Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-30 / 48. szám - Székely dalok. Tiboldi 418. oldal / Költemények
418 egy morvai jószágára, hol máig nyomatlan hevernek, Geresden történt, hogy 1822-ben egy a „Szép literat. Ajándék"-ban kijött verse, neki hitrokonitól, és főleg lelkész társaitól, megbocsáthatlan hibául tulajdoníttatván, ezért üldözőbe vétetett legközelebb Fárás hivei által. Békésebb jövőjére nézve tehát jónak találta ezen állomást elhagyni és mással fölcserélni. Tehát 1823. folytán September hóban Geresdtől búcsút véve, Veszprém megyébe Vanyolára, Vajda Péter szülőföldére átköltözött Pápa közelébe, melly csendes eklézsiában kedvencz irodalmi foglalkozásait tovább is folytatta vidám lélekkel. Itt irt számos czikkeket, a szerkesztőktől felhivatva, a „Tudom. Gyűjtemény "be, „Koszorú"ba,Minervá"ba,és nagy részt vett a dunántuli superintendentialis Agendának kidolgozásában. Itt irta önállása első munkáját: „Vallástürelem példái" 1825.Innét küldött Rumi tudornak,mint valahai tanitójának és Döbrenteinek felszólítására egy csomag magyar népdalokat, angol nyelven kiadás végett, Londonba Bowring lovaghoz, kitől egy becses levélkével is dicsekszik, ddo. London, 2. Wellington chur, dec. 11. 1829. Mégis itten lépett házasságra nov. 1. 1826. Veszprém megyében, Telekiben, rétalapi Német Therézia, árva kisasszonynyal, kivel aztán, mint igen erényes nőtárssal, a legkívánatosabb házi boldogságot élvezte, minden utóbbi változásaiban életének. — Ugyan Vanyolán születtek gyermekei: Johanna és Gyula. Ezen állomásról az 1831-iki őszön, cholera idejekor, Vasmegyébe a nemesdömölki népes gyülekezetbe hivattatott és költözött is el — kalandos utazással — a falukat mindenütt elkerülvén — abba a gyülekezetbe, mellyben valamikor atyja, a híres Perlaky Gábor superintendens mellett, segédlelkészi hivatalt viselt, és a mellyben neki Kis János is előde volt. A dömölki egyházba beavattatásakor mindjárt az egyházkerületi levéltárnoki hivatallal is meg lett tiszteltetve; a dömölki templom sekrestyéje ezen irattárnak állandó helye levén. Itt legelső nagyszerű munkája is volt általa létrehozandó : az elhanyagolt egész levéltárnak elenchizálása, melly munkát az egyházkerület méltányolván, azért öt illő jutalommal is megtisztelte, gyűlés szinén. E helyen működött legtöbbet mint lelkész, mint atya, mint iró és mint hazafi, holtiglani tevékenységben. Mint lelkész, beköszöntő prédikáczióját Pesten kinyomatva, hivei közt ajándékul kiosztotta. Az egyházban több üdvös újdonságokat létesített, tiz káplánt a papi hivatalba bevezetett, és további szerencsére juttatott; több éven át az esperességben iskolai látogatói hivatalban fáradozott, majd 1843-ban az egyházkerületi consist. ülnökök közé legtöbb szavazattal megválasztatott. A népet különösen szeretvén, annak kezében sok maradandó emléket is hagy maga után minden háznál, például a beköszöntő prédikácziót, confirmatiói emlékczédulákat, imakönyvet, kátékat és különféle nyomott röpiratkákat, Wimmerrel régi barátságban levén, annak olcsó bibliapéldányait hivei között ő is terjesztette. 1844-ben pedig a dömölki templomnak évszázados ünnepe megtartását eszközölte, miről külön „Emlékiratot adott ki, több ezer példányban elterjesztve a nép között. Ez alkalomra a templomba uj orgonának szerzését és uj körfal épitését is eszközlötte. 1845-ben kemenesalji esperesi hivatalra választatott, mellyről hasonlag külön emlékiratot adott át nyomásban ezen egyházvidék híveinek. Esperesi hivatalában Vidos Józseffel mint elnöktársával az összes kemenesalji evang. gyülekezeteket, mellyek már 19 év óta látogatatlanul hagyattak, hivatalosan meglátogatta; sok szövedékű levelezéseket folytatott; több iskolai tanítókat felavatott; számos gyűlésen és választmányi ülésekben elnökölt, vagy legalább jelen volt. De ezen nobile officiumot több fontos okokból hat év múlva 1851. végén szándékosan resignálta. Mint atya és paedagog, két gyermekét keresztyéni szellemben nevelte; minden szükséges tudományokban és nyelvekben önmaga oktatta, fiának tanítását fel a rhethorikáig otthon, nyolcz éven át, rendszeresen teljesítette. Gyermekei kedvéért irt külön tankönyvecskéket sajátságos nézetei szerint, úgymint : a ,,Keresztyén Abczét, Luther kis kátéját, gyónók kátéját, és a latin nyelv elemeit," mint mellyek nyomásban is megjelentek, és az elsők szintén több kiadással dicsekesznek. Mint iró- és szenvedélyes tudománykedvelő, — könyvekben, olvasásban és uj szellemi művek előteremtésében találta legfőbb életörömeit; ezekkel töltötte el hivataltól megmaradott minden üres óráit, és ezekkel sánczolkodott be olly ideális világi varázskörbe, mellyben magát mindenkor jól érezte; kárpótlásul mind azért, mivel néki a szerencséből ez a világ adós maradt. — Irt számos czikkeket e folyóiratokba : „Tudományos Gyűjtemény, Felsőmagyarországi Minerva, Sas, Társalkodó, Protestáns egyházi és iskolai lap" — honorárium nélkül — mindenikből csak egy-egy gratis példány levén irói jutalma. — 1833-ban a Magyar Tudós Társaságtól kitűzött pályamunkára, miszerint egy elemi tanitói kézi könyvnek készitése kívántatott; a beküldött tizenegy művek közül az övé nyerte el a főjutalmat, és kinyomatott először 1837-ben; másodszor 1840-ben; harmadszor 1844-ben; az összes műnek első kötete pedig, az „Olvasókönyv" 1851-ben ért negyedik kiadást is. — Melly munkája közkedvességet nyert hazaszerte; tanítók, tanulók és nép kezében több ezernyi példányokban van elterjesztve, és meghozta neki 1835-ben a Magyar Tudós Társaság tagjának czimét. E szövedékénél fogva részt vett Pesten több akadémiai kis és nagy gyűlésekben. Önállásu műve még : Ékes házi oltár (imakönyv), keresztyén prédikácziók; Téli és nyári posztilla; Költészetek; Kis arany láncz, és több káték s egyéb hitszónoklatok. — Minden irodalmi munkáinak részletes jegyzékét közlendi a folyó évi akadémiai névtár, mellybe az még tavat beküldetett. Mindnyájukat birálni mások dolga; de azzal a sajátságos előnynyel dicsekedhetnek, hogy mig más írók müvei, tudósoknak könyvtárában, palotákban és fényes kendőző asztalkákon díszelegnek , addig az ő művei a nép ezerei és a tanulók kezében forognak. A fölöttük állható mottót pedig megírta Pap Ignácz, a ,,Sas"nak II. kötetében, a 148-ik lapon. Végre, mint hazafi és polgár, királyt, kormányt, törvényeket mindig tisztelő, közös teherviselésnek hódoló és nagy népbarát. Irodalmi érdemeiért Vas megyében 1837. őszén táblabirósággal tiszteltetett meg, gr. Zichy Károly administrátornak becses kézirata mellett. Ugyan e megtiszteltetést adta neki 1839-ben Sopron megye is, mellynek kebeléből : Edriről cselei származtak. A forradalom és ostromállapot korszakában mindenkor egy arányos józan nemzetiséget és hazafiságot tanúsítani igyekezett. Jelenleg lakik Nemes-Dömölkön, Vasmegyében, utolsó posta : Kis-Czell, mint ágostai evang. lelkész, kiszolgált esperes, levéltárnok és magyar akadémiai levelező tag; tagja a budai cs. k. nyugintézetnek és a triest-bécsi életbiztositásnak. Ujabb időkben a „ Vasárnapi újság" olvasói gyönyörködhettek folytonosan oktató szép czikkeiben, miknek patriarchális modora irányt mutat népiroinknak, mint kell és lehet a tudományos ismereteket az élettel kapcsolatba hozni. Bizton mondhatjuk, hogy sem szerkesztőségünknek, sem olvasóközönségünknek nincs e téren kedvesebb írója, mint Edvi Illés, ki áldott agg kora napjaiban is, gyöngült szemekkel, de nem gyöngült lélekkel, folytatja magas hivatását az irodalomnak azon terén, mellynek hasznai legvalódiabbak. Adjon az ég hosszú életet és tartós egészséget e tiszteletreméltó hazafinak jövő munkálataihoz s méltó elismerést és jutalmat. U. Sz. az eddigiekért! Székely népdalok. Fülemile, kis madár! Itt a tavasz, jó a nyár ! Édes dalát zengi szád, Vár kis kertem árnya rád. Jere hozzám, téged itt Senki meg nem háborit; Fáim adnak menhelyet, Nol kelepcze meg nem ért. Illik hozzánk a magány Búbánatos csattogány! Nem egy fa van az erdőben, Nem egy virág a mezőben. Kapok leányt én eleget, Náladnál még jobbat szebbet. Nem busulok, nem biz én. Megy a fecske a házamról Fészkét rontja ablakomról. Kalapomon sincs bokréta Elszáradt a virág réta *). Még sem sírok, nem biz én. II. Neked valós nekem is . A sors üldöz engem is. Jó szerencsém elhagya Nincs barátom senki ma . Egy volt, aki meg nem csalt, Az is rég a föld alatt, Míg virágos fám tövén Elalélva nyugszom én, Te hangicsálj felettem, Zengd el hattyuénekem. Légy te boldog én nem bánom, Boldogíts mást nem nyom átkom, Nem irigylem víg órádat, Jó szél fújja pántlikádat. Nem kérellek, nem lesz én. Isten veled szép galambom! Felső még az én csillagom, Fecske száll még a házamra, Lesz bokréta kalapomra. Nem siratlak, nem lesz én. *) Rajta helyett átalánosan használt székely kiejtő?.