Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-13 / 28. szám - A magyar birtokosok elszegényülése. M. J. 241. oldal / Értekezések - Ronov Ágnes. Tóth Endre 241. oldal / Költemények
A „Vasarnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. — Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A magyar birtokosok elszegényülése. Hannibal ad portás! Illy szókkal ijesztették s részint buzditották egymást a dicső romaiak, midőn a vég pusztulás őket elnyeléssel fenyegette. — De a köztök kifejlett erős akarat, meghozta náluk azon kedvező eredményt, miszerint a kapuban állott Hannibalt, nem csak be nem eresztették kapuikon, de őket népével együtt a távol hazába visszamenni kényszeritették. Illyen vég elpusztulás fenyegeti most hazánk birtokos osztályát, midőn ugy a hazai mint a bécsi lapok, az uzsoratörvénynek rövid időn eltörlését már nem csak rebesgetik, de mint küszöbön álló bizonyos, és csaknem kimaradhatlan ténynek bekövetkezését, s életbe léptetését állítják. Ez lesz megölő betűje, végpusztulása birtokos osztályunknak. Mert ha bár in thesi áll is, miszerint az uzsoratörvény fennállása mellett hitel nem lehet, nincs hitel; — s hitel nem levén, se bel-, se külföldi tőkepénzesek, pénzeiket magyar birtokosnak kölcsön adni nem bátorkodnak; nem levén kedvök magokat kitenni azon kellemetlenségeknek, mellyek a pénzbehajtás nehézsége mellett, még tőkéik elvesztését is lehetővé teszi. — S illy körülmények közt, egy ideig inkább heverni engedik pénzeiket, s csak és egyedül termények bevásárlásával foglalkoznak. Megszűnvén pedig az uzsoratörvény, minden tőkepénzes szivesen fog, bármelly birtokosnak fekvő birtokára kialkudott haszon mellett kölcsönözni, igy nem levén pénze koczkáztatva; — majd igy lesz pénz elég, a gazdának földjéhez illő és szükséges beruházást megszerezni — mit eddig pénzhiány miatt nélkülözni kelletett —; majd igy az ipar minden ága, nagy előmeneteleket teend; — majd a sok hasznot hajtó gyárak, mint a gombák első után, fognak előállani; — majd lesz átalányos felvirágzás az eddig gazdaságilag elhanyagolt Magyarhonban. — Illyés, 3 ezekhez hasonló számtalan hypothesisekkel támogatják, s indokolják az uzsoratörvény eltörlésének jótékonyságát, a sokféle Lloidtagok, bankárok, ezek baráti, és satellesei, kik maguknak ugyan kimerithetlen hasznot, de épen ezen haszon által a magyar földbirtokosoknak véghetetlen károkat fognak okozni. Mert a hitelnek, vagyis inkább a hitelezésnek ezen felszabadult állapota fogja maga után vonni azon abnormis létet, miszerint földbirtokosaink ,gyáralján nem fognak kölcsönhöz juthatni. Mert földbirtokosaink és gazdáink közül ki fogja a pénztőzsérek azon eláradó kamat-követeléseiknek nyomását kiáltani, melly gabona- és gyapjuvásárlásaik után húzott nyereségüket egyenlősitné, vagy azt felütné. Mellyik földbirtokos és gazda fog ezen uraknak 30—40 száztólét fizettetni; pedig hogy 10—15 száztólival nem érik be, az nagyon világos , mivel egy tőkepénzes, évenként kétszer, sőt sokszor is megfordítván tőkéjét, a fegyvenes nyereség csaknem tisztán bejő; már pedig hogy birtokosaink jobbéteért ezen urak, terjeszkedhetésük és nyereségükről úgyszólván lemondanak, az a speculatio szellemével nem fér össze. Egy magyar gazda pedig 8, vagy legjobb esetben és kedvező körülmények közt 10-nél több száz fólit nem fizethet, maga készakaratos megontása nélkül. *) Hová fog tehát ez vezetni ? Oda, hogy a magyar földbirtokos most épen gy, de még úgy sem fog kapni kölcsönt mint eddig, sőt ki merem mondani, úgy sehogy sem! — Mert aki mégis, mindezen nagy áldozatok mellett is kénytelen lesz kölcsönhöz nyúlni, annak vagyoni élete igen rövid időre, legeljebb öt évre fog terjedni, s akkor kikerülhetlenül előáll a halál, vagyisereskedői nyelven a dobos. Hogy pedig ezen vagyoni halált kikerülhessék földbirtokosaink, egy leig minden esetre küzdeni fognak a nagyon is belátható tátongó örvénnyel s nélkülözni. — De ez ismét nem felvirágzást, nem lendületet, de sőt pangást és nagy visszamenést fog szülni, csak néhány rövid év óta felvergődő s haladni kívánó gazdászati életünkben. De e mellett a sokféle fizetést mégis teljesíteni kellvén évről évre gazdáinknak, a pénzük napról napra fogy, s következve nem hogy terjeszkednénk gazdaságunkban, de szemlátomást alább szállunk. S emellett majd az évenkinti eddigi pénzforrás is csaknem megszűnik, mert a terményeknek, a gabona és gyapjúnak az ára kimaradhatlanul és pedig jóval lejebb fog szállani. Mert azon jó urak, azok a tőkepénzesek, kik eddig — hogy pénzeik ne heverjenek — csaknem kénytelenek voltak pénzeiket terményekbe fektetni — mi által olly tisztességes és megállható árt kapott terményeiért a gazda, hogy igen soknak kölcsönzéshez nyúlnia nem kellett — most majd a termények árát se, igen alantra szállítják, sőt csak alig fognak vásárlásokat tenni. A földbirtokos gazdák egy ideig természetesen majd tartják magukat, majd tűrnek és várják a kelendőbbséget; — de a számító bankár zsebének türelme tovább állja ki a hallgatást, mint a gazdának adófizetés, drága cseléd és napszámos-fizetés szükségletei; — tehát a mellett, hogy vagy igen potom árért lesz kénytelen a birtokos terményeit elvesztegetni, vagy a kis körű fogyasztók szükségérel vékánkinti eladáson fölül, gabonáját el sem adni,— még ezen számitó bankár urak által erkölcsileg fog kényszeríttetni, előbb gazdaságbeli felbomlást, s végre biztosan halált okozó drága kölcsönvételhez nyúlni. És igy e nyomon fognak a magyar földbirtokosok egymásután vagyonaikra nézve kidűlni, ha csak ezen bankári terjeszkedéseknek érez akarattal ellene nem állandóak. Lássuk tehát jövő alkalommal, miként lehetne ezen kelepezéből legjobban menekülni. H. J. *) Annyit sem, soha, ha csak egy kicsinyt ért a kétszerkettőhez. Szerk. Konow Ágnes. Mindjárt pirosabb lesz László király trónja . Bárdot emeltek már Hunyady Lászlóra. Térden vára Ronow Ágnes A kegyelem szóra. A kegyelem szóra mindhiába vára. — Ne ölesd meg László, az egek urára! Áldjon meg az igaz Isten, Két szemem láttára! — — Két szemem láttára patakzott el vére. Oda borul Ágnes a király szivére . . . Szeretője könyét László Mért ne törülné le? Mért ne törülné le, mért ne ölelné meg? Rányílik az ajtó . . . követi belépnek : Jó szerencse László király, Köszöntenek téged. Köszöntenek téged, a franczia császár S ékes hajadonja, ki kezed után vár. Akkor áll fel Ronow Ágnes. Mint egy liliomszál.