Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-05 / 40. szám - A nők fejviseletéről. Egy nő 346. oldal / Értekezések - Répaczukor készités. Szarka J. (4 kép) 346. oldal / Gazdászati és orvosi. - Szózat a népemberéhez. Papp 346. oldal / Költemények
azon magasztos eszme által indítva, hogy az emberi miveltség, a bevallott hit, és a nemzeti érzület számára egy elvesztett végpontot feltartson ? Ki tenne fel illy határtalan lelkesülést egy szegény lelkészről, ki nem számíthat arra, hogy a história fel fogja jegyezni tetteit s átadja nevét a hálás utókornak? Mi indíthatná e magasztos eszmére ezen osztály egy képviselőjét, ki nélkülöz amig él, nélkülöztetik, ha meghal. Pedig ez mégis ugy volt. Tiszteletes Bába Bertalan uram még debreczeni diák korában sokszor hallott a rézpataki egyház sajátszerű állásáról, mit az egy mulandóságnak indult ponton elfoglal s még akkor keletkezett lelkében azon eszme, hogy ezt az örállomást megtartani olly szép feladat volna egy férfinak! Nyomorúság, nélkülözés, tűrés, megaláztatás, mind nem jutott eszébe; ő maga kívánta, a mint a legelső papi vizsgálatot letette, e helyre küldetését a segédlelkész egyszerű és alázatos minőségében. (Folytatása következik.) Szózat a nép emberéhez. Nép embere ! olvass, A kaszát és kapát Ha leteszed, nyisd fel A jó könyvek lapját. Nép embere! olvass, Mert nem csak kenyérrel El az ember, hanem Egyszersmind igével. Nép embere! olvass, Több ész kell mint erő, Ész nélkül a munka Terhes és leverő. Nép embere! olvass, Ez a föld kincsbánya, De kincseit okos Művelőnek hányja. Nép embere! olvass, És látsz ollyan csodát, Hogy a merev kövek Kenyérré válnak át. Nép embere! olvass, S nézd milly könnyen csépel, Vet, arat és kapál Okos gazda géppel. Nép embere! olvass, Meglátod kenyered Több és fehérebb lesz, És puhább tenyered. Nép embere! olvass, Futósabb lesz lovad, Tápszerül szalma helyt Szénát és zabot kap. Nép embere! olvass, És bőven tejelő Tehenid nem rontja A kopár legelő. Nép embere! olvass, Jobb gyapjat ád juhod, Annyi lesz a pénzed, Hogy számát se tudod. Nép embere! olvass, Barmaidat dögvész Nem dönti rakásra, De megmenti az ész. Nép embere! olvass, Vetésidet a jég Soha el nem veri Aratni fogsz mindég. Nép embere! olvass, Okosnak tűz sem árt : Csak a balgatagnak o . Tesz sirathatlan kárt. Nép embere! olvass, Igy tisztul látköröd A sötétben magad Könnyen összetöröd. Nép embere! olvass, Ten magad lásd, hogy még E földön számodra Nincs elég üdvesség. O O Nép embere! olvass, Hidd el az olvasás, — Kárhozatból téged Kimentő Messiás. Nép embere! olvass, A magyar Kánaán Különben benned vak Koldust hordoz hátán. Papp Sámuel, lelk. Pár szó a nők fejviseletéről valami Edvi Illés Páltól czimű czikkre. Pár éve is lehet, hogy jól megdorgáltat. cz. úr a fejkötetlen és nyitotthajú nőket, talán nem késő még neki egy kis felelet, meg egy kis kérelem a „Vasárnapi ujság"hoz magyar fejdíszünk pártolásáért. — Türelem! tisztelt szerkesztő úr, ne küldjön divatunkkal rögtön a „Hölgyfutár"ba, mert méltányos, hogy azon lapban olvassák mentségünket, a mellyben olvasták a vádat; öntől magától is szép lett volna egy kis lovagias pártfogás; most hát engedjen helyet lapjában egy pár sornak a nődivatról. Fejkötő alatt, ha ollyan fejtakarót ért Edvi Illés Pál úr, mint a zsidónők, kik hajukat nyirik, viselnek egész le a homlokra; ollyan így tehát a férjes nőt a hajadontól meg lehet különböztetni. De csinosság tekintetéből is szép a férjes nőknél is a simára fésült haj. Nememet nem örömest engedem vádolni, de néhol mégis megtörténik az egész fejet beburkoló fejkötő alatt a haj tisztántartásának elhanyagolása, de igazi magyar nőnél nem ám, mert a czigány asszony épen a magyar nőkön csudálkozott, mint lehet azoknak a magyar asszonyoknak egy két szál hajuk, mikor minden nap megfésülik; ő egy héten csak egyszer fésülködik, akkor is majd minden haját kitépi. A nyírt haj nem olly általános viselet, csak kivételkép látni, de hát valljon azon nők, kik hajukat lenyirik, nem azért válnak-e meg természettől ajándékban nyert fejdíszüktől, mert gyakran lehet hallani : hosszú a haja, rövid az esze. Ezen viseletnek hát a férfiak az okai, mert a „hosszú haj rövid ész" gúnyt csakugyan ők hozták divatba. Én ugyan nem tudom, mint lehet az elnyirt hosszú hajat a rövid észhez toldani, talán a gunyolodók tudják. Gyönyörű magyar fejékünket hogy nem viseljük, az minden esetre, ha nem bűnünk is, de nagy hibánk. Mint illenék a párta minden rendű rangú hajadoninknak. Leánykoromban legfőbb óhajtásom volt pártát viselhetni,úgy mint az régi festményeken látszik, de nem volt divat. — Pedig az a divat olly bálvány, melly hódolóit, ha csak szünet nélkül oltára körül áldozatokkal nem forgolódnak, vagy tán épen néhány évig nem követik szeszélyét folytonosan, nevetség és gúny tárgyává teszi. Többek közül csak egy példát hozok fel: 1830. körül a laGiraf volt a divat, az a Girafkalap a maga idejében épen ollyan szép volt, mint a millyen szépek a mostani nyakbacsüggő kalapok; vegye ezeket elő valaki tíz év múlva! —Fökötök, kalapok, hajadoni fejdíszek mind magasba ágaskodók voltak a lakbai. Akkor tájban egy falusi lelkésznek jó gazdasszonynyá nevelt igazi házias derék leányát elvette egy szép birtokú szinte derék jó gazda falusi ifju. A szülők leányuk szerencséjén mind szellemi, mind anyagi tekintetben megnyugodva, annak kiházasítása körül semmi költséget kímélni nem akarván, bementek a közellevő városba,minden szükségesnek vélt holmit bevásárolni. Vettek hát divatos kalapot is. — A jó leányból lett jó nő, jó anya, és ami szinte jó dolog, jó menü. Napa egyszerű öltözetéhez nem illet az a la Girafkalap, az okos fiatal nő azt belátta, tehát mint jó gazdasszony száraz pormentes helyen tartogatta skatulyában, azon módon mint a divatárusnő bepakolta, minden szalagcsokorba papiros tekercset feszítve. — Tíz év folyt le, a jó gazdasszony egyszerű öltözete mellett terjedt a gazdaság, a kalap csak pihent. 1840-ben a szomszéd faluban meghalt a köztiszteletben állott uraság, a temetés mindig szomorú szertartás, ott épen kilencz neveletlen árva maradt, bár sok volt is a vagyon, de az árváknak nem volt többé édesapjuk. A temetésre elment a mi derék nőnk is, illő dísz kedvéért elvitte Girai kalapját, és ott szépen kiszedegette az iszonyúan ágaskodó csokrokból a papírtekercseket, hogy legelsőbb a divatárusnő kezéből kikerült, s a kalapot fejére téve, megjelent a temetésre összegyűlt sokaság közt, még pedig a kalap miatt egy kissé későn. A hatást, mit megjelenése előidézett, elérzékenyültében a körülötte levőkre nem figyelve, a szegény nem vette észre. Temetés után kalapját gondosan bepakolta és vitte mint valami ereklyét, és lehet, hogy még most is őrzi az enyészet ellen. — Gyönyörű magyar fejdíszünket viselve sohasem lennénk nevetség és botrány tárgyai, mert az mindig szép volt, az is marad, akár 1830., akár 1840-ben sőtén bizonnyal hiszem, hogy világ végéig szép lesz. Csak viseljük. Egy nő. A répa-ezikor készítésének módja. (Vég..) Hévmérőt, saccharometrumot, agyagot és spodiumot (ennek mázsája 3 ft. 30 kr. v.) szükségeskép szerezni kelletik. Európában, hol a czukornád nem terem, jelenleg csaknem minden országban igen nagy mennyiségű czukrot főznek a szóban forgó növény nedvéből, nagy gyárakban, s igen szép haszonnal. A czukorkészítés eleme már akkor kezdett divatba jönni, mikor az Európát rettegtető hős Napoleon császár a continentale sistemát behozta s ez által a gyarmati czukrot Európából kirekesztette. Miután pedig e continentale systema megszűnt s külföldi czukor Európába ismét bejöhetett : csökkent a czukor készítése, mig nem újra a mi időnkben szélesebb kiterjedést nyere, mint valaha, s naponként növekedik. Különösen kitüntetik magokat ebben a francziák és csehek. De Ausztria, sőt szeretett édes hazánk Magyarország sem maradt egészen hátra. Az ausztriai birodalomban már 15 évvel ezelőtt, répaczukor gyár 5G számíttatott; ezek