Vasárnapi Ujság – 1856

1856-06-15 / 24. szám - Arszlán és arszlánnő (6 kép) 208. oldal / Furcsaságok

208 Kiadó-tulajdonos : tfrrkr.nast Gusztáv. — Nyomtatja La. Előfizetési felhívás Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 1856-ki második félévi folyamára. Előfizetési feltételek postán bérmentesen küldve: A Vasárnapi Újság előfizetési ára fél évre (julius—decemberig) 2ft. — kr. A Politikai Újdonságok előfizetési ára fél évre (julius—decemberig) 1 ft. 30 kr. ből is kiviláglik, hogy már őseink is bírtak a haladás szükségének érzetével és hogy többet nem tettek, annak nem annyira ők, mint a sajátos körülmé­nyek és állapotok voltak okai. ..— Gyulán az uj kath. iskola helyiségeül egy nagy telket vásároltak. Egy uj casinó alakitását is erélyesen munkába vették. A legközelebb itt tar­tott országos vásár igen silány és pénztelen volt. ..— A soproni közigazgatási kerületben 2254 népiskola létezik, ebből 1467 kath., 600 evang., 25 görög n. e. és 14!­ izraelita — továbbá 1340 ma­gyar, 437 német, 39 szláv, 34 magyar-német, 76 német-szláv és 11 magyar­szláv. Van még e kerületben ezeken kivül 27 több iskola és igy minden 840 főre egy esik egy képző intézet. ..— Nem rég találták fel Pesten az ön mozdonyt, most meg egy kolozs­vári érdemes rajztanár egy merőben uj alkotású kaszáló és aratógépet talált fel. Sok szerencsét hozzá. y._ Hir szerint Abauj-Tornamegyében, Tállyán a marhaaszály kezd pusztítani. Örömmel vennénk, ha valaki e hirt alaposan meghazudtolná. y.— Magyarországban 1840 óta a dohánytermesztés mennyisége 300 és 500 ezer mázsa között ingadozott, mi az egyedárusság behozatala óta 100 ezerre szállt alá. Egész puszták, mellyeken előbb dohányt termesztenek vagy sivatagon hevernek és legelőül használtatnak vagy pedig gabnatermesztésre fordíttatnak. A közelebbi pár év alatt azonban a dohánytermesztés ismét nagyobb kiterjedést látszik nyerni. ..—Az elmúlt évben a dunagőzhajózási társulatnak jövedelme 9,201,157ft. volt. A jelen évben azonban minden­esetre több lesz, mert a vaspályán tör­tént balesetek miatt örömestebb utazik mindenki gőzhajón, hol nagyobb ké­nyelem- és renddel is találkozik az utazó. . ..—Réthi Lipót nyomdája Szarvasról Gyulára fog áttétetni, hogy igy a hivatalos nyomtatványokat annál gyorsabban előállithassa. Arszlán és arszlánnő. (Folytatás.) Itt áll előtted az arszlánnő, jámbor olvasó. Szaladj, vagy add meg magadat. Azt jól tudod, hogy a him oroszlánynak még vannak gyöngeségei, egy hajdani tollatlan kétlábú állat (bölcs Plató műszava az emberi faj számára) még barátságot is bírt eg­gyel kötni, sőt zsarnok emberek kalitkába zárt hím oroszlányt még tréfára is mutogatnak, de a nőoroszlány kegyetlen! Egy tekintet­e vad, tüzes szemekből, és a világ minden bivalyai és egyéb szarvasmarhái reszketve borúlnak lábaihoz, és engedik vérüket kiszi­vatni és bőrüket lehuzatni az ellenállhatlan arszlánnő által. Az arszlánnö élete igen regényes. Délig barlangjában heverész, mellyet valamelly gazdag bölény épített számára, s melly szépen ki van szőnyegezve ártatlan nyulak, tapasztalatlan őzecskék bőreivel; barlangja falait híres lovak arczképei ékesítik, mellyek lóversenyekben győzelmet arattak s egész sora a megemésztett áldozatok koponyáinak az agyaras vadkantól, a hosszú orrú elefántig s a bárgyú egy­szarvúig. Amint az arszlánnő felnyítogatja lassanj pislogó szempilláit, kényel­mesen kinyújtva délczeg körmeit, nagyot ásít, mellyre reszketve jelen meg fürge szobalyánya, a kis czirmos czicza, csészében csokoládét, tálczán láto­gató jegyeket és skatulyában illatos szivarokat hozva úrnéjának. Az arszlánné délczeg termetével végig nyújtózik varázsló mozdulattal girafté bőr pamlagán; kiölti hosszú piros nyelvét, megkóstolja vele a csoko­ládét s hozzá vágja az egészet a kis czirmos cziczushoz. Kozmás volt. Aztán szivarra gyújt, kékes füstfelhőket fú maga körül s kezdi sorba szedni a láto­gató jegyeket. Unalmas ismerősök. A bivaly. Ez már le van kopasztva. A tulok. Ennek sem maradt már egyebe mint a szarvas. Az elefánt. Vén bo­lond, még ez is udvarolni akar. A csiga. Váljon sok gyöngy van-e benne? Az őzike: szegény gyermek; úgy látszik meg akar őrülni az arszlánnőtől ka­pott sebek miatt. Hát ez micsoda? Versek egy uszkárnak a fülére írva. Az uszkár poéta; az uszkár fájdalmas verseket ír az arszlánnőhöz, s hogy a fáj­dalom hangja annál hívebb legyen, lemetszeti a fülét, arra írja fel szerelmi dalát. Szegény kutya. Az arszlánnő úgy bánik a szerelmes versekkel, mintha ő volna a „Vasárnapi újság" szerkesztője .... Ad végre valami ritkaság. Tarka tojás hártyájára irott név. Nagyságos Pulyka ur! Pulyka ur igen gaz­dag, nagyhírű bankár; orczája ugyan nagyon veres s a feje már kopasz, de mindig elegánsul jár s tud magának uri tartást adni. Ha a lábairól beszél­nek, dühbe jön, felfuvalkodik és haragosan öblögetve dicsekszik halomra ra­kott aranytojásaival.. Ez szivesen látott vendég lesz az arszlánnőnél. (Foiy Szerkesztői mondanivalók. 505. Ti­n­ulerkert. Szép m­enetelü vers. — 506. IV. Béla gyöngébb­ szerzőnek úgy látszik több ereje van a fuvolához, mint a harczi kürthöz. 507. A kisértet. Szép vers. Közölni fogjuk. 508. Noétól Árpádig. Hisz az igaz, hogy mi magyarok Noétól származtunk, de a többiek is csak attól származtak s nincs mit dicsekednünk a genealógiánkkal. 509. Bojárrá. A molnárokról írt czikk használható. Adja az ég, hogy „használa­tos" is legyen. 510. M. Miska kisasszonynak. Mind a két képet köszönettel fogadtuk, az illető jutalmakat, becses kivánata szerint a nemzeti muzeum parkja és a színházi nyugdíj­intézet számára átszolgáltatandjuk. 511. Barátom temetéséig. Érzésteljes m­ú. 512. Szibériai népek. Pihentetnünk kell már egy kissé a physica geographiát, mert olvasóink majd beleunnak. 513. Szózat. Bajos Vörösmarty után szózatot írni. 514. T.Domokosnak. Szép versét örömmel fogadtuk, kihez levelét czímezte, még most is Graefenbergben van, de hála az égnek, erősen haladó testi javulásban. 515. Márk János úrnak. Szíves tanácsait követni fogjuk. Az eddigiekre nézve vehette észre, hogy magunk sem helyeseltük a dolgot. 516. A könyves pap. Jó volna az a vers, csak prózában ne volna írva. A kivánt munkát küldjük. 517. A köny, mit a banál sajtol. Nem adható. 518. Jurisich Közölhető. 519. X.-nek. A késedelemnek nem mi vagyunk az okai. H­a korábban tudósítatnánk a teljesületlen óhajtásokról, korábban utána látnánk, hogy azok pontosan végrehajtassa­nak. Nincs más menekülés, mint minden hónap 10-ig írni levelet onnan a havasok közül, hogy rendben van-e a küldemény? a­míg tudniillik a viszontlátást elzáró hónapok tartanak. 520. Egy panaszló kárvallottnak. Ön arról panaszkodik, hogy egy elégett ház tulajdonosa, miután háza biztosítva volt, mindenféle furfangos úton kijátszatott a biz­tosító társulat által. Legyen szíves nekünk az illetékes adatokat átszolgáltatni, hogy tud­hassuk minő társulat volt az, mert ez a hihetlenséggel határos. Ha a tény való, szavunkat adjuk, hogy elégtételt szerzendünk a károsodottnak, 521. Kit. J.-nek. Nem vagyunk egészen tisztában a felől, hogy az elégett kőszén füstjéből hogyan kell légszeszt csinálni. Ha szerző rájött, közölje velünk. 522. Napkeletkor stb. Nem adhatók. 523. Szub­ekovszky György úrnak. Becses értekezését köszönettel vettük s minél­előbb közölni fogjuk, az adomák és küldött tudósítás is ollyanok, hogy egy betű kivetni való sem találtatik bennök. Illyen a született író. [íg]r Mind a két egymást kiegészítő lap együtt jártatva fél évre csak 3 forint pengő. Minden tíz előfizetésre egy tisztelet példány jár, melly bérmentve szétküldetik. Az előfizetési pénzek bérmentes beküldése ezen czim alatt kéretik : „A Vasárnapi Újság kiadó-hivatalának Pesten (egyetem-utcza 4. szám)." A „Vasárnapi Újság" és „Politikai Újdonságok" kiadó-hivatala (egyetem-utcza 4. sz. a.) Melléklet : Előfizetési felhívás „Nemzeti képes naptár" 1857-iki évfolyamára. Felelős szerkesztő : Pákh Albert, lerer és S­eckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten

Next