Vasárnapi Ujság – 1856

1856-11-16 / 46. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 407. oldal

III. Kakas Márton a színházban. XXVII. Levél. Tudor Mária, uj eredeti opera. Szerkesztőcském. Az egyszeri oláhból anekdotát csináltak azért, mert arra a kérdésre, hogy tud-e hegedülni? azt felelte : „meglehet, hogy tudok, de még nem próbáltam" pedig ha azt kérdezték volna tőle, hogy tud-e ope­rát componálni? s erre felelte volna, hogy „meglehet,de még nem próbáltam," abból senki sem csinált volna adomát. — Meglehet, hogy erre azt fogják ne­kem mondani, hogy csináljon hát kend Kakas Márton operát, ha tud! Erre megint egy adomát mondok. Egyszer Schiller közkatona korában verseket dedlamálván társai előtt a kaszárnyában, kapitánya megszidta, hogy minek lármáz ollyan nagyon! Mire Schiller azt mondta társai előtt, a­mint a tiszt eltávozott : „illyen kapitányt sárgarépából is tudok faragni magamnak." Ezt besúgták a kapitánynak,az panaszt tett érte az ezredesnél; az ezredes azután mustráláskor kiszólítja a poéta közlegényt; „Kend mondta azt, hogy illyen kapitányt sárgarépából is tud faragni." — „Igen is" felelt Schiller, tagadni nem lehetett. „No hát hozzanak neki egy kést, meg sárgarépát, hadd látom, hogy farag belőle kapitányt?" Mit volt mit tenni? Schiller nagy kénytelen kezébe veszi a répát és bicsakot s elkezd faragni valami ember formát. „Ter­ringette, szól az ezredes megszeppenve segéd­tiszteihez, ugyan megjárjuk, ha csakugyan farag belőle kapitányt!" —Velem is így járhatnak. Ha azt mond­ják, hogy itt van hát a könyvtár kulcsa, melly a partitúrákhoz vezet, csinál­jak operát! megharagszom és csinálok. Kakas Márton: Irodalom és művészet. — Mintha irodalmunk első májusa volna, csak ugy búvik elő a sok munka, irodalmi vállalat, ujság, folyóirat, mi minden­esetre kedves jelensége annak, hogy az olvasó közönség száma is tetemesen szaporodott az ujabb időkben. Miután a naponkint jelenő ujabb meg újabb termékeket nem ismer­heti a vidéki olvasó közönség, kedves kötelességemmé tétetett e rovat alatt az irodalom minden mozzanatáról bővebben értesíteni, és én ezt annál szí­vesebben teszem, mert jól esik lelkemnek ha közmivelődésünk, s jóllétünk nagy épületéhez csak egy porszemet is vihetek; az olvasó közönség pedig ne fordítsa el hidegen azon lapot, mellyen értesitésem áll. — Heckenast G. könyvkiadó már tudják olvasóink „Jelenkor" czím alatt egy folyóiratot ad ki, melly mint a politikai és társas élet encyclope­diája különösen a hírlapok olvasóira kedves kézikönyv. Ezen folyóirat 10 fü­zetben fog megjelenni, s a tiz füzet előfizetési ára 3 ft. pp. Megjelent belőle 4 füzet, különösen érdekessé teszi e füzeteket jelesebb magyar íróink, mint Arany, Benkő Dániel, Nendtvich K., Greguss, Katona József, Korizmics L., Kőváry, Lugossy stb. életrajza, mi ugy his­szük, hogy minden olvasó óhajtja egyszersmind ha nem személyesen is, de legalább írásban azon férfiakat, kik­nek műveit élvezettel forgatja.­­ A Greguss Ágoston és Hunfalvy János szerkesztése alatt megjelenő „Család könyve" VII. és VIII. füzete is elhagyta a sajtót. E kettős füzet is tanúsítja, hogy szerkesztők mindent elkövetnek e folyóirat minél érdekesebbé tételére. Érdekessé teszik Kőváry Lászlótól „Erdély nevezetesebb asszonyai életrajza", Benedek Józseftől „a légkörek ismertetése" s több érdekes élet­leirások, tájrajzok, népszokások, s egyszersmind Jeruzsálem leirása aczél­metszettel. — Ki ne ismerné Lendvait az idősbbet? Ismeri őt minden magyar em­ber részint nevéről, részint művész játékáról. Ő mint művész szerelmes sze­retni tanitott; mint művész hős hon szeretetre gyújtott : most megtört a déli termet az évek, a munka súlya alatt, s azon térre, mellyen egykor annyi babérkoszorút aratott, csak kényezve, csak epedve néz, mert roskadt testben gyöngül a szellem hatalma is. Miért e dicséret a pályáról lelépett művészről? kérdi valaki. Ki annyit áldozott a nemzetnek nappalai­ s éjjeleiből, nem gyűjthetett magának agg napjaira, s most ,,Szívhangok" czim alatt kiadandó dal­gyűjteményben nyögi ki fájdalmas panaszát. Lesz-e magyar, ki meg nem szerzi a beteg művész szivhangját ? lesz-e magyar hölgy kinek zongorája fődi­szét nem e művész szivhangjai képezendik? Az egésznek ára csak 1 p. ft. — Még egy irodalmi újdonságra figyelmeztetem olvasóinkat. A kedves novellaíró Vadnai Károly, kit elszórt novelláiból nagyon jól ismer az olvasó közönség, egy füzet novellára hirdet előfizetést, és a 160 lapos füzet ára csak 30 kr. Az írók megkezdték az olcsó kiadást, most az olvasó közönségen a sor, hogy pártolja, mert csak buzgó részvét mellett sikerülhet az olcsóság. — Bernát Gáspár jeles humoristánk művei összeszedésével foglalkozik, addig is „Kaczagányok" czim alatt egy füzetke humoristikus apróságok fog­nak tőle megjelenni. — A­ki Fáy Andrást mint irót akarná ismertetni, az rostával merné a vizet. Sokkal ismertebb az ő neve az oktató Bélteky Ház, az elmés mesék, a hű magyar képek után, minthogy valaki ismertetésére szorulna. Ő életének 70 évét is betölté, de szelleme most is a régi, képei hű magyarok, festése eleven. Megmutatta ezt előttünk fekvő regényében, mellyet „A Szutyogfal­viak" czím alatt irt, s melly 2 kötetben meg is jelent, s Heckenast G. válal­kozó könyvkiadónknál 2 p. ftért kapható. A Szutyogfalviak magyar falké­pek, mint szerző mondja, de ha nem mondaná is, olly természetesek képei, hogy az olvasó azonnal rájuk ismerne. Különösen a ref. egyházi élet hű és eleven színekkel van festve, s reményijük veterán írónknak e kedélyes mun­káját minden olvasni szerető ember siet megvásárolni. — Hogy Jósika Miklós egyik legtermékenyebb s legkedveltebb regény­írónk volt, tanusitja az, hogy munkái idegen nyelvre is lefordíttattak, s ha­zánkban 3-ik kiadást értek. Így a „Csehek Magyarországban" most már 3-ik kiadásban jelentek meg, s figyelmeztetünk mindenkit, hogy 4 p. ft. helyett 2 ft. az ára. Mi ujság?­ ­ Az hogy többé nem tart minket a büszke külföldi eskimóknak, kik talán kanál nélkül esznek, s beszéd helyett mutogatnak, s legfeljebb is mű­vészi tekintetben fakilincset tudnak faragni. Lakik Pesten egy Beregszászi nevű ember, hogy hazánkfia és magyar, mutatja a neve. Ez a magyar ember zongorát készit, s annyira elhirhedt neve a külföldön is, hogy alig győzi a külföldi megrendeléseket kielégíteni. Liszt a zongora­király nála rendelt ön­számára egy zongorát, képzelni lehet tehát, hogy nem czitora, vagy valami tambura csináló ő. A napokban több külföldi megrendelések közt Magdeburg­ból is kapott egyet. Egy illy ember, ki nevünknek a külföld előtt is becsü­letet szerzett, megérdemli, hogy itthon becsültessék s pártoltassék.­­ (Kísértetes végrendeleti pont.) Berlinben közelebb egy dúsgazdag bankár halt meg, ki néhány száz ezer tallérból álló vagyonát jótékony czé­lokra hagyományozá. Sajátságos azon feltétel, mit egyik öröklőjének végren­deletileg kikötött. Ez ugyan­is köteles az elhunyt háza előtt halála minden év napjának éjféli órájában zsoltárokat énekelni, melly kötelezettség­eiról fira száll az öröklő családjában.­­ (Jobb elébb mint utóbb.) Poroszország egyik falujában a napokban azért semmisült meg egy házasság, ámbár a lakodalmas nép is megvolt híva, s a roppant mennyiségű i­ósvaj bevásároltatott, mert a házaspár nem tudott abban megegyezni, mellyik banda játszék a lakodalomban? Az illyen párok jobb ha eleve elválnak, mert a házaséletben sok aprólékosság fordul elő, a mit egyik vagy másik nem tehet meg, s ha egyik sem enged kész a hajba­kapás.­­ Zsámbokon Pestmegyében az úrbéri kiegyenlités földesúr és volt jobbágyság közt barátságos uton ment véghez, melly is az 1813 óta folytatott úrbéri pernek végét szakasztotta. Zsámbokot a Beniczky család birta, s most a kiegyenlités előtt 365 holdra menő legelő helyett 466 hold első osztályú szántóföldet adott volt jobbágyainak; a közlegelőt saját birtokából 113 hold­dal szaporitotta, s egy 20,000 forintra becsült 40 holdas akáczerdőt ingyen a községnek ajándékozott. Követésre méltó nemeslelküség.­­ Batthyányi Filep ő herczegsége vasmegyei Inta nevű pusztán ma­gán iskolát állíttatott, hogy a tudomány és nevelés nélkül felnőtt ifjúság ta­nittassék. A tanitó köteles őket a fatenyésztésre is oktatni. Sajátságos borzasztó történetet olvastunk egyik német lapban. Né­hány nappal ezelőtt a köln-müncheni vasúti állomáson egy nőt tettek ki, mivel roszul érezte magát, s ölében egy holt, két éves fiút emelt. Minden pénzsegély nélkül, s a mellett terhes, mondhatni várandós állapotban lévén kórházba vitetett, hol másnap meghalt. Orvosi vizsgálatból az sült ki, hogy anya és gyermeke ópium által mérgeztettek meg. A nő kiléte és viszonyai felől annyit tudtak meg, hogy egy igen gazdag birtokos özvegye, özvegysé­gében megismerkedett egy fiatal emberrel, ki házasságot igért, elcsábította, és tetemes pénzösszeget kicsalván, elillantott. A nő megtudván hollétét, gyer­mekével utána siet, s Kölnben még a viszontlátás elragadó volt, s a csábító elhitette a nővel, hogy csak tréfa volt szökése, s próbára akarta tenni, de most ismét távoznia kell bizonyos ügyben. A nő élt a gyanúperrel, s nem maradt el a csábítótól, s vele utazott Borbeckbe, hol a gázszivó ellopván a nő mintegy 10,000 tallért rejtő tárczáját ismét elillantott, s a­mint a kétségbe esett nő utána sietett, adta elő magát a borzasztó esemény. Azt nem tudják most elhatározni, váljon a nő végezte-e ki magát, vagy az a semmirekellő ópiumozta meg?­­ A badacsonyi bor kedvelőinek azon leverő hírrel szolgálhatunk,hogy a gyakori jégverés által koldussá tett szőlőtő nagyon nyomorultul fizetett. Szent-Györgyön, hol szinte jó balatonmelléki bor terem, 8 forinton kel az uj bor.­­ A „Times" nevű angol lap egy magyarországoni utazást közöl, mel­­lyet valamelly bertekk képű angol tett, és irt, abban a többek közt ez olvas­ható : „A vasúti vagyonból való parasztkocsira ülés, s azon Szolnoktól Nagy-Váradig utazás nem egyéb mint a polgárisodásbeli átlépés a vadonságba." A Szolnokiakat így festi : „Nagy része alászedett lábbal ült a földön, s hasonlí­tott valamelly vörösbőrü Indiánhoz, s olly lusták, hogy egymáshoz is röstel­lek szólani. Ruhájokat szakálukat kivéve hasonlók a nyugoti alföldiekhez. Ez hát az annyira dicsért magyar faj?" Lássátok szolnoki atyafiak ez a féleszű angol akkor dicsért volna meg benneteket, ha lábatokat nyakatok közé szedve ültök a pamlagon. Roszalja, hogy nem fecsegtetek, pedig ő ha a háza ég is restel megszólalni.­­ A budai evang. gyülekezet elöljárósága elhatározá, hogy az eddigi nőiskolával egy munkaiskolát is fog összekötni, mellyben 30 kr. havi díjért egy ügyes nevelőnő leczkéket adand a női munkákból. Okosság! különben is több már a zongorázni, mint varrni tudó nő. Vidéki hirek. Gömör, november 10-én. Tűz, mindig csak tűz. Bizony a folyó eszten­dőt a legméltányosabban nevezhetjük „tüzek esztendejének." — Mióta él magyar s áll Buda , talán egy év sem sajtolt ki annyi könyet a szegény T­ÁRHÁZ.

Next