Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-20 / 16. szám - Tompa Mihály (arczkép) 133. oldal / Életirások - Jézus és a nép. Tompa Mihály 133. oldal / Költemények
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ff. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Tompa Mihály. Alig született egy-egy olly kedves költője nemzetünknek, mint Tompa Mihály; ki ugy tud a szív nyelvén beszélni, kinek müveiben nem csak élvezetet, gyönyörködést, de vigasztalást és enyhületet is talál az olvasó. Ollyan, mint a jó pap, ki maga is érzi azt, a mit mond. Számára maga a költészet jelölte ki a lelkészi pályát. Tanulmányait Sáros-Patakon végzé, méltó büszkeségére a tanodának s jelenleg a hanvai egyházban hirdeti az úr igéit ugyanazon emelkedett lélekkel, mellyet műveiben is mindenütt felismerünk. Összes munkái, népregéi és virágregéi többszörös kiadásban forognak a közönség kezén; — versei ollyanok, hogy azokat mentül többször olvassa valaki, annál több szépséget talál bennük. A sok szép közül egy mind költőileg szép, mind irányában nemes költeményt mutatunk be olvasóinknak, melly legjobban kiegészitendi a költőnek jelen arczképében bemutatott szelid és szilárd vonásait. Jézus és a nép. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mat. 9. 13. Az emberek közt széllyeljárván A bűntől terhes föld határán . Égi atyjának egy szülötte Isten országát terjesztette, S ez általa megépítetett Ország alapja jön a szeretet. S mellyért az égből földre szállott : Javítá a bűnös világot; S a szó, midőn szent ajki mondák : Édes volt mint a méz s orvosság. A mester Jakab s többen vélek Jeruzsálem felől jövének; Holott ünnepén a páskhának, Néhány nap óta fenn valának. S hol az út Bethlagénak fordul, Zajgás hatott feléjök jobbrul És látának nagy sokaságot, Melly egy fánál tolongva állott. Ki bűnös volt s nyomá kereszte; Azt Jézus maga felkereste : Most igy szólott tanítva, s bölcsen : Ki vak, világossága légyen? És járúia a sokasághoz, Melly átkozódik, zúg, kiáltoz. Az út melletti fügefának Árnyékában ülvén, valának Egy beteg férfiú s búbánat Miatt nyögő asszonyi állat. Az asszony, hitvestársa nyilván A betegnek! — szólt egy tanítvány, S a férfiú felelt imígyen :| ^! Nem hitvesem, se nem testvérem, De az úr légyen végig véle, Ki megszánt s rajtam könyörűle! Idegen lévén Izraelben : Messze földről utazva jöttem; S im e fánál fáradtan, éhen! öszvérem összerogyva vélem : Én nagy sérülésnek miatta Feküdtem félholtan alatta. Izráel népe nagy seregben Vonult az uton el mellettem, A páskha-bárány ünnepére Minden a szent városba tere; S én kínomban sírván, kiálték : Nézzétek elhagyott föld és ég! A Jehovának szent nevében, Tekintsétek meg nagy Ínségem! Es ők mondának : az úr vélünk, De ápolásra rá nem érünk! És újra számosan jövének, Nők férfiak, ifjak es vének, S én újra sírván felkiáltok : Nézzétek, elborít az inség! S a csapat szólt : a szent városból, Elmaradnánk az áldozatról! Elepedtem, szóm már megállott, Midőn jött ez asszonyi állat, És ő hozzám járulva menten , Nagy Ínségemből mentve lettem. Köntösét szó nélkül eltépte, Sebem kötözgetvén be véle; S a mit az áldozatra szánva, Karján vitt elfedett kosárba': Elővevé, és gyötrő éhem Megenyhítette véle híven; Égő szomjam hűvös kútfőnek Buzgó habjával enyhité meg ; S vigasztalási alakának, Lelkemre nyugtatón hazának. Sim most e nép és ösmerősi, — Bút és könyüt okozva néki, — Szemére hányják, hogy miattam, Nem ven részt ünnep s áldozatban Szemére hányjuk, hogy miattad... — Zúgott legott föl a zajos had, — Ki nem vagy egyhitű, se' vére, Nem jött a húsvét ünnepére! S izráelnek szent városába' Megtisztulást se' nyert a kába! Tüzénél égő áldozatnak, Hol a füst és láng mennybe hatnak , De tán kovászost is evett meg! Kövezzük meg! . . . zúgott fel a nép, S mint szikla tenger hullámából, A nép közül bátran, szilárdul, A megváltó emelkedett fel, S a szózat ajkiúl imígy kel: Tompa Mihály.