Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-16 / 11. szám - Zázolya. Thali Kálmán 87. oldal / Költemények - Növény világ titkai. Dr. Encz 87. oldal / Tudományos
jártatásokról, főleg nyáron, például egy tóhoz vagy folyó vízhez úsztatás végett, gondoskodva legyen. — Vagy a napnak egy részét valamelly udvarban, vagy egy körülkorlátolt trágyafészken, melly a földszin felett magasra emelt ne legyen, tölthetik, ez utóbbi eljárás főleg Szászországban divatozik, s igen előnyös mind a baromra, mind a trágyára nézve, melly a marhák által összetapostatván , nevezetesen nyer hathatósságban, s mind azon hulladék által mellyet a marhák rajt álltokban elhullatnak gazdagszik, megmentvén a gazdát a fáradságtól azt kéz-erővel ide hozdatni." Nem lehet ez utóbbi eljárás előnyeit eléggé kiemelni, valóban a szászok practica eszének szép tanúsága ez, ez az egyszerű dolog, melly minden gazdaságban eszközölhető, s mégis csak egy helyütt láttam eddigelé gyakorlatban. Fehérmegyében Kozma F. barátom ritka kitartással és értelemmel vezetett váltó<gazdaságában. O O Az illy taposott trágyafészek milly szépen és hamar érik össze, — a penésznek hire sincs benne — s mennyi ammonnak van megmentve a trágya javára, a tömeg zártabb állapota, s az állatok vizellete által! És e trágya-kezelés mód tán leginkább az, melly kis gazdaságoknál legkönnyebben kivihető, mert tudjuk, bármilly előnyös is a trágyahalmot rétegenként földdel hintegetni, hány gazda olly szerencsés, hogy arra ideje legyen, és hány gazda bir csak egy egyszerű szivattyút is alkalmazni trágyagödrébe, hogy trágyáját főleg szárazság idején öntözgethesse s igy a penészedéstől megóvja, mig e rendszer csaknem feleslegessé teszi, ha feleslegessé nem is, minden esetre nélkülözhetővé, az említettem fáradalmasabb és költségesebb eljárást. Helyén látom itt a trágyakezelését is röviden érinteni, a hely szűke hosszas előadást ugy sem engedvén. Aki azt akarja, hogy trágyája ne csak tömegben, de hathatósságban is növekedjék, az szerfelett ne almoztasson, csak annyira, mennyi a barom tisztasága s ürítékei felszivatása tekintetéből szükséges. A trágya ne vitessék ki naponta az istállóból, hanem a marha hátuljára húzatván uj alommal födessék, s egy héten egyszer, legfeljebb kétszer vitessék az úgynevezett emésztőre, mi által több és jobb trágyát nyerünk, de több alomszalmát is föltételez eljárásunk. Az emésztőn tüstént egyenlően teríttessék el a hulladék, vagy földdel fedessék, vagy a fentebb előadott módon korláttal körülvétetvén, a marha több órára reá hajtassék, főleg nyárban, de a két eljárás is igen összeférő. Ki kiviheti, rakassa ki emésztőjét kővel vagy téglával, s közepére egy gödröt csináltasson, mellybe szivattyú alkalmaztassák, részint a halom öntözése végett, részint hogy a trágyalevet trágyázásra is fordíthassuk. Czélszerü az emésztőt a nap hevétől, valamint a feles essőzéstől fedéllel is védni, mint ezt sok külföldi gazda teszi, mert a nap heve égést, penészt, a Sok Víz erőtlenülést, kilúgozást idéz elő. (Folytatás következik.) 1. Zápolya. ,Hová nyargalsz vitéz lovag E tajtékzó paripán ? „A királyi ős Budára — Át Szegednél a Tiszán ! Leveretve nyög a pórhad — Éljen, éljen Zápolya! Megmentését egyedül csak Neki köszöni hona!" Szól és vágtat mint a szélvész Temesvárról a futár, — S nyomában mint rózsafelhő A hir fönn repesve jár. — Os Budában fürge zaj kél, Vigan szólal a harang : Mint majd egykor az angyalnak Trombitája szólaland. . . . A király is hallja a hirt — Könybe lábbad a szeme. . . . Ki mondja meg : ez a könnyű öröm vagy hú könnye-e ? . . . II. Egy évtized leviharzott. Azóta sok változék. . . . Újra hirnök jő Budára — Arcza halvány, sebe ég. És pihegve szól : „Mohácsnál Király és hon elveszett! . . S haldokolva felszakitja Vérző keblén a sebet. — És Budában újra zajkél — Búsan kondul a harang : Búsan, tompán, mint midőn a Koporsóra hull a hant. . . . Királyasszony hallja a hirt, Könybe lábbad szép szeme. . . Kiki tudja , hogy ez a köny Sötét bánat könyvje!! — És Szegednél táborával Tétlenül áll Zápolya : Megmentését, elveszését Neki köszöni hona. Thali Kálmán: A növényvilág titkai. Dr. ENCZTŐL. (Folytatás.) Ámde már most útban vagyunk s azért nem folytatom tovább lépésről lépésre a természetnek teremtő eljárásait, miután már most magától megértjük mindnyájan, hogy a természet szerves formái képzésére az anyagot (tápot) részint korábbi teremtményeinek korhadt maradványiból (trágyából), részint a légkörből mint az élet és tárházából meríti. Szorgalmas segédeit találja a természet ezen működéseiben a szélben, a rovarok és az egek madaraiban, mik az általa titkos, lassú , de biztos léptekkel elkészült talajt magvakkal ellátják, és igy teremtményei tökéletesbüldetését biztosítják. — Igy készül tehát 20 év lefolyta alatt, anélkül hogy szekereken vontatták volna ide a trágyát, ezen hely gyönyörű viránya, melly mai nap szemünket itt kecsegteti. Igy készül a magaslatok, sőt havasokon is az ember trágyázása nélkül azon erőteljes legelő is, mellyböl a tej, sajt és vajnak csekély mennyiségü, de annál jobb minőségű java készül stb., mert a légkör azon kimeríthetlen tárház, mellyböl a növények lápuknak vajmi nevezetes részit merítik —nyitva áll áz ott is előttök, a hol az emberi szorgalom természetes határit találja. Ugyanazon mértékben, mellyben én magam előadásom alatt kimelegedtem, fordultak derűre Kétkedő Tamás uram öcsém gunyoros arczvonásai is, mit ugyan a magyarázat hevében észre nem vettem, s annál kellemetlenebb vala megzavarodásunk, midőn egyszerre durva hangon e szavakat hallom : Hát minek az a trágyázás, ha egyszer az Isten levegője a növényeket táplálja?! Hátra az agarakkal, uram öcsém! ez egyszer az enyim a szó. Tagadhatatlan, hogy a növényi élet táplálékának egyik főbb részét a levegő elemeiből szívja, de ezen forrásból sohasem képes azt olly mennyiségben kieszközleni, miszerint ezen korlátolt készletű tárházból a nemének megfelelő nagyobb tökéletesbilcsét elérhetné. Élhet tehát e forrásból, ha többi körülményei, éghajlat, s földminőség fajtabeli életének kedveznek, de nem tökéletesbülhet. — Azért feltaláljuk a vad természetben a sárgarépát, mint madzagnyi gyökérkét, de kertjeinkben mint ember karnyi vastagságra felhizott gyököt. — Azért válik az egynehány levélből álló káposztanövény a szorgalmas kertész keze alatt fertálymázsányi káposztafejjé. — Azért találjuk a vad természetben a virágoknak ugyan ezernyi fajait, de egy teljeset, vagy duplát sem. — Azért van a vad természetben simpla rózsatüske , de kertjeinkben a duppla rózsáknak ezer változványa. — Azért terem a hanyag gazdának búzája 3—4 szemet, holott az értelmes földmivelő 10-et arat stb. A természet megadja tehát szerves lényei számára a nélkülözhetlent, de azok nagyobb tökélyét az ember eszétől és szorgalmától várja. Bolond Istók is megél a maga módja szerint, de poczkot aligha nevel! Ha tehát növényeink diszét akarjuk és azok után hasznot várunk : a földet a növény minőségéhez s az egyéb előforduló helybeli körülményekhez mérve, — mi ismét különös tudományos készültséget kiván meg — trágyáznunk kell, de tulajdonképen miért ? Azért 1-ör , mert a trágya azon sajátszerű természeti tulajdonsággal bir , hogy a levegőből — mint szivacs a vizet — ugyan a vizpárát szénenyt és az ammóniát magához szívja (ammónia név alatt ismeretes a chemicus előtt a légeny és könenynek sajátságos vegyülete); és 2-or mivel ugyanezen előbb nevezett alkatrészek a trágyában magában nagy mennyiségben foglaltatnak. Igen sok szénenyt tartalmaz a trágya, azért sötét szinű vagy egyenesen fekete, ha érett, és sok ammóniát tartalmaz , azért büdös, mert ép ezen bűz az ammónia jelenlétének csalhatlan jele. Miután pedig bármi növénynek egyedüli táplálékát a viz szénenyés ammonnia képzi, mellynek egyenesen hatalmunkba álló gyülanyagát a trágya teszi, világos, hogy csak az a gazda a talpán, a ki annak kellően és igazán hasznát venni tudja. Kétkedi Tamás füle nagyon lelagyott. — De valamint a darázs végvonaglásaiban még egyet csípni szokott, ugye még most sem adta meg egészen magát. De kérem koma szóllamra meg egyszerre ismét, mondja meg hát annak mivoltát, hogy a mi határunkban a buza, ha nem is bőven, mint például én nálam, de mégis csak valahogy megterem, holott a szomszéd ipari helységbeliek térdig trágyázzák földjeiket és mégis kénytelenek voltak a búzatermesztéssel felhagyni végképen , mert egyik rosztermés a másikat érte határukban, míg rozstermesztésre nem fordították a dolgot. Tamás öcsém e nagy kérdés, de mivel az ember fia maga tulajdonképen sem széneny, sem ammóniával nem él, de még a víznek sem mindig barátja, engedje meg a tisztes társaság, hogy Kiváncsiné asszonyom előbbi szives megkinálását igénybe vegyem most. Tehát hol is van az a libapecsenye, mellynek fölséges szaga azelőtt majd csaknem a szövegből kitérített? — Tiszteletesék szép Lilája azonnal vele terme előttem, s mig orromat a zsibó szaga, fülemet a gyöngy udvarló „tessék" szavának Hollósinéféle hangja elbájolá , addig csendes ütlegekkel terelé el láb alól Kiváncsiné asszonyom az ólálkodó gyermekek seregét, hogy valahogy csurdokig leshegyivel megtelt kancsónkat fel ne borítsák. (Folytatás következik.)