Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-29 / 26. szám - Arszlán és arszlánnő (6 kép) 228. oldal / Furcsaságok
osztályokban; julius 23-kán d. e. : földrajz a felsőbb osztályokban, németnyelvtan, növénytan, természet- és vegytan; julius 23-kán d. u.: I. és II. elemi osztály tanulmányai, menyiségtan az algymnasium és alreál osztály, franczianyelvtan; julius 24-kén d. e. 9 órakor : zenevizsgálat. — A vizsgálat alatt ki lesznek téve a növendékek rajzai, szépirás példányai és egyéb munkálatai. Gönczy Pál, finevelő intézet tulajdonos. Nyilvános hála. A nevelés barátaival örömmel tudatni tisztemnek tartom, hogy Heckenast Gusztáv ur az igazgatásom alatti iskolaifjuság közt kiosztandó száz darab magyar és német ajándékkönyvvel kedveskedett. Köszönet a nevelés illy szives gyámolitásaért. Pesten jun. 12. 1856. Majer István m.k., pestvárosi elemi iskolák igazgatója. Arszlán és arszlán nő. (Folytatás.) Arszlánka (nevezzük igy a delnőt, ad captam: Jolánka) elolvasva a leveleket, elkészitett szobaleányával fördőjét. Félakó otkolon feleresztve rózsavízzel, mellynek felszinén ambraolaj cseppek úsznak, néhány itcze ártatlan galambvér, melly a bőrt fehéríti, s egy félüveg benzoe tinktura, melly annak kellő lágyságot ad, féllangyossá keverve, képezik azon fördőt, melly az állatkirályné szépségeit neveli. A fördőben, egy pohár cognac írása után, elolvas Paul de Cock regényeiből egy fejezetet; ez a legczélszerübb időmérték; azután kikelve a szépségadó nedvből, elébb tetézül talpig behinteti magát rizsporral, azután finom ecsettel lesimítják róla a hullékony port, amitől Arszlánka ollyan lesz, mint egy márvány szobor. Most könnyű pongyolájába burkolja magát s engedelmet ad, hogy bejöhet a fodrász. Nyulacska uram, a fodrász, ki addig az előszobában várakozott, ezer ügyetlen bókkal lép be Arszlánka szobájába, kalapját módosan tartva két kezében, két fülét alázatosan hátrakonyitva. Elmondja, millyen idő van oda kinn? mi hir a városban? mi tegnap óta a legújabb divat? grófHyena és báró Párducz hogy vívtak párbajt a városligetben? madame Prücsök miféle koszorút fog kapni a szinházban? signora Pacsirta hányszor fog vendégszerepelni a magas levegőben? don Grunárósz és signor Páva millyen tollharczot folytatnak a lapban, a Darázsok és a Méhek mégsem kötötték meg a békét, madmoiselle Cziczkaczkynak a macskaénektársulat millyen vocalquartettet adott az éjjel; egy éjszakai Pillangót a rendőrök nyakon csíptek, egy Légy a leveses tálba ölte magát, nem tudni szerelmi kétségbeesésből-e, vagy adósságok miatt stb. stb. Arszlánka pedig nem is hallja, hogy Nyulacska uram mit beszél; ő az alatt a Délibábot lapozza végig, meg a Journal des Modest, míg Nyulacska uram hajfürteit a papilótákból kiszabadítja, felbodoritja a la Titusz, ajkait piros eperlével kifesti, füleit felfésüli, lábain a körmöket kihegyesíti, s orrából a vénitó szőröket ügyesen kitépegeti. Mindezekről Arszlánka tudomást sem látszik venni, ránézve Nyulacska nem is állat, csak szükséges gép. Arszlánka nem él nyúlhússal. (Folytatjuk.) Adomák. — Néhány czigány vonult át egy helységen. A családfőnök a falu földes uránál illy szavakkal köszöntött be, magával vivén számos magzatját: „Adjanak ennek a sok rajkónak egy falat kenyeret." „Hiszen nem elég annak egy falat," szólt az ur. „Adjon hát egy egészet," szól a czigányok közül egy. — 1843-ban Kolozsvárott Stompa A. testvérek czukrászboltja előtt állott E . . . . fiatal ügyvéd, ki az ügyvédi szigorlatot csak akkor tevé le. Csinos quaeckere fényes gombjain az akkori divat szerint ökör-, szarvas-, szamár- és kutyafej váltakozott. Néhány fürtös képű uracs ment a bolt előtt el, E . . . . nek szegről végről ismerősei. Egyik közölök arszlán szemességgel szemüvegű az ifjút. „Ej, ej — mond a szemüveglő uracs — ön, mint látom, már családi czimerét is gombján viseli." „Nem — viszonzá ez csendesen — hanem a gombok felette fényesek . . . s a belé tekintő képet visszatükrözik . . ."" Az uracsok elhordozták a sátorfát. — Egy diák rectori censurát tett. — Mielőtt t. i. a szándékozók rectorságra eresztetnének, a népiskolai tantárgyakból szorosan megvizsgáltatnak. — A geográphiából mondja neki az illető tanár, hogy mutassa meg Hátsó-Indiát. — A diák a nagy kifeszített földabrosz elébe áll, kezibe fogja a mutogató pálczát, Istenre bízva ügyét be fogja mind a két szemét, s remélve, hogy igy tán jobban eltalálja, a mire nem emlékezett, hogy valaha kereste és meglelte volna : odabök vaktában az abroszra, és szerencsésen el is találta .... a Sahara sivatagot. Szerkesztői mondanivalók. 537. Komáromi szinház rajza. Nem tudjuk, hogy vegyük ezt? Tréfának komoly tárgy, komoly tárgynak csekély rajz. 538. Pálfy Miklós. — 539. Adomák elfogadtatnak. 540. Vörös Berényre. Kiadónkkal közöltük az inditványt. 541. Irótollamat leteszem. Követésre méltó például kiadatik. 542. Igénytelen nézetek Edyi Illés „Javítsunk a cselédeken" czimü kiáltó szózatára. Sokat lehet itt pro és contra vitatkozni, hanem utoljára is nehéz azt Pestről eligazítani, hogy hol nyomja a saru a jámbor falusi gazda lábát. Nekünk itt aránylag kevesebb bajunk van a cselédekkel, hol csak csizmatisztítás, takarítás és főzés körül forog az ügy, de a hol a cseléd a gazdának kenyérkereső társa, ott vastagabb a baj ; e tárgyban még legalaposabb észrevételeket közlött velünk tisztelt Baloghné, Edvi Róza asszonyság, ki derék tudósunk szavaira azon ellenvetést és illetőleg igazítást teve , miszerint a cselédosztály romlásának sok helyütt maguk a gazdák rész példaadása, bánásmódja, a fő fő oka, s hogy cselédet nevelni legkönnyebb magának a gazdának és gazdasszonynak. 543. Kercseligetre. Nagyrabecsült buzgalmát a népszellem mivelése ügyében nem hagyhatjuk elismerő köszönet nélkül. 544. liegens most stb. Gyönge compositiók. A magyar költők arczkép albuma már megjelent. 545. Az utazás dicsérete. Fölösleges fáradság. Azt mindenki tudja, hogy jó dolog utazni, ha szüksége van az embernek rá és pénze hozzá. 546. Dugovits Titusz. — 547. Véti brúgós, erőtlen versek; bár itt-amott nem minden eredeti színezet nélkül. A „Hölgyfutár" szerkesztősége szállása Lipót utczában 3. szám alatt van. 548. A büszke árva. — 549. Látogatóban. Darabos művek. 550. Üdvözlet túl a tengerre. Igen szép vers, de okaink vannak azt nem adni. Különben is annyit mondhatunk, hogy a költő ábrándjainál sokkal sötétebb a való. Jobb a magyarnak itthon. 551. Furcsaság. Csinos kis kép. Adhatjuk. 552. Nozzá. Tibarcz romján. Fógyöngeségük a hibás nyelv. volna. 553. Sarkady Ferencznek. Nem emlékezünk, hogy az elsorolt műveket láttuk 554. Gergő diák. A paródiáknak nem vagyunk kedvelői. adható. 555. Sírok vára. Gyönge kivitelű mű. — 556. Két kőszál jobb az elsőnél és 557. Nyíregyháza. Az iskolai ügyről tett tudósítás nem eléggé világos előttünk. Hogy jön az 1848-iki dátum a mai felszólításba? 558. 100 K . . . nak. Tudjuk mi azt, hogy az a vers szép, de olly merészen neki van eresztve a költői szabadság érzete a históriai igazságnak, hogy az ember megretten tőle. Egy pár csésze fekete levest már volt szerencsénk miattad meginni, ha óhajtod megismertethetünk helyzetünkkel, s ha kívánod, osztoztatunk benne. Fogadd minden oldalróli üdvözleteinket, különösen pedig Andromache részéről. 559. A d—ai egyház és rajzai nem bírnak eléggé általános érdeket gerjeszteni. 560. Debreczenbe. Sajnáljuk, hogy e nagy városból olly kevés érdekeset tudnak tisztelt tudósitóink lapjainkba írni. A fiatalság vígalmait ne rójjuk meg. Mai világban jól esik az embernek egy kissé kivígadni magát. 561. Dugovics Titusz és Kenyérmező. Kisstől. Jól indult művek, szerző tehetségéről tanúskodnak, de mind kettőben igen hosszú az expositió s maga a főszempont nagyon mellékesen van kezelve. Dugovics különben toronyőr volt Nándoron s elébb állt a bástyán, mint a török. 562. Még néhány szó a „javítsunk a cselédeken" czikkhez. Helyesli Edvi Illésünk nézeteit s azokat adatokkal erősíti. Eltettük későbbi használat végett. 563. A jósló. Jó szándék, bár a vers is ollyan jó volna. 564. A munkácsi vár képei elfogadtatnak. 565. A jámbor földműves reggeltől estig. Jó munka. 566. Bikszádi gyógyfürdő leírását jobban használhatnék prózában, mint versben. 567. A szádeli völgy a küldött képpel együtt elfogadtatott. 568. Tamásdára. Mint minden határozat, úgy a miénk sem bír visszaható erővel. 569. Estvéli gondolatok. Az e nemű versezetek, hol fődolog a csengő rímezet, ízlésen kivül vannak már, most költői nyelvet és eszméket követelünk. 570. Az anya és gyermeke. Közölhető mű. Figyelmeztetjük szerzőt, hogy álneve „Magurai" egy létező magyar előkelő család tulajdona. 571. Haragos úrnak. Ne legyen haragos, de bizony azok a népdalok nem igen jók. 572. Talált régiségek. Használhatók. 573. Zempléni vitézek emléke. A leirás érdekes, de a kép nem az. 574. Aracsi templom a bánátban. A rajz igen tökéletlen, hanem a leirás használható. 575. Varjas és Hunyadi versei nem a magánhangzókban, curiosum gyanánt, közölhetők. 576. A szerencsétlenség. Vers. Isten őrizzen meg tőle mindnyájunkat. 577. Ráczkevi rajzából nagyon nehéz volna felfogható képet csinálni. 578. Gajzágó Lászlónak. A kínált rajzokat elébb látni óhajtjuk, csak azután szólhatunk hozzájuk. 579. A fábiánházi tátosra nézve mi is Erdélyi János véleményét osztjuk. 580. Török halál. Kiadatik: 581. Hévízre. A javított járomkészület czélszerü. Közölni fogjuk. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. 3/. Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten