Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-27 / 30. szám - Nemzeti dicsőség a világ végéig. Török János 260. oldal / Értekezések
260 Heted napra a harcz után, azon harapás miatt, mit a leölt szörnyeteg halálos dühében ejte lábán, meghalt népéért, hazájáért és az áldást adó nagy szellemért. A „Magyar sajtó" derék szerkesztője tollából következő lélekbuzditó czikk jelent meg a fent nevezett lapban, mellynek közlésére olvasóink iránti tekintetből, s a magasztos eszme terjesztése végett, felhíva érezzük magunkat : Nemzeti dicsőség a világ végéig! Julius 19. 1856. Üssétek fel a történet könyvét, s e hónap huszonegyedikén annak egyik legfényesb lapjára akadtok. Ez a nándorfejérvári szent győzelem négyszázados évnapja! Emléknapja ama véres ütközetnek, mellyben a világtörténet legnagyobb hőseinek egyike, s a magyar nemzet hallhatatlan nemzője, HUNYADY JÁNOS, a kereszt szent védelmét hirdető tűzlelkű Kapistran hű szövetségében, a tízszerte erősb és készültebb ozmán sereget vizén és szárazon megverte, s tiz napon át tartó szakadatlan győzelme által hazánkat a rabigától, a kereszténységet a kiirtástól, s Európát tán egy ujabb vandál népvándorlástól megmenté. Minden időben és minden nemzethez méltó saját történetét ismerni, s múltjának eseményein okulni vagy lelkesülni; — de ez soha nem volt a magyarra nézve akár fontosb, akár szükségesb, mint a jelen korszakban, midőn a legmélyebb nemzeti öntudatot, a hagyományos szent szokások legféltékenyebb megőrzését, a kor tudományaiban diadalmasan átszellemült nyelvnek az anyai nyelvbe fürösztését és ápolását, s mindenek felett a jelennek a múlthoz gondos és ildomos szövését igényli, hogy fajunk az anyagi és szellemi erőben túlnyomó népek s a világot koránkint átalakító elemek olvasztó hatalma irányában — nemzeti egyéniségét, sajátságait és jellemét megmenteni képes legyen. Azért hiszszük nem csak remélhetni de követelhetni is, hogy minden értelmes és becsületes magyar háznál az imakönyv vagy biblia mellett még legalább egy könyvecske létezzék : Magyarország története, mellynek édes regéiből a gyermek Isten után saját bölcsőjének fogalmát és szeretetét merítse, s melly a férfiúnak delejtű gyanánt szolgáljon az élet tengerén, hogy sajkája mindig a hon és fejedelem egyesitett érdekei felé evezzen, s koronkint, a múltnak emlékezetes napjain, lelkesülni tudjon. S a nemzetnek legnagyobb napjai közé tartozik az ez évi 21-dik julius, mint a nándor fejérvári győzelem négyszázados évnapja! Apáink elfeledék-e nagy napot s annak dicső ünnepeltjét a polgári életben örökíteni. Pedig HUNYADY JÁNOS, magasztos fiával egyetemben, gyengédebb, feltűnőbb és ragyogóbb kegyeletet érdemelt a nemzet és haza részéről, mint a mit Cliónak századokkal halványuló betűi biztositni képesek. HUNYADY és fia MÁTYÁS a király, két legnagyobb embere a magyar történetnek. Hőst, ki győzni tudott azért, hogy uralkodhassék, már sokat számlál a világtörténet. De olly hadvezért, mint HUNYADY JÁNOS, ki nem csak éles belátása, hanem rettenthetlen bátor és szerencsés is, sokat harczolt, s egyetlen baleseten kivűl mindig győzött, csupán azért, hogy a hazát és annak szabadságát megmentse, s egy habár ellene bőszitett és bizalmatlan gyenge királyfinak törvényes örökét és országát megtartsa, — ki a hatalom tetőpontjára eljutva, néptől és hadseregtől bálványozva, az önkint kínálkozó trónnal szemközt magán uralkodni, királyi tekintélylyel hű alattvalónak tudott maradni, — illy hadvezért, — ki merjük bátran mondani, — HUNYADYn kivül a világtörténet még csak egyet, az egyetlen Washingtont mutatja fel. S Magyarország e ritka nagy fiának emlékére az ősök semmi diszjelt nem hagytak örökül az utókornak. HUNYADY nagy tettei azonban messze túlragyogják a hírnevet, mellyet bármilly szobor hozhatott volna nevére; — s mit a haza és nemzet elmulasztott, végtelenül gazdagon kipótlá a vallás, az emberiség erkölcsi épsége és nagysága felett éber gondossággal őrködő egyház. Midőn III. Calixtus római pápa Konstantinápoly eleste után, a Magyarország, mint a nyugoti kathol. egyház és európai kereszténység bástyája, meghódítására induló irtózatos számú ozmán sereg ellen keresztes háborút hirdetett, s követeit az európai fejedelmekhez küldő segély kieszközlése végett, — s végre is, midőn keserű fájdalommal tapasztala, hogy azok egymással szivódva. Magyarországot, s utána a többi Európát a közös ellenségnek martalékul hagyják, s látta, hogy a már Nándorfejérvár falaihoz közeledő Mahomet ellen minden menedék egyedül HUNYADY karjaiban, az ő és barátjai saját költségükön állított csekély ezernyi fegyveres seregben, s Kapistran lángszavai által a bécsi Szent István templom oldalán ma is tiszteletgerjesztő szószéktől kezdve Szegedig felvillanyozott, s csupán kaszával és kereszttel fegyverzett népben fekszik, — azt rendelé az Istenben bizó pápa, hogy a keresztény világ minden templomaiban délben a harang huzassék meg, s e jelre a keresztények imádkozzanak, hogy Isten HUNYADY karjait s az általa vezérlett keresztes hadat győzelemmel áldja meg. *) Isten a könyörgést meghallgatta; s a déli harangszó, a merre csak keresztény népek közt hangzik, a mai napig fennen hirdeti Isten hatalmát, s a vallás, trón és szabadság védelmére viselt magyar fegyver győzelmét és dicsőségét. E harangszóra minden jó keresztény leveszi kalapját, — s ez legmagasztosb dicsőülése HUNYADUnknak. De nem állapodott itt meg az egyház Feje. III. Calixtus elragadtatva értesülvén a szent Collegiummal egyetemben a nándorfejérvári fényes diadalról, ünnepélyek hálamisét tartott, s azon napnak örök emlékeül, mellyen a győzelem hirnöke Rómába megérkezett, — t. i. augusztus 6-kára, örök időkre az „Urszine változása" napját decretálta, s azt az esemény dicsőítésére az összes keresztény Anyaszentegyházban megünnepeltetni rendelé. **) A leggyönyörűbb jelkép a Megváltó életéből, annak kifejezésére, midőn az emberi anyag az ész súlya, hit ereje, lélek meggyőződése és sziv bátorsága alatt átszellemülve, a nyers erőtől legyőzhetlenné válik. .11. Szakasz: A fekete császár. Soulouque Faustin képe. — (Folyt, köv.) *) Lásd S. Antoninus in cronica, part. 3. cap. 14. **) Lásd Vitae Pontif. Rom. P. III. pag. 376.