Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-20 / 29. szám - Pap az orvosi kincses ládából. Edvi I. P. 250. oldal / Gazdászati és orvosi.
uúlni, egy egész emberélet kívántatik, mindnyájat tudni pedig nem halandó embernek való feladat, volna bár valakinek feje egy káptalan. Én például csak kissé néztem be mindenikbe, és az is sok időmbe és fáradságomba került. De azt merem ám mondani róluk, hogy minden osztályú tanulmány szép és dicső; kivált ha az iskolaformák salakjától tisztán állíttatik a gyakorlati élet elébe, ugy hogy ha valamelly tudós főbe akképen lehetne üvegtáblákon belenézni, mint a mesterséges méhkasokba, annál ékesebb rakott szekrény emberi szemekbe nem tűnhetnék. Ha mégis azokat, vagy csak közülök valamelyiket tanuló ifjak meg nem szerethetik, annak rendszerint nem a szaktudomány az oka, hanem az a tanár, ki a tudóssághoz nem vette a közlésnek ajándékát. Egyébiránt az is áll itt, hogy terem az ember minden szakra. Részemről talán a vallástani szakra termettem, melly kenyéradó szakmányom is. De ezenkivül az a szakmány, melylyel kiválólag sympathizálok, és a mellyen kedélyem rokonszenvvel csügg, a természeti tudományok osztálya s ezeknek is viszont az az ága, melly az orvosi tanulmányokat képezi. Kora ifjúságomban már, midőn a tanulás szomja bennem nőttön nőtt, ugy gondolkoztam, hogy embernek hozzá legközelebb álló, legérdekesebb és legszükségesebb tanulmánya : maga az ember teste és lelke szerint. A lélekteli tudományunk fölötte parányi részben levén és csak tükör által, — annál több tanulni valót nyújt annak eszköze, az emberi test. Ezt használja a lélek minden akaratjának végbeviteléhez, teljes földi létezésünk folytán születésünktől halálunkig. A kezekkel tesz, vesz, működik, szánt, mesterkél, ír, fest, vés, varr, hímez stb. efféle. A lábakkal mozgatja a testet és viszi egyik helyről a másikra. A szemekkel lát, a fülekkel hall, a szájjal hangot ad, beszél, dalol, eszik, iszik és lélekzik. Már ha egy ház lakójának szükséges tudni, hajlékának minden zegét zugát; annál inkább szükséges, hogy az okos lélek ismerje azon mesterséges hajléknak minden állata részeit és kamaráit, mellyben ő ur. Ha a molnárnak tudnia kell malnia minden kerekeit, hogy kisebb elakadásokban rajtuk ő maga is segíthessen , annál inkább illő, hogy a lélek az ő gépének egész alkotását ismerje, hogy csekély bajokban azon tudjon is valamit orvosolni. Azért valamerre vándor életemben utazgattam, mindenütt főleg az O 7o emberi testtel ismerkedésre és az orvosi szakra fordítottam néma előszeretettel figyelmemet. Így például : Bécsben tartózkodván, megnéztem azon híres viasz-készítményeket, mellyekkel az emberi test minden külső belső részecskéiben és a méhmagzat minden hónapi alakjában ki van ábrázolva, és a mellyek császári megrendelőjük nevéről Josephinum czím alatt ismeretesek. Szinte Bécsben megnéztem a testbonczoláshoz tartozó egyetemi tetemeket. Bűztől, vértől vissza nem borzadva, láttam a tanuló ifjakat, mint metélgetik asztalkáiknál a testet, és mint studirozzák a számtalan húsizmoknak összefoglaltatását, az emberi testnek 260 csontokból álló gerebét stb. effélét. Láttam a mellékkamarákban az emberi holttestek hulláit, egészben és darabokban, vízzel tele nagy kádokban tartatva, készletül a tanulóknak, a melly rész belőlük kívántatik, rögtön kiszolgáltatva. Mutattak embereket is — ispotálybeli koldusokat többnyire, kik már életökben testeiket a bonczoló intézetnek áruba bocsátották és lekötötték. Jénában laktam folytán az orvosi akadémia tetemeit vendégképén sokszor látogattam és többféle műtételeknél jelen voltam. Hallgattam Dr. Gálinak koponyatanját is egy tanártól előadva; ki egy előtte feküvő koponyán ennek homorodásaiból és völgyelésiből mutogatta, hogy hol és merre keresendő a lopás-, érzék- és férjzsarnokság és részegség, érzék-, szelídség- és hálaérzék, szerelemérzék stb. Melly szónál egy valaki a teremben önkénytelen kupájához kapott, megtapogatván, nem hiányzik-e nála ez az érzék? — Itt láttam a villanyos orvoslást is. Aztán a kandiság rávitt egykor, hogy még a vikkeres nagy diáknők termeihez akartam volna tolakodni, és a bábamesterségből is profitírozni valamicskét, de itt ugyan pórul jártam, mert a tanár előttem a teremajtókat bezáratta, udvarian elutasított és azzal a vigasztalással kifizetett, hogy ne búsuljak, e titkokkal, ismerkedésbe nyakam másképen is majd bele szakad előbb-utóbb. És úgy is lett. Ellenben nagy készséggel megmutatni parancsolta az aranycsináláshoz régenten használt fazekakat, lombikokat és más egyéb rozsdás konyhabutorokat, de abba bizony nem szakadt bele nyakam még máig is. Igen fúrta fejemet az is, hogy láthatnám valahol egyszer azon tapasztalási kísérleteket, mellyek szerint az orvosok, midőn valamelly beadandó uj gyógyszernek hatását kipróbálni akarják, azt előbb állatokon szokták végbe vinni, melly kegyetlen műtételekhez a szegény kutyák és szamaraknak kell tenni a szolgálatot; noha az emberi testnek belsejéhez nem ezeké hasonlít leginkább, hanem a sertésállaté. Azonban az efféle kísérletekkel orvosok és tanárok se Bécsben, se Jénában nem bajlódnak, csak a francziáknak lévén ehhez kiváló kedvök. Mivel pedig a francziákhoz Párisba utat tenni candidátusnak nincsen pénze, tehát azt tettem, amit tehettem helyben, szabadon, ingyen és sok kérés kuczorgás engedélyezés nélkül, azaz olvastam drága orvosi könyveket, ellátva mindennemű képekkel és ábrákkal, mellyek az állatkínzó párisi kisérleteket is ugy elembe mutatták, mintha ott lettem volna a helyszínen. Tudniillik nemcsak az ujdon felfedezött gyógyszerek hatásai, hanem mind azok az orvostani állitások, mellyeket most már kétségtelen igazságok gyanánt tartunk , csak többszöri kísérletek és tapasztalások által valósultak meg, a mellyek viszont sok állatéletbe kerültek. Egy csekély példát hozok fel itt, a mi épen eszembe jutott, e sorokat ebéd után irván, a fekete kávé italáról, melly nemcsak a nagy Napóleonnak és Schillernek kedvencz itala volt, hanem máig elcsúszik oyik-oyik írónál is, miszerint annak különös erő tulajdoníttatik a tele gyomor emésztési processusának elősegítésére. Ennek kipróbálása végett választva jön két kutya, egyenlő fajú, korú és nagyságú. Mindkettő kiéheztetve, egy napon déli 12 órakor egyenlő mértékű hússal jól lakoztatott. Jól lakás után az egyiknek víz- és kávéital adatott be, a másiknak egyedül víz és más semmi. Az állatok őrizet alatt tartatva, két óra múlva leölettek, gyomruk megvizsgáltatott és az eredmény az jön, hogy a kávézott ebek gyomrából az étel már ki volt mozdítva a belekbe emésztetlenül, míg a nemkávézottnak gyomrában akkor is még emésztés állapotjában hevert minden, amit beevett. Ha én orvos volnék, vagy természeti tudományok tanára, üres óráimban a physiologiából írogatnék egy egy czikket az áldott nép kedvéért a „Vasárnapi ujság"ba, melly illy tárgyú ismereteket terjeszteni szép kis ábrákkal, a legvonzóbb olvasmány lenne és olly tápláló életkenyér, mellyet mohón kapna szegény, gazdag. Mert hisz itten mindenikünknek bőrkéjéről van a kérdés. Azonban igy is, mint nem-orvos, ártatlan lopogatásaimból közlök ime izletét. A vérforgásról az emberi testben. Az az Isten csudája, melly hozzánk legközelebb, sőt mindenikünk saját testében vitetik végbe, szakadatlan renddel születésünktől halálunkig, a vérkeringés, mint minden életnek, táplálásnak, erőnek és egészségnek kútfeje. Ehhez t. i. és a testnek minden többi belső működéseihez a léleknek sem köze nincs, sem hatalma, hogy ezt vagy igazítani erre arra, vagy szinte megállítani tudná, hanem az önereje által létesül lankadatlan pontossággal. Testben a vérnek nem szabad álló tócsaként tespedni, mert ugy az hamar megfürüdnék, sőt küszködésbe és rothadásba is esnék. Kerestünkben éjjel-nappal halálunkig szünet nélkül. Főműszere pedig a vérfogásnak a szív, mellyet azért ime itten leábrázolva felvezetünk, a vért be- és kivívó szerekkel együtt. A szív egy körte alakú erős mócsing, vagy húsizom, belől üres. Fekszik a mellüregben balfelöl, a két szárnyakból álló tüdő alatt és között középen. Rézsút balfelé nyúlik el, a verését is ott érezhetjük, hol csúcsa a bal oldalcsontokhoz kéeződik. Nemcsak a vért mozgatja a szív, hanem önmagát is. Hogy pedig a szív illy önerejéből működő nyomó műszer lehessen, a végett annak belseje ugy van alkotva, hogy nagyon ingerlékeny és csiklandós, mint a tenyér. Melly tulajdonánál fogva a szív, mindenkori vérbetódulással magát összekapja; de rögtön ismét kitárulván, a vért azonnal visszafecskendi az erekbe. És e czélra együtt dolgozingeni és mozogni kell annak