Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-13 / 28. szám - Párisi állatkiállitás (2 kép) 248. oldal / Érdekességek
248 halmazva is van, már is több községek részint beadták folyamodásukat hazánk tisztelt kormányzója, a magasságához, ki gazdászatunk fölvirágzását igazán szivén hordja — tagosithatásért, részint el is kezdték, mint Apahida. — Nem is lehet máskép, miután vasútra nekünk is van reményünk, Erdélynek eddig is, de főleg ezután egyik fő kiviteli czikke a vágó és vonó marha. — Anyagi után szóljunk szellemi állapotunkról is valamit. — Vidékünkön 9—10 magyar család lakik 20 faluban, e néhány család másfél évvel ezelőtt összeállt, 8 anyagi körülményei minden nehézségei mellett, egy kis könyvtárt állított, s ma már magyar irodalmunk nevesebb termékeit — mint Józsika, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Garay, Jókai, Arany, Degré stb. műveit birják, s lirnak egy pár gazdászati (Benkő, Zvorizmics, Mórócz G. könyvét) és történelmi könyvet. Tehetségükhöz képest pártolják nemzetünk irodalmát, ebben a nyelvet, melly őre nemzetiségünknek. Meszesi. Halál-hir. Az aggastyán, ha egyvivású társak dőlnek ki mellőle, olly formán érzi magát, miként gyermek, ki mellől kisérői szedkőznek; remeg, hogy egyedül marad a vadonban hátra. Illy érzelem mellett mély fájdalom fogta el keblemet, midőn Ferenczy Istvánról, honunk első jeles szobrászáról, kit korábbi értesülésem után épen baráti karjaim közé vártam Pestre, véletlenül azon hiteles tudósítás rázott meg, hogy ő nincs többé! hogy julius 4-ike, dicsően megfutott pályájának 65-ik évében, ragadta őt ki, születése helyén, Rimaszombatban, az élők közöt! Veszteségem nagy, de a magyar hazáé nem csekélyebb. Mert ha én büszke voltam s szerencsésnek vallhatom magamat, hogy a ritka tehetségű és kitűnő művészt, a mivelt lelkű, szilárd jellemű és őszinte s ártatlan kedélyű férfiút barátomnak nevezhetém, kihez boldogul leélt órák s jobb napok emlékei kötöttek: a haza benne olly férfiút, olly diszét veszté el, ki saját személye dicsőségétől egy perczig sem birá különválasztni a hazáét; ki legvirítóbb korát, erejét, idejét hozá áldozatul, hogy keble művészetét a még mostoha hazában meghonositsa, azon hazában, melly az önérzet jutalmazásán kivül alig kecsegtethette fáradalmait valamivel, s mellyben művészetének még durva anyagát is, saját magának, részvétlenségek közt kelle fölfedeznie! Ó, a tenger hullámaival sokat küzdött, s annak indokaival sokat csatázott, és e küzdelmekben megtört erejű honfi - művész — már nyugszik! helyette hátrahagyott jeles művei élnek közöttünk, mellyeket minden keresett gáncsok daczára is, honi szobrászainkról készítendő jelesebbek — tartok tőle — nem egyhamar fognak feledtetni és elhomályosítni! Fáy András. Szerkesztői mondanivalók. 605. Ismét a cselédfigyröl. A m. kormány által kiadott cselédrendszer jobbára fölöslegessé teszi a panaszokat. 606. Fábhoz. ,,Ne csókolódj te kis barna. Szívemnek nagy (!) angyala. Mert szívemet elraboltad Úgy állok itten félholtan." Ne álljon itten félholtan, mert még valaki hozzáköti a lovát. 607. A rabló és gyermeke. Csak ahol zsiványokról van szó, hagyjunk fel az érzékenykedéssel. Vége van annak az időnek, amikor a rablókról balladákat lehetett írni. 608. Pápara. Előfizetési ívek költségeit az viseli, akinek érdekében áll előfizetőket kapni; ha a szerző adja ki a munkát, a teher is az övé, ha kiadója van, azé. A lapok Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Ieckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten. díjt vesznek a szerküldözésért, miután ők is dijt fizetnek minden mellékletért a postán. A kérdezett müvet nem sokára közöljük. 609. A pusztai hajnal. Népies verseknél is megtartandó a metrum. 610. Bandi bojtár. A versezet nem rosz, de itt is a tárgy ellen van kifogásunk. Lapjainkban az orgyilkosság nem lehet ének tárgya. 611. Falusi malom. Nagyon száraz malom. Az adomák jobbak. 612. Levél K. L.-hoz. Maradjon privatügynek. 613. Keszthely-balatoni fürdő. Tökéletlen rajz. Egy távoli csónak nagyobb, mint a közeli gőzös : a fürdőalakok ruhástul csizmástul ugranak a vízbe. Az épületekben sincsen semmi távarány. 614. A valóság képe. Jó kis csipős életkép. 615. Ulászló. Ballada. E tárgyról nem rég közöltünk beszélyt, ismétlésekbe nem örömest akarunk esni. 616. György vitéz beállhat a „Vasárnapi ujság" katonái közé, de bizony annak még egy kicsit kell várni az avandzsírozással, mert sokan vannak előtte. 617. A távolból. Szép gondolat, de nem jöhet napfényre. 618. Iunyady János. Megvalljuk igazán, hogy nem rokonszenvezünk azon törekvéssel, miszerint históriánk legfényesebb személyeit papucsos otthoniasságban mutassuk be a közönségnek. Hőseinket csak magasztos hangon szeretjük beszéltetni. Az ellenkező könnyen paródiává válik. 619. Borzas Fista: Ne kivánja magának azt a tisztességet, hogy mi fésüljük meg. 620. Szalay György ur kéretik lakását mit megrendelő leveléből kifelejtett, velünk tudatni. — 621. Beszterczéról egy levelet kaptunk 3 forinttal de czim nélkül. Az illető tudassa velünk czimét és lakását. (Kiadóhivatal.) A párisi állatkiállításból : 1. Angoli tehén; 2. duxi ökör; 3—4. magyar tehén és ökrök Felszólítás: A „Vasárnapi ujság" szerkesztőségéhez évenként több száz levél érkezik „czímeres pecsétekkel," a kiadóhivatalhoz még több. Gyakran gondolkoztam rajta, hogy ha valaki e czímerek jelképeiből olvasni tudna, mennyi rejtett kinccsel gazdagítaná a történeti irodalmat. Az pedig nagyon valószínű, hogy minden családtag tudni fogja, mit jelent saját czímere? Ki nyerte azt, és mi érdemeiért? E czélból felszólítom mindazon tisztelt hazámfiait, kik a szerkesztő-és kiadóhivatalhoz levelet intéznek, hogy vegyék maguknak azt a csekély fáradságot, miszerint egy kis szelet papírra jegyezzék fel a levélre nyomott czímer értelmét, magyarázatát, azon históriai adatokkal, adomákkal és hagyományokkal együtt, amik annak eredetéhez vannak csatolva, miket majd e lapokban folytonosan meg fogunk ismertetni. Hasonló iratkákat a felküldeni szokott előfizetési borítékok alá is lehet zárni. Ez által én nem a nemesi osztályok büszkeségének akarok tömjénezni, hanem egy még eddig nem igen keresett uj kútforrást kívánok megnyitni a magyar történetirodalom terén, hol a főbb vonások akkor fognak valóban világosan olvashatók lenni,ha az egyes családok történeteit is összegyüjtögettük. Érzem, hogy ez roppant munka leend, mellyet nem én fogok bevégezni, de azért örülök, ha megkezdhetem. Azért még egyszer bizalmasan kérek néhány magyarázó sort minden beküldött pecsétczímer felöl. Egyeseknek ez csekély fáradság, együtt véve pedig mérhetlen kincshalmaz. Jókai Mór.