, veje oltan feküdt, leánya csak ennyit tudott dadogni : „Csak gyermekimet!" Az gy hét éves leányt, s 3 éves fiút felkarolt, de midőn ki akart hatolni, a lány jverte őt is, ugy hogy alig tudott a leánykával menekülni. Két gyermek, a iselős anya, s holt apa benn égtek­ilágosi és pálosi szőlőhegyet irgalmatlanul megszüretelte. Oda reménysége a nem volt biztosítva, pedig tudom, hogy nem volt, mert a magyar ember­em igen szokott előre gondoskodni, s csak akkor vakarja a fejét, és károm­odik, mikor feje fölött ég.­­ Szőllősön Nógrádmegyében nem tudni hogyan s mikép tűz támadt 'rá földmives házában. A nagy szél daczára gyorsan érkezvén segély csak öt ház égett el, de az elsőben a földmives két fia s egy leánya, kik mélyen­­ aludtak, benégett, halt meg. / Ezen újságomat csak azon feltét alatt közlöm a férfiakkal, ha meg­fogadják, hogy nejükkel semmi esetre sem közlik, mit a házi béke fentartása tekintetéből se tegyenek. Párisban egy nő tartózkodik, ki Északamerikában nem kis mozgalmat, és figyelmet gerjesztett azáltal, hogy szónoklata, s iratai által a nőknek férjük hatalma alóli kimentése s függetlenségeért izgatott. Több meetinget tartott e tárgyban, hol szónokoltak, határoztak, — bizonyo­san ittak is, mert az angol meetingek legfőbb czélja az ivás. — A nő neve Piozsa lengyel zsidónő — tudtam hogy vagy zsidó vagy czigány — ki Ame­rikában egy oda való polgárral összekelt. Hihetőleg gyakran megverte férje, azért izgat a függetlenségre. Mint mondják hason czélból Németor­szágba szándékozik. Váljon, ha hozzánk talál vetődni, mellyik színházban hallatja izgató szónoklatát?­­ Mint beszélik, Füreden a nagy Szécsényinek érez szobrot akarnak felállítani. Vajha teljesülne.­­ A „Délibáb" és „Magyar Sajtó" közt darab idő óta harcz folyik, a „Délibáb" Lesniewszka kisasszonyt, a ,,M. Sajtó" Hollósy L.-né asszony­ságot tűzte zászlójára. A lapok pártra szakadtak, illő nekünk is párthoz tar­tozni, mi nem tartozunk a,,Délibáb"hoz, mert Hollósy L.-né asszonynak több érdeme, több művészete van, mint hogy megsérteni mernénk, vagy életbe tennénk egy idegent, kinek művészete kevesebb, és még csak nem is akart magyarul énekelni.­­ Egy csehországi lap szerint nem­rég Prágában egy fő­rangú hölgy ki ölebte számára 46 p. forint nyugdijt hagyott. Bizony alsó fokán állhatott az emberi mivelődésnek egy ollyan főrangú hölgy, ki halála óráján is ölebével tépelődött; vagy rettenetes lágy szive lehetett, hogy nem tudott leghivebb társalkodójától részvétlen válni. Ha minden vagyonát illyen örö­kösökre hagyományozta, reménye lehet hogy soká fog élni emléke.­­ Háromszékről szomorú csapásokról értesíttetünk, mellyek a kies Szé­kelyföld minden reményét földhöz paskolák. A jégeső a legdúsabb aratással kecsegtető vetést szétromboló. Felső Dobojon, Papolczon a tavaszi vetést tö­kéletesen, azonkívül 8 helyen nagy részben semmivé tevé. A jégesőt követő vihar, a­mit amaz meghagyott, kíméletlenül széttépte, sőt házak, pajták tetejét leszórta. Egy jul. 22-iki felhőszakadás különösen Fel-Dobojon, Zágo­non, Leifalván, Várhegyen minden növényzetet iszap alá temetett.. Hej be sok keserű könyüt meg lehetett volna kimélni ha a biztosítási eszmét egy szívvel, és lélekkel felkarolnánk! ha néhány fillérünket egész jövendőnk biztosí­tásáért kiadni nem sajnálnánk. De úgy látszik nekünk hatalmasabb tanitó kell, mint a hirlapi feljaj­dúlások, az elemek akarnak boszút állani hanyagsá­gunkért.­­ A franczia követ Morny, kinek csudás gazdagságáról annyit beszél­nek, Péterváron valami Voronzoff Daschkoff özvegy herczegnő palotáját bé­relte ki. Ezen herczegnőről egy adomát jegyzett föl a történet. Midőn Napo­leon Lajos a francziák mostani császárja, a dec. 2-iki államcsint elkövette, ezen hölgy Párisban élt, s némelly körökben nem a legkiméletesebben nyi­latkozott az akkori köztársasági elnökről. Napoleon Lajos egy bizonyos kör­ben találkozván a herczegnővel, hirtelen azt kérdé tőle : mikor szándékozik Párist elhagyni? „Nem tudom — felelt a herczegnő — hát ön elnök úr mi­kor fogja Párist elhagyni ?" — intézé e kérdést egyenes válasz helyett.­­ Hideg keblű korunkban ritka példája a hű, és forró szerelemnek. Linzben egy tizenhét éves leányka szeretett egy mesterlegényt ki mult hó 31-én hajón elutazandó vala Linzből. A leányka megigéré kedvesének hogy elkisérendi a hajóig, de az indulás perczében mostohája bezárá előtte az ajtót. A leányka szerelmi hevében látni vágyván még egyszer távozó kedvesét a második emeleti ablakon az utczára ugrott utána. Szétroncsolva vitték sze­gényt a házba, s midőn kedvese távozott, lelke nem-csak attól de sárhüve­lyétől is búcsút vett.­­ Uj-Pesten mintegy 20 komáromi család telepedett meg, mellyek női kenyérsütéssel foglalkozandnak. Ki ne emlékeznék ezen jó régi versre : „Miskolcz, Debreczen, Komárom Süssön czipót olcsó áron." Ehetünk hát Pesten is jó hasadó, vagyis feslő fehér kenyeret.­­ Mult hó 25-én egy H. L. nevezetű öt éves fiúcska egy talpon több társaival játszadozván, a Dunába bukott, s a habok rögtön elnyelék. Augus­tus 5-én vetette ki őt az irigy folyam, Szülék! borzasztó tanúság hogy ne engedjétek kisdedeiteket folyamok, kutak mellett szabadon, felvigyázat nél­kül játszani, bolyongni, mert higyjétek sokkal élesebb a fájdalom ha igy, és nem természetes halál által fosztattok meg kedveseitektől.­­ Csaknem a hihetlenségek közé tartozik egy pékmesterről ollyast fel­tenni a mit hallottunk, s azonnal közlendünk . Egy koldus bement egy ke­nyérsütő boltba, s darabka kenyeret kért éhe elűzésére; s milly nagy lőn bá­mulata, midőn a boltban lévő leányka egész puha czipót nyomott a markába. A koldus ész nélkül siet haza családjához, s midőn az illatos czipót meg a­karja szegni, kése valami kemény tárgyba ütközik. Szent Isten! csak nem pénz? De bizony az­ még pedig arany. A szegény ördög ki az aranynak csak hirét hallotta, s szine világát csak álmában látta, ész nélkül siet vissza a ke­nyeres boltba, nem vehetvén lelkére hogy azon drága lelket, ki olly ízletes . Aradról irják, hogy mult vasárnap iszonyú viharral jövő jégeső­t fczipóval ajándékozá meg, egy aranyig megcsalja : „Tartsa meg szegény­em­«.üTM; ;—í— 1 „„«„„...u« ber _ mon­ja neki a leányka — uramnak születés­napja van ma, s hat illyen kenyeret süttetett a szegények közti elosztás végett." Az illyen pék megér­demlené, hogy ezer évig éljen, s minden kántor szerdán születésnapja legyen. *** Az első magyar festészeti akadémiát gyámolitó­ társulat folyó au­gusztus 18-án, d. e. 11% órakor tartandja ditosztási közgyűlését az akadé­miai teremben (nagyhid­ utcza 12-ik sz.), melly alkalommal az arra érdeme­sítendő akadémiai növendékeknek, a dicsérő oklevelek nyilvánosan fognak átadatni, az akadémiai műtárlat pedig ugyan e napon megnyitatván, a t. cz.

Next