Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-12 / 41. szám - Látható holdfogyatkozás (kép) Jolvai J. 362. oldal / Tudományos
363 A csillagtanban azon merőleges körív, melly valamelly égitest közepéből a naputra (ecliptica) húzva képzeltetik azon égitest szélességének neveztetik. Ha ezen szélesség (mi a holdtáblákban már kiszámítva feltalálható) holdtöltekor kisebb mint 30 percz akkor teljes lesz a fogyatkozás, ha 30 és 64 közt van akkor csak részletes, ha pedig 64-nél nagyobb épen nem lesz fogyatkozás. A most legközelebb bekövetkező holdfogyatkozás 1. évi oct. 13-ik és 14-ik közti éjjel leend szemlélhető. Nagysága ll97/ioo resz vagyis legközelebb 12 hüvelyknyi, miért is teljesnek mondható. Egész folyamában látható lesz Európában s Afrikában; — kezdete Ázsia s Újhollandia egy részében, vége pedig Amerika néhány tartományiban. A fogyatkozás kezdete, közepes vége Magyarhon s Erdély néhány helyeire vonatkozólag az alább következő sorokban van összeállítva középnapidőben, melly szerint minden jól járó kerekes órának az illető helyen mutatni kell. A) Magyarországi helyek : Fogyatkozás Teljes elsötétülés Fogyatkozás Helyneve: kezdete kezdete vége Helyneve: october 13-án éjjel: oct. 14 -én éjfél után: oct. 14-én éjfél után: B) Erdély nevezetesb helyei : A holdfogyatkozás részletes kiszámítása háromszögtani (trigonometricai) úton történik a hold s naptáblák segítségül vételével, s átaljában a könnyebb csillagtani feladványok közé tartozik. Ennél bonyolodottabb egy napfogyatkozás meghatározása, vagy egy most felfedezett bolygó (planéta) vagy üstökös pálya elemeinek lehozása. Falhat István, mérnök: Fogyatkozás Teljes elsötétülés j Fogyatkozás kezdete kezdete vége Helyneve: october 13-án éjjel: oct. 14-én éjfél után: oct. 14-én éjfél után Abony 10 óra 41 percz, 0 óra 14 percz, 1 óra 47 percz Baja 10 „ 37 „ 0 „ 10 „ 1 „ 43 „ N.-Becskerek . . 10 „ 43 „ 0 „ 16 „ 1 „ 49 „ Debreczen .... 10 „ 48 „ 0 „ 21 „ 1 „54 „ Eperjes 10 „ 46 „ 0 „ 19 „ 1 „ 52 „ Eger 10 „ 43 „ 0 „ 16 „ 1 „ 49 „ N.-Győr ..... 10 „ 32 „ 0 „ 5 „ 1 „ 38 „ N.-Kálló • 10 „ 48 „ 0 „ 21 „ 1 „ 54 „ Késmárk .... 10 „ 43 „ 0 „ 16 „ 1 „ 49 „ Kecskemét ... 10 „ 40 „ 0 „ 13 „ 1 „ 46 „ Kanizsa 10 „ 29 „ 0 „ 2 „ 1 „ 35 „ Kalocsa 10 óra 37 perez, 0 óra 10 percz, 1 óra 43 perez Komárom . . . . 10 55 34 55 0 55 7 55 1 55 40 5 Losoncz .... 10 55 40 55 0 55 13 55 1 55 46 15 Mohács .... 10 55 36 55 0 55 9 55 1 55 42 55 Pápa 10 55 31 55 0 54 55 1 55 37 55 10 55 38 55 0 55 11 55 1 55 44 55 Pozsony .... 10 55 30 55 1 55 3 55 1 55 36 55 Ráczkeve . . . 10 55 37 55 0 55 10 55 1 55 43 55 55 Székes-Fejérvár 10 55 35 55 0 55 8 55 1 55 41 55 55 Szathmár . . . 10 55 53 55 0 55 26 5» 1 55 59 Szeged 10 55 42 55 0 55 15 55 1 55 48 55 Szigetvár . . 10 55 33 55 0 55 65 1 55 39 55 Temesvár . . . . 10 55 46 55 0 55 19 55 1 55 52 51 Tihany 10 55 33 55 0 55 6 55 1 55 39 55 Tolna 10 55 37 55 0 55 10 55 1 55 43 55 Veszprém . . . . 10 55 33 55 0 56 55 1 55 39 55 Károlyváros ... 11 óra 4 percz, 0 óra 37 percz, 2 óra 10 Kolozsvár .... 10 „ 56 „ 0 „ 29 „ 2 „ 2 „ Medgyes 10 „ 59 „ 0 „ 32 „ 2 „ 5 „ Szeben ...... 10 „ 58 „ 0 „ 31 „ 2 „ 4 „ Vásárhely .... 11 „ 0 „ 0 „ 33 „ 2 „ 6 „ TÁRHÁZ. Kakas ^Márton a színházban. XXI. Levél. Világ ura. Dráma Szigligetitől. Miután tőlem már azt várja a közönség, hogy mindig mulattató dolgokat írjak, amiken jól lehet nevetni, tehát tessék utánam jönni. A színpadon egy derék uj darab előadása foly, mellyben nem találhatunk semmi tréfálózásra alkalmat. Nagy Constantin és egész famíliája rangokhoz illő szép jambusokban beszélik el a világtörténet legnagyszerűbb jeleneteit, miket a szerző igazi költői ihlettel fogott fel. Itt tehát nincs mit keresnünk, gyerünk a színpadra fel, talán a színfalak között vígabb dolgokat találunk , a színfalak titkai nagyon mulatságosak szoktak lenni. A szavalás foly odakünn, a szereplők hangja csattog, a közönség tapsvihara fel-fel mennydörög rá , ez olympusi zaj alatt belép a színfalak közé egy magas, halovány alak, arczán a művészet lelke, bár vonásaival a szenvedések, nem az évek bántak kegyetlenül; a rosszolga, a test, elhagyta az ő urát, a lelket, és megtört, mikor még a szellem az ifjúság örök tüzétől hevül. E szomorú alak Lendvay. Még olly közel, — tán csak tegnap. — bálványa a közönségnek, kinek megjelenését ragályos lelkesülés fogadta; és ma megtört árnyék, ki azon nap sugaraiban nem melegedhetik, melly őt olly nagyra növelte. Belépett, hallgatta az előadást; ezt a darabot is jól ismerte ő, hiszen hat év előtt, midőn a költő azt megírta, ő lebegett szemei előtt, mint a mű legnagyobb hőse. Még most is emlékezik minden szóra abból, még most is érzi a lelkesülést, mellyel azt adni tudná; a szenvedélyes jelenetek most is megrázzák szivét, lelkét, és kedve volna felvenni azt a bíbor palástot és azzal az ismeretes csengő szóval elmondani : „én vagyok az, akit mindenki szeret" . ... és a hűtelen szolga,a roskatag test, azt mondja néki . ..ne nézz oda többé. Menjünk aludni Lendvay." A beteg művész szemeiből kicsordult a könyv, nem tudott szólni, odaborult művésztársai nyakába, kik boldogok még, mert lélekzetet vehetnek azon magas világban, ahol ő már csak jövevény; és a színvilág többi hősei; a Nagy Constantinok, Priscusok, római matrónák és bölcsek, együtt sírtak nagy zokogva ott a festett színfalak között, a lesújtott művésztárssal; kinek napja nem várta meg, hogy lemenjen a föld alá, még az égen elsötétült. Illyen tréfás jelenetek történnek a színfalak közt. No tisztelt közönség, nevethettél eleget, már most gyerünk odább. XXII. Levél. Gauthier Margit, franczia dráma. Szerkesztő barátom. (Egy idő óta per tu vagyunk.) Tudod, hogy van nekem ide fenn egy kis öcsém, valami távoli rokonom fia, akit az apja rám bízott, hogy vigyázzak rá. Megengedte, hogy mikor szünnapja van, egy párszor elvihettem a színházba. No hát most épen ideje volt. Elvittem magammal. Gondoltam , szomorújátékot adnak, ez csak nem árthat meg neki. Hát kedves szerkesztő barátom, ez a Gauthier Margit ollyan valami izé : — hogy is mondjam, egy ollyan kisasszony, aki nem asszony, de nem is leány; a kinek van grófja is, herczege is, de azért még sem grófné, sem berezegné; egy szóval egy ollyan tisztességes fiaj, a kinek az ismeretségével nem szokás dicsekedni. Képzeld már most magadnak szerkesztő barátom, ez a raffinirozott asszonyszemély elbolondít valami párizsi juratust, vagy orvosnövendéket, vagy nem tudom én miféle diákot, s ráveszi a jámbort, hogy az lakjék nála. (Az öcsém azt kérdezte tőlem, hogy nincsenek-e Pesten is illyen kiadó lakások? „Elhallgatsz, vagy nyakon ütlek!" Utoljára még arra is ráveszi a fiút, hogy vegye őt feleségül. Tüskén kezdtem ülni. „Öcsém, nem megyünk még haza?" Nem akart jönni a fiú az első felvonás után, pedig azzal is ijeszgettem, hogy otthon feledtem a kapukulcsot, nem mehetünk be.) Megtudja ezt a dolgot a jámbor ember apja s jön faluról lóhalálában, bizonyosan valami fűszerszámos lehet, mert ahelyett, hogy haragudnék, elkezd könyörögni a kisasszony előtt, hogy adja vissza neki a fiát, lássa az szegény gyerek , mit nyer vele, inkább fogjon magának valami herczeget, míg az okos dáma csakugyan hajt a bölcs beszédre, s a diákot elbocsátva, elpányváz egy gazdag urat, s ezzel végződik a felvonás. — Hallod-e fráter, mondok az öcsémnek. Ezt már láttad, hallottad, ezt rólad a víz sem mossa le többet , hanem tudd meg azt, hogy ha te találnál illyen casusba jönni, a te apád nem fűszerszámos, hanem becsületes táblabíró, az feljön utánad egy furkósbottal s ugy elpáhol, de úgy elpáhol téged, mint a kétfenekü doboz. Ezt írd fel a füled mellé. No már most gondoltam magamban, átestünk a rosszán, következnek a tisztességesebb társaságok, a diákot hazaviszi az apja, s valami jámbor hajadonnal összeházasítja. Szépen vagyunk. A jövő felvonásban már egy egész díszes társaságban vagyunk, ahol csupa férjnélküli asszonyságok, s azoknak az ideiglenes vőlegényeik vannak jelen, a mi diákunk is köztük. Azok ott természetesen isznak, dorbézolnak, kártyáznak, arról nem is beszélek, hogy mit beszélnek. Én elkezdtem anekdotákat mondani az öcsémnek, hogy ne hallgasson odla, utoljára nagy zaj támad, az emberek egymás fejéhez verik a kártyákat, a hős diák a nyereséget odadobja a szép csapodárnak s azt mondja a társaság előtt, hogy „imé én ezen asszonyt megfizettem!" „Miért fizetett ennek az asszonynak amaz ur?" kérdé tőlem az én öcsém. „Bornyú! Hát nem vetted ki eddig a beszédből? azért mert ingeket varrt a számára." A darab természetesen azon végződik, hogy az illető kisasszony betegség miatt meghalván, elvesz. Hasonló életnek rendesen ez a vége. Ez igen szép kórházi Studium volt a költőtől. Annyit mondhatok, hogy soha úgy meg nem izzadtam színházban, mint most, és soha úgy nem áldottam a gondviselést azért, hogy vége van a darabnak, mint ezúttal. Majd holnap megint elhozom a színházba az öcsémet. V. *