Vasárnapi Ujság – 1856

1856-07-20 / 29. szám - Párisi állatkiállitás (2 kép) 256. oldal / Érdekességek

férfi döngeti meg különböző oldalról a százados fa oldalát. — Alkalmasnak találják a felhasználásra, s tarisznyáikat lerakva a fa levágását megkezdik.— A szerencsétlen siheder nem tudatta fogságát. — Félelem és öröm közt várta fogháza leromlását. — Félt az erősen sújtott fejszék élétől, s a faur átellenes oldalába vonta magát. Örült midőn a bevágott oldalon a kedves napfényt megpillantá. — Végre nagy zuhanással földre terül a tölgy. — A fogoly fel­egyenesedik, s midőn a munkások a fa moha, teve és porával elboritott s is­meretlenné tett torz külsejű suhanczot mozdulni látják , észvesztetten meg­zavarodva futnak be a faluba; honnan midőn kevés idő múlva fegyveres erő kíséretében visszalőnek elejtendők a csodaállatot, nagy bámulattal látják, hogy az X-né asszony megszökött bojtárja, tarisznyáikat már kikutatva, há­rom napi éhezése után étkeikből jóizüen falatozik. — Az uj­ságvágyó érke­zőknek elmondja a megszabadult a rajta történteket. — A megszaladtak so­káig pirultak gyáva félénkségekért. — A sihedert balesete jobbá tette­ a nép okait és Istenbeni hite szilárdult. Jogkérdés egy hal miatt. Köztudomásra van, hogy a viza tengeri hal de a Dunában feluszkál szintén Esztergomig és halászhálókba kerül. Nemrég a Duna bal partján lakozó nagy-marosi halászok voltak szerencsések egy olly nagy vizát fogni, melly két mázsát nyomott. E halat ők elszállították Váczra és az ottani haltözséreknek jó pénzért elárulták. A viza, noha fejére erős kötél hurkoltatott, ezzel együtt elszabadult és a Duna árjaiba visszame­rült. Azonban alig mult egy hét, azon kötelestül a zebegényi halászok háló­jába került, kik aztán jobban gondját viselték, mint a váczi haltözsérek. És most per foly a vácziak és zebegényiek között,hogy mellyiké legyen ez a vita? Adoma. — Ha tudnám, hogy a „mondanivalókba" ki nem kapok, megírnám a „Vasárnapi Újság" adomát közzé, miszerint egyszer D.-be Nagypéntek Nagyszombatra esett, még pedig a szó legigazabb értelmében véve. Lehet, hogy elkoptatott avas újság, még gyerekkoromban nagy­apámtól hallottam, — de azért csak elmondom. Péntek István, nemzetsége közt legnagyobb termetű s jómódú gazda ember lévén, minthogy István néven többen is voltak, rendesen csak a Nagy­pénteknek nevezték ösmerősei. Néhány darab szarvasmarhát adván el Szombati Jánosnak, ki szinte nagy ember lévén, ösmerősei Nagyszombatnak nevezték el, megkötvén az alkut, magyar szokás szerint betértek a „Baranyba" áldomást inni. Borozás közben megegyezett a két nagy ember, hogy birkózni fog, össze is ölelkeztek, húzták, vonták egymást, míg egyszer Szombati Jánosnak lába botolván egy lódzában, nagy zörgéssel a földre esett, magára rántván Nagypéntek uramat. Hallván a korcsmáros a zörejt, kiszól a szomszéd szobából, tudakolva, mi történik a borivóban, mire a szolgáló megjegyzi, hogy Nagypéntek Nagy­szombatra esett. Ha a „Vasárnapi újság" elkoptatottnak találja, lehet hogy valamel­yik kalendárium-csináló hasznát veszi, ha történetesen fel találja cserélni a két napot, lesz mire hivatkoznia. Jobban leírni nem tudtam, mert én kalapácsforgató ember vagyok. Adakozás. A pesti nemzeti szinh­ázi nyugdíjintézet pénzalapjának növelésére f. 1856. ápril 20. jelentés óta, következő kegyes adakozások folytak be, u. m. : Tek. Temesváry Antal ur nevére kibocsátott 99-ik számú gyüjtőiven aláirtak t. cz. Fehér János 2 ft., Fábry József 1 ft., Ilalus József 2 ft., Körtei Ferencz 2 ft., Vidovics Antal 1 ft., Temesváry Antal 3 ft., Bamberger Sándor 2 ft., Ónodi Károly 1 ft. Hulinyi 2 ft., összesen 21 ft. pp. Továbbá a rozsnyói műkedvelő társulat által a f. 1856. évi mártius 24-én rendezett jótékony előadás jövedelme fejében, a nyugintézetnek tek. Kalmár Imre ur mint megbí­zott által kézbesitetett 60 pft. Tek. Conch­a Károly és de l­i­o Sándor urak által Részvét naptára czimü évkönyv tiszta jövedelme fejében beküldetett 14 pft. A somogy-lengyeltóti műkedvelők által rendezett szini előadások jövedelméből, a műkedvelő társulat pénztárnoka által egy 1856. junius 6-kán kelt levél kiséretében be­küldetett 88 pft. A debreczeni ref. főiskola tűzoltó társulata f. é. május 29-ki közgyűlés alkalmával a nyugintézetnek 20 pftot szavazott, melly öszveg t. Oláh József jegyző ur junius 11-kén kelt levele mellett beküldetett. És igy az intézet tökéje ismét 203 pfttal szaporodván, midőn az intézet a nemes­keblü adakozók s gyűjtök neveit közméltánylat tekintetéből ezennel kihirdetné a leg­kedvesebb kötelességének tartja irányunkban az intézet részéről legőszintébb háláját nyilvánitani. — Pest, junius 30-án 1856. Szigeti József, nyugdijintézeti jegyző. Szerkesztői mondanivalók: 622. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a szerkesztőséghez névtelenül írt levelek olvasatlanul st­m­misitelnek il­eg.Álnév alatt írt levelek ki nem adatnak,s választ nem nyernek. Az irók, levelezők neveit a szerkesztőségnek „magán­tudomás végett" ismer­nie kell. 623. „Zengj oh lant húrodon igéző éneket." Valljon beküldő úr azt hiszi-e, hogy mi ezt a verset sohasem olvastuk, hogy mint saját művét meri elénk hozni? 624. Csúthy Lajos úrnak. A mondottakból nem tudhatjuk, hogy kiről van szó? Kérjük vagy a szerző, vagy a mű nevét tudatni. A puszta dátumról el nem igazodunk. 625. Hl. J. úrnak. Szent­ Jakab czimü munka nem érkezett hozzánk. 626. Docendo m­iscimnus stb. Helyesek és jók ezek; de annyi már nálunk a vers, hogy a csupán subjectiv tárgyú költeményeket nem szaporíthatjuk. 627. Az iszákos. Térjünk ki az útjából. Tudjuk, hogy az illyen elől még a szénás szekér is kitér. 628. Sz­ein Ol'II fűz és adomák tisztelettel visszaadatnak. 629. Kraszn­ahorka elfogadtatik. 630. W. K. madarasra. Kegyed inditványa szép, de lehetetlen. Ollyan lapot, a minek ára egész évre két forint legyen, nem lehet létrehozni. Maga a postaköltség és bori­tékozás minden példánynál 48 pkrajczárt tesz, a fennmaradó 1 ft. 12 krból hogy fizethetné valaki 52 ív nyomását, papírját, a beleírt munkákat, képeket, az expeditio és szerkesztőség személyzetét, bármi­ly nagyszámú előfizetői lennének is? 631. A váró leány. Szerzőben sok tehetség látszik e munkából, de ne siessen még a föllépéssel. Hibái az idővel és tanulmányozás által elenyésznek. 632. A borosjenői vár közöltetni fog. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és S­eckenast, egyetem­ utcza 4-dik szám alatt Pesten. 256 A páiisi állatkiállitásb­ól . Angol tehenek bikák és magyar merino kosok

Next