Vasárnapi Ujság – 1856

1856-07-06 / 27. szám - Arszlán és arszlánnő (6 kép) 240. oldal / Furcsaságok

Prokop görög író a hatodik századból azt hagyja emlékül, h­ogy ő Kár­thágó környékén járván több oszlopot látott illy felírással : „Mi ide sza­ladtunk Josué a Nun fia elől, a­ki nagy tolvaj volt." A spártaiak felfegyverzetten imádkoztak. Egy könyörgésök így hang­zott : „Nagy Jupiter! add meg nekünk a jót, ha nem kérjük is, őrizz pedig a gonosztól, ha szintén kérnők is azt." Curtius után. Nagy ebédelt. Xerxes harmadfél millió hadával Lyclián keresztül­menvén, Phythias azokat pompásan megvendégelte. Crassus római patríciusnak egyszer kedve kerekedett, s az akkor 200,000 menő római polgárságot nemcsak jól laktatta s lerészegítette, sőt rendelkezett arról is, hogy mindenki vihessen el magával két hóra való élelmet. Róka-sas harcz. 185i­-ban, február 13-án, utaztam, s láttam, hogy egy özvegy sas egy árva rókát rakonczátlanul űz. Fut a róka s meg-megáll. Sarkantyút adván lovamnak, az útból a harczolók felé fordúltam, de az álla­tok tőlem messzire haladtak, s a kíváncsiság nem méltányolta az ő kengyel futásuknak kiséretbe vételét. Azonban egy magasságról kisértem szememmel a távoli csatát. A sas szilajon csapdosott a már-már fáradt rókához s ez kínjában fel­felkapott üldözője lábai után, mellyek húsába merülendők valának. Egyszerre magát hanyatt vágta a ravasz állat. Másnap fegyveresen arra mentem vadászat és kíváncsiság egyiránt ösz­tönözvén. Ott rá találtam a megjegyzett helyre, a­hol az élet-halál tusája meg­vivatott ... és találtam egy sasnak bal szárnyát. A győzelem tehát a ravasz rókáé lehetett, s a madárerő elbukott. Arszlán és arszlánnő. (Folytatás.) Alig végzé arszlánka reggeli piperéjét, midőn jelentik neki nagyságos Pulykaffy urat. A parancs már ki van adva, hogy senkit mást nem szabad bejelenteni, mint Pulykaffy urat. Pulykaffy úr fontos személy, nem csupán azért, mert font szerint meg­becsülve, 250 fontot nyom, hanem azért, mert pénzes erszényei még sokkal többet nyomnak. Már pedig arszlánka termeit semmivel sem lehet ollyan könnyen fel­nyitni, mint aranykulc­csal. Az ő szívében igen sok külön szoba van a gazdag emberek számára; holmi ábrándozók, sóhajtozók csak az udvaron bánnak. (Folytatjuk.) Adomák. — „Ilát kend ma megint részeg?" kérdi az őrnagy egyik pongyola kinézésű huszárját; „jelentem alássan" felelt ez „ez még a tegnapi." — Ügyvédi vizsgálaton kérdék a pályázótól : ,.hányféle a törvényes pecsét?" „Kettő," volt a válasz, „ostya és spanyolviasz". — Egy székely atyafi, hajtó vadászaton lévén, reggeli szalonnázás után, az apró sót véletlenül a lőporos szaruba tölti, midőn ezt társának pa­naszolná, ez nagy komolyan így szól : „Ontsd a hajt (ott) a tűzbe, s a mik (mellyik) pislog, tedd vissza a szaruba." — A felföldön egy mérnök kitűzte zászlócskáját, s hogy azt egyik nap­számosa jobban megláthassa, látcsövön nézette vele, s kérdé tőle „látod-e?" az ember nemmel felel, mire a mérnök kissé erősebben rá­uivalkodott, s lát­csövét a zászló fele irányozta, és újra kérdé:,,ne látod-e már most?" a felelet „igen" lőn; a mérnök kérdé tőle : „hát ha igen, hát mit látsz?" az ember fe­lelé: „semmit." Szerkesztői mondanivalók. 582. Döm­énynek. Zrínyit közölni fogjuk. 583. Berzeviczy Tivadar figyelmeztetései lapunk érdekében helyesek és kivihe­tők. Köszönetünket küldjük értek. 684. A szabácsi hősök nem állják ki úgy a tüzet, mint hajdan a török ellen. 585. Ferkó bojtár. Nem szabad a ,,tilos"ba járni. 586. Igénytelen indítvány a naptárak ügyében. Nehéz volna kivitele. Itt min­denkinek szabad a tér. Egyedáruságról nem lehet szó. 587. Isten keze. Közölhető. 588. A bnziási fürdő leírását alkalmilag használhatjuk, a rajzokra nézve azonban figyelmeztetjük tisztelt beküldő urat, hogy az illető csőd csak „kézrajzokra," nem metsz­vényekre volt kitűzve, s igen természetes, hogy a mi képet kiadónk bolti áron megsze­rezhet, azért nem kötelezhetjük őt egy-két arany fizetésére. Csupán kézrajzokat díjaz­hatunk. 589 Molnár István verseiből a második használható. 590. Ördög gyerek közöltetik. 591. Adomák Izutyinból szívesen vétetnek. Obsitos huszár atyánkfia ne haragud­jék ránk. Nem vagyunk ellenség. 592. Az est. Koszul fest. 593. A gulácsi gyapjúny­írás. Ej be hamis ő kigyelme! Nem szabad ám az illyent kinyomtatni. 594. h­oldmezővásárhelyről czáfolat érkezett hozzánk a „Budapesti viszhang" levelezője ellen, ki egy kissé érzékenyen nyilatkozott a derék város lakói felöl. Nem kell azért ollyan nagyon haragudni A tréfát hagyjuk tréfának. Tudja azt mindenki, hogy Holdmezővásárhely lakói mind derék mivelt emberek, ha nem bizonyítgatjuk is. 595. F.-Bánya ismertetése használható. 596. Néhány szó a Mátyás diak és Magyar gazda naptárak hirdetésére. Nem örömest bolygatunk illyen dolgokat. Bár egy collegánk azt állítja, hogy ha a fran­cziák és oroszok nem akarnak háborút csinálni, hát háborúzzunk mi magunk között, az efféle papiros mészárlásoktól borsózik a hátunk, Leben und leben lassen. 597. r­uenifi kukoricza góré : közöltetni fog. 598. A kis méhecske és a leány. Nem elég erős a technika benne. 599. M. F. adomái használhatók". 600. Kőváry Lászlónak. Tudtomra már egyszer tegeztük egymást, mikor Gyula-Fehérvárra utaztunk együtt. A küldemények elfogadtattak és díjaztatnak, a szövegre nézve mi is a rövidnek adjuk szavazatunkat; ívszámra díjazunk, ennek kivonata szerint. 001. Nyáréj-álom. Nem használható. 602. Tisztelgő versek II. gr. M. I. úrhoz. H­elyeselhetők a bennök kifejezett érzelmekre nézve, de a versezet gyönge hozzájuk. 603. H. Hezső úrnak. Az igért népviseletek és emlékek rajzait szívesen ves­szük, de eszményi tájrajzokat, valamint érdektelen épületek képeit nem használhatunk. 604. Ludvigh János urnák Maros-Ujváron. Kapeller név alatt hazánk előfizetési­­ pénz nem érkezvén, a nyugtatvány másolatát kérjük felküldeni. (Kiadó­hivatal.) Pulykaffy ur érteni is látszik azon általános becsü­ltetést, mellyben ré­szesül a többi állatok részéről, azért jár mindig olly kevélyen, nyakát hátra szegve, begyét kidüllesztve, s senkinek sem köszön. Vannak ugyan, a kik őt ismerek, még mint kicsi kis pókát, a mikor alig volt annyi toll a testén, hogy a hideg ellen megvédelmezze, s a mikor még a szeméten kapargált, s egy-egy kis árva földi kukaczért összeverekedett a testvéreivel; hanem azóta sok idő lefolyt; elébb egy kis pálinkakereskedés, később ügyes alkusz élet, végre szerencsés börzejátékok, vasúti részvények ugy megtollasíták a derék urat, hogy jelenleg a nemes állatok közé számita­tik, a­miknek tudniillik fehér a húsuk; bárha nem is hazai fajú, hanem Indiá­ból hozott indigena. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : l­eckm­ast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem utcza 4-dik szám alatt Pesten. A kenyérsütésrőli pályairatokról. Ritka örömmel és hálával van szerencsém jelenteni, hogy a f. évi május 1ő-én hir­detett és több lelkes honfi és honleány által közjó tekintetéből az „István bácsi naptára"­ emelésére szívélyesen kitűzött, s a jó kenyér sütésére vonatkozó pálya­kérdésre, bár a határidő igen rövid volt, még­is junius 30-ig mint zárnapig következő jeligés 12 pályáirat küldetett be : lángelméje eleven lobbanással feltalál, azt a másik hosszas gondolkozása közhaszonra for­dítni tanítja. Szilasy." 6 g • • • g-7. * * 8. „Caseus et panis sunt optima fercula sanis." 9. „Tanítani dicsőség, tanulni nem szé­gyen." 10. „Isten és haza, Ez keblem szava." 11. „Elment a sütnivalója, hol vesz mást helyébe?" 12. „Ki nem dolgozik, ne is egyék." E beérkezett pályairatok egy szakértő bizottságnak megítélésül és próbasütések eszközlése végett átadattak. Az eredményről a t. közönséget és István bácsi barátjait annak idején el nem mulasztandja Költ Pesten, julius 2-án, 1556. MA­JER ISTVÁN, „István bácsi naptár"ának szerkesztője. 1. „A jól sült kenyér dísze a háznak, di­csérete a gazdasszonynak, elébb való minden süteménynél és Zuckerbu­ckereinál. Kis Bá­lint, Nőitan." 2. „Ki jót tehet s nem teszi, vétkezik. Ja­kab ap. 4, 17." 3. „Nincs szükség ott, hol a kenyeres ko­sárban jó kenyér fordul meg, mind télben, mind nyárban." 4. „Hiába sírsz, kedves leányom, nem ad­lak férjhez addig, míg jó kenyeret nem tudsz sütni." 5. „Sokszor történik, hogy mit ez egyik

Next