Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-17 / 7. szám - Huszti vár (tájkép). Vámossy 57. oldal / Hazai tájleirások
58 sebesen rohanó Huszt nevű folyó elmosásától, melly gyakran sebesen jött áradásaival ijedelmet okoz a lakosoknak. — Huszton tul észak-kelet felé a Nagy-Ág mentén Iza, Keselymező, Lipcse, Huszt folyó mellett, Husztköz (Nankova) orosz falvak tűnnek fel, apró, kéménytelen s annálfogva füstös szalmafedelű házaikkal. A kilátás bármellyik oldalról nézze az ember, szép és gyönyörködtető, hogy az utas igen meg van jutalmazva azon kis fáradságért, mellyet a felmenetel okoz. — Legközelebbi utazásom alkalmával, Vajnághon D.B. ur szives volt azon várról a nála fenmaradt kéziratbeli hagyományt velem közleni. — Azon írásbeli hagyomány ezeket mondja : Salamon király uralkodása ideje alatt körülbelül 1070-ben az uzok, vagy némely történetírók szerint a kunok Erdélyen keresztül Magyarországba betörtek, a mikor aztán Geyza és László herczegek által részint Máramaros, részint Erdélyen keresztül kiűzettek. Ezen alkalommal mind Geyza, mind László szükségesnek látták a határszélén egy várat emelni, hogy ez által birtokaik e részen is biztosítva legyenek az ellenség berohanásai ellen. 1077.trónra lépett László s az addig csak tervbe vélt vár építését létesíteni azért is szükségesnek tapasztalá, hogy uralkodása alatt e vidékről több portyázó csapat jött le a sik földre s pusztította a föld népét. — 1090-ben hozzá fogot a vár építéséhez; de alig viheté azt öt évig, a mikor meghalt. — 1095. Kálmán lép a trónra, kit részint belzavargások, részint a keresztesek rakonczátlan magukviselete egészen elfoglaltak, s e vár épitésére semmi vagy legalább csekély figyelmet fordíthatott. Kálmán király után következett királyok alatt, vagy semmit sem, vagy annyira keveset épült, hogy az fel sem tűnt. — 1173. III. Béla trónra léptével egész erélylyel fogatott a vár építéséhez, s az 1191-ben el is készült, — igy az építés épen egy századig húzódott el. Hogy milly alakja volt,azt semmiféle irás nem hagyta fel. — IV. Béla alatt 1240—1242 ig tartott tatárjárás ideje alatt az ott lakó föld népének, illetőleg az uri családoknak búvó helyül szolgált, s magukat ollykor-ollykor kitöréseik által szerzett élelemmel látták el. — Ezen időtől fogva semmi jegyzet nincs róla Nagy Lajos király koráig, a mikor Dralepszkay Horváth János volt benne a parancsnok. — Későbben fontosságát egészen elveszitette s csak I. Ferdinánd király alatt tűnik fel mint nevezetes hely. Általában véve e vár ugy tekintetett, mint a Lengyelországgal szomszédos, sóval gazdag Máramaros, s a só kezelésére valamint a jövedelem biztosítására fenálló erősség. — Azonban használtatott ugy is, mint állami fogház. — Megtetszik ez I. Ferdinánd egy utasításából, mellyet az 1546-ban várnagygyá (Commendans) lett Pradetsik Mátyáshoz küldött, mellyben parancsolja, hogy azon rabokat, kiket a Camerae Comes (kamaraispán) oda küld, fogadja be. — Huszt azonban már korábban is használtatott fogházul, ennek bizonyságára szolgai azon irat, melly szerint 1458-ban Mátyás király uralkodása első évében Újhelyi Pétert, Perényi Miklós és János éjjel fogságba vitték a huszti várba. —1593-ban márczius 8-án egy Pálffy nevűt, — ki Kendi Sándor és Báthory Boldizsár ellensége volt, — miután darab ideig mint fogoly szenvedett, a nevezett évben és napon lefejezték. A vár igazgatói különféle czimekkel bírtak, a szerint amint azon időkben egy vagy más név jött szokásba, s kapitány, praefectus, castellanus, inspector vagy commendans névvel neveztettek, hatalmuk igen nagy volt, mert kezükben volt a kegyelem, vagy halál joga is. E hatalom hihetőleg a zavargós idők alatt adatott a kapitányok kezébe. I. Ferdinánd idejéből fenmaradt egy érdekes adat, azon conventio, mellyet Darvay Gábor várparancsnoksága alatt adott ki, melly magában foglalja a várparancsnok évi fizetését. — Az ő rendeléséből a várcommendans évenkénti fizetése volt 200 ft., lóra 16 ft. maga és trombitája tartására 82 hordó bor, 25 ft. főzelékre, — 12 ökör, 100 bárány, 20 sertés és só a mennyi kellett; továbbá a várbeli tömlöczre büntettek által fizetett bírságpénznek egy része, ha az egy forintnál több volt. A mai korban nem hiszem, hogy megelégednék egy illy hivatalnok illyszerű fizetéssel, de ám az akkori korban e fizetés igen nagy és gazdag fizetés volt. A várnak birtokában öt falu volt, mellynek jövedelme a vár kijavítására és némelly hivatalnokainak fizetésére fordíttatott. A faluk ezek : Iza, Száldobos, Bustyaháza, Talaborfalva és Dulfalva ; ugyancsak e vár birtokához tartozott már 1320. Huszt, Visk, Técső és Hosszumező; 1435-ben pedig Szigeth is a vár birtokainak egy részét tette. Parancsnok id e várnak sokan voltak, azonban az okiratok hiánya miatt nevük sorát adni nem lehet. 1342-1382- ig uralkodott Nagy Lajos s uralkodása alatt commendans volt Dralepszkay Horváth János. 1480-ban Balassa Mihály. 1546 „ 1550 „ Pradetsik Mátyás. Darvay Gábor. 1559 „ Szalay Benedek és Korlát Mihály. 1567 „ Hagymásy Kristóf,Zápolya Ján.Zsigmond király alatt. 1582 „ Kornis Gáspár, kinek kapitánysága alatt Lengyelország felől a Nagy-Ág folyó mentén Husztra és vidékére berontanak Kadi Girai tatár khán vezetése alatt a tatárok 1594. — Jövetelöket, — kevés napokkal elébb megérkezésüknél, Kornis Gáspár két kéme, tasnádi születésü Kasa és Forgó által megtudja. Ujjokat roppant fahalmazokkal hányatá be; de a tatárok minden akadályt legyőztek, s hamarább megérkeztek, mint bárki hitte volna. Kornis csatát próbált velek , de elvesztette, s vesztességgel visszavonult várába; azonban a várat a tatárok, — nem lévén ostromszerök, — nem ostromolták,megelégedve a vidék pusztításával s elvonultak”). 1645-ben Dralepszkay Horváth György. 1670 „ Újhelyi Pál. 1693 „ Gróf Bethlen Miklós, egyszersmind Máramaros főispánja, 1720-ben Alt-nevüek voltak, kikkel megszűnt a commendans név. A J O 1722 I. Sagd Sándor,goston mint várnagy. 1729 „ Stavius Vilhelm főstrázsamester, utóbb alezredes és mint egész Máramaros kormányzója említtetik. 1763—1749-ig Valtrin Péter, franczia származású ember, főstrázsamesteri ranggal, meghalt 1749. június 29. 64. éves korában. 1751-ben Grassalkovich Istvánról, mint alezredesről többször van említés. 1755—1766-ig várkormányzó volt Gervay Péter kapitányi ranggal, meghalt 1766. január 30-án, életének 53-ik évében. Ennek halála után kevés nap múlva, nevezetesen július 3-án tetemes romlása s mondhatni végpusztulása következett e várnak. — A nevezett napon, estveli 9 órakor, iszonyú égi háború támadt és a villám, melly borzasztó sűrűséggel hullott alá, egyszerre három helyen ütött be a vár különböző részeibe, nevezetesen a várnagy szobái felett álló kéménybe, — a korcsma körül, — és a várbeli toronyba, hol a katonák közül négyen esti harangozással foglalkoztak, s közzülök kettőt, Forstner Lőrinczet és Máté Andrást, a villám lesújtott, kik szörnyű halált halva, a kevés perez múlva sebesen elterjedt tűz által annyira elégtek, hogy egyiknek csak csontjait szedhették össze, a másiknak pedig kezei és lábai égtek el, ezeket a tűz után egy koporsóba téve temették el. E tűz sebesen terjedvén, menthetetlenül megégett csaknem minden; a kapitány szobái beégtek, a sütőház és fűtéshez való eszközök; nagy félelemben voltak, hogyha a puskapor raktárba behatolhat a tűz, iszonyú fellobbanás fog lenni, futott ki merre tudott, csakhogy magát menthesse, nem gondolva semmit is a hátramaradókkal. Végre a vár kapuinál levő épületek is tűz martalékai levének. Részint a vár főépületéről lehulló tüzes gerendák, részint az ott égő épületek elzárták az utat azok elöl, kik még reménylték a tüzet elolthatni, s kik tehát még benn voltak , azonban iszonyodva látták, hogy az ut előttük egészen zárva van, s többé a rendes uton nem lehet szabadulniok. — Illy körülmények közt a várbeli káplány, Schotta Felician, éjjeli 11 órakor társaival együtt három hágcsót (lajtorját) kötött össze s a kápolna falai mellett leereszkedtek, magukkal hozván a templom szent edényeit is; a vár pedig menthetetlenül leégve, füstös és kormos égbe meredező falaival maradt, mellyek soha azontúl fel nem építtettek, az idő mostoha fogai alatt naponként omladozott, s ma már a nyugati oldalon állanak csak fenn a falak olly jelentékenyen, mint azt rajzolatunk elég hiven mutatja. Belsejében látszanak még az osztályok közfalai, valamint a várat környező kőfalak is, mellyek azonban szinte az idő által, s meglehet romboló kezektől is nagyon alacsonyra olvadtak. Ez röviden az, mit Máramaros ezen érdekes vár romjáról mondhatni. Igaz, nem dicsekedhetik olly névvel és hírrel, mint Eger és mások, de ennyi is ugy hiszem, hogy képes, habár nem egészben is, kielégíteni azoknak tudvágyát, kik róla tudni akarnak. Vámossy Mihály. * Lásd Bethlen Farkas Hist. 351—356. lapokat.