Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-23 / 12. szám - Az angol Bathrend átadása a szultánnak (kép) 100. oldal / Érdekességek
El is mondotta a jó öreg úr, hogy leiz őneki ez a dolog nem tetszenék; hogy nagy a valóság benne, melly szerint vitéz uraimék roszban törték volna a fejüket, és éjnek idején ollyan helyeken kóboroljanak, hol lóháton járni nem lehet. Nem tetszenék pedig ez a dolog nekem, mert megvárja, hogy ollyan urak, kiknek egyike most jön királyasszony tárnokmestere, a másik Abauj főispánja — hogy ne estenek legyen a fejük lágyára, hanem komoly emberek lehetnének, gondolhatnának jövendőbeli dolgaikról, nem pedig tudja Isten hol, hol nem, árkon bokron keresztül lányok után botorkálnának, látnának, futnának; szép dolmányukat össze-vissza csatakolnák, s még náthát vagy rheumaticus szamárhurutot profitirozhatnának. Melly beszédre az úrfiak elszomorodának, és nagyon bátortalanok lőnek. Az öregebbik, László odaméne vala édes apjához, megcsókolá kezét, és szólani akart, de biz szegénynek hangja a torkán akadt. Édes unokám! A ti üdőtökben lesznek bizonyára sok ferde mózesek, onnan gondolom, mert mostanság is sok ifjú emberke röstelli anyja, apja kezét megcsókolni, de azt nem röstelli, mikor ennek, vagy amannak az úri kisasszonynak kezére minden ember szeme láttára ollyan csókot nyom, hogy bizony hangosan czuppan, aminek pedig titokban kellene maradnia. „Ügy van. Azt mondom házasuljatok, van lány széles Magyarországon annyi, hogy no!" — szólamlott meg az öreg úr, mikor is látná, hogy fiai nem tudnának ügyükkel előállani. „Mennyiben minket illet a dolog, akarnánk mi házasulni, ha nem tudja azt kegyelmed édesapám, hogy nem veszen ám az ember macskát zsákban, hanem elébb jól kitanulja annak az erkölcsét, kit feleségéül akar." — illyetén beszédet hallatott László uram. „Ebben igazad van.S találtatok-e már ollyan personákra, kiket bona fide per titulum uxor tractálhatnátok ?" „Nekem, ha kegyelmed megengedi, ugyan senki sem fog a házamban ürnösködni Ilméri Ilonán kivül." — verificálá szavait László. „És mit szólasz te tárnokmester?" „Én Kapi-Idai-Tétényi András Margit leánya mellett maradok." „Ördögadta ficzkói! bizony nem rosz a ti választástételetek. Kiket itt enumeráltatok, bővölködnek szépségben, gazdagságban. Nincs Magyarországon egy pár csinosabb figurájú fehérnép, mint ez a kettő, csak az a kérdés, akarnak-e ők titeket?" „Hogy Ilon szerelmét occupáltam, bizonyságot szereztem róla." — válaszolt László. „Engem meg Margit gyémántos galambjának hívogatott. Hej, csak az apja, András uram ne volna mindig ollyan morózus arcra, mint ki nem is tud mást tenni, csak tatárt apritani, vagy ha az nincs, azt felfalni, ki első kerül szeme ügyébe." — sóhajtozék Ferencz. „Majd meglássuk, mire megyen a dolog. Ha az udvartól elszabadulok, majd ellovagoljunk Ilméri, meg Tétényi uramhoz; most bocsássatok a királyhoz, mert mielőtt a király kihallgatná a velenczések követjeit, meg akarja érteni a mi tanácsunkat. ... És azt mondom, ne tegyetek nekem több zenebonát a lányok körül,hanem gondoskodjatok a ti jövendőbeli dolgaitokról." Ezzel István uram fejébe nyomta prémes süvegét s eltávozott. Isten áldja meg ő kegyelmét, mindenkoron jó, emberségtudó ur volt. Édes unokám! Ha ki nem találnád, mért volt az úrfiak aranyrojtos csizmája ollyan sáros, elmondom. Ejnek idején az egyik is, meg a másik is bizonyos kertekbe volt hivatalos Budavár alatt, azon a részen, hol az erdős hegyek meglátszanak. Az udvari mulatságok ideje alatt az egyik kertházban lakozik Ilméri uram, a másikban morózus Tétényi András. Többet nem mondok. Az én öreg diákkezem nem való az illyen dolgok leírására. Ha ki akarja, megértheti, hogy esős időkben nagyon össze-vissza sárosodhatnak az aranyrojtos csizmák, s általán mindenféle csizmák, kiváltképen ha a mi szemeink nem a mi lábainkon , hanem a bizonyos patyolatba öltözött holmikon tévelyegnek. (A mi jó krónikásunk az itt kihagyott lapokon eltér az eddigi dolgoktól s fejtegetni kezdi az ország állapotát: mikint jöhetett az Az angol Bat,,"rerul íUa,isa » H»lWo«.ik