Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-13 / 15. szám - Santalok lázadása (kétkép) 128. oldal / Nép- és országisme.
Az indusok, később mahomedánok uralkodása alatt mint férgekkel, mint barmokkal bántak ezen népfajjal; a törvény senkit nem büntetett, ki ezen szerencsétlenek közül bármennyit leölt, sőt törvény szerint meg kellett ölni azt, kinek árnyéka egy braminra (indus pap) esett, vagy elmentében egy más indushoz ért. Az angolok szelidebb kormánya alatt ezen népfaj sorsa is javult, emberileg bántak velük, vallásra oktatták, katonáknak képezték, kik a békés lakosokat saját fajuk dúlása ellen védeni köteleztettek. Ezen eljárás öntudatra ébreszté őket, s látván, hogy a törvény rájuk is kiterjeszti védő paizsát, megjelentek embertársaik közt, tudván, hogy egy büszke indusnak nem szabad őket agyon ütni, mivel hozzá értek, és egy ábrándos mahomedán nem lőhette le hitetlen ebként. Békés s háborítlan helyzetükben annyira elszaporodtak, hogy bérczeik s üregeik nem adhattak többé elegendő szállást s kormány rendeletnél fogva megengedtetett nekik őseik egykori földére, saját hazájukba visszaköltözhetni, és ők használván az engedélyt visszaszállingóztak s letelepedtek Kalkuttától mintegy 200 angol mérföldre Bhangulpur kerületben, hol 1855-ig 120,000-re szaporodott számuk. És ezen 120,000 santals lázadt föl az angol kormány ellen. Ezek északon egy nagy erdőt találtak, melly eddig lakott hegyeiktől a Gangesig nyúlt, s azt kiirtván földmiveléshez fogtak. 1838-ban a kormány egy tisztviselőt küldött hozzájuk, ki érdekeiket képviselje s intézze, képeztetésükre ügyeljen, s a rájuk kivetett földadót behajtsa. Mult évi júliusban hirtelen lázadás ütött ki köztük. Legelsőben is néhány felfegyverzett santals egy rendőr-hivatalnokot lefejezett, majd több rendőrt megsebesített; utóbb több békés falut kizsákmányolt. A kormányzó hivatalnok fülébe ment ezen hír, de mivel a santal nép eddig a legbecsületesebb, nyíltabb, őszintébb s békésebb fajnak mutatkozott, nem akarta hinni, de csakhamar olly adatok érkeztek hozzá, mellyek meggyőzték, hogy ezen néprök hitében csalódott. Rögtön katonaságot küldött a lázadás színhelyére, de a katonák a lázadókkal rokon népfaj lévén, az első támadásra azonnal megfutamodtak : végre rendes sorezred küldetett a lázadók elnyomására, melly is azokat minden támadásnál megvervén, erdeiket kikutatván, szétszalasztotta, vezéreiket elfogta s kivégeztette. A lázadók vezére valami Sidhoo Manghy, alacsony, sovány, igen ügyes férfiú, ki börtönében is fenhangon dicsekedett az általa elkövetett kegyetlenségek, rablások és gyújtogatásokkal. Büszkén mondá, hogy most már neve világhírűvé lett. Sidhoonak karja és teste átlövetett, midőn egy csapat santals a 7-dik sorezredet megtámadta , mellynél ő személyesen vezette hiveit s mind két kezében kivont fegyvert tartva hősi bátorsággal rohant, s utolsó volt a megfutamlók közt. A fellázadás oka sajátságos : Sidhoo adós volt egy uzsorásnak 10 silinggel (egy silling annyi mint nálunk 24 pkr., tehát 10 silling 10 vft.), ki azt annyira és olly sokszor követelte, hogy Sidhoo megunva a sok zaklatást, azon határozat kelt lelkében, miszerint hitelezőjét megöli. Mivel pedig az uzsoráskodó gabonakereskedők leginkább a santals népfajt szivják és nyomorgatják s terményeiket megvásárolván, évről évre a legaljasabban csalják. Sidhoo saját ügyét közüggyé emelte, s társai gyűlésében elhatároztatta, hogy ezen vérszopókat erőszakkal is verjék ki kerületükből. Elhitette velük, miként neki álomlátása volt, mellyben a benszülöttek kiirtása tétetett kötelességévé. A nép kapott rajta, s legelsőben is a rendőrök, azután uzsorások s gabonakereskedők estek áldozatul, végre mindenkivel találkoztak, azok közt sok angol s két nő is vérszomjuk zsákmánya jön. Mihelyt az első vért megszedték, semmi sem tartóztatható vissza dühük bőszült folyamát. Az egész vidék lángba borult, minden vagyonosabb embert leöltek, falukat felgyújtottak, vagy kiraboltak, sőt a sorkatonaság ellenében is hősiesen megállták helyüket. „Láttam — így ír egy angol tiszt — hogy e néptömeg csoportban tíz lépésre jött puskáinkhoz, s ismételt lövés után sem futamodott meg, jóllehet minden lövésre számosan hullottak el. Egykor mintegy ötven emberrel helyszemlére indultam, midőn mintegy 600 santals, mintha a földből bujt volna ki, ránk rohan, körbe fog, s nyílzáporral fogad. Embereim mintegy 60 lépésről rájuk tüzeltek. Kémszemle a santalok ellen