Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-31 / 35. szám - Politicus egyházfi. Hory Farkas 306. oldal / Költemények
310 Azonban az orgonát, melly Moser Lajos Salzburg jeles szakmesterének remeke s Europa első rendű hasonló művei közé soroztatik, megérdemli, hogy kevéssé megismertessük. Ezen mírorgona szekrénye 38 láb magas, 48 láb hosszú és 11 láb mély; ékesen márványozott, közben faragványok és aranyzatokkal diszitve. Legközepén 13 óriási ónsip csillog, mellyek többike 17 láb magas 10 hüvelynyi diameterrel szinte 3 mázsa súlyú; jobbra és balra 8 szakaszban 71 nagyobb ónsip látszik. Ben két emeletre lépcsőn lehet jutni; hol az ember sipokból egész utczákat lel, s pedig akkora sipot is lát, melly 28 láb hosszú, 19 hüvelynyi belvilággal; ha már most a 4 nagy fujtató az óriás szélfogó csőveken, a 64 változatú (Register) és 3483 kisebb nagyobb mesterségen s némellyek uj módszerrel egybeillesztett és összehangolt sipból álló alkotványba lelket fúj, s elöl a három rendű billentyűzetet ügyes zenész mozgatja, azt hinnéd, hogy egy nagyszerű égizenekar hallatja menyei dalait, és lelked földi porát lerázva föl-föl száll a Magasságbelihez, kié a hatalom és dicsőség, ki után vágy lelkünk, ki egyedül képes a képére teremtett embert boldogítani. ... Ám boruljunk le az Úr e fölséges házában, s áldjuk a jó Istent, hogy magát velünk megismertetni méltóztatott; áldjuk őt, hogy az embert felmagasztalta minden egyéb földi teremtményei fölé, miszerint szellemszárnyain és műalkotmányai által magát az örökkévalósággal összekötve, az oda fenn lévők keresésére lelkesülve az égiekhez juthasson; áldjuk az ég és föld egyiránt bölcs és kegyes urát Istenét, hogy nemzetünket annyi viszontagság és csapás közt megtartani, épülésére illy dicső támpontokat áthagyományozni méltóztatott! De milly méltóságosan komoly hangok verik föl a zarándokot szent merengéséből ? — Harangoznak. Lépjünk tehát ki e szent falak közül, s hágjuk meg az északi tornyot, hisz csak 108 vaslépcsőt kell meghaladnunk. Ott leng a Hilczer Ignácz bécsújhelyi harangöntő 15,000 pftért készitette jeles két harang, az egyik magyarok Nagyasszonyának tiszteletére öntetett s 105 mázsás és 25 fontos; a másik szent István király nevét viseli 24 mázsás 70 fontos; mellyek ő eminentiája által 1855-ki nov.19-kén megáldatván, dec. 24-kén ünnepileg felvonattak, s azon nagykarácsonyi szent éjen az éjféli misére először szókták az ájtatos hiveket.— A két torony aljában ismét diszes kápolnákra akadunk, mellyek egykor képesek lesznek Isten e nagy házának diszét emelni. .. catacuiubák. A földi dicsőségnek műremekei közül most szálljunk alá a föld gyomrában mesterileg elővarázsolt azon nagyszerüleg hatályos sirboltokba, mellyeknek mássát még az épitészet hazája Italia sem képes felmutatni. A basilikát tornyaival összekapcsoló kapu alól szárny-ajtók vezetnek be, mellyekből egyrészt Bakács- és István-kápolnákba, másrészt pedig a catacumbákba ajtók nyilnak. Mind a két oldalról 57 márvány lépcsőn, mellyek 7 láb hosszuk, lejutunk a halottak pompás országa tornáczába, mellyet a templom propylaeuma alatti négy félkörű ablak jól megvilágit.E tornácznak hossza 19 ° 50", szélessége pedig 9 ° 5' 0". Két rendbeli négyszögoszloppal ékeskedik, mellyeknek nyolcza tömörebb, vagy is 2'/2 Q ölnyi, más nyolcza pedig sudarabb, s mind annyira 4 ° 4' 0" magos,mellyeken a propylaeumot tartandó boltozat nyugszik. Ezen tornácz 120 koporsót fogadhat be és kül-kriptának is neveztetik, hátfala pedig fülkékkel van ellepve, mellyekbe idővel a kinszenvedő Jézus és statiók lesznek alkalmazva. A lépcsőzet alján a belső catacumba kapuja előtt két 4 láb magas márvány talapzaton ugyan két genius óriás kő szobra tűnik fel, mellyeket Schrott András szobrász faragott. Ezek az embert a mulandóságból a jövőre figyelmeztetik, ugyanis a bemenőleg jobbra álló balkezével egy leborított fáklyát ejt el, és jobbjával mennyekre mutatván, a hallhatatlanságot jelzi; talapján a szentírásnak latinul e szavai vésvék : „Nem akarom pedig, atyámfiai! hogy tudatlanságban legyetek azok felől, kik elaludtak, hogy ne keseregjetek rajtok, mint egyebek, kiknek reménységök nincsen." — Sz. Pál Tesz. I. lev. IV. r. 12. v. A baloldali nemtő pedig a diadal pálmáját és baljával az érdemkoszorúját (melly ólomból van s egy mázsát nyom) tartja, talaján illy felírással: „Mikor megjelenik a pásztorok fejedelme, elveenditek a dicsőségnek elhervadhatlan koszorúját." — Sz. Péter I. lev. V. r. 4. v. „Hogy ha bajvívásban tusakodik is valaki, meg nem koszorúztatik különben, hanem ha a rendszabás szerint a küzködést kivívja." — Sz. Pál Tim. II. lev. II. r. 5. r. A főkapu 1 ° 30" széles és körive vörös márványból készült, mellybe halandóságunk jelvényei vésvék. Ezen nagyhatású bemenet ábrázolatjának közlését el nem mulaszthattuk. A belső catacumbába bemenet, a világosság derengővé válik, s az ember lelkét szent borzalom rázza meg,hogy iste: a 8 ° 3' 0" hosszú és 8 ° 9' 0" széles főcsarnokban 10 kerek oszlop tűnik fel, mindannyian lát átmérettel és 3 ° 3' 0" magasságban, s ezeken kivül 16 fél oszlop a roppant vastagságú falat támogatja, mellyeken a basilika hajója nyugszik. Ezen oszloperdőben jobbra több jeles ősök a vár romjai közt talált márvány diszjelekkel és gothlatin betükkeli emlékei vannak befalazva, millyenek : Szécsi Dénes érseké (t 1465); Zrednai Vitéz János érseké (t 1472); Zanthó Ambrus kanonoké (t 1483); Gosztonyi András kanonoké (t 1499); Garázda Péteré (ki János Pannonius fivére volt) (t 1500); Ugrin 1264-ben érseknek márvány koporsófedelének része is látható, nemkülömben egy • kő főherczegi koronával, czimerén 5 kereszt és 9 liliom oda látszik utalni, hogy ez Beatrix Mátyás király neje fivérének V. János az arrogonjainak emlékköve. A régi dicsőségnek e maradványaitól a vándor elborult lélekkel a Bakácskápolna alatti vagyis délre eső catacumbákba tér, a közelebbik 3 ° 4' 0" hosszú, 10 ° 3' 0" széles 17 sirüreggel, mellyek közül már 9 megtelt, itt nyugszik Gramling Ignácz gépész és ácsmester, ki többi közt a basilika építésénél szükségelt mesterséges faállásokat tervezte és szerkesztette; nemkülönben Végh István tudós pap és Bakács-kápolna beneficiatusa. Evvel szomszéd a másik 2 ° 5' 9" • tér 17 sírral derék férfiak hulláival eltelve, kik közül megemlitendők : Ipoly Gáspár meghalt 1762. dec. 30-án kora 55 évében szentség hirében , mint esztergomi kanonok. E jeles férfiúnak szép márván sirlapját Németh György püspök készitette. — Schuknecht György Miksa cs. kir. vezérőrnagy és esztergomi várparancsnok, meghalt 1732. ápril 12-én jámborsága, igazlelküsége miatt köztiszteletben állt. — Ugyan itt nyugosznak : Ürményi Péter, Jordánszky Elek, Kollár István püspökök, Podobny János, Szabó Pál s több kanonok. Ezen osztályok háta megett ismét egy elnyúló nagy boltozott ágazat van. Az átelleni vagyis északi oldalon egy 5 ° 50' hosszú és 4 ° széles és világos catacumba van 25 sirüreggel, mellyek közül 8 Miskolczy Márton püspök, Palkovics György kanonok, Pack János e sírbolt építésze, Mathés János építési felügyelő és még 4 más hullával elfoglaltatott. Oldalt a csont és hamu ház, s végében ismét uj végtelenig nyújtható sirágazat terül. De térjünk ismét a fent érintett oszlopcsarnokba, és délnyugotnak tekintve, az érsekek egyiptomi stilben épült pompás mauzóleumába látunk, melly egy 7 ° 2'0" átmérőjü és egészen vörös márványból épült kerek helyiség, mellybe a 9 ölnyi széles alapfalon keresztül félkörű ablakok szolgáltatnak derengő verőfényt; középett 4 tömör márvány oszlopon a boltivek öszpontosulnak, mellyekre a basilika szentélye nehezedik (mikép rajtunk híven mutatja). E négy oszlop között az egyszerű, ép olly méltóságos a milly áhítatra gerjesztő márványoltár áll, mellyen az Urban elhuntak üdvökért időnkint az engesztelő sz. nuse áldozat mutattatik be az egek Urának. A kerek o falban 39 érsek számára van sirüreg, mellyek közül az ajtó mellett már is hármat az utóbb elhalt jeles főpásztorok u. m. Károly Ambrus cs. k. főherczeg f 1809; Rudnay Sándor (maga választván e helyet) f 1831; és Kopácsy József s 1847 áldott tetemeik elfoglaltak. Nyugodjatok békén mindannyia áldott atyái az egyházi és honnak, kik itt évezred óta a láb alatti porral elvegyülve, vagy eltakarítva, erényeitek által a haza e páratlan üdvleldéjére méltók lettetek.. . Vajha az unokák sirjaitoknál, mint a szent hajdanban az első keresztények a mártírok sírjainál, szent áhítatra buzdulva, Istent, királyt és hazát szeretni, ezekért élni és halni, s igy a hitvallás szárnyain, az erény utjain a halhatatlanság koszorúját megérdemelni lelkesüljenek! — Magyarok Nagyasszonya sz. Mária, sz. István dicső királyunk, és mindnyája védszenteink könyörögjetek érettünk!!! Országunk méltán főnek nevezett basilikájának leírását igy befejezvén,ionunk minden rendű és nemű fiaival együtt égünk a vágytól annak dicső felavatási ünnepélyén jelen lehetni, miszerint a hit szárnyain máris előtérbe felküzdött közlelkesedést hiven tükrözve, az utószázadoknak a jelenkor nemes szellemi emelkedettségéről szivmelegitő okmánynyal szolgálhassunk. (Folytatása követk.) A politicus egyházfi. (Genre.) Egy polgártárs koporsóját Behúzták a barna hanttal, Es otthon a faradokra Vára a teritett asztal, A megholt idvességére, S az élők egésségére Zajosan folyt az áldomás, És senki más. Lett légyen akárki fia Nem tudott ugy perorálni, S olly szép szókkal eléálhi, Mint a Somkút egyházfia. O világ látott ember volt, A hazában szerteszélyes Világos nap, sötét éjjel Drótosként sokat barangolt. Gyakran bement Debreczenbe, Lévén olly boldog hiszembe ' Hogy ha sokszor eljár oda A hol van olly nagy tanoda, Igaza már, Valaminek ragadni kell, Mert nem facsatkó az ember Míg lábon jár, Pestre is volt egyszer juhval, Azután kétszer gyapjúval, És aztán ott Mit nem látott? Szépet rútat, nagyot kicsit, Szökőkutat, Alagutat, Gőzhajót, hidat, bérkocsit. S hogy ha egy illy körbe lépe, Annyit beszélt, annyit darált Hogy a szeme szájjá elállt Úgy bámult a falu népe, ígérjük, Epen illyen kedvében volt Midőn mond a harangozó : „Szó a mi szó, Nincs a traktusunkban egy folt Ollyan talpra esett finak, Ki a módos beszédekbe Egy könnyen nyomába lépne A somkúti egyházfinak. Mi mind csak fűzfák, ő meg cser, Méltán járt az oskolába, Olly jártas a novellába' Mint egy felcser. Sándor bácsi szépen kérjük Mind fülek leszünk Hamarjában Beszélje el, Még csak egyszer Ejrópában Minapában Az a szörnyű zenebona Mért kezdetett? S mi vége lett? Meg köszönjük ha elmondja." „Öcsém János ész kell ahoz, Hosszabb mint a harangkötél, Hanem mivel a szó szót hoz S kéréseddel belém kötél, Ne engedek Kérésednek, Elmondani az én dolgom, Azon aztán nem aggódom ki mint érti." S miután ivott egy hosszat A muszka-török háborút Elbeszélni megkísérti.