Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-07 / 36. szám - Esztergom. Májer Istvántól (16 kép) 313. oldal / Hazai tájleirások
zágrábi, később egri püspökké lőn, s ő erősité meg Eger várát annyira, hogy a töröknek ellentállhatott. 1552-ben a tridenti közönséges zsinatban a magyar egyháznak volt képviselője, honnan visszakerülve esztergomi érseki méltósággal diszittetett fel. 1559-ben a Jézus-társaságát Nagyszombatba telepitette. 1562-ben királyi helytartóvá lőt, s Miksa királyt Pozsonyban megkoronázá. A tudományoknak igen nagy pártfogója volt (Istvánfi Miklós hazánk eziviusa is az ő udvarában ápoltatott), Nagyszombatban seminariumot alapitott, és több tanodát emelve, az emberséges intézeteknek buzgó védje s a civilisatiónak jeles hőse vala. A közjó előmozdítása végett Nagyszombatban 1561-ben nemzeti és 1560-, 1562-és 1566-ban megyei zsinatokat tartott. Az érdemeiben elaggott főpap 1564-ki jan. 14-kén kora 77-ik évében költözött a dicsők hónába. 53. Veráncz Antal. 1569—1573. Nagy tudományú és nyelvekben igen jártas főpap volt. Két ízben az ottomaimni portához követül küldetett ki, hol 8 évi fegyvernyugvási okiratot eszközle ki. Rudolf herczeget megkoronázván, a rendek kivonatjára ország helytartójává neveztetett. 87 éves korában székét Eperjesre tette által. Halála után az érseki szék 23 évig betöltetlen maradt. 54. Fehérkövy III. István. 1596. Tágas törvényismereténél fogva 8 éviglen kir. helytartó volt. Érsek csak ötödfél hónapig lehetett. Meghalt 1596-ki nov. 11-én. 55. Kutassy VII. János. 1597—1601. Nagy része volt bene, hogy Báthory Zsigmond Erdélyt, Moldvát és Oláhországot Rudolf királyra szolgáltatta. Királyi helytartó volt. A művészetnek nagy barátját tiszteljük benne. Meghalt 1601-ben. 56. Gr. Forgách I. Ferencz bibornok. 1607 —1615. Szilárd jellemű főpap volt, midőn Nyitra vára Bocskai által ostromoltatnék, oda beszoritatva, készebb volt a legvégsőre, sem hogy királya iránti hűségét megszegje. 1640-ben Nagyszombatban zsinatot tartva, az egyházi rend számára fegyelmi szabályokat szerzett. Tudós férfiú lévén, Magyarország történetét megírta, de mellyet fájdalom saját akaratjaként a sajtó nem közlött. Lankadatlan munkásság miatti gyengeségből meghalt 1615-ki oct. 15-kén. 57. Pázmány Péter bibornok. 1616—1637. Született Nagyváradon, 1570 i october 4-én, előbb Jézus-társaságának tagja volt, de roppant tudománya, ékesszólása és ernyedetlen jelleme őt az egyházi főpolczra magasztalták. A bécsi máig is nevéről czimezett papnöveldét állitá; a nagyszombati sz. István seminariumát rendezé, s ugyanott 25 nemes és szegény ifjú számára convictust alkotott; az ínséggel küzdő magyar nemesek fölsegéllésére évenkint ötezer aranyat (akkor nagy somma volt ez!) forditott; a magyar tudományos egyetemet alapitá, és ennek, valamint az érseki könyvtárnak talpkövét Nagyszombatban 1619-ben letevé; Pozsonyban, Szepesben, Szathmárott és Lőcsén a Jézus-társaság tagjainak házakat emelt. Nagyszombatban sz. Miklós templomát épité és számos szentegyházat. A kath. hitvallásnak legbuzgóbb bajnoka és 40 évig legjelesb szónoka volt, és számos eleredt magyar családott az egyházba visszakebelesitett. Magyar nyelven irt szent beszédei, Kalauza, imakönyve, magyar és latin levelei s mintegy husz nyilványosságra került műve, mély és alapos tudományát, apostoli buzgalmát, láng nyelvét, remek szónoklatait, máig is például használjuk, s illy ritka tulajdonai miatt őt a hon méltán legnagyobb főpapjaként kegyelettel tiszteli és áldásban tartja. Meghalt kora 67-ik évében 1637. márt. 19-én, eltemettetett Pozsonyban sz.Márton egyházában, hol utóbb neki ugy Lippay és Széchényi György érsekeknek hg. Esterházy Pál nádor közös emléket emelt. 58. Lósy I. Imre. 1637—1642. Az 1639-ki éhség idején az éhezőknek magtárait megnyitotta. A pozsonyi ,,Sz. Inréről" czimertt máig is fenálló papnöveldét alapitotta, s a nagyszombati egyetemben a jogtanok karát (utódával együtt) alapitotta. 1638-ban Nagyszombatban nemzeti zsinatot gyűjtött. 59. Lippay V. György. 1642 —1666. A kath. egyháznak egyik lánglelkű előharczosa vala; mindent elkövetett, hogy az anyaegyháztól elszakadt görög hitüeket, különösen az oláhokat az édes anyának visszanyerje. Csalóközben az eleredt atyafiakat csakugyan legnagyobb részben visszatérítette, és sz. Antalban sz. Ferencz-rendjének zárdát emelt; a tudományoknak nagybarátja lévén, Trencsénben, Beszterczebányán, Selmeczbányán, Késmárkon, Rosnyón, Gyöngyösön tanodákat állított, s azokat Jézus-társaságának bölcs vezénylete alá helyezte; érdemes plébánosok számára 50 ezer forintot; a haza védelmére szolgálandó Érsekújvár megerősítésére 200 ezer forintot, szóval hazai jótékony czélokra 600 ezer forintnál többet szentelt. 1648-ban nemzeti és 1658-ban megyei zsinatot tartott Nagyszombatban. 60. Szelepcsényi VI. György. 1666—1685. Roppant tudománya és ékesszólása minden európai udvar előtt tekintélyessé és királyi helytartóvá tette. Mint kinevezési oklevelében is fölemlittetik, nemcsak a budai nagyvezérhez, hanem az ottomani portához, az erdélyi fejedelmekhez, a lengyel királyhoz több izben királyi követül küldetve, élte koczkáztatásával is a honnak nagy szolgálatokat tett. A tudományok és sz. hit terjesztése tekintetéből Nagyszombatban pap- és nemesifjak számára jeles növeldéket, a Jézus-társaság vezetése alatt Szakolczán, Zsolnán, Lőcsén tanodákat, és Pozsonyban irgalmas barátokkal koronát alapított. A karmelitákat is ő hozta be. A franczia Jérusnak nagy mozgást okozott 4 pont függetlenségi határozmányát (Declarationem dleri Gallicani) 1682-ben Nagyszombatban tartott zsinatban a magyar egyház szilárd kárhozatával ellensúlyozta. A törökök megtörésére sokat tett, jelesen Bécs ostromának megszüntetésére 500 ezer forinttal áldozott. Mária-Zell templomát sok adománynyal gazdagította, hol tetemeit nyugalomra tenni óhajtotta. 61. Széchényi VII. György. 1685—1695. E derék főpásztornak a 150 év alatt török rabigában nyögött haza és egyház sebeinek behiggasztása osztályrészül jutott, de nálánál alig is tett volna többet : az éhhalállal küzdők ezrei az ő magtárából éledtek; a hon védelmére roppant sommákat szentelt, például : a budavári bástyák kijavítására 210,000 ft., pesti hadi kórházra 157,000 ft., az esztergomi vár.javítására 15,000 ft., Pécs bástyafalainak javítására 10,000 ft., Győr bástyáira 16,000 ft., Szombathely bástyáira 10,000 fttot; az ifjúság nevelésére Budán, Győrött, Lőcsén, Trencsénben convictusokat és gymnasiumokat alapitott; 29 szerzetesrendházat épített, mindannyiát a sz. hit és tudomány csarnokául; s olly tömérdek sok pénzt áldozott szentegyházak emelésére, javitatására és a Szentlélek eleven templomainak szegény embertársainak fölsegéllésére, hogy a történetirókként ,,e magyar érseknek hírén az egész földkereksége ámulattal csüggött; és Romában csudaszerünek tartatott, hogy egy embertől ennyi telik!" (Turóczy 135. 1.) Azonban tudnunk kell, hogy jeles főpapunk az alázatosságnak legnagyobb barátja, s a fényűzésnek legnagyobb ellensége volt, s ezért bőséggel megáldatván, a hon legnagyobb jótevőivé fölmagasztaltatott. 62. Kollonics Leopold gr. 1695—1707. A töröknek Bécs alól és hazánkból kiűzéséhez nagyban hozzájárult; előbb az egyházi lovagrendnek tagja lévén, a harczban is kitüntette magát. Ezen Budának török kézből visszavétele napján a pápa által bibornoknak neveztetett ki. Hogy is maradhatott volna el olly honatyának kitüntetése, kiben Isten dicsősége és az emberiség ügye iránt a legmelegebb szív dobogott?! ki nem tudja, hogy egyházának az oroszoláhok közül 100 ezernél több lelket megnyert; ki nem tudja, hogy a törökök Bécs, Eszék, Várad alól elűzetvén, a honvédelemben elvérzett harczosoknak ezernél többre ment árváit összeszedte és neveltetésükről gondoskodott; a kalocsai elpusztult egyházi megyét megnépesítette; a nagyszombati könyvnyomdát folytonos mozgásban tartotta; hazájában Komáromban, és Posonyban, Eperjesen Jézus-társaságával tanodákat hozott létre stb. stb. A megdicsőültnek tetemei Posonyban az általa építtetett Megváltó egyházában takarhattak el. 63. Kerestély Auguszt bibornok (saxoniai herczeg). 1707—1725. Előbb mint harczos Buda visszaerőszakolásánál vitézségével tüntette ki magát. A . . ... . császár által a birodalmi gyűlésbe képviselővé lőn kiküldve. Érdemeiért Károly császár által 1714-ben „római szent birodalombeli herczeggé" neveztett ki, melly méltóság az oklevélként utódaira is szállott. 64. Eszterházy II. Imre. 1725—1745. Jószivüségéről hires vala. Jövedelmét templomokra, szegények gyámolitására forditá, többi közt : Posonyban sz. Márton temploma főoltára; Alamisnás sz. János ékes kápolnája, az Erzsébet apáczák háza és koronája; Nagyszombatban a kegyelmes szűz kápolnája, s 21 templom és tanoda neki köszöni fölépültét. 1738-ban ülé fölszenteltése 50-dik évét (secunditiáját) a mikor a mária-zelli templomnak egy 2000 aranyat nyomó kelyhet, és a pozsonyi társas templomnak 6000 ft. értékű egyházi öltözéket ajándékozott. A szegényeknek pénztárát kiüritvén, nyakáról az arany keresztet is feláldozta, ezért méltán „szegények atyja" czimével dicsőíttetett. 65. Csáky VII. Miklós. 1751—1757. Elődjéhez a szegények gyámolitásában hasonló. Országbani körútja alkalmával a tanuló ifjúságot ösztöndijakkal segítette, s különösen a köznemességet segítette. Hullája Pozsonyban Alamizsnás sz. János kápolnájában nyugszik. 66. Barkóczy II. Ferencz 1761 —1765. A műveltséget Rómában nyerte főpap Isten dicsőségét, a tudósok és tudományok ügyét szivén viselte. Az egri lyceumot ő alapitotta. Főtörekvése volt a török beütés miatt P Esztergomból száműzött érseki széket és a főkáptalant eredeti helyére visszahozni, s a szétdúlt székesegyházat fölépíteni, s e nagy művéhez hozzá is fogott, de az érdemes főpapot illy törekvésében 1765-ki jun. 22-kén bekövetkezett halála megakadályozá. 67. Batthyányi 1. József, kardinalis. 1776 — 1799. Batthyányi Lajos ország nádorának volt fia, kinek az egyház ügye rendezése, s a honfiak java körüli érdemei nem csekélyek. Pest városa neki köszöni a közegészségre és földerítésre hasznos erdőt, melly ma „városligetnek" neveztetik. 68. Károly Ambrus (cs. kir. ausztriai főherczeg). 1808—1809. Pápai fölmentés és fölhatalmazás folytán, előbb váczi helyettes és 23 éves korában esztergomi érsekké lőt. Nemes szivüségét a vizáradás által sújtott budaiak vigasztalásában kitüntette. 1809-ben Napoleon már már hazánkat is elfoglalandó vala, midőn az országot egyfelől a nádor, másfelől fiatal primásunk körülutaztak, az országot hazájuk védelmére lelkesiték. E közben a buzgó főpap mi fáradalmat sem ismert, itt harczvágyat ébresztett, amott a harezban elhullottak rokonait, majd ismét a sebesülteket vigasztalta, s midőn a harezban sebesültek kórágyainál vigasztaló angyalként megjelent, a kórt elkölcsönzé, és emberszeretetének áldozatul esett. Meghalt Tatán 1809-ki sept. 2-án, tetemei Esztergom bazilikája alatt nyugszanak. 69. Rudnay Sándor bibornok 1819—1831. Nyitra megyei Szentkereszten 1760 i oct. 4-én született. Esztergom megyei tudós és lelkes pap lévén, csakhamar plébános és kanonokká, 1815-ben erdélyi püspökké neveztetett, hol, kivált 1817-ben kiütött éhség alkalmával a szegénységgel sok jót tett, s illy hivatalbuzgalma őt a főegyházi méltóság polczára emelte. Neki jutott a szerencse székét Pozsonyból és a főkáptalant Nagyszombatból hová 1543-ban a török elől menekültek, ünnepélyesen visszahozni; a mikor a nagyszerű bazilikának alapját megvetvén, azt élte fogytáig lankadatlanul épitteté. Azonfelül számos templomot és iskolát emelt, és a szegényeknek folytonos vigasztalója volt. 1822-ben Pozsonyban nemzeti zsinatot tartott. A kitűnő főpap hamvai a maga által kijelölt helyen,a bazilika alatti érseki sírboltnak bemenve jobbra eső első sorú és legalsó sírüregeken épen Iopácsy teste alatt nyugszanak.