Vasárnapi Ujság – 1856

1856-02-24 / 8. szám - Különös méhkas 66. oldal / Gazdászati és orvosi.

67 figyelemmel falja, jegyzi, sorozza s 185t­-dik december végéig szerkesztve — typus alá bocsátja Veszprémben. Hogy hát minél élvezetesb olvasmányt nyerhessünk, tessék kirukkolni! T.-Tarján, február 12. Nem leend épen érdektelen hazánknak a Tisza mentiben fekvő levelezetlen községei szellemi s anyagi életes munkásságáról valamit a nyilvánosságnak átadni, annyival is inkább, mivel itt is történnek figyelemre méltó események, mellyekről azonban a krónika nagy bölcsen hall­gatni szokott. — Néhány év óta a Tisza melléki ember tél végén örökké pa­naszol, kire vagy mire kérdi a nyájas olvasó? a Paleocopa árkával elégedet­len Tiszára, melly mit egyik kezével a halászatban ád, a másikkal áradásával rendesen elveszi. — El sem felejtett mult évi kártételeit ujakkal tetézni Tisza medréből pitvarunk küszöbéig gebészkedett; a nagy erő megfeszítéssel épült uj házak meszeletlenek, az építők még ki sem pihenték fáradalmukat, s már a barna sár-vályogokat locsogó hab nyalja, s házából a család szent György-napjakint hurczolkodik. — Igy gorombáskodik velünk a Tisza min­d­en évben, mikor téli kabátját leveti magáról! — Al­végi alacsonyabb fek­vésű utczáinkon mult hó 28-tól fogva csolnokokon történik a közlekedés. — És ez a túlparti töltések megszületése óta rendes állapotunk!!! s az leend mind addig, mig az innenső oldalra is töltés nem huzatik, mihez — ha a Tisza men­tében fekvő apró csekély népességű falvak ön­erejükre szorittatnak . . . igen vékony reménységünk van. — A jan. 24-én Pesten gróf Szapáry elnöklete alatt tartott Tisza szabályozási előleges tanácskozmányban Borsod is elküldé ngos Bük Sigmond, n. Gencsy József és tiszt. Édes Albert urakat, m­int igen tekintélyes egyéniségeket képviselőket, de feltörekedésük —mint előre gon­dolni lehetett — nem fizette ki magát! — Illy formán nincs mit tennünk, mint megszokni a Tisza minden évbeni áradását, megbarátkozni annak ke­serves következményeivel, igénybe venni a magas kormánytól minden év­ben az adó­leengedéseket, emberbarátunktól pedig a szánalom adta segedel­met . . . várni! — A szellemi élet e vidéken kopár, az egyetlen templom itt Isten háza, mivelődés lakhelye, iskolája, minden, — a vasárnapi két prédiká­czióban kapja meg a lélek egész hétre való eleségét. — Birka lelkűek vagy­tok, gondolja az olvasó, kik illy vékony lelki koszttal beéritek! — Egy fi­ú egy lány­ iskolánkban 50 —­30 gyermek olvasás, írás és erkölcsi magaviselet­ben igen képzett tanítótól veszi az oktatást, kik közzül az egyiket időről időre nekünk a sárospataki anyaiskola ajándékozgatja. — Egyik tanitónktól e farsang megfosztott bennünket, — férjhez­ ment, — igen is, ugy hozta ma­gával az idő, hogy férjhez kellett mennie, — „lá»!lsi volt a mi tanitónk! Tarján/ Dani. T.-Füred, febr. (1. Tisztelt szerkesztő ur! Előbbi levelemben, — ha az a postán el nem veszett — megigértem volt , hogy később a mi kórházunkról is vázlok össze valamit a „Vasárnapi újság" olvasóinak részére. Szavamat, bár sokfelé ágazó hivatalos gondjaimtól alig lophatok ki egy pár perczet­je­ime — beváltom! Mi az éjjel ismét báloztunk , még pedig a „tiszafüredi kórház" javára lenleg. HOSÍV e bálozás általában mindenkinek, de leginkább nekem megbo­csáttassék, — röviden, de nagyon röviden, egy kis Hübnert kell adnom. Tisza-Füred közbirtokossága ezelőtt vagy tíz évvel a tagositás alkal­mával megemlékezett a földhöz tapadt szegények, koldusok, betegek és nyo­morultakról is, áldja meg az Isten őket értté! és ezeknek számára, a város szélén, egy kis benső telket adott egy kis rozzant kunyhóval rajta, hogy legyen addig is, mig e nemes eszmét és szándékot valami jólélek tovább vinné­k leg­alább a legszegényebbeknek, hol fejöket lehajtsák, a­hogy, úgy magokat meg­húzhassák, és meghúzván bizonyos időben beszállingózhassanak a város jó eskü népéhez, egy kis kenyér, egy kis liszt, és egy két fillér beszerzése vé­ett. A kis rozzant kunyhóban csakugyan meghúzta magát tíz- tizenkét be­teg és koldus; de mi ez Tisza-Füred szegényeinek számához képest! Ha tél «•olt, fáztak; ha nyár volt, áztak, mert kidült, bedűlt az oldala , s nem élvez­ék teljes mértékben ezek sem » nemes keblű közbirtokosság jótéteményét. Illy körülmények között megfogamzott végre az eszme , hogy adjunk bált, nyissunk azonfelül aláírási ívet, és abb­l, a mit ekként nyerendünk, épittessünk az emlitett kis telken egy egészséges hajlékot, m­elly többeknek biztos és jó szállást fog adni. Mi csakugyan fölléptünk, halakat rendeztünk 1853, 1854, 1855 és 185­>-ban, melly vállalatból bejött vagy 400 pft., az alá­rási ívet szétküldöztük, ezen följegyezve áll még több, és igy tovább. Mult év tavaszán csakugyan hozzá is kezdtünk az épités tervéhez, s több jó szivü­ársunktól fát, nádat, téglát s többetféle anyagokat nyervén, már közel ál­ottunk ahhoz, hogy az alapot letegyük. Ekkor egy gyöngy szivü, egy Isten cike szerinti jó ur és asszonyság neveiket nem­ merem kiírni, mert tudom, hogy Imre ur, (bocsánat! akaratlanul szaladt ki a számon) és áldott neje igen­ben szerény pár lévén, mindkettő megharagudnék rám, mondom, ekkor elé­li mindkettőjük nevében e csókolnivaló ember, és mondja nekem : „ne sies­etek a dologgal: én a város közepén álló telkemet örökösen „kórházul" ál­dom; rajta az ócska házat összedöntetem, s helyette saját költségemen épít­itek mást, ujat, jót,a czélnak teljesen megfelelőt; ama másik telket pedig, melly a közbirtokosság ajándéka, el lehet adni, és a már meglevő kis tőkéhez sorolni, hogy abból egy vagy több ágy alaptőkéje vettessék meg. És csak­gyan a maga telkét a kórháznak átíratta, sőt, hogy még alkalmasabb legyen, zt egy másik jobbért előbb, toldással, elcserélte, és most már ezen, a mult jzszel építtetett egy pompás kórházat 5 szobával és 1 konyhával; még ugyan nes tökéletesen fölszerelve; de ha Isten őt éltetendő, úgy a jövő tavas­szal l szentelendjük e házat, és inni fogunk először e nemes pár egészségéért,­ásodszor pedig a szegények és nyomorultak sebeinek gyógyulásáért. Ne gondolja azonban senki, hogy e kórház eddig is csak képzeletben tezett. Ali az valósággal már egy pár év óta, áll pedig akként , hogy I­r. Merczer Ignácz, fiatal orvos barátunk, az egész város szegényét ingyen gyó­gyítván, a legválságosabb perezekben is, mint pl. mult nyári cholera idején házról házra jár, kérdezi, kutatja, ki a beteg!­ és hol lehet segíteni? én pedig, amint a lelkes adományoknak őre, azoknak kamatjából fizetem az orvosságok 4 részét (% részét a jószívű gyógyszerész úr elengedvén), csináltatom a halottak koporsóját és osztok ki segélyt a tehetetleneknek. De majd sokat beszélek, majd messzebb megyek, mint egy vidéki levél­írócskának szabad menni. Tehát, hogy visszatérjünk , úgy hiszem, ön már eddig is kitalálta, miért mulatunk? miért tánczolunk m­i tisza­fü­rediek gyakran kedvünk, haj­lamunk és szenvedélyünknek ellenére is?? Kitalálta , hogy mi a szegények­nek tánczolunk. Es én áldom az isteni gondviselést, hogy illy becsületes em­berek, illy jószivü emberbarátok közé vezérlett, kik valahányszor egy pár szóból álló felszólítást intéztem hozzájuk, mindannyiszor édes örömmel karol­ták fel az eszmét, és szívesen hozták panasztalan forintjaikat a szenvedő em­beriség oltárára!! Hogy mi ez évi tánczvigalom­ tiszta jövedelme, még nem tudom, mert nincs a számadás megtéve, hanem annyit irhatok, hogy haszon minden esetre lesz, hogy mulatni minden esetre jól mulattunk, mert az emberiség nemtője látatlanul hintette sziveinkbe a jókedv isteni malasztját. A bálban szép, gyönyörű leánykák voltak, de a bál királynéja mindenesetre egy gö­rög származásu, vagy legább görög nevű , angyali leányka volt — — Philantropia kisasszony . . . . *) Isten velünk! Kökény. Tárogató. Storch ur, a budai svábhegyi úgynevezett disznófő tulajdonosa a hires forrásnál hideg viz gyógyintézetet fog ez idén alapítani, mellynek nagy jövendőt jósolhatunk. ^it Csekonicsné asszonyság termeiben a főúri körök színi előadásokat fognak tartani, mikre rendezőül derék Szentpéterünket kérték fel; a diszit­m­ényeket is a nemzeti színház festője készité. Mult héten temettük főtiszt, Sámuel Alajos, hajdan Pest városi plébános és prépost urat; a jelenvolt közönség nagy száma tanusitá, mennyire tisztelve volt életében a megboldogult. o o ,y** A helybeli lovarda előadást rendezett a nemzeti színház nyugdíj­intézete számára. Némelly lap nem győzi bámulni e nagylelkűséget. Tudni kell azonban, hogy ez előadás ollyan napon történt, a mikor a jövedelmet diákul ugy híják, hogy „deficit." *** Gróf Ráday gondoskodott róla, hogy a nemzeti szinház férfiai ezen­túl vívást is tanuljanak, mellyben Keresztesy vívómester fogja őket oktatni. Ez bizonyára mulhatlan kellék színészekre nézve, mert legjobban szoktat plastikai mozdulatok és testtartáshoz. író féle és egyéb asztal mellett genvedő embereknek is felettébb ajánlható a vívás, melly egyedül képes azt a sok bajt elhárítani, melly a folytonos üléstől eltespedt vér miatt támad. ..— Vahot Sándor költeményeit, mellyeknek 1<s44-ben megjelent első kiadása, közönség és a critica részéről szép és érdemelt elismerésben részesült, melly szerzője nevét megalapitá — a költő testvére Vahot Imre újólag és bővítetten szándékozik kiadni, e végett előfizetési felhívást küldött szét, mellyben elmondja, miszerint a szerző „megérdemli azt, hogy megrendült ke­délye ápolására fordittathassék e munkának jövedelme, mellyet még ép, egész­séges elméjének árva szülöttei úgyszólván gyermeki háládatossággal nyújta­nak most neki. Ez azonban mellékes dolog; fő az, hogy a jó magyar költő, jó és rész napjaiban egyaránt méltó a pártolásra." A költő arczképével meg­jelenendő versgyűjtemény ára postán küldve 1 ft. 20 kr., diszkiadásban 2 pft. Az előfizetések Vahot Imréhez küldendők. ..— A cs. k. helytartóság a fanevelést tárgyazó czélszerü kézikönyv készítésére pályázatot tűzött ki 1852-ben. Nyertes a következő jeles mü­vecske lett : Oktatás a gyümölcs- és eperfatenyész­tésben, melly a napokban hagyta el a sajtót. Irta Gönczi P­ál. fanevelőintézet tulajdonos s a term. tud. társulat tagja. Ara fűzve ](­ kr. Postán bérmentesen 20 kr. pengő. Ajánljuk e könyvecskét különösen a lelkészek, néptanítók és kegyes jóltevők figyel­mébe, kiket Isten olly körülményekkel áldott meg, hogy módjukban áll isko­lákat, szegény gyermekeket jóféle könyvekkel megajándékozni. A gyümölcs-és selyemtenyésztés népek jóllétének lehet alapköve; azért e kis könyvecs­kénél, melly pedig ezekre készit elő, hasznosabbat nem igen tudnánk fel­mutatni. ..— Mult hét egyik estéjén a pesti német színházban, még mikor a lámpák sem voltak meggyújtva s igy tel­jes sötétség uralkodott a térben, két mesterlegény fölsietett a karzatra, hogy elég korán még a legelső padban foglalhasson helyet, de a nagy sötétben semmit nem látván a mint a padokon mindig előbbre lépdelt — egyszer csak leesett egymásután mind a kettő a földszintre — és szerencsére az egyik nem sértette meg tetemesen magát, de a másik a zártszékekre esvén, betöré egyik oldalcsontját > eszméletlen vitezek szállására. ..— Angolhon egy városában egy hölgy férjesült leányával egyszerre betegülvén le, a bába a született mindkét kisdedet egyazon ágyba tette s mi­vel mindegyik fia volt összetévesztő'' őket s nem tudta megmondani mellyik anyának mellyik a fia. ..— Oroszországban hivatalos kimutatás szerint 1­854-ben 861 mű je­lent meg orosz nyelven; Magyarországban pedig 18.">"­-ben 715 megjelent önálló magyar művet jegyeztek fel csak a lapok, melly szám tehát sokkal ki­sebb, mint pontos összeszámolás után lennie kellene. F. szerint tehát arány­lag véve irodalmunk sokkal termékenyebb, mint a nagy Oroszországé. Emberszeretet.

Next