Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-03 / 31. szám - Nemes vetély. Hory Farkas 265. oldal / Költemények
A „Vasarnapi Ujsag" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Gröfisetesi dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 it.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. X eni vs vetélj A két hű testvér Pókai Test s lelkikép rokon Olly ifjak még, s elvérzendők Legott a gyászpadon. II. Országos gondja közt ül a bölcs fejdelem, Midőn előtte egy halvány nő megjelen, Sötét a gyászruha, melly tagjain vala De sötét éjnél is sötétebb bánata. „Az anya esd, könyörg : nagy lelkű fejdelem — Kétségbe esve szól — kegyelem kegyelem! A két Pókainak ne öltsd ki napjait, Tekintsd a szenvedő anyának kínjait. A csád szavára bár fegyvert ragadtanak, De Istenemre ők hidd nem rosz honfiak. Kegyelmezz meg nekik, s ha vész dul a hazán, Leróják bünüket békében vagy csatán." Meghozta hát Erdély viszont A gyászos véradót, Mit átkos belviszály nyomán Bal sorsa rája rótt. Szentpáli tér zöld pázsitod Miért ollyan piros? S mit lengetnek hullámaid O nyugtalan Maros? Azt honfi vérrel vonta be A harczi fergeteg, Itt elvérzett csatározók Hullái lengenek. Két tábor álla szembe ott, Ez védte Bátorít, Tábor, mellyet küzdelmiben Jog, s törvény bátorít. Ama tévútra tántorult, Melly sirját itt leli, A trónra vágyó pártvezér Békési hivei. Meg kell mi itt halni egyikünknek. 1 lo 5va i. Elzúg a vész, s felgyültenek A honnak atyjai, Higgadt tanácskozás nyomán A harczdíjt osztani. „Szent nyugalom ringassa el, Kik híven haltanak, A hon hálája kisérje Kik megmaradtanak. Halál a lázadók fején Bitón és vérpadon, Kiknek miatta vérben áll A békehagyta hon." Ez ítélet hangzott ki a Hongyülés termiből S a harczi díj kimondva van S az ige testesül. A bünhödők csoportja közt két ifjú van jelen, Arczukon vesztes búja ül, Nem gyáva félelem. Melly honfi vérről hiresült Kolozsvár vártere, Tolongó népek ezrivel, Fegyverzett őrök sergivel, S bús arczokkal tele. Ott áll a vérpad rémesen Halál jelvényivel. És rajta, és körötte már Tiz áldozat halálra vár, A vég perez olly közel. „Meg állj bakó"! a nő sikolt Zajgó tömeg közöl, A gyilkoló bárd már forog Midőn aléltan tántorog És két fiára dől. Fejdelmi kegylevél nyomán Mit nyert a bús anya? Egyik fiának életet, Másiknak zord bakó kezet jelölhet ő maga. „A kegy, mit esdék, — mond a nő Lett éltem éjjele. Én öljem-e meg egyikét? Nem ... inkább vesszen mind a két • Sőt hármunk élete. III. Hárman csak egy kínt szenvedünk, S nem dúl több fergeteg, Lelkem szerelme gyermekim, Mind ketten egyaránt enyim Nem válok tőletek." „Hármunknak halni nem szabad, Egy áldozat elég, — Mond Péter — én kisebb vagyok Kisebb a bú ha én halok. Igy végezé az ég." „Nem ugy anyám —[János felel — Keblem határozott A tartozást lerovom én Te sird le jó öcsém ölén Családi bánatod, S nem ugy öcsém, szivem szabad, S a föld érdektelen, Utánnad sír szerelmesed, S ha halsz, egy szívvel több reped, Ne légy könyörtelen." S válasz ha jó se hallja már, A bárd alá rohan, Intvén, hogy az alélt anyát S Pétert ki már a padra állt Tartanák távolán. „A honnak üdve bék — a fejdelem felel — Ez üdvöt dúlja fel, ki rája kart emel, Szülötted pártütők, szánlak szegény anyát, ítélt a hon, s ez áll, kegyelmet Isten ád." „Isten bár — mond a nő — igaz, irgalma nagy, Gondold meg fejdelem te helytartója vagy, Élet s halál felett parancsol szózatod Kövesd őt, emeld fel megtérő magzatod." Mi kincs a látomány anyák fájdalminál Ha magzatuk felé enyészet ére száll? Elmélyed Bátori a nő keservinél Az ember, s fejdelem keblén tusára kél, Anna könyört kiván, ez törvényt emleget, Élet s halál között közép út nem lehet. Gondolkozik, végez, és ír a fejdelem, S a nő keblében küzd remény, és félelem. Villant a bárd, szökelt a vér, S elhunyt mint társai S leroskadott hulláinál Testvér, s anya körülve áll, Mint sírok szobrai. I lléry Farkas.