Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-08 / 23. szám - Schodelné (szinpadi kép) 197. oldal / Életirások
1 is töltésen lehet jutni, a harmadik bejárást a Körösön épült nagy fahid képezvén. Illy fekvés által Tamásda a régi időkben már magában természetes erősséggé vált. De a helység körül ma is védbástyák nyomai gyanithatók, s tágas 5000 holdnyi erdejében itt-ott egyes, már csak puszta kőhalomból álló templomok romjai láthatók. Legnevezetesebb, maiglan fenálló emlékét Tamásdának, az erős veres téglából, mészre épített, mintegy 16 öl magas, átmérőjében 4 öl széles torony teszi, mellyet képünk rajzaban tüntet elő. Lejtés és hagyomány építését Szent Lászlónak tulajdonítja, kinek korából származnak többnyire az e vidékein régi építések és alapítványok. Mondatik, hogy apátságot is alapított volna e templomhoz, mellynek különben csak tornya maradt fen épen. Egyébiránt Tamásdáról alkalmasint a leghűbb az ismeretes adatokat Rogerius, egykori (1242) nagyváradi kanonoknak nevezetes „Carmen miserabile" — jében leirjuk, miket tisztelt tudósunk Szalay László csak nem rég ismertetett meg terjedtebb körben a „Vasárnapi könyvtárban *) az utókorral. Mik ezen históriai adatokon kivül Tamásdáról tudva vannak, sejtelem, csak merő Valószinü, hogy a templom régi alakjában többé fel nem épült, bár később kath. parochiával birt, mert a toronytól balra látható kápolna, csak a régi templomnak helyén emeltetett a mult században, az utolsó ős birtokos, Baranyicsalád által, melly mig Tamásdát birta, házi káplánokat tartott, kik lakásukat a képen is régi torony kivehető, sekrestyéjében vették. Ennek, valamint a toronynak fedélzete, mind ujabb idők műve. A látható repedések földindulás által okozottaknak lenni mondatnak. A góth portálé, valamint a torony faragott kövü ablaknyilásai téglával rakattak be, s az egész helyiség a zálogos birtokos alatt magtárrá alakitatott át. Az ablaknyilásokból terjedt kilátás nyilik keletnek az erdélyi havasokra, s a lejebb nyúló déli és világosi hegyekre, mellyek déli végét a ménesi borhires hegyvidék képezi, északról pedig Világosvár históriai tornyainak regényes alakzata zárja be; délnek véghetlen arad-csanádi síkság, míg nyugot és éjszaknak mindenütt a erdőség terül el. Tamásda már ezer lelket haladó népségének mintegy fele magyar, míg másik fele ó hitű; mindenik hitfelekezet külön templommal birván. Jelenlegi birtokosa a Borsodi Báró Bors, szász herczegségeknek ez időbeni bécsi követe, ki, mint a régi magyar vezér Némethonba kivándorlott utódainak ivadéka, az ősök földjére visszavágyva, szerté nem régen a tamásdai uradalmat, s ki az általunk leirt régiség emlékét is pietással fentartatni kivánja,s mellyet annak szép reményű, már is magyarul beszélő fia, Tamásda örököse, legközelebbi itt mulatása alatt a „Vasárnapi újság" számára szives volt lerajzolni P. L. Nőkre nézve az önállóság minden útja el van zárva; neveiket nem igen jegyzi fel az emlékezet, legfeljebb is egy csendes sírköve, honnan elolvashatja, a aki arra vetődik, hogy ha hitves, jó anya volt stb. Egyéb érdemeikkel a nőknek nem vesződik a történetírás. De a legmagasabb, a legfényesebb utat mégsem lehetett előlük elzárni, a dicsőség útját. Azon nevek között, mellyek nemzeti mivelődésünk történetében állandó fénynyel fognak ragyogni, a legtiszteltebbek egyike Schodelné. Vannak nekünk hírhedett művészeink, kikre azért vagyunk büszkék, mivel hazánkban születtek, s ha külföldi diadalaikról emlékezünk, mindig oda írhatjuk „jeles hazánkfia," hanem akik azért annyit gondolnak velünk, mint a száraz dajkájukkal. Schodelnét nem csak azért nevezhetjük mienknek, mivel hazánkban született, mivel hazai dallamainkat olly szépen énekelte, hanem mivel valóban magyar volt, szivében, lelkében. Schodelné, mint „Szilágyi Erzsébet." Schodelné, mint „Szilágyi Erzsébet. * 2-dik kötet: „A Tatárjárás Magyarországon 1241-1242." Pest, 1856.