Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-09 / 10. szám - Néprománcz. Könczöl János 78. oldal / Költemények - Szerelem vallás. Tóth Endre 78. oldal / Költemények - A távirdákról. Szathmáry K. (3 kép) 78. oldal / Tudományos
78 Szerelemvallás, Faluvégen furulyaszó, Ifjú legény fújja ha szól, Busán fújja, álldogálva, Hol este, hol éjféltájba'. Faluvégen kis ház alatt, A nótára kis lány hallgat S ki-kiles a kapufelen, Ha a legény odább megyen, Holnap este, holnapután, Jár a legény egymásután, A kis leány ma is kinn ül, Már ma meg a kapun kivül. Jön a legény sompolyogva, Vár a lányka sápadozva, Egymástól fél mind a kettő, Egymásért ég mind a kettő. Oda megy a legény végre — Fölkel a lány fel nem nézve . Mind a kettő irulpirul, Egy szó se jön ajkaikrul. A leányka főlehajtva Kis kötőjét babrálgatja; A legény meg furulyája Végével a földet várja . . . Állnak némán, hosszan, mélyen A szív első szerelmében; Se szó, se hang, se mozdulat — Titkon beszél két indulat. Tóth Endre. I . mind lehet e drága világban még mindig csak ugarral tengetni valakinek gazdaságát, holott ők minden tenyérnyit gazdagon kamatoztatnak. Hova törpülnének e jeles gazdáké — 5 legfeljebb 6 magos terméseikkel, tatár módra, karácsonyig éjjel nappal legelőn, tarlókon, kukoriczaszárban tengő marháikkal, a 10—15 magot termelő, istálózó s gazdag trágya fészkekkel büszkélkedő, gőbölyszerű marhákkal megáldott ama magas értelmességű és iparú gazdákkal szemben. Bizony, bizony, mondom, el kell ismernünk, hogy hátra vagyunk, s ha egyszer e nehézségen szerencsésen átestünk, mert a hiúság foka ellen áll csak ennyire is jutnunk, tanuljunk. Tanuljunk pedig mindenek előtt számolni, hogy tudjuk mit ad birtokunk holdanként, s mi annak tiszta jövedelme; hiszen ez olly természetes valami, minél természetesebb alig létezik a világon. Mit mondanánk a kalmárról, ki könyvet nem vezet, s nem tudja mennyi tőkéje fekszik kereskedésében, s mik folyó költségei, év végével nem tudná mi volt tiszta haszna, hány százalékkal jutalmazott fáradsága? Avagy nem épen ollyan üzletünk-e nekünk gazdáknak gazdaságunk , nem fekszik-e tetemes tőkénk üzletünkben,nincsenek-e temérdek napi kiadásaink, nem szükség-e tudnunk, hogy megítélhessük, helyesen dolgoztunk-e vagy nem, hogy mennyi valódi tiszta hasznunk, ebből és abból, vagy átaljában? — S kérdem lehető-e az, hogy mindezt, a kalendáriumok tiszta papírjára vetett ákom-bákom féle rendetlen jegyzéskékkel, vagy pláne a festetlen ajtóra rögtönzött s tisztogatás alkalmával rendesen lemosott kréta protokollumokkal elérjük? felelet, épen nem. — Mint mindennek, ugy a gazdászati üzletnek is rend a veleje. Ha nem jegyzünk szorgalmasan minden kiadást, legyen az pénz, legyen az termesztményekben, —kérdem: tudhatjuk-e mint már fentebb is emlitem, mennyit terem földünk tisztán, a kiadások levonásával? s igy mennyi tiszta hasznunk, holdanként a búzából, rozsból, zab, árpa, kukoricza, burgonya vagy répából? S ekként mellyik veteménynek mivelése előnyösebb földünkön? Ha nem jegyzünk, tudhatjuk-e mibe került aratásunk? nyomtatásunk? vagy cséplésünk? Tudjuk-e mibe került marha- vagy sertvéshizlalásunk? Mibe került barom- és lótartásunk? Mibe kerültek cselédeink és napszámosaink? stb. Ha nem jegyzünk, tiszta tudomásunk semmiről sem lehet, csak ötösünk hatolunk vagy fillentünk, ha erről vagy amarról kérdeznek gazdatársaink, és ha fillentvén nagyobbítjuk termésünket, kit tartunk-magyarul kimondván-bolonddá? bizony csak egyedül magunkat, és mást senkit. Itt az idő, a komoly idő, hogy el kell ismernünk, miként a gazdászat, a földmivelés, nagy és gyönyörű tudomány, mellyet senki az ujjából nem szophat és senkivel nem születik, s mellyet öregbéres módra járván az eke mellett s a marhák körül, senki ugy mint kell, meg nem tanulhat. De igen is megtanulhat mindenki, ki csak józan észszel bír, ha minden alkalmat felhasznál arra, hogy valami ujjal mi jó is egyszersmind, gazdagíthassa ismereteit; ha figyelemmel tartjuk értelmes és iparkodó gazdák üzletét, művelési rendszerét, előttünk eddig ismeretlen gazdasági eszközök alkalmazását, hasznait, ha tehetségünk szerint szerezgetünk jó könyveket, mellyek a czélszerü azdászatra utasitnak bennünket, szóval, ha mind a tapasztalati szemlélet, a betűk által nyújtott, mások hosszú évek során fáradsággal gyűjtött taasztalatait magukban foglaló tanácsok, utasítások mezején iparkodunk ismereteinket gazdagítani. A pályakérdés megfejtése, mellyet az igen tisztelt kiadó ur hazafisága kijelöl, miként lehetne tudniillik „a magyarországi kisebb földbirtokosok jelesül a 15-től 100 holdig bírók gazdasági állapotát emelni egyszerű, bár — ha természetesen fogjuk föl — annyiban mégis csiklandós természetű, mennyiben a 15-től 100 holdig biró földmivelők vagyonilag nevezetesen különböző categoriákba levén sorozandók és vannak is tettleg sorozva, különböző értelmi és pénzbeli tőkékkel rendelkeznek , egy rész önkezeivel és családja kezeivel műveli földjét, mig a 100 hold körül birók, mint tettleg tudjuk, főleg a gazdagabb forgalmú és jobb földü megyékben már az úgynevezett uri rendhez soroztatnak és sorozzák magukat s életmódjuk, háztartásuk, mit kisebb birtokoknál nem lehet figyelem nélkül hagynunk, nevezetes tényezőkül jelennek meg, s így a legjobb akarat mellett se lehet megfelelő javaslattal szólani a különböző fokozatokhoz. Például, az előrehaladt gazdászat sok eszközt haszonnal alkalmaz, melly majdnem nélkülözhetlen már csak időnyerés tekintetéből is, mellyeket hiában ajánlgatunk olly birtokosnak, ki csak 15 — 20 holddal bir, mert pénzereje sok dolognak megszerzését akadályozza, mellyel talán czélszerünek látna; de sok esetben, ha számos tagu családdal bir, teljesen nélkülözhet is dolgokat, mellyek egy nagyobb gazdaságnál elkerülhetlenül szükségesek. Szükségesnek láttam azért olly átalánosságban tartani a kérdés megoldását, miszerint kerülve a specialitásokat, olly módon kezeljem feladatomat, hogy abból mind al5, mind alOO, sőt a nagybirtokos is okulhasson; különben is hitem szerint egyszerűen a kútfőkre vive vissza a gazdászatot, olly alapokkal fogunk találkozni, mire nagy és kicsiny egy iránt építhet és építenie kell. Olly támpontokat kell megállapítanunk, mellyek mind a fényes uri lak, mind a szűk kalyiba biztos talpkövéül szolgálhatnak. — Mellyek nélkül ugy nem boldogul a két kis lován szántogató gazda mint a százakra rúgó ökörszámmal gazdag földmivelő birtokos. S midőn ezeket miket elősorolok előrebocsátottam volna, feladatom tüzetes taglalására térendő, megkezdem értekezésemet a kisebb birtokosok gazdasági állapotán miként lehetne és kell segítenünk? (Folytatás következik.) A távírdák (telegraphok) és azok fejlődésének rövid története. Sokan megbámulják azt a hosszú huzalt (drótot), melly gólyalábain az országot keresztül kasul futja, a nélkül, hogy annak szerkezetéről és hatásköréről teljes fogalmuk volna. De ha ellenkezőleg van is, — mit a ,,Vasárnapi újság" olvasóiról könnyen elhiszek, — e szép találmány története, fejlődése és belszerkezete már annyival is inkább érdekelhet mindenkit, mert ez kizárólag századunk találékonyságának koronája. Azért lássunk hozzá. Már a legrégibb népeknél föltalálható azon törekvés, — hogy kivált válságos körülmények között, minemüek harcz, elemek vagy idegen népektőli megtámadások kora — egymással híreiket vagy tudósításaikat lehető gyorsasággal kicserélhessék s a körülmények szerint az illetőket összehívják, tudósítsák vagy tájékozhassák. A Bibliában említett Bábel tornya és a világ hét csodái közé számlált rhodoszi bálvány szintén illy czélokra szolgáltak volna. Általában azonban jelzésre a tűz használtatott. A közlekedési helyek között eső magasabb hegyeken kiállított örök tüzszerrel láttattak el s előleges egyezmény szerint vagy csupán az egyszerű föllángolásból következtettek a tudatni akart eseményre. Igy Aeschylosz egyik színdarabjában már fölhozza, hogy Trója eleste, kilencz tűzállomáson át, még azon éjen tudva volt Argoszban, hol arra Klytemnesztra, a hős Agamemnon hitvese szivszakadva várt. Már akár igaz ez történetileg, akár nem, mindenesetre az eszme létezésére mutat, és e régi divat olly hosszú kort ért, hogy még Szebasztopol eleste is illy módon tudatott a skót lövészekkel; a Duna jégtorlódásainak jelzésére pedig már évek óta ez használtatott Bécstől hazánkon keresztül az Al-Dunáig, és csupán napjainkban helyettesíttetett a hatalmas villany-távirdák által. A tűzjelzéstől hatalmas lépés a tökéletesebb közlekedés felé a Polybiosz által említett szövétnek-jelzés, (Kr. e. mintegy 450 évvel). E szerint minden állomáson egy egy huszonöt négyszög mezőre beosztott tábla volt föltüzve és e mezők mindenikén egy egy betű irva. A jelző egyén szövetneke meghajtásával balról azt jelzé, hogy hányadik sorban és jobbról, hogy hányadik oszlopban van a távirni szándékolt betű. *) Barátom szerk. Kovács Pálnál találtam ezt a verset, melly bizonyosan megérdemli a közlést mert bár a gyalog után jár is a szerző, de mégis a maga lábán. Vas Gereben. Néprománcz. „Hová hová Imre bácsi Olly sietve? Mondja meg csak miért van olly Rózsakedve ?" ,Azért vagyon édes uram Rózsakedvem, Csikót láttam legelni ott A berekben. Már pedig az természetem : A mit látok, Arra hogy azt más lopja el Sohse várok." II. „Hová hová Imre bácsi Olly sietve ? Mondja meg csak miért nincs olly Rózsakedve ?" ,Azért nincsen édes uram Rózsakedvem, Azt a csikót mert elloptam A berekben. Hogy kiabált fenyegetett A gazdája, Eltörte a botomat a Koponyája. Iönczöl János *).