Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-03 / 31. szám - Fekete világ. Jókai Mór (5 kép) 266. oldal / Elbeszélések - Radnai templom. Pataky F. (kép) 266. oldal / Hazai tájleirások - A köszöntés. W. A. 266. oldal / Nép- és országisme.

268 az áldást előbb érzi az ember, minthogy mindent élvezve a nedv is vérré változott s a test által illetőleg kiválasztódott volna. „Ich wünsche guten Appetit!" — jó étvágyat kivánok! — sokkal talá­lóbb, mert azonnal használatba hozatik, természetesen jól terített asztalnál. Különben a németeknek erre mint szintén több másra is igaz szavuk nincsen, mert appetit latin eredetű. Eszlusz pedig összetétel. Általában a vágytehetség a németeknél nem igen nyilatkozik élénkül, ők a természettel megelége­dettnek teremtvék és leg­nagyobb része, legalább is a finomabb konyhai készülék egy része és az ehhez tartozó műtételek az erre megkívántató mű­szavakkal együtt, a szom­széd más nemzetektől kölcsönöztettek.­­ Elő­deik, tiszteletreméltó ős­atyáik hanyagok voltak. Azért rendelhették, hogy a férfi csak harmincz éves korában házasodhatik és épen azért volt olly rit­kaság is a más népeknél annál gyakrabban elő­forduló élvezetek kicsa­pongásából származott terhes büntetéseknek al­kalmazása, mel­lyekkel az illyeket kintották, a mint azt Tacit után tudjuk Mégis a magasabb miveltség és képzés által a jelen korban a többi népekkel egyenlöleg állanak. A modor : Gehorsamer Diener! — alázatos szolgája! — min­den neme­ és változatával együtt, melly a jelen korban nálunk ma­gyaroknál és úgy mint minden más miveltséggel biró nemzeteknél közös, azon korszakból származik, mikor az emberek még urak, vagy szabadok­ és jobbágyok­ vagy szol­gákra voltak felosztva; épen azért felette régi is. Már Ábrahám birt szolgákkal. Maga a szó különben p olly hasonlatu,­­ mint a fran­czia livre, melly tulaj­donkép fontot, tudniillik ezüstet jelent, egyébiránt az nagy súlylyal bír; vagy m­ínt a rómaiaknál a barát szó, melly ak­kor állandólag szájban forgott, mi­dőn Görögországot előbb belső ö o viszályba, azután később hatalmuk alá hoditák és végre egészen meg­ O o o semmisiték. Szó annyit ér, mint a pénz. Hogy semmi némethonit a fi­gyelemből ki ne hiadjunk, meg kell itt még említenünk a tanulóknak köszöntését, a mint az némelly egyetemeknél divatban áll. Ez ugyan az, melylyel a polgár balla­dában , Europa, Neptun királyi testvérét, bikává átváltozott alak­ban tengeri utaztakor üdvözli. Mindazonáltal mégis a tanulóknál profit egészen mást, tudniillik „Musát és hazát" jelent. Némete­sebb ennél minden tekintetben, ha­tásosabb és jobban is hangzik a bányász köszöntése : Glück auf! Glück zu! — szerencse rád, sze­rencse rá! A franczia nemzet köszöntő és üdvözlő modorából sem lehet némelly jellemző vonásokat félreösmerni. Comment vous portez vous? Portez vous bien?— hogy hordja magát? stb. Testi üdeségre és tartásra mutat a mozgás állapotjára nézve. És a hajlékony s könnyű testjártatás nem csodált és csodálatra méltó eszményképe-e a szeretetre méltó fran­cziáknak? Nem épen ezen serénység által nyerik-e meg előnyöket a szom­széd angol és németek felett ? — Ezenkívül a franczia köszöntésnek gyakran megvan azon sajátsága, hogy a csak közönséges és nem erős érzelmet is találós kife­jezéssel rajzolja. Je suis charmé, ravi (bájolni, ra­gadtatni) de vous-voir en bonne santé. Illyen alakok­ és nagyításokra nézve a franczia nyelv­nek különös gazdagságát és rendkívüli ügyességét kell bevallani, melly néha a Yorik parókájára emlé­keztet. Egy sem tett azon­ban olly szerencsés el­terjedést Európában mint a franczia szócska : Adieu! — Hol nem lehet ezt mondva hallani? Az angol angolosította, a né­m­­et ade-t, a magyar ágya­t képzett belőle, és Ném­etföld némelly helyein egészen kicsinyítve — adeles­­— van használatban. — Ezen közönségessé tételét azonban nem annyira tiszta értelmének mint rövidségének köszönheti. Eredetét is nem abban, mint inkább ős­atváik könnyű vérében és értelmében kell keresni. Akkor aztán töb­bet is fog mondani és jelenteni, mind a­mennyire maga a szó hang­zik. — Mégis — hogy az ártatlan szócskát egészen le ne tiporjuk — lehetséges az is, hogy a köszöntés a megáldott római földön szárma­zott, és mint több más is, Olaszhon­ból Francziaországba költözött át . Ezen fontos tárgynak vizsgála­tánál azonban én csak igazságot akarok szolgáltatni, különben a jóindulatú olvasóra bízom annak eldöntését. Mindazonáltal meg kel vallanom, hogy nékem a magyaros Áldjon Isten! Isten veled! szivé­lyesb és jámborabbul tetszik, de persze a termekben nem divatos. A brittek köszöntése erélyes­sége által tűnik ki : How do got do! szó szerint — hogy teszi a tényt — Általag a tevés igen-igen nagy és fontos szerepet játszik az ango nyelvben; ez mintegy emeltyűk melly a többi igéket mozgásban hozza. És mit nem is tesz a ki­csinos sziget az egész szárazon. — Nem volna jogtalanság, ha az a világ ezen főnökjeinél a köszönté­sökben előforduló „dó" végszót a üzérkedés különleges kereskedő értelmében venni, és az egészet ke­reskedő köszöntésben : hogy áll a üzlet? forditni. A kalmárság a egész világon nem könnyen isme­ r radnai templom romjai Erdélyben. A fekete csiszár fia Pierrot princz, udvari diszruhában.

Next