Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-02 / 9. szám - A hógörgeteg (kép) 73. oldal / Érdekességek - Spanyol tüzifa 73. oldal / Tudományos
75 Ezeknek nyomán az academia elnöke ugy intézkedett, miszerint e drámai jutalom 100 aranyban alapíttatván meg, most mindjárt két évre u. m. 1855-ről a legjobb szomorú játékra, 1856-ról pedig a legjobb vigjátékra hirdettessék ki, s miután egyszer mindenkorra az elhunyt alapitó emlékezeteül a verseny sikerének közhírré tételére mart. 19-ke, mint gr. Teleki József neve ünnepe, állapíttatott meg: a pályamiveknek a senkitett módon aláirthoz beküldése határnapjául e f. é. december 31-ke rendeltetett. Óhajtja az acci demia, hogy a nemes hazafi áldozatos szándéka a legjobb erők komoly és lelkes versenyzése által minél gyümölcsözőbb sikerrel koronáztassák. Kelt Pesten, február 18. 1856. Toldy Ferencz, titoknok. *— Miután a prot. lelkészi tárban közlött mutatványokból és közelebbi hiteles kútfőkből tudtunkra van, hogy nagytiszteletü Edvi411 és Pál esp. lelkész urnák nyomós kész kéziratai között még egy harmadik évfolyam kathedrai szónoklatok is találtatnak : engedje meg, hogy bizalmasan kérjük, szíveskedjék azon nagybecsű művét minél előbb világosságra bocsáttani és az illetőknek élvezni hagyni. Többen Dunán túl. A Örvendetes minden jelenség, minden ujabb termék irodalmunk körében, melly biztos eszközül szolgál a nép természete hű felfogására, és egyszersmind alkalmas tényező a nép hajlamai és tehetségeinek tovafejlesztésére. Fogalmat szerezni a népről, mellynek tudomány és élet egyiránt hasznát vehesse, csak a népirodalom ereklyéinek átismerete után lehetséges. Ez okból minden hűséggel és szoros lelkiismerettel jártak el a tudósok a polgárisult népeknél az irodalom e része összegyűjtésében, és adtak annyit a népismerethez, mennyit más forrásokból soha sem meríthettek volna. A nép csak külsőnek tetsző jelek által, millyenek öltözetén és tánczán kivül, dalai, meséi, hagyományos szokásai, adomái, közmondásai, sőt hiedelmei s előítéletei — mik a legszorosabb összeköttetésben vannak a belsővel — esik szemlélődésünk alá. Itt rakja le a nép költő és gondolkodó erejét is; itt a szokás nem csupa divat, hanem egyszersmind erkölcs, a hagyománytörténet, az előítélet meggyőződés. És igy a magyar irodalom e része kiinduló pontja a nemzeti mivelődésnek, melly akárhonnan veszi is a vezérsugallatot, egyedül akkor számíthat tartós életre, ha a nép szája íze szerint szól, azaz, a magasabb eszméket, a tudomány követeléseit bizonyos hazai levegő színével önti be, hogy a szokatlan megszokhatóvá, az idegen itthonivá legyen az óvatlan előtt is. Legyünk meggyőződve, ha olly szellemi tápot adunk a népnek, mi véréhez való, ha vérébe oltjuk a miveltséget, a fogamzás biztossága mellett, örök időkre is megőrzendő azt, és vele a mivelődésnek nem egyént nyertünk, ki meghal, hanem testületet, melly halhatatlan. A népirodalom köréből illyetén két ujabb művet van szerencsénk az olvasó közönségnek ezennel bemutatni: 1) „Magyar népmesék." Kiadja Erdélyi János. Képes kiadás. Fest, 1855. Heckenast Gusztáv sajátja. 114 lap. Ara csinos képes borítékba fűzve csak 1 ft. pp. Postán küldve 1 ft. 10 kr. pp. — Szerző kijelenti előszavában, hogy ezen kötettel a magyar népirodalom ereklyéit : u. m. mesék, dalok, közmondások, adomák, szokások, hiedelmek, szóval; minden ide tartozó elemek kiadását vette foganatba; és ígéri hogy az anyag nem fog hiányozni az egész gyűjteményen keresztül. Hogy ez ige testté válandik, az iránt nem hagy kételkednünk szerzőnek a népirodalom terén kivívott jó hírneve, a kiadótulajdonosnak e nemben több évtizeden át tanúsított áldozatkészsége, és a magyar olvasó közönségnek buzgó részvéte, melly számos megrendelések által ezen korszerű nemzeti vállalatnak létrehozatalát lehetővé teendő. Ezen első kötetnek nevezhető rész 20 népmesét, mondát foglal magában, és hogy az előadás mélyebben hasson képzelődésünkre, a mondák szövege 23 csinos metszetű képpel van ellátva. Nincs is egyéb kívánnivaló még, minthogy a szerző a következő kötetben jegyezné meg, melly meséket vette, előszavaként Gaal György mesegyűjteményéből és mellyeket beszéli el a nép szája után. Czélszerű lenne azt is tudni, melly vidéken regéltetik még jelenleg is a közlött monda, melly a népet jellemzi, minthogy meséjéből képzelet és nézletmódja tűnik ki. 2) „A magyar nép adomái." Összegyüjté Jókai Mór. Pest, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. VIII és 272 lap. Ára csinos borítékba fűzve csak 1 ft. 20 kr. pp. — Az adoma (aneedota) rendszerint csattanó végzetü, rövid, figyelmet feszitő eleven eseményke, és igy különösen alkalmas a társasági körökbeni mulattatásra, főleg, ha épen kellő idején és finom mulattatási ügyességgel mondatik el, illy körülmény közt a már hallott adoma is kedves benyomást teend. Azért részint ez okon, részint mint kiegészitő része a népirodalomnak, e mű egyhamar túl nem éli magát és el nem avul. Dús tartalmánál fogva is, minthogy 10 igen érdekes népmondán kivül, még a legkülönfélébb adomáknak 9 osztályát foglalja magában, bízvást ajánlhatjuk e művet mindazoknak, kik az elmés ötleteknek, a vidám magyar kedvcsapongásnak barátai és kiket a magyar népnek életére vonatkozó adatoknak gyűjteménye érdekel. K. Á. Nemzeti színház. arany pályadíj vigjátékra. A nemzeti színház intendánsa, gróf Ráday Gedeon ur, maga részéről 40 arany pályadíjt tűz ki, kisebb egy vagy két felvonásos vigjátékra. — A pályadíj osztatlanul, a többihez képest legjobb műnek mindenesetre ki fog adatni. Ezenkívül a pályadíj nyertes mű szerzője az illető színházi jövedelmi részeket és százfóliakat is megkapja. Biráló tagokul báró Eötvös Józsa, Czuczor Gergely, Jókai Mór, Egressy Gábor és Szentpétery Zsigmond urak kérettek fel; kik a beküldendő pályaművek közöl az előadásra érdemesbeket kiszemelendvén, a pályadíjt ezen művek előadásaik után fogják odaitélni; az illető jeligés levelek csupán ekkor bontatván fel. A pályázók kézirataikban a szerepek kiosztását kijelölhetik, s a darabok hacsak elháríthatlan akadály nem jő közbe, f. év augusztus havában, ezen kiosztásokkal fognak adatni. A pályaművek olvasható nagy betűkkel idegen kéz által leírva, lapozva, s bekötve, a szerző nevét rejtő jeligés levelekkel Komlóssy Ferencz úrhoz a nemzeti színház könyvtárnokához folyó év julius 1-ső napjáig küldendők , azontúl érkezendő művek nem pályázhatnak. — Pesten, február 23-án 1856. — Szigligeti, a nemzeti színház titkára. *** Mult héten adatott Szigligeti uj népszínműve „Dalos Pista" nagy és méltán megérdemelt tetszés mellett. Szerdahelyi ügyesen alakító művészetét ez alkalommal különösen fel kell említenünk, ki szerepéből maradandó alakot képezett. Az uj népszinmű Szigligeti legjobb művei közé tartozik. Fáncsy Ilka harmadszor Benjámin Lengyelországból czimü darabban lépett fel. Ezúttal szívesen tanácsoljuk az ifjú művésznőnek, kihez annyi szép reményt csatol mindenki, hogy ifjú éveiben hangjának erőtetésétől őrizkedjék, mert el fogja azt rontani. Legfőbb oka annak, hogy különösen vidéki színésznőink nem fejlenek oda, hogy nagy színpadon megállhassanak, abban fekszik, miszerint nagyon gyönge korukban minden erős szerepet eljátszanak s ezáltal vagy egészen elvesztik hangjukat, vagy képtelenné teszik azt hangfokozatok kifejtésére, vagy örök rekedtséget, kettős hangot, silánk modort, és tremolót szereznek maguknak, amit azután sokkal nehezebb levetkőzni, mint néhány évig elvárni az érettség időszakát. A színésznek nagyon őrizni kell a természet adományait, mert azok nélkül a szorgalom sem ér semmit. Egy ideig a fiatal művésznő csak a kevesebb hanglejtéssel járó szerepekben lépjen fel, és azokban is csak a megszokott, rendes hangján beszéljen; a gyakorlat majd kimíveli azt — lassan : a túlbuzgóság elrontja —gyorsan. E szíves és őszinte tanácsadásokat vidéken fejlődő reményteljes művészeink és művésznőink is méltassák kellő figyelemre. Vidéki hir. Tasnád, dec. 29. A ref. volt 8 osztályú gymnásial iskolából, elemi tanodát akarnak faragni, csak az illetők, vajha ne felednék a szükséges kellékeket az átalakitás alkalmával, ugy de ezekhez pénz is kellene! pénze pedig a tasnádi népnek épen nincs, mivel nagyobbára szőlőtermésből volna a jövedelmi forrás. Sz. György uram pedig ugy beszüretelt a mult tavaszán, hogy mire Sz. Mihály gazda megérkezett itt-ott talált egy-két gerezdet az egész határon, ugy hogy jelenleg az adó is igen nagy ? jel a tasnádi nép előtt. Cs. kir. járásfőnökünk a tudományok felkentje rendelete után, tapasztalat-gazdag uj főbiránk, tettes. IC S. ur erélyessége és vasakarata áttörte az éjjeli homályt, a vasárnapi iskolára borultat, s olly sikerrel, hogy m. évi octoberben, csak ugy sereglett iskolánkba a sok kissebb-nagyobb kézműves tanuló összesen 92, kik közzül 36 nem tudván azt se, hány lába van az A-nak, önmagok is átlátják ez intézkedés üdvös voltát. Nagy kár, hogy a szegény tudatlan földmivelő ifjonczok szándékosan ki vannak feledva a vasárnapi mind vallási, mind tanulmányokból — vagy talán ezeknek a cs. rendeletnél fogva valahol más iskolát fognak állítani, a szegedi tanyai iskolák mintájára? Kár lenne, eljárhatnának ide! parancsolni kell! — Most már lesz ez iskolának „Vasárnapi újsága" és „Vasárnapi könyvtára" is, — s minő könnyű igy kedveltetni meg a leendő polgárokkal az irodalmat, s bizalmat gerjeszteni a hirlapok iránt, miket eddig, Fáy kecskeméti parasztjával, itt is csak egy hazugsággal megrakott pénzcsalásnak tartott s tart a nép nagyobb része, annyira, hogy van tusnádvidéki — magyar gazdákkal s birtokosokkal ellátott magyar helység, hová még a „Vasárnapi újságot" sem hordatták még eddig, pedig van templomjok, abban orgonájok, papjok, rektorjok, jegyzőjök, borok, buzájok, dohányjok elég, — még se bánnák, ha minden előfizetési ív, a „Vasárnapi újsággal" együtt hozzájok dohánylevél képében jutna el, — de van is aztán gyújtogatás, pinczefeltörés, sodor- és szalonnarablás. Oh szelíd tudomány! mikor veted ide is sugárodat. Mit várjunk aztán az eddig elnyomva volt román helységeknek iskolázatlan felnőtt tagjaitól. — De hála az ég urának, itt is mindenhol fel vannak állítva a népiskolák,s igy reménylhető, hogy eljő, el kell jőni azon időnek, melly fényt vetend a késő századokra is. — Kormányi szigorú rendelet mellett egész vidékünkön mozog a nevelés ügye az egyházi hatóságok által is. Igen ti a Krisztusnak hivatott szolgái, ti vagytok kijelölve terjeszteni a tudomány, a művelődés szent világát; a tapogató népek homály borította egén. — Tasnádon a ref. részről, Somogyi Károly orgonista ur ernyedetlen buzgalma által sikerült több érdemes polgárokból egy társulatot alakitani „Ének társulat" czím alatt, szabályos négyes osztályban, mellynek czélja a vallásos érzelmek felébresztése, a kellemes öszhangzatok által. — Több remek darabokat művészi tapintattal gyakorolván be, a társulat valódi jelét adá életrevalóságának, köztetszésére és örömére az egyház híveinek erkölcsi hatását illetőleg, magok a tagok ünnepi napokon tanulván, a legszebben tölték el az ünnepi estvéket, s jelenleg hordatják a „Vasárnapi újságot" is. Adja Isten, hogy többet is hordathassanak, a magok és mások szellemi művelődésére, s hogy sok időkön keresztül maradjon életben a társaság s derék vezére. Olvasva a „Vas. újság" 1855. évi 51-ik számában Bodó Miklós százados urnak a szőlőszem-lefejtésrőli közlését, itt megemlítendőnek gondolom, ez alkalommal, hogy Tasnádon ez eljárás 1847 óta életbe van léptetve, azon különbséggel, hogy itt a kilyukgatott fafenék helyett, egy üres kádra 3 vagy 4 vas vagy fa rudakra egy durva sodronyháló van kiterítve. Ez ugyan többe kerülhet 1 ft. 30 krnál, de a munka sokkal hamarább is véghez vitetik rajta, mivel a lyukak csak a sodrony vastagsága távolában feküsznek, s a szőlőszemet a sodrony igen könnyen bevágja, — a sodrony helyett mivel ez