Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-06 / 27. szám - Arszlán és arszlánnő (6 kép) 240. oldal / Furcsaságok
Prokop görög író a hatodik századból azt hagyja emlékül, hogy ő Kárthágó környékén járván több oszlopot látott illy felírással : „Mi ide szaladtunk Josué a Nun fia elől, aki nagy tolvaj volt." A spártaiak felfegyverzetten imádkoztak. Egy könyörgésök így hangzott : „Nagy Jupiter! add meg nekünk a jót, ha nem kérjük is, őrizz pedig a gonosztól, ha szintén kérnők is azt." Curtius után. Nagy ebédelt. Xerxes harmadfél millió hadával Lyclián keresztülmenvén, Phythias azokat pompásan megvendégelte. Crassus római patríciusnak egyszer kedve kerekedett, s az akkor 200,000 menő római polgárságot nemcsak jól laktatta s lerészegítette, sőt rendelkezett arról is, hogy mindenki vihessen el magával két hóra való élelmet. Róka-sas harcz. 185i-ban, február 13-án, utaztam, s láttam, hogy egy özvegy sas egy árva rókát rakonczátlanul űz. Fut a róka s meg-megáll. Sarkantyút adván lovamnak, az útból a harczolók felé fordúltam, de az állatok tőlem messzire haladtak, s a kíváncsiság nem méltányolta az ő kengyel futásuknak kiséretbe vételét. Azonban egy magasságról kisértem szememmel a távoli csatát. A sas szilajon csapdosott a már-már fáradt rókához s ez kínjában felfelkapott üldözője lábai után, mellyek húsába merülendők valának. Egyszerre magát hanyatt vágta a ravasz állat. Másnap fegyveresen arra mentem vadászat és kíváncsiság egyiránt ösztönözvén. Ott rá találtam a megjegyzett helyre, ahol az élet-halál tusája megvivatott ... és találtam egy sasnak bal szárnyát. A győzelem tehát a ravasz rókáé lehetett, s a madárerő elbukott. Arszlán és arszlánnő. (Folytatás.) Alig végzé arszlánka reggeli piperéjét, midőn jelentik neki nagyságos Pulykaffy urat. A parancs már ki van adva, hogy senkit mást nem szabad bejelenteni, mint Pulykaffy urat. Pulykaffy úr fontos személy, nem csupán azért, mert font szerint megbecsülve, 250 fontot nyom, hanem azért, mert pénzes erszényei még sokkal többet nyomnak. Már pedig arszlánka termeit semmivel sem lehet ollyan könnyen felnyitni, mint aranykulccsal. Az ő szívében igen sok külön szoba van a gazdag emberek számára; holmi ábrándozók, sóhajtozók csak az udvaron bánnak. (Folytatjuk.) Adomák. — „Ilát kend ma megint részeg?" kérdi az őrnagy egyik pongyola kinézésű huszárját; „jelentem alássan" felelt ez „ez még a tegnapi." — Ügyvédi vizsgálaton kérdék a pályázótól : ,.hányféle a törvényes pecsét?" „Kettő," volt a válasz, „ostya és spanyolviasz". — Egy székely atyafi, hajtó vadászaton lévén, reggeli szalonnázás után, az apró sót véletlenül a lőporos szaruba tölti, midőn ezt társának panaszolná, ez nagy komolyan így szól : „Ontsd a hajt (ott) a tűzbe, s a mik (mellyik) pislog, tedd vissza a szaruba." — A felföldön egy mérnök kitűzte zászlócskáját, s hogy azt egyik napszámosa jobban megláthassa, látcsövön nézette vele, s kérdé tőle „látod-e?" az ember nemmel felel, mire a mérnök kissé erősebben ráuivalkodott, s látcsövét a zászló fele irányozta, és újra kérdé:,,ne látod-e már most?" a felelet „igen" lőn; a mérnök kérdé tőle : „hát ha igen, hát mit látsz?" az ember felelé: „semmit." Szerkesztői mondanivalók. 582. Döménynek. Zrínyit közölni fogjuk. 583. Berzeviczy Tivadar figyelmeztetései lapunk érdekében helyesek és kivihetők. Köszönetünket küldjük értek. 684. A szabácsi hősök nem állják ki úgy a tüzet, mint hajdan a török ellen. 585. Ferkó bojtár. Nem szabad a ,,tilos"ba járni. 586. Igénytelen indítvány a naptárak ügyében. Nehéz volna kivitele. Itt mindenkinek szabad a tér. Egyedáruságról nem lehet szó. 587. Isten keze. Közölhető. 588. A bnziási fürdő leírását alkalmilag használhatjuk, a rajzokra nézve azonban figyelmeztetjük tisztelt beküldő urat, hogy az illető csőd csak „kézrajzokra," nem metszvényekre volt kitűzve, s igen természetes, hogy a mi képet kiadónk bolti áron megszerezhet, azért nem kötelezhetjük őt egy-két arany fizetésére. Csupán kézrajzokat díjazhatunk. 589 Molnár István verseiből a második használható. 590. Ördög gyerek közöltetik. 591. Adomák Izutyinból szívesen vétetnek. Obsitos huszár atyánkfia ne haragudjék ránk. Nem vagyunk ellenség. 592. Az est. Koszul fest. 593. A gulácsi gyapjúnyírás. Ej be hamis ő kigyelme! Nem szabad ám az illyent kinyomtatni. 594. holdmezővásárhelyről czáfolat érkezett hozzánk a „Budapesti viszhang" levelezője ellen, ki egy kissé érzékenyen nyilatkozott a derék város lakói felöl. Nem kell azért ollyan nagyon haragudni A tréfát hagyjuk tréfának. Tudja azt mindenki, hogy Holdmezővásárhely lakói mind derék mivelt emberek, ha nem bizonyítgatjuk is. 595. F.-Bánya ismertetése használható. 596. Néhány szó a Mátyás diak és Magyar gazda naptárak hirdetésére. Nem örömest bolygatunk illyen dolgokat. Bár egy collegánk azt állítja, hogy ha a francziák és oroszok nem akarnak háborút csinálni, hát háborúzzunk mi magunk között, az efféle papiros mészárlásoktól borsózik a hátunk, Leben und leben lassen. 597. ruenifi kukoricza góré : közöltetni fog. 598. A kis méhecske és a leány. Nem elég erős a technika benne. 599. M. F. adomái használhatók". 600. Kőváry Lászlónak. Tudtomra már egyszer tegeztük egymást, mikor Gyula-Fehérvárra utaztunk együtt. A küldemények elfogadtattak és díjaztatnak, a szövegre nézve mi is a rövidnek adjuk szavazatunkat; ívszámra díjazunk, ennek kivonata szerint. 001. Nyáréj-álom. Nem használható. 602. Tisztelgő versek II. gr. M. I. úrhoz. Helyeselhetők a bennök kifejezett érzelmekre nézve, de a versezet gyönge hozzájuk. 603. H. Hezső úrnak. Az igért népviseletek és emlékek rajzait szívesen vesszük, de eszményi tájrajzokat, valamint érdektelen épületek képeit nem használhatunk. 604. Ludvigh János urnák Maros-Ujváron. Kapeller név alatt hazánk előfizetési pénz nem érkezvén, a nyugtatvány másolatát kérjük felküldeni. (Kiadóhivatal.) Pulykaffy ur érteni is látszik azon általános becsültetést, mellyben részesül a többi állatok részéről, azért jár mindig olly kevélyen, nyakát hátra szegve, begyét kidüllesztve, s senkinek sem köszön. Vannak ugyan, a kik őt ismerek, még mint kicsi kis pókát, a mikor alig volt annyi toll a testén, hogy a hideg ellen megvédelmezze, s a mikor még a szeméten kapargált, s egy-egy kis árva földi kukaczért összeverekedett a testvéreivel; hanem azóta sok idő lefolyt; elébb egy kis pálinkakereskedés, később ügyes alkusz élet, végre szerencsés börzejátékok, vasúti részvények ugy megtollasíták a derék urat, hogy jelenleg a nemes állatok közé számitatik, amiknek tudniillik fehér a húsuk; bárha nem is hazai fajú, hanem Indiából hozott indigena. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : leckmast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem utcza 4-dik szám alatt Pesten. A kenyérsütésrőli pályairatokról. Ritka örömmel és hálával van szerencsém jelenteni, hogy a f. évi május 1ő-én hirdetett és több lelkes honfi és honleány által közjó tekintetéből az „István bácsi naptára" emelésére szívélyesen kitűzött, s a jó kenyér sütésére vonatkozó pályakérdésre, bár a határidő igen rövid volt, mégis junius 30-ig mint zárnapig következő jeligés 12 pályáirat küldetett be : lángelméje eleven lobbanással feltalál, azt a másik hosszas gondolkozása közhaszonra fordítni tanítja. Szilasy." 6 g • • • g-7. * * 8. „Caseus et panis sunt optima fercula sanis." 9. „Tanítani dicsőség, tanulni nem szégyen." 10. „Isten és haza, Ez keblem szava." 11. „Elment a sütnivalója, hol vesz mást helyébe?" 12. „Ki nem dolgozik, ne is egyék." E beérkezett pályairatok egy szakértő bizottságnak megítélésül és próbasütések eszközlése végett átadattak. Az eredményről a t. közönséget és István bácsi barátjait annak idején el nem mulasztandja Költ Pesten, julius 2-án, 1556. MAJER ISTVÁN, „István bácsi naptár"ának szerkesztője. 1. „A jól sült kenyér dísze a háznak, dicsérete a gazdasszonynak, elébb való minden süteménynél és Zuckerbuckereinál. Kis Bálint, Nőitan." 2. „Ki jót tehet s nem teszi, vétkezik. Jakab ap. 4, 17." 3. „Nincs szükség ott, hol a kenyeres kosárban jó kenyér fordul meg, mind télben, mind nyárban." 4. „Hiába sírsz, kedves leányom, nem adlak férjhez addig, míg jó kenyeret nem tudsz sütni." 5. „Sokszor történik, hogy mit ez egyik