Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-13 / 15. szám - Kalandozás az északamerikai őserdőkön. Dr. Hegedűs 129. oldal / Nép- és országisme.
s bár többen estek el, folyvást kellett tüzeltetnem, hogy hátrálásra kényszerítsem őket." Ezen lázadás szerencsésen elnyomatott, a leégetett falvak lassan kint épülnek, üdülnek, s az angol kormány mindent elkövet, hogy India történetéből ezen homályos lapot kitörölhesse. B. Kalandozás az északamerikai őserdőkön. Desor nyomán Dr. HEGEDŰS. II. Alig hagytuk el az indián tavat s a folyamon felfelé hajózva csakhamar más, az eddigitől különböző jellemű tájékba jutottunk. A nagy folyam hatalmas czédrus-posványokon s óriási mocsárokon át olly tekervényesen kigyózott, hogy néha hat mérföldet is kellett csinálnunk, csak hogy egygyel előbbre juthassunk. Nehezité hajózásunkat még a folyam szabálytalansága,melly majd olly keskeny volt hogy evezni nem lehetett, majd olly mély hegy csákfáinkkal feneket nem értünk, s ezenfelül egyes fatörzsek is utunkat állták, miket az őszi vihar a folyamba döntött. — Illyen helyen az indiánok, fakéregből készült csónakaikat minden teketornázás mellőzésével vállra veszik s az akadályt szárazon megkerülik, azontúl meg tovább hajózván. — Nehézkes dereglyénkkel ezt tennünk nem lehetett, s igy baltával, szekerczével a szó teljes értelmében utat kellett vágni magunknak. Fáradalmas evezés után a földmérők egyik elhagyott tanyáján töltöttük az éjt. Másnap ezek felkeresésére indulunk—s végre sok ügygyel bajjal tanyájukhoz eljutnunk sikerült. Az urak közül csak a szakács volt honn, ki e felette fontos és életbe vágó teendőn kivül mosással, és ha egyik másik megbetegedett gyógyitgatással foglalkozott, s kijezért társaitól „doktor" czíkmet nyert s talán jobban meg is érdemelte, mint sok tagtársa innen is túl is a nagy oczeánon. Kiváló szívességgel fogadott s tiszteletünkre hatalmas nagyságú pudvás fatörzset vetett a lobogó tűzbe; alig gyuladt meg s az egész társaságot büdös füstfelhő takarta, — elűzvén bűzével a csípős legyek és szúnyogok támadásra gyülekező táborát. — Majd jeladások hallatszottak, mikre a doktor sietve válaszolt, s alig mult néhány percz s előttünk állt a földmérők napi munkájoktól visszatérő csapatja, kik nem kis bámulásukra e posványos vadonba vendégekre találtak. — Merovthes kapitány s útitársam, régi ismerősök lévén, csakhamar kész volt a barátságos ismerkedés, közelebb hozák a párolgó bográcsot, mindenki körüle telepedett, s fesztelenül, mert hiszen otthon valának, sok kínálgatás nélkül nyúltak a bográcsba, annál mélyebben, mennél érezhetőbb volt egynek egynek a munka által szerzett hatalmas étvágya. A földmérők tépett, rongyolt ruházatú, edzett arczú majdnem vad kinézésű férfiak voltak, izmaik a nehéz munka és sanyarú élet közben mondhatni aczélosodtak, — viseletük lehetőleg elhanyagolt, ugy hogy nálunk Európában, őket mindenki csavargóknak tartotta volna. — De a férfias komolyság, az öntudatos nyugalom, a szabad tekintet s bátor arczkifejezés, csakhamar eltörlötte az első benyomás kellemetlenségét, s a beszélgetés módja s tárgya csakhamar megmutatá, miszerint e tépett öltözetű csapatok, távol sem a nép salakja, hanem hivatásuk jelentőségét ismerő, s e miatt magukra tartó, mívelt polgár emberek, kik tudják ugyan, hogy ruha tisztesség, de tudják azt is, hogy vajmi sajnos ha a ruha többet ér annál, aki viseli. A földmérés és mappázás itt, hol falvak, városok, utak stb. nincsenek, nem csekély feladat; de az amerikaiak leleményessége s gyakorlati ügyessége itt is kitalálta a legczélszerübb, bár nekünk furcsának tetsző felosztási s jegyzési módot. A meridián vagy dél-vonalok közé eső tér, hat hat angol mérföldre függőleges vonalakkal jegyeztetik s az illy vonalsor, melly a délvonalra esik, sornak (naug) neveztetik, mig a keresztvonalak által képezett 6 mérföldnyi szélességű négyszögök községeknek (tow- ship, olvasd tausíp) czimeztetnek. Minden község ismét har Ilarcz a santalokkal.