Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-16 / 46. szám - Kender stb. fonás stb.; 15 aranynyal dijazott pályamű. Kubinyi Lajostól (3 kép) 402. oldal / Gazdászati és orvosi. - Bók. Sárosy Gyula 402. oldal / Költemények - Veresek a szemeid. Vida J. 402. oldal / Költemények
el. Átpárolt vízben ez sötét veres, közönséges vízben lila veres, a mész szénlét által vereses lilává sőt kékké is átváltoztatható ennek tömörségénél fogva. Viola, kék, szürke és fekete színalakokban használtatik, de csak a fekete maradandó a szöveteken. Czélszerűebben használható az indigó után némelly árnyéklatok adására. 4. Bresil-fák. Az előbb emlittetekhez hasonló, caesalpinia fagyfák. Botokban, rudakban, csomagokban árulva sárga-veres szinüek, melly a jég által megbarnul. Szinök feloldható hideg vizben is, épen ezért múlékony. A savanyok elveszik sárga vegyületeket, az égvények által viola s karmazsin szint kapnak, csak annyiban különbözők a berzsenyfáktól, a mennyiben ezek a savanyok által veres, és az égvények által kék szint nyernek. 5. Szantál-fa. Hozzánk kemény koczka s hasáb alakokban érkezik. Sötétbarna külszinü, belseje vérveres. Forró vizben is alig olvasztható, ezért igen czélszerü színanyagot ad. Égvények és savanyok által s különösen a lángban (alkohol) könnyen olvad s viola árnyéklatokkal piros szint nyer. A gyapot s lenszövetekhez kiválólag rokonos, fa, olaj, bronz s barnaveres színezésekre lekötő szerek nélkül is használtatik s a kék szint emeli. 6. Sáfrány: Bogács fajú, gombos fészkű növény szúrós pikkelyekkel. Indiából Egyiptom, Spanyolország s a Levante földekre származott. Benne szinte sárga szinnel egyesült a piros. Ezen sárgaszin-anyag tiszta vizzel is elvétethetik tőle, s ezért becstelen. Piros szin-anyaga a gyapot és selyemmel rokonos, igen eleven test-, cseresnye- és rózsaszíneket ad, vizben fel nem olvad, de az égvények s a világosság felolvasztják. 7. Zurmo, Festő „Sichen," Madeira, Canáris a zöld fok partjain tenyésző fa, mellynek fajai a Pireneeben is termeltetnek (variolata dealbata). Megőröltetvén, forgácsai szintelenek, de pora a napra, mész és vizelletben több hetekig kitéve erősen megveresedik, s táblácskákká alakitva adatik el. Használatkor szinte vizellet által véknyittatik fel, de a tiszta viz is elveszi szinét, s bár a legelevenebb viola, lila, mályva, bibor (amarant), s piros színeket adja, kivált szőrszöveteken (mert a selyemhez épen nem is rokonos) nem czélszerü. Használata inkább megengedhető a török kékszin emelésére. 8. Cochenille, kermes, laque. Különböző fajai azon rovaroknak, szárnyas bolháknak mellyek a cactus, tölgy, (chone coccifere) és figefák levelei alsó részén kedvező éghajlatok alatt úgy tenyésznek, mint rózsafa leveleinken az ismert rovarok. A cochenille hona Mexico s ennek cactusai. A kermesé Olasz, Franczia, Spanyolhon, s ezek cochenille termő tölgyei. A,,laque" mézgásabb alkatrészü rovarokból kerül, mellyek Kelet-India figefáin tenyésznek. Ezen rovarok egyszerűen leszedetnek, megszárittatnak. A mexicoinak fontja _4—5 frt. p. p. A levantei bőrök, s veres posztók kermessel festvék. Átalában rokonosak a gyapot és selyem szövet-anyaggal, s a legszebb fő és árnyéklat színeit adják az eleven veresnek, de az égvények által viola szint, s a tiszta viz által is foltot kapnak. a) Sárga gyömbér. Mácsonya (articsók) fajú indiai gyöknövény. Ujnyi hosszú s galambtojásnyi kerekségü, vagy vastagságú, gumói belül veres narancs-szinüek, kivül szürkék, s igen erős szaguak. Igen bő színanyagot ád, a legszebb sárga szint adja minden árnyéklataival, különösen rokonoi a len- és gyapottal. De a lekötő szerekhez semmi rokonossága sincs, ezért majdnem használhatlan. Más színek emelésére mindazonáltal pl. a skarlát színnek aranyzására, némelly bronz árnyéklatokra stb. czélszerűen használtatik. b) Sárga eperfa. Az Antillákon s déli Europa partjain diszlik. Amerikából lehajazva érkeznek ágai. Az égvények által veres-narancs szint nyernek, a gyapjúhoz rokonosak, de leginkább csak bőr, s több efféle festéshez czélszerüek, mert színök múlékony , tiszta víz által is felolvasztható. Cochevilled vegyítve, vagy más színek módosítására mégis használtatik. c) Sárga cserhaj. Északamerikában némelly nagyszerű tölgyek (quercus tinctoriák) lehajaztatván, héj forgácsai megőrletnek s igy érkeznek hozzánk. Timanynyal és timsóval szép sárga szint adnak a gyapotszöveteknek, de mert a viz által feloldozhatók, sőt szabad légen megveresednek, nem czélszerüek. Mindazonáltal pár év előtt az Elbeuf és Sedani gyárakban nagyban használtattak és sok helyen divatoztak a kelméken. d) Morin: Brasiliai, mexicoi, jamaicai sárga eperfa-törzsek. Színanyaga a víz által felolvasztatván, fenékre üllepszik. Égvények által zöldes verheny szint nyer, vasacs által lekötve barna olajszinü a szín, és timsók által eleven sárga, s gyapjúszövetek festésére alkalmas. e) Fogas rezeda. Nálunk honos, Francziaországban bőven termeltetik, selyem-, len-, és gyapotfestésre a legalkalmasabb sárgaszín. Erős rokonsággal kapcsolódik ezekhez, és némelly etető szerek által (ezek tömöttségével arányosan) sok fokozatú árnyéklatokra képes. A gyapjú szöveteket puhán tartja, zöldes és kékes árnyéklatai (mances) igen állandók. Ezen növénykének legbecsesb részei a teteje és levelei, mert ezekben tartalmaz legtöbb színanyagot. f) Perzsa, spanyol, avignoni szömölcs. Terem a nálunk közönségesen ismert „Varjú tövis"-fákon. Bab- s borsószemnyi gyümölcs, ez még éretlen korában szedetik, kellemetlen szagú, leginkább csak papír festésre alkalmas. Legjobbak a török és perzsa földön termettek, (gracia de perse). g) Bór, Rocon. Délamerikában a borfa (Bixa orellana, roconger) gyümölcseit ragacsos hus övezi, melly belőle kiválasztatván pirosszinü, de ha belőle vizzel mosatik ki, s napon szárittatik meg, egy sárgás tapasz lesz. Cayenből 10—15 fontos pogácsákban érkezik hozzánk. Feloldozása s felhasználása könlegeges vizellettel történik. Benne a sárga és veres színanyag egyenlően tartalmaztatván, a sárga bármilly elevenen ragaszkodjék is a szövetekhez, de mert kötőszerrel nem rokonos s igy azt hamar el is hagyja, nem használható csak árnyéklatok adására. A veres szinanyag, mellyet tartalmaz, az égvényekkel hajnalszint ad , de még múlékonyabb s igy czélszerüen nem használható. a) Gubacs. A szurok és gubacssav mohón egyesülnek a vaséreggel, s ezektől nyerjük mindazon színeket, mellyeket a világos szürkétől a legsötétebb feketéig alkalmazni szoktunk. — A gubacsot, melly a cserfa (quercus infectorius) levelein s galvvégein terem, jól meg kell különböztetnünk attól, melly nálunk a „sártölgy" makkopányosok alatt keletkezik. Keletkezésök okai azon rovar (cynips) tojások mellyeket eme bogár beléjök rakván sajátszerű nedv-elválasztást idéznek elő. A levantei saleppoi gubacsok vas- és rézöleggel a legelősb szürke s sötét szineket adják. A piemonti és magyar gubacs (gallons de Hongrie) nem olly kerekdedek, nem olly tartamdusak, nem a faleveleken és galyak végén teremnek, nem is a quercus infectus, hanem a quercus robur gyümölcsei s leginkább a borkészitésre használtatnak, mint a levantei gubacsok, mellyek a quercus agglapsokon teremnek. b) Eczelfa levél, (Sumac.) A spanyol, portugál s olasz földeken, de kivált Siciliában diszlő (rhus coriaria), levelei s levélszárai, mellyek porrá tört állapotban érkeznek hozzánk, nem annyira tartamdusak lévén csak a gubacs savak szaporítására használtatnak czélszerűen. c) Cachon ákácz. Keletindiában készíttetik az ezereca catechu bogyóiból, kifőzés által. Ez és ennek fajai (acacia catechu) több színű testanyagot adnak. A gyapjút, gyapotot barnára fogják, de etető szerekkel különféle árnyéklatúak. Salamia sóval carmin, s eleven faszineket, vas- és rézöleggel szürke, olaj s barna szineket, zinsóval szalma és chamoi szineket, haméleggel és sárga akácz hajjal veres és veresbarna szineket adnak, de mert forró vizzel felolvaszthatok, csak mellékesen használandók. d) Zöld dió héj. Mielőtt a dió megérnék zöld héja leszedetvén vizben két, három évre is eltétetik, (igy a Gobelin gyárában) s gyapjuszövet-festésre alkalmas. íme szeretett magyarjaim, azon színek,mellyek kedves nőitek s leányaitok szemeit varázs érzettel töltvén el, becsesbbé tették ama hitvány pamutbogyó pókháló-szálait a jóféle len-és kendernél, mellyet pedig áldott földünk olly sűrűen megnevel, a mint csak elfér rajta. Eme szinek varázserejével szorította háttérbe az erősb és a testnek is egészségesb használatú len- és kenderszöveteket ama hitvány pókháló csomaga, mellyhez nyugat Europa majdnem ingyen jut, mert vadon terem, mint nálunk is megterem, hogy alig lehet kiirtani, és bár tiz annyi földet igényel, de ott a föld nem becses, s rabszolgák gyűjtik össze olcsó táps italfélékért, s ha egy nagy hajóra 1000 mázsányit felraktak, ingyen mozd-erő fesziti ki a vitorlákat, mellyek a nagy tengeren átúsztatják, vagy olcsó kőszén-tüz nemzi a gőzt, melly átröpíti ama távol világrészekről nagy hajóikat, mellyeken legnagyobb kiadásaik az azt kezelő személyek dijazása. Eme szinek csilláma tette becsesbbé a gyapotot a len- és kenderszöveteknél. Mert hiszen minél hitványabb a szövet, annál többet ölthet fel egy személy, hogy már 12—15 réfnyit hord minden menyecske, leányka, mellyel pedig egy lóhátas huszárt bőven be lehetne takarni; ámde minél több az, amit a szem felfog, annál nagyobb varázsa a színeknek, és sok mindenféle ízetlen öltöny darabokat magukra aggatnak, csakhogy eme csillámzatos szövetet annál nagyobb terjedelemben tüntessék elé. íme kedves magyarjaim, ama szinek, mellyek miatt sok font jó féle kendert és lent adogáltok egy-egy font pamutért, és nagy nyereséget adtak mindazoknak, kiknek kezén átalment, egész a zsidó boltig, kinek birtokosa szinte nem szokott megbukni az ő perkál és karton kereskedésével, mert ha talán a divatból kiment, és a festék megette, új nevet ad neki, (pl. „Khragletsch)" és a helységek minden nőcselédei égető vágyat és szükséget éreznek, hogy abból egy-egy darabot magukra aggassanak. És pedig hány illy bolt, s boltos van, 14 ezer helységben! Hány rőf gyapotszövet kerül ki 600,000 font gyapotból! 30, 40, 50 millió frt. ennek értéke. És mit lehetne ennyi értékű len-, kender- és gyapjúból előállítanunk. Valóban ha csak egy is van köztünk, kinek kellő ruházata nincs, önvétkünk, mert földünk megadja mindazt mit tőle kérünk s csak hanyag tudatlanságunk oka, hogy terményeit idegen földek terményeiért cserélgetjük önszükségletünkkel czélellenesen. No, de eredendő gyarlóságunk a tetszvágy, hiúság, ezt szép szóval, sem haraggal kiirtanunk nem lehet. Tanuljuk meg hát kielégíteni, bár nem végképen, mert hisz ez lehetlen, hanem csak úgy mint nyugat Európa népei képesek, hogy el ne maradjunk tőlök ebben is és hogy köztük méltó helyt foglalhassunk, mint bensőleg ugy külsőleg is, mert bár ennek tudása a benső műveltséggel nem azonos, de nem tudása műveletlenségre mutat. IV. Czikk : A fonal- és szövetfestés gyakorlatilag. (J. Girardin szerint.) Mielőtt valamelly fonalat, vagy szövetet festő műtét alá vennénk, meg kell tisztitanunk azt minden idegen anyagtól, moszattól, ragacs s. t.efféléktől, és pedig annál inkább, amint ezt gyengéd festékkel akarjuk bevonni, vagy épen a fehér szint akarjuk neki adni. A közönséges vászonfehéritést — vizbe mártás után a nap és szabad léggel érintkezésbe tesszük — mindenki ismeri, ezért leírni fölösleg, annyival inkább, mert ennek tökélyesbitése a fehér szín megadásában bemértetődik, s erről alább lesz szó. *