Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-14 / 37. szám - A magyar birtokosok elszegényülése. M. J. 326. oldal / Értekezések
Hat órakor egy várbeli ágyúlövés jelenté, hogy a császári gőzhajó a láthatárba lépett, mikoron Albrecht és Miksa ő cs. kir. fenségeik, a bibornok érsekkel, a helytartósági alelnök b. Augusz, a megye főnöke és a Pest kerületi csendőrség parancsnoka a kiszállóhoz értek, a tábornokok kara, a főpapság, országnagyok, tanácsosok, főbb hivatalnokok, papság, nemesség a primási palota nagyteremébe gyűlt egybe. A nép, pedig minden tért, még a legmagasb fák gályáit is elfoglalta. Az ágyuk újra a várva várt Felség hajójának közeledtét hirdeték, s félhét után valóban a közóhajtás szerint a császári udvari hadigőzös ünnepi pompájában az esztergomi Dunát délszegen keresztül hasitá, mire a zúgó viharral az ágyúrobaj, harangzúgás, zene és ezernyi éljen összevegyülvén olly tündérileg megragadó hangversenyt varázsolának elő, millyet az emberiség századok lefolyása alatt csak ritkán élvezhet. A hajó kikötött, és lovagias Fejedelmünk Károly Ferdinánd, és Vilmos cs. kir. főherczegek, gr. Budl, b. Bach és Toggenburg lovag miniszter urak, több tábornok és udvari tisztből álló kíséretével a szárazra lépett. A kikötőben Ő Felségét a bibornok-primás röviden üdvözölvén, csakhamar udvari kocsijába szállott, s a lelkesült nép örömrivalgásai közt ifju arczán kedvesen elömlő megelégedés érzetével végig kocsizott; majd a Kis-Duna-hidjánál kevéssé megállapodván a város főpolgármestere Takács István által magyar hódoló szózattal ildomosan üdvözöltetett, mellyet ismét a nép menydörgéshez hasonló éljenei váltottak fel. Ő Felsége a primási palotában megszállván, miután tetemeibe kevéssé visszavonult volna, az egybegyűlt fővendégek és nemes rendek hódolatát elfoglalandó, a nagyterembe jönni méltóztatott, mikoron Scitovszky ország prímása Haulik györgy bibornok és zágrábi érsekkel a felség elé lépvén, herczegprimásunk a közérzületet következő magyar szózattal tolmácsolta : „Fölséges császár s apostoli király legkegyelmesebb Urunk! Midőn Fölségednek szentséges személyét, az ország ezen ősvárosában szemlélni s hódolva üdvözölni szerencsések vagyunk, a határtalan öröm legédesebb érzete önti el kebleinket. Ugyanis Fölséged hallatlan leereszkedéssel, e nemzet ritka egyházi ünnepében ott kegyes részt venni, hol Fölséged nagy őseinek elseje sz. István király született, neveltetett, nagygyá lett, s a vallásos elvekkel összefűzvén országlási rendszerét, a jólétnek alapját szerencsésen letette, tettleg bizonyitván, miszerint elválaszthatlan elvek ezek : „ugy megadni a császárnak, mi a császáré, valamint megadják az Istennek, a mi Istené." E szent elvek feküdtek, feküsznek ma is a nemzet szivén. — Ezek szerint : Itt tesszük mi ma Fölséged lábaihoz, tiszteletteljes jobbágyi hódolatunkat, hol 856 évek előtt a magyar apostoli királyjának legelőször hódolt. Miként itt, a magyar Sión hegyén, a pogány ellenség fegyvere által 300 évek előtt lerombolt Istennek hajlékai megnjittatnak, megszenteltetnek, ugy megnjittatnak, megszenteltetnek, tántorithatlan hivségünk, fiúi ragaszkodásunk érzetei is. Esdeklünk cs. kir. ap. Fölségednek, kegyeskedjék e legmélyebb hódolatunk, jobbágyi hivségünk, őszinte hálánk nyilványitását atyai kegygyel fogadni, e hont, annak valamennyi lakóit, s ezek közt minket is, méltatlan szolgáit, fejedelmi malasztjaiban megtartani. — Melyeket Fölséged lábaihoz fektetvén, a jó Istent kérjük, hogy Fölséged, Urunk, Császárunk, Királyunk sokáig, igen sokáig éljen!!!" Mire ő Felsége ekkép méltóztatott magyarul felelni : „Valóban örvendek, hogy részesülhetek a szentegyháznak, a nemzetnek e nagy ünnepében. Követve példáját a szent királynak, kinek e hon boldogságát és dicsőségét méltán köszönheti, én is hű alattvalóim boldogitását mindig szivben hordom. Hivségük és jobbágyi hódolatuk nyilványitását tehát szives indulattal fogadom el, és önöket ugy mint a hazának összes lakosait császári kegyelmemről ezennel is biztosítom." A fejedelmi kegyelem ezen magasztos nyilatkozatát az egybesereglettek harsány és sokszoros éljene, s ezt az egyenkénti bemutatás követte, melly közben Ő Fölsége fölváltva magyarul és németül méltóztatott társalogni. S miután ő Fölsége a város kivilágítását a nagy szél miatt letiltani méltóztatott, a fölállított díszőrség fölött rövid szemlét tartott, mialatt két katonai zenekekar s egy uj magyar banda fölváltva zenészett. Esti tiz óra után a szél csillapodván, a kőszénbányászok és községek nagy fáklyászenével tisztelgettek, melly éjfélutánig húzódott. A sokaság egy része pedig illedelmesen utczákon, más része zenekörökben éseleevén, miglen a nap örömei mindenkit mély álomba nem szenderítettek. Augusztus 31-re szép hajnallal derült fel. Négy órakor a várbeli nagy harang Ave Máriát hirdetett, s a jámbor búcsúsok serege a szenthegyre sietett, hol a szent ereklyék kápolnájában félóránkint szent mise mondat van, a hívek az úr asztalához járulhattak. Majd megdördültek az ágyúk, és 21 nagy hang, Pilis és Gerecse a vértesek e legmagasabb óriáshegyei sokszorozott viszhangjai által a nagy napot fönnen hirdették. A nép erre fölriadt, és ünnepi öltözékben seregesen a várhegy felé tódult, mig a helybeli négy plébániából processiók indultak fel. A vár ritka pompával volt feldiszítve, s érdemes, hogy telépülésére lerajzoljuk. (Vágó keret) Népszerű életkérdések. IIA magyar birtokosok elszegényülése. Ez előtt mintegy egy évvel a kereskedői orgánumok, több magyar városokban felállítandó fiók, és különösen hitelbankok létrehozandását kürtölték, de csak kürtölték, mert pár hónappal ezelőtt meg, mintha megbánták volna előbbi akaratukat, a cs. k. kereskedelmi magas minisztérium majdnem ostromszerüleg rohantatott meg, a többféle kereskedelmi testületek küldöttségei és petitiói által, a végett, hogy hitelbankok valahogy fel ne állíttassanak, mert azok nem üdvhozók, nem szükségesek, mert azok károsak; s tudja és még miféle indokokkal támogatták kérelmeiket, mellyekkel az akkori hírlapok telve voltak. Nincs tehát a magyar birtokos osztálynak e testületektől mit várnia; különösen pedig ollyat a melly jelen pénzszük világban rajta segítene s vagyoni, és ezzel összekötött gazdasági állását emelné. Hozzá kell hát fogni azon módhoz, melly üdvöt fog teremni, melly a vagyoni fölvirágzást kezdetben emelni fogja, később tökéletesen lábra állitandja. Hitelbankokat kell hát felállítani kölcsönösség alapján, és pedig mennél többet, minden nagyobb városban, minden 40—50 ezernyi főt számláló kerületekben. Kell pedig ezeket felállítani — mint már említem is — kölcsönösség alapján, millyenekre már kész példányaink is vannak hazánkban , mint a Takarékpénztárak, Jégkár ellen biztosító társulatok sat, mellyek már olly követésre méltó kész példányképeket nyújtanak, mellyekhez alkalmazkodva, sok fejtörés sem fog igényeltetni a kivitel mikénti eszközlése körül. Álljanak össze mennél több birtokosok, kisebbek úgymint nagyobbak, egy pár holdas birtokostól fel az ezresekig és tovább ; — mondom tovább is, mert nem kell hinni, hogy a holdszámra nézve nagymódú birtokosoknak is ne volna az illy módon megszerezhető segélyre szükségük, azért nekik éppen úgy életkérdés a hitelbankok létrehozatala, mint ezeknek, hogy szépszerével megszabadulhassanak — bárha nem egyszerre is — eddigi hitelezőiktől; — kiknek nagy részéről, ha sorba megkérdeznék ezek karjai közt sínylődő birtokosainkat, nem sok jót és szépet lehetne feljegyezni; — nem számítva azonban ezek osztályába a jólelkű hitelezőket, kik előtt méltán kalapot kell emelnünk, már csak azért is, hogy sokkal ritkábbak mint amazok. Álljanak össze mondom birtokosaink társulatokba, — s mennél nagyobb a szám, annál jobb és könnyebb a társulat fenntartása — írassa össze minden résztvenni akaró fekvő vagyonának mennyiségét , számítsa, vagy számitassa ki hogy körülbelül mennyit jövedelmez holdszámra és együttvéve is vagyona. — Ekkor szabassák meg vagy önkéntes ajánlás útján — mert kiki legjobban tudhatja hogy hány garast nélkülözhet, — vagy társulatszabályilag — melly alapos combinatiok után a legelfogadhatóbb mérlegre legyen kidolgozva és alkalmaztatva — hogy mindenki mennyi krt vagy garast fizessen évenkint minden hold után a társulat pénztárába,—ollyan forma alakban mint nagy Széchényink a kétgarasos epochalis czikkben ajánlotta és kifejtette, — s akkor ezen évenkint lefizetendő összegek alapját teendő tőkék, öt száztóli kamatszámítás szerint — mert "fogunk kapni 5 ° C-ra elég pénzt — fejenkint számitassanak ki, s minden tag a maga tőkéjéről állítson ki hiteles alakban kötelezvényt, s ezt ingatlan vagyonaira telekkönyvileg tábláztassa be. A főalapot képező, s következve a társulat erős fennállására szükséges ezen műtét befejezése után, írassanak még össze kinek kinek terhei, legyenek azok betáblázottak, vagy nem betáblázottak, s minden szenvedőleges tulajdonos által jelentessenek ki, hogy mellyik adósság levén terhesebb, mellyiktől kiván legelőbb megszabadulni; vagy némellyeknél kiknél az activum a pissivumot tetemesen fölözi, az egész teher egyszerrei lerovása vétessék föl, másoknál, hogy megerőltetés nélkül mennyit törleszthet le évenkint. — Ezek szinte összehassanak és sumáztassanak. A társulat, vagyis az ezt képviselendő értelmes és hi vezetők s tisztviselők — mert hogy illy életkérdésben meg fogják birtokosaink válogatni tisztviselőiket mind értelmiségre mind becsületes jellemre nézve, azt bizton remélem, miután szánkat a forró kása már több ízben megégette — a tisztviselők mondom illy előzmények után tudni fogják, hogy mennyi az egész társulat csekvős állapota, és mennyi a szenvedőleges állapot,mellyel egészben és részletenkint törleszteni lesz szükség, s hogy mennyivel rendelkezhetik még. Midőn illyképen papiroson ki lesz dolgozva az egész vagyonállás, midőn már az alapul szolgáló betáblázott biztosító adós leve-